Mel Gibson jó ideje tud valamit... és nemcsak a filmkészítésről. Nem elég profi színésznek, rendezőnek lenni, a film: Művészet, üzenet közvetítés is. Ezt ő és csapata folyamatosan meg is teszi, nem akármilyen formában, és minőségben! Naná, hogy a kritikusok "lehányják" és nem tudják tűrtőztetni magukat. A passió rendkívüli hatással volt rám, és nem a naturalista volta miatt. A film első percei hatottak rám a leginkább, amikor is katonák még sehol sem voltak... A Passió után el sem tudtam képzelni, mivel rukkol elő Mel. Nem hallottam a filmről semmit, úgy ültem le megnézni tegnap, hogy nem tudtam, miről fog szólni. Döbbenetesen jó témaválasztás volt, kivitelezés tudatos, profi - minden szempontból, minden elemében. Részletgazdag ábrázolás, casting bravúros. Szerintem ennél még durvább dolgok is megtörténhettek ezeknél a népeknél. De ehhez nem kell sem időben, sem térben olyan messzire menni. Kelet-Európában egy országúti kocsmánál is el tudnak intézni ilyen szinten bárkit a 21. században. Szóval a vér, háború, harc, halál, tömegmészárlások, küzdelem, mindig is volt, van és lesz. Ahogy romlatlanság, születés, újrakezdés is.
Lehet, hogy vannak benne néhol hibák, de melyik filmben nincsenek. És azért azt is megnézmém, hogy ha napokig menekülne vmik fanyalgó kritikus a dzsungelben, háta mögött egy csapat katonával, vajon meddig bírná, és milyen sérülései lennének? Néhol már én is úgy éreztem, hogy "ez már sok", de rájöttem, hogy kell ez a veszett futás (mint ahogy a való életben is) ahhoz, hogy hirtelen ráébredj a valóságra, és szerencsétlen üldözöttből bátor, "nyerő harcos" legyél. És tényleg nem kell félni, harcolni kell (ésszel is)! |
