Kellemes filmélmény volt, és sokótokkal ellentétben nálam pont a vége viszi fel az értékelését.
--- SPOILERT TARTALMAZHAT ---
Mondjátok csak, mégis ki venne komolyan egy olyan embert mai világunkban, aki az álmainak él? Méghozzá egy olyan álomnak, ami ép ésszel felfoghatatlan és hihetetlen? Nem mellékesen egy olyan embertől, aki skizofrén?
Pedig létezik ez a világ - láthattátok. Számára létezik egy olyan nyugodt, boldog hely, ahol jelent valakit, nem csak egy öreg bolondot.
Ahol cukros vízzel űzi el a gonoszt, ahol sziklákon kel át. Az átlag emberek számára ez őrültség - ők azok, akik nem hisznek az álmaikban.
Volt egy nagyon fontos mondat, méghozzá az, hogy: "Mindig az álmaim éltettek, de mára már nincs egy sem". Pontosan ez a mai emberek álláspontja. Nem küzdenek az álmaikért, inkább feladják, csak ne kelljen semmiért harcolniuk.
Gabriel Finch ezt megtette. És boldog lett a végén? Igen.
Boldog, de nem csak azért, mert ő maradt a király, nem csak azért, mert nem tudták elfoglalni birodalmát, hanem azért is, mert kapott valakit, aki igazán megbecsüli és barátja lett: Zach Riley-t.
--- SPOILER VÉGE ---
Az életünk is ilyen. Legyőz minket a varázsló, kirekeszt minket álomvilágunkból, és úgy érezzük, nem marad semmink, amiben hihetnénk. Azonban ha nincs miben hinni, nincs miért élnünk sem.
5* |
