Nekem nagyon átjött ez a film. A két főszereplő annyira természetesen adja elő a szerepét, mintha nem is egy filmet néznék, hanem mintha én is részese lennék az eseményeknek, olyan érzés, mintha velem, veled, vagy bárkivel megtörténhetne amit látunk.
És ami nagyon tetszett még benne, hogy nem próbálnak mindent a szánkba rágni, mint sok másik filmben, hanem csak a lényegre, az érzelmekre, a reakciókra koncentrál, nem kezdik el magyarázni, hogy akkor most ők együtt vannak, ők szétmentek, most fél év telt el, most egy év, mindenre magunktól kell rájönnünk. Akárcsak az életben, sok minden a képzelőerőnkre van bízva.
SPOILER
És a vége... magam sem tudom, hogyan is kellene értelmeznem, mi is lesz velük végül. De talán jobb is így, és ezáltal válik a film, nekem legalábbis igazán értékessé. Látjuk a kapcsolatukat, egészen intim közelségből, velük együtt esünk szerelembe, velük együtt csalódunk, sóvárgunk, kiábrándulunk, és reménykedünk szüntelen. És amikor minden akadály elhárul, akkor ott marad a zuhanyzóban kettőjük között a nagy kérdés: az egész csupán kaland volt, az izgalom, az akadályok tették olyan értékessé az egészet, és nem az érzések? Voltam már hasonló helyzetben, amikor az érzelmek elhomályosítják az ítélőképességet, és összekavarodnak a körülmények miatt olyan módon, hogy amikor egy-két dolog tisztázódik, akkor bizony kellemetlen dolgokkal találjuk szembe magunkat. Én mindenesetre továbbgondoltam a filmet, és remélem, hogy happy end lett, de azon a ponton már csak a fejben dőlnek el a dolgok.
SPOILER VÉGE
Nálam csillagos ötös a film, és bátram merem ajánlani azoknak, akik szeretik az olyan filmeket, amiknek életszaga van.
És még ajánlanám a soundtrack-jét, én imádom:
http://www.youtube.com/watch?v=-uVZT1roV8w |
