Utolsó hozzászólások:
| A kis herceg (2015) - Vélemények (2016-07-07 14:40.36) |
- Apa! Kérlek mondd el nekem, hogy miről szól ez a mese!
- Ez a mese gyermekem naturalisztikus ábrázolásmóddal mutatja be, hogy mik a főbb okai társadalmunk drasztikus erkölcsi, szellemi és érzelmi hanyatlásának.
- Apa! Ez mit jelent? Nem értem.
- Azt jelenti drága gyermekem, hogy egyre kevesebb ember mer jó és szerető ember lenni...
2-3 évenként legalább egyszer el szoktam olvasni Exupéry felnőtteknek szóló gyermekregényét. Miért? Azért, mert elvont, fantáziadús, egyedi. Kemény fába vágná a fejszéjét az, aki megpróbálna sikeres adaptációt készíteni belőle...
...Legnagyobb örömömre Mark Osbornenak sikerült. Nem is akárhogyan. (Természetesen a látványvilága nem egy Pixar, de annyira magával ragadó a történet, hogy nem is érdekelt. Szóval grafikáról szót se többet.)
A modernizált Kis Herceg pazarul bemutatja a napjainkban uralkodó két szélsőséges "emberüzemmódot":
1.) Akinek nincs élete, mert hajt, gürizik, robotol, hogy tartani tudja a rohanó világgal a lépést az egész élete be van osztva másodpercre pontosan. Nem ér rá barátokat szerezni, nem ér rá odafigyelni másokra, s nem ér rá SZERETNI ÉS SZERETVE LENNI. Őt testesíti meg az anya. (Nincs ideje élni; robotüzemmódba végzi a kötelességeit; tilos hibáznia)
2.) A másik szélsőség a lezser életmód. Folyton álmodozik, fittyet hány a törvényekre szabályokra, senkinek sem akar megfelelni, komolytalanul áll hozzá a dolgokhoz. Ezt az oldalt képviseli a pilóta. (Pl: "Puff a propeller elszabadult és lebontotta a szomszéd fél házát; hazudjuk azt, hogy születésnapod van; defektes gumival ám csak igazán élvezetes kocsikázni").
S, ami érdekes az anya és a pilóta teljesen ellentétes oldalt képviselnek. Olyanok, mint a pénzérme két oldala; mint a kötél két vége, s mégis: Bár van látszatja a dolgoknak, de szívük mélyén egyikük sem boldog. Rosenak pedig, ahogyan halad a felnőtté válás felé döntenie kell, melyik utat választja. S, bár a film konkrétan nem tesz utalásokat rá, de félelmetesen jól van megoldva, ahogy a két szélsőség lassú-lassú léptekkel, de halad az arany középút felé, (az anya apránként oldódik, a pilóta apránként komolyodik) amiből összeáll a normális ember: Aki se nem túl komoly, se nem túl komolytalan; nem veszi félvállról a kötelességeit, de önmagára is fordít időt; aki tudja, hogy megszelídíteni másokat (még ha ez sírásba kerül is) sokkal többet ér, mint látszólagos értékeket felhalmozni.
Mindeközben megismerjük a pilóta meséjét, s általa az ártatlan, mindenkihez kedves Kis herceget. Az pedig ahogyan tovább gondolták a művet és elhelyezték a bolygók lakóit a mindennapi szürke, borongós, sötét hétköznapokba... hát tanítani kellene!
Összevetve a film zseniális lett. KÖTELEZŐ DARAB! Azt nem gondolnám, hogy a 6-os korhatár ellenére a gyerekek értenék miről is van szó pontosan, sőt gyerekszemmel talán van benne pár ijesztőbb jelenet is, de ott a helye a legértékesebb mesék toplistáján. Ezt a filmet talán még maga Exupéry is megkönnyezte, majd megtapsolta volna, s nemcsak azért, hogy a hiú felemelje a kalapját.
Emellett ez a film mély tanulságok tárháza is egyben: Ne maradjunk gyerekek! Merjünk felnőni, de ne felejtsünk! Merjünk álmodni, de ne éljünk álomvilágban! S természetesen: engedjük, hogy a szívünk észrevegye a láthatatlan dolgokat. Hiszen a róka már 73 évvel ezelőtt megmondta: "Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan."
Ne engedjük hát, hogy ez a sötét világ elfeledtesse számunkra a csillagos eget, mert ennek az idézetnek ma még nagyobb súlya van, mint akkor volt. |
| A mindenség elmélete - Vélemények (2016-01-24 15:28.54) |
Ha valaki megkérdezi tőlem, hogy hiszek-e Istenben olykor kissé cinikus humorral ámbár komolyan gondolva a következőt válaszolom: „Nem hiszek Istenben… …mivel tudom, hogy létezik!” A tudomány és vallás azonban sok esetben ellentmond egymásnak. S, mivel egy filozófiailag és teológiailag mély gondolatokat tartalmazó filmként képzeltem el ezt az alkotást (egy önmagát „intelligens ateistának” valló és egy anglikán egyházhoz tartozó fél házasságáról készült filmnél részemről ez logikus következtetésnek tűnt), elhatároztam, hogy erre a két órára amennyire csak lehet, laikusként fogom kezelni mind a tudományt, mind a vallást.
