Utolsó hozzászólások:
| Otthon a világ végén - Vélemények (2011-08-26 17:55.55) |
Erről a filmről nem szolgálhatók egybehangzó véleménnyel. Sokáig nem tudtam vele dűlőre jutni, s nem tagadom, hogy a film nézése közben többször erőszakolnom kellett magamat, hogy tovább nézzem. Azonban mégiscsak "ott" tartott valami - hiszen végignéztem. Mindez talán a történet első negyedórájának volt köszönhető; Carlton Morrow-nak, aki az abszolút szabadságot képviseli. Talán hálásabb lettem volna érte, ha inkább ráépítik a filmet, azonban tagadhatatlan, hogy mint mellékszereplő alattomosabban és maradandóbban ragad az emberben.
A történetet öccse, Bobby szemén át kísérhetjük tovább, akin tinédzserkorára jócskán meglátszik bátyja átvitt értelemben értendő öröksége.
Véleményem szerint fölösleges egy egész életet belenyomorítani egy másfél órás filmbe. Túlságosan elodázták a dolgokat, unalmassá és majdhogynem értelmetlenné téve az egésznek a mivoltját.
A rettentő szabad erkölcsűség végigkíséri az egész filmet, sőt, föllelhető az összes karakterben. Szubjektív dolog, de számomra taszítóan vonzó volt, nem eldönthetően, hogy melyik dominált.
Mindenesetre mindenképp érdemes megnézni, személy szerint az első negyed órát - Carlton Morrow tömör epizódját akár különálló filmként is elfogadnám, időtartama ellenére és a cselekmények szempontjából is egy egész életfelfogást vetít elénk a lehető legegyszerűbben és legvelősebben. |
| Engedj be! (2008) - Vélemények (2011-08-26 17:08.34) |
Hálás vagyok, hogy végre képesek voltak olyan természetfeletti elemekkel rendelkező filmet összehozni, amit a körülményekhez képest hihetővé tudtak tenni. Nincsen túlcsicsázva; nem a giccses szerelmi szálakra építik fel a történetet, illetve, pontosabban úgy fogalmaznék, hogy nincsen erőltetve egyáltalán. Eli karaktere; a gyermeki ártatlanság ötvözése a vérengzéssel, talán banálisnak hathat, ám a tálalásnak köszönhetően ezt teljes mértékig elnézhetjük, hiszen Lina Leandersson(Eli) alakítása egyedülálló atmoszférát kölcsönöz a filmnek, a szintén rokonlelkű Oskar-ral(Kare Hedebrant) karöltve.
Eli és Oskar között kimondatlan szövetség köttetik már az első találkozásuk során. Oskar rövid idő alatt kibontakozó érzései ízig-vérig a tiszta gyermeki érzelmek bizonyítványa. Nem törődve nemiséggel, s emberséget feláldozva dőlnek egymás hűségébe.
Elég egyetlen mozzanat rezdülése ahhoz, hogy beleérezzünk Eli, vagy akár Oskar világába, és képesek vagyunk hinni nekik. |
| Szerelmem nyara - Vélemények (2011-08-26 00:46.31) |
Valóban, ez a film nem való akárki szájízének. Eleinte a magyar szinkron az én fülemet is sértette, ám minél inkább kibontakozott a film, annál inkább helytállónak éreztem, s őszintén szólva nem gondolnám, hogy puszta véletlenségből 'rontották' volna el.
Tamsin kegyetlensége magával ragadó. Csúnya megfogalmazásban - ő egy tipikus elkényeztetett, gazdag, unatkozó lány. S az unalom ugyebár, sokszor szül kegyetlenséget. Nietzsche neve sem hiába keveredett bele a filmbe, no, meg Edith Piaf-ot, hogy ne is említsem - jócskán látszik, hogy Tamsin miből-, kikből táplálkozott. Javára fordította.
Mona, - ha nagyon drasztikusan fogjuk fel a filmet - tölti be az áldozat szerepét. Ám(!), véleményem szerint ő profitál a legtöbbet, kiváltképp a cselekmények eredményével. Az ő életéből pontosan Tamsin hiányzott, illetve, a Tamsin által kiváltott érzelmek. Hiszen, az úrilány szeszélyei által megkóstolhatta az Élet ízét. Még ha csak olcsó hazugságból is eredt mindennek gyökere, attól függetlenül az ő érzései Igazak voltak.
Phil az a karakter a filmben, akinek a személyével egy hatalmas tükröt állítanak elénk. Úgy gondolom, hogy ezt fölösleges is tovább fejtenem. Ezt vagy érzi az ember, vagy nem.
Ez a film nem szépíti a dolgokat; a látvány sem viszi el az egészet(gondolok itt akár a színészek küllemére)és a történet mindvégig objektív marad. Úgy végződik - idézőjelesen, hogy kipakol elénk egy kezdetet. Monával és Phil-lel együtt mi is kapunk egy hatalmas pofont, végül megláttatja velünk a "járható" utat, mindezt csodálatosan kombinálva Edith Piaf tragikusan komikus dalával karöltve, mely számomra annyit mond: öleld meg a fájdalmat és dobd el.
A film természetes egyszerűségében rejlik a legförtelmesebb őszinteség.
Lényegében az egész egy kib*szott képmutatás. |
|
