| A Napola c filmet megnéztem, végre egy film, ahol betekintés kapható az akkori német világ fiataljainak hétköznapjaiba. Én megsirattam Albrechtet, hiszen ő a film egyik pozitív hőse, öngyilkossága érthető, hiszen a keleti (ukrán, orosz front már önmagában fájdalmas a maga kietlenségével, lásd Stalingrad. c filmet. Albrecht igen megbotránkozott, ami voltaképpen kritika is a társadalma irányában, azaz a náci szellem felé, pl., a dolgozatírás s annak valós témája. Megrázó volt, hogy Friedrichet mivel, nem harcolt, boxolt, elküldték, rideg szavak kíséretében, ez német vonás, ilyenkor nevetek azon, hogy a hasonló a hasonlót vonzza c biológiai s filozófiai nézeten, hiszen ez még véletlenül sincs így, lásd Stalingrad. c filmet. A box nem tudom, de egy ostoba "sport" - vajon vannak- e szabályai? - Lehet, hogy sose volt, hiszen a német tiszt, azt várta, hogy kiüsse Friedrich az ellenfelét, - erre szomjazott a közönség, hiába az agresszió itt is jelen van. Megdöbbent a kézigránátos jelenet, magáért beszél, ugyanígy az orvosi vizsgálat, s az is, hogy a fiúk este is tanultak, mindenfélét. Vajon csak a fizikai erőnlét számított, vagy az intellektuális képesség a sorozásnál? Hiszen a sporthoz, harcokhoz, nem sok ész kell, azt hiszem. Vajon emberszámba vették a fiatalokat a német főtisztek, vagy sem, én az útóbbira szavaznék. Szerintem az a fimbéli agymosás ellenére individuumok is szerepeltek a filmben, ilyen volt, Friedrich, Albrecht is. Friedrich sympatikus, kisportolt fiú, jól alakított. A film zenéje, mint zeneszerző állítom, nem volt valami nagy szám, de nekem tetszett. Durva volt, az is, hogy minden második Hitlerjugend tag a frontokon lelte halálát. Tetszett a bajtársiasság, s az, hogy vendégül látta Albrecht s családja a főszereplőt, amely a pszichológusokkal ellentétben ez még nem ekvivalens a homosexualizmussal, - komolyan, hallottam ilyesmiről is, az agyam dobtam el egy pillanatra. Ugye, ha valaki segít valakinek, például (ágyat megvetni, az ugye bár maximum bajtársi, baráti gesztus)? A film arról szól, hogy a holisztikus megközelítés helyett jobb ha az egyént külön nézzük, s így nem esünk olyan buta csapdába, hogy a németek ilyenek, meg olyanok... etc. |
