találtam egy érdekes cikket!
AMIRŐL NEM AKARUNK TUDNI: PROSTITÚCIÓ KOREÁBAN
2013/10/06
A koreai sorozatokat kedvelők sokat áradoznak arról, hogy mennyire szűziesek a csókjelenetek, kellemesen enyhe a romantika, nincs úgy az arcunkba dobva a szexualitás, mint mondjuk az amerikai filmekben, sorozatokban. Csakhogy, mint mindig, az éremnek két oldala van. Bár a filmekben nincs az arcunkba dobva, és nyilvánosan elítélik az ilyesmit, a szex komoly üzlet Koreában is. Lehet, hogy a reklámfilmekben és a plakátokon nem látni pucérkodást, és a nőknek az utcán nem illik kivágott felsőben mászkálni, a háttérben a prostitúció elképesztő formákat öltött.
A koreai kormány elismerte, hogy a prostitúció a GDP 4%-át teszi ki, ami egy elképesztően hatalmas összeg (több, mint amennyi a bevétele az országnak a mezőgazdaságból. Érdekességképp: Hollandiában, ahol legális a prostitúció, a GDP 5%-át adja). A kormány szerint mintegy 500 000 nő dolgozik prostituáltként Koreában, a Feminista Nők Egyesülete szerint azonban ennél jóval több, kb. egymillió, ami azt jelenti, hogy 25 nőből legalább egy árulja a testét. A kormány szerint a huszonéves férfiak egyötöde rendszeresen jár prostituálthoz. Elterjedtek a motelek, ahol például a parkolót függöny fedi, hogy eltakarja a “vendégek” arcát, és ahol nem éjszakára van az árbeosztás, hanem órák szerint. A létezésükről mindenki tud, de senki sem beszél. Persze a jelenség nem egyedülálló koreai találmány, de számunkra azért érdekes, mert az ilyesmi nyíltan megvetett dolog Koreában, nagyon szigorú prostitúció-ellenes törvényekkel, miközben elképesztően elterjedt és mindenki tisztában van vele, hogy a környezetében hol vannak ilyen szolgáltatások.
Ugyancsak elterjedtek az úgynevezett khiszubangok (키스방), a “csókolózószobák”, ahová nem a barátnőddel mész, természetesen, hanem a cég “alkalmazottaival” lehet elvonulni “csókolózni”.
A piros lámpás negyedek is megtalálhatóak a nagyvárosokban és a szigorú törvények ellenére is évtizedek óta zavartalanul működnek ugyanott. Vannak “vitrines” utcák, ahol a lányokat szemügyre lehet venni, és “felcsípni”. Aztán persze ott vannak az úgynevezett “masszázsszalonok” (안마, anma), ahol a masszázs mellett “extra” szolgáltatásokat is kap a vendég. Ha máshonnan nem, akkor Se7en botrányakapcsán erről biztos többen hallottak már. Persze azt vallották a sztárkatonák, hogy ők nem tudták, hogy ott nem csak masszíroznak (késő éjjel), amire azért a koreaiak többsége csak mosolygott, hogy hát persze, hogy fogalmuk sem volt, hova mentek be. Ennek egy változata az (이발소, ilbalszo), ahol nem szép fiatal lányok “masszíroznak”, hanem adzsummák (idősebb nők). Rendelni is lehet “masszőrt”, ez a szolgáltatás a cshuldzsang maszadzsi (출장 마사지). Rendelni kávét is lehet, a hölgy futárok kis motoron ki is szállítják a rendelést, aztán ha úgy adódik, megspékelik némi egyéb szolgáltatással is… persze ezek nem hagyományos kávézók.
Ha mindez nem lenne elég, az üzletemberek számára ott az úgynevezett ‘room salon’ (룸살롱, lumszallong), ahol hoszteszek szórakoztatják a férfiakat. Ez tulajdonképp a norebang, azaz a karaoke-szoba egy változata. A room salon “extrákat” is kínál, és ha a hosztesz belemegy, további fizetségért egyéb szolgáltatást is nyújt. Hozzá kell tenni, hogy nem minden hosztesz hajlandó túlmenni a flörtölés-tapizáson. Az Ask The Expat blog szerint a koreai férfiaknak nyilvánosan úgy kell tenniük, mintha utálnának ilyen helyre járni, egyik sem fogja bevallani, hogy élvezi és megvannak a kifogások, ha mégis rajtakapják őket (a főnök kényszerít, muszáj az üzlet nyélbeütése miatt, stb.). A Boys Over Flowers sorozatban játszó Csang Dzsajon 2009-ben öngyilkos lett, miután(hátrahagyott feljegyzései szerint) több mint 100 alkalommal kényszerítette a menedzsere arra, hogy room salonokban ‘szórakoztassa’ a magas rangú tisztviselőket. Kevesebben ugyan, de vannak azért úgynevezett ‘hosztklubok‘ is, ahol férfiak szórakoztatnak nőket pénzért. Ott vannak még a kiszengházak is (jodzsong), ahol modern kiszengek szórakoztatják a férfiakat.
Vannak persze sokan, akiket a körülmények kényszerítenek prostitúcióra, és nemrég egy új formája is megjelent ennek: a “kávéhölgyek”. Ezek az idősebb nők túrázó férfiakat szólítanak le a túraútvonalakon, pihenőhelyeken és meghívják őket “egy kávéra”. A szomorú ebben az, hogy az anyagi körülményeik miatt kénytelenek ilyesmit tenni, és sajnos egyre ‘népszerűbbek’.
És akkor egy kis érdekesség a végére, mutatván, hogy mennyire nem szúr szemet a prostitúció senkinek: Korea korábbi miniszterelnökének, I Mjongbaknak a tulajdonában van egy épület, amiben évekig egy ‘Sexy Bar’ nevű “szórakozóhely” üzemelt, és az elnök csak azután szólította fel a tulajdonost a távozásra, miután több újság is cikket közölt róla, de így is több mint két évig halogatta a bár felszámolását. És persze hivatalosan ő semmit sem tudott arról, hogy ez egy “olyan” bár, pedig meg is látogatta őket, és nem vett észre “semmi különöset”. Annak ellenére, hogy a bár felirata a bejáraton a “ㅋ Sexy Club, 100 Beautiful Girls, Tip W40,000″ tábla ékeskedett… |
