| Egy filmet mindig úgy érdemes nézni, hogy az ember odafigyel minden apró részletre... Nos, ez többnyire nem működik első nézésre... Habár a film elég régi, én csak nemrég láttam először, de azóta többször is... és nem Pitt miatt:) Nagyon jó a szereposztás, szerintem a szinkronnal sincs gond. Romantikus, de nem csöpög, ha ilyet akartok látni, ott van a Szerelmünk lapjai vagy a Séta a múltba... Azok se rossz filmek, nézhetőek és szerethetőek, de ez nem az a kategória... Nagyon tetszett a téma, ami egyedi és ötletes, és még ha nem is így van valójában, a mögötte meghúzódó értékek és gondolatok érdemelnek figyelmet... A lány számára akkor válik nyilvánvalóvá az egész, amikor a kávéházi srác mondja: tudod, amikor eltűntél ott a sarkon, nem hittem, hogy látlak még az életben... Ő pedig mondja: a kávézó... És tudja, hogy az apja meghalt, ugyanis azt mondja: kár, hogy te nem ismerhetted apát... És szerintem van átmenet Joe és a kávézós pasas között, mert azt feleli: igen, nagy kár... Hiszen honnan tudná, mekkora kár, ha nem ismerte volna előtte... Na mindegy, nekem tetszett a film és szerintem túl nagy ez a világ megannyi ízléssel és szokással meg pofonokkal ahhoz, hogy mindenkinek ugyanaz tetszen... A legjobb jelenet a mogyoróvajas, meg a repülőgépes apa-lánya, de szép a vége is és az a mondat, hogy: ne félj, tiéd lesz az, amit a kávézóban találtál...:)Ez egy olyan film, amiből az ember valamit el tud vinni magával... |
