Utolsó hozzászólások:
| Blackfish - Egy kardszárnyú delfin története - Vélemények (2015-01-27 14:51.23) |
Amióta csak láttam ezt a filmet igyekszem nyomon követni azt az egyre növekvő mozgalmat, amit a Blackfish elindított. Nem csoda, hogy a világ minden táján születnek kezdeményezések arra, hogy ne történhessenek meg azok a szörnyűségek, amiket a film bemutat és itt most nem elsősorban arra jó néhány (többségében eltitkolt) balesetre gondolok, amik a delfináriumokban történnek a gondozókkal (az is borzalmas, de tudva, hogy miket művelnek ezekkel a szegény állatokkal valahol várható, hogy egy idő után kijönnek a béketűrésből), hanem annak a több száz (vagy ki tudja hány) orcának az értelmetlen halálára, akiket kiragadva a családjukból és az élőhelyükről egy kicsi tartályba tuszkoltak azért, hogy ostoba trükkökkel szórakoztathassák a "nagyérdeműt". Miért jelent szórakozást embereknek az, hogy azt nézzék,hogy hogyan csinálnak cirkuszi bohócot ezekből a fenséges élőlényekből? Pénz, pénz, pénz, ez hajtja a Föld kereket, ezt már tudjuk a Cabaret óta. Merem remélni,hogy eljut annyi és olyan emberekhez ez a dokumentumfilm, akik képesek elgondolkodni azon, hogy a jegyekre pazarolt pénzhez hány ártatlan kardszárnyú vére tapad, márpedig amíg vannak érdeklődők, addig újabb és újabb állatok lesznek befogva és lesz az életük drasztikusan lerövidítve (fogságban jó ha 30 évet elélnek, ellenben a természetben sikerült már 100 éves példányt is megörökíteni - Granny egy nőstény orca 103 évesen is vidáman tengeti napjait a családja körében.)
Mindenkinek, aki egy kicsit is állatbarát ajánlom ezt a dokumentumfilmet, a hatása nem fog elmaradni, napokra, hetekre elegendő gondolkodni valót ad fel. |
| Büszkeség és balítélet (2005) - Vélemények (2014-10-29 08:58.54) |
| Senki se kövesse el azt a hibát, hogy 1995-ös feldolgozást követően tekinti meg ezt a filmet, mert hozzám hasonlóan kiábrándító élményben lehet része. Félreértés ne essék, egy nagyon is színvonalas alkotásról beszélhetünk a 2005-ös Büszkeség és balítélet kapcsán,de aki érzékenyebb a regény adaptációk pontosságára, korfestésének megtartására, az vigyázzon, mert ez a film jócskán századunk ízlésvilágához lett szabva. Néhol már-már harsánynak éreztem a párbeszédeket, ott, ahol a regényben illetve a minisorozatban a szereplők a lehető legfinomabban adják egymás tudtára (kimondva kimondatlanul) a gondolataikat és az érzéseiket. Hiányzik a történet 'angolsága', túl sok a kifakadás, az érzelmek túl nyilvánvalóak. A karakterek közül Lizzie még hagyján, Keira-nak jól áll a szerep, nem volt rossz választás, bár néhol a könyvbeli Elizabeth játékos, élénk természete inkább harsányságba és neveletlenségbe csap át. Az igazi problémám Darcy-val van. Hol van az a Mr. Darcy, akiért nők ezrei rajonganak ?! A férfi, aki gőgös és öntelt, akinek az Elizabeth által mutatott görbetükör ad lehetőséget a változásra. Ebben a filmben Darcy egy rakás szerencsétlenség. Kezdjük ott,hogy, amikor az elő bálon végig vonulnak a termen és meglátja Elizabeth-et, olyan félszegen kapja el a tekintetét a lányról, mint egy tapasztalatlan kamaszfiú. Hol a megvetés, azért, hogy ebben az alacsonyrendű társaságban kell mozognia ? Jó, rendben később, megsérti Elizabeth-et, amikor az kihallgatja a beszélgetését Bingley-vel,de akkor mire fel volt az előző 'tekintet elkapós' jelenet ?! Ha egy akarta volna a vonzalmát palástolni, az újfent egy elég kisfiús húzás lett volna, nem Darcy-hoz méltó. ...és ez így megy tovább a film végéig, Darcy rohan Elizabeth után, mint egy kiskutya, estelenül vágja magát vigyázzba, ha az megjelenik, magához méltatlan módon mentegeti magát a leánykérést követő szócsatában és végezetül a második leánykérésnél olyan öltözékben jelenik meg, mint egy szakadt koldus. Darcy karakterét nagyon elrontották, teljesen alávetették Lizzie-nek, pedig pont azért volt érdekes kettejük 'harca', mert bár Lizze rangban Darcy alatt áll, a lány mégis egyenrangúvá lesz a társalgásaik során. Semmi jellemfejlődést nem tapasztalhatunk Darcy-nál, puff szerelmes lesz Lizzie-be és annyi, nem volt meg a kezdeti ellenszenv a részéről, ami szépen fokozatosan vált vonzalommá, úgyhogy az egész film ideje alatt egy helyben toporogtunk. Mathhew Macfayden nem sokat tehetett eljátszotta ezt az elrontott karaktert, de nem tett hozzá semmi érdemlegeset a filmhez. A többi szereplő egészen eltalált lett,de csak nagyon kevesen érnek fel 1995-ös változatban szereplőkhöz, gondolok itt Alison Steadman már-már ütni valóan idegesítő Mrs. Bennett, illetve David Bamber hasonló tulajdonságokkal felruházott Mr. Collins-ához, őket ember legyen a talpán, aki valaha 'lejátssza' az adott szerepben. Más tekintetben viszont szinte teljesen rendben van a film. A zenéje szép, egészen fülbemászó. A ruhák nagyon igényes kidolgozott darabok lettek, bár itt is megfigyelhető a modernizálás és az,hogy kevésbé kifinomult. A látványtervezés hasonlókat tudok elmondani. Összességében egy jól összerakott kis film, igényes darab, ami mindenképpen kiemelkedő a mai, hasonló témájú filmek közül,de aki kor és a könyv hangulatát akarja visszakapni, annak inkább a mini-sorozatot ajánlom. |
Nymeria94 összes hozzászólása |
