Landa nem hitt a háborúban, nem utálta a zsidókat, Ő önmagán kívül mindenkivel közömbös volt. Él hal tök mindegy. Ő játszani szeretett, cinikusan gonoszan macska egér játékot. Sikert és elismerést akart, azt, hogy a legsikeresebb legyen a munkájában, a háború alatt történetesen a zsidóvadászatot fejlesztette tökélyre. Az izgalom a feszültség és az önnön magasabb rendüségébe vetett hit éltette. Nem az hogy Ő német nem ez okozta a magasabbrendüségét, hanem az hogy ő az agyafurtabb. Hát nem volt jobb futni hagyni S-t a film elején, nem volt rosszabb a lánynak így tele fájdalommal rettegéssel élnie mint egy gyors szép halál? És úgyis előbb utóbb Ő vagy más elkapja és meghal. Játék.
Mint elismert zsidóvadász aki sok száz zsidó felkutatásában és megölésében vett rész nem valószínű, hogy a második találkozásukkor felismerte volna. Itt is csak játszott egy újabb emberrel.
Vagy emlékezhetett a lányra még ha csak villanásnyi ideig is látta mert a lány gyönyörű szép volt? Lehet, hogy Ő volt az egyetlen egész szadista pályafutása során akit elengedett? És mint ilyen különleges? Emlékezetes? |
, 1 