A meglepetés ott kezdődött számomra, hogy ez a film nem értelmi, hanem érzelmi szinten volt drámai erejű. Nem filozófiai elméletekkel, nem bibliai alapelvekkel, hanem egy tucat megválaszolatlanul hagyott erkölcsi kérdéssel találtam szemben magamat, melyeket egy ígért két évnél tovább élő, jó humorral rendelkező, agyban tehetséges, ám a mindennapi életben tehetetlenné vált fizikus és egy eleinte szentimentalista, gyengének tűnő, ámbár kötélidegekkel rendelkező, segíteni próbáló, boldogságot kereső, küzdő nő házasságából következhet.
S, amellett, hogy sorba jöttek a megválaszolatlanul hagyott kérdések, nem is mindig értettem a két karakter lépéseinek, döntéseinek logikáját, okát. Ez eleinte nagyon zavart, később viszont már úgy voltam vele, hogy ez a film erős oldala. A két óra alatt folyamatosan változtak az érzéseim és a véleményem személyüket illetően hol kedveltem, hol szántam őket, hol pedig haragudtam rájuk… Talán pont azért mert emberiek lettek. Reális személyek voltak, hiszen vallási, világnézeti háttértől függetlenül önző, hálátlan, hűtlen és meggondolatlan tettek sokaságát láthattuk tőlük. Nem tökéletesen jó, nem tökéletesen rossz személyekként mutatták be őket. Küzdöttek azért, hogy jók legyenek, de olykor-olykor megbotlottak. Ugyanakkor viszont a két karakter a tiszteletemet is igen sokszor elnyerte, mikor a pozitív tulajdonságaik legyőzték gyarlóságukat: Hawking sohasem sajnáltatta magát, hanem mindig küzdött; Jane egyszer sem emelte fel a hangját, pedig jó párszor azt hittem, hogy na most elszakadt a cérna; életben hagyta a férjét, pedig megvolt minden lehetőség, hogy kikapcsoltassa a lélegeztető gépet és Jonathannal új életet kezdjen…
…Tényleg történt egyáltalán valami azon a sátorozós estén?! Emiatt írhatott Hawking olyat a gépezetébe, hogy „Őszintén szólva kedvesem köpök rád!” , vagy igaznak bizonyult az a mondás, hogy „a betegség önzővé tesz”?! Sok-sok erkölcsi dilemma, amelyek annyira nyakatekertnek és megoldhatatlannak tűnnek, mint amilyen kérdésekre Hawking is keresi a választ. A film végén pedig Hawking egyetlen mondattal letesz olyan mélyen szántó gondolatot az asztalra, ami messze überel sok agyondogmatizált több száz oldalból álló teológiai elemzést: „Amíg van élet, van remény!”
A film utolsó jelenete pedig egyenesen mindent visz. Időnként tekerd vissza az időt! Gondolkodj el rajta, honnan jöttél, hol vagy most, merre tartasz, s mit teremtettél eddigi életed folyamán! Amíg élsz, van remény! Amíg van remény, van hit! Amíg van hit, van cél! Amíg van cél, nem vagy vesztes! Amíg nem vagy vesztes, élsz! Élsz, s képes vagy „teremteni”, mint ahogy Téged is teremtettek! |
| Törésvonal (2015) - Vélemények (2015-12-28 22:03.14) |
Ha sikerülne mindenkit agyonverned azzal csak azt bizonyítanád be, hogy erősebb vagy, nem pedig azt, hogy "intelligensebb." Az intelligens ember érvel, gondolatokat közöl és elgondolkodik mások véleményén is. Kérlek - mindenféle gúny vagy bántó szándék nélkül - írj ehhez a filmhez egy olyan hozzászólást, amelyben érvelsz gyűlölködés helyett; melyet ha elolvas valaki arra kap választ, hogy miért tetszik neked ez a film, nem pedig arra, hogy kit, hogyan, milyen okból vernél meg. Ha a közeljövőben ilyen komenteket is olvashatunk tőled, nem fogunk kételkedni abban, hogy érett személy vagy.
Ellenkező esetben sajnos hiába fogsz minden egyes topikban büszkélkedni azzal, hogy te a www.filmkatalógus.hu legokosabb, legérettebb felhasználója, bizonyíték hiányában azt fogják leszűrni a fórumozók, hogy súlyos önértékelési problémákkal küzdesz. (Ismétlem nem bántásból írom, amit írok.)
Aláírás: egy senki |
Vezemor összes hozzászólása |
