Herendi Gábornak egy filmforgatás megkezdése előtt már rengeteg ötlete van, ezért megteheti, hogy a filmjeiben minden jelenet csak addig tartson ameddig az feltétlen szükséges. Mert jön a következő ötlet, elhangzik egy újabb poén, belép egy újabb szereplő, elindul egy új szál a történetben és így a filmjeinek lüktető ritmusa van. Az ő filmjeiben nem nézik perceken keresztül a plafon, vagy a távolt, nem mennek vagy jönnek kilométereket úgy, hogy közben nem történik semmi. Ez vonatkozik a mostani Futni mentem című filmre is, amely tele van jobbnál jobb, könnyed, szórakoztató helyzetekkel, poénokkal.
Mekkora dráma, hogy egy ilyen rendezőt - akinek minden filmjét imádják a nézők – félreállítanak, miközben, kókler hozzá nem értő emberek milliárdokért készíthetnek nézhetetlen filmeket.
Csak reménykedhetünk, hogy ennek is rövidesen vége szakad. |