Én a film előtt leborulók táborába tartozom. :)
Még nagyon frissen él bennem ez a Csoda.
Az elmúlt 3 óra úgy elrepült, mint Mason kis élete. Ezt a filmet, mintha a saját családomról mintázták volna, centiméterpontosan ráillesztve. Mint a való életben, ebben az emlékdózisban is bárkivel tökéletesen azonosulni tudtam. Ugyan nem vagyok fiú, de én is voltam gyerek, és én is leszek anya.
Vegyes érzelmek millióit éltem újra. Választás előtt állás, az ezernyi lehetőség, jó és rossz döntések, hibákból való tanulás, álmok, szerelmek, barátságok, családi viszályok elevenedtek fel. Régi apa, új apa, öröm, bánat, csalódás, remény, reménytelenség, düh, bánat, félelem, boldogság... felsorolhatatlanok azok az érzelmek, és a hatásaik, amikből kifejlődtünk, és eljutottunk oda, ahol most vagyunk.
Mikortól lesz egyáltalán valaki felnőtt? Észrevehetetlen és elmosódott az a határ (a családnak. Mert az apa barátjának persze nem.)
Olyan volt ez az egész, mintha az egész eddigi életem és emlékeim VHS kazettáját visszapörgettem volna a fejemben.
Természetesen nem bírtam ki pár méretes könnycsepp nélkül. A hideg össze-vissza rázott, minden második pillanatban, amikor a saját életeseményeim egy az egyben végignézhettem valaki máson. Még csak most állok a felnőttkorom kezdetén, mégis annyira réginek érzem ezeket az emlékeket. Félelmetes.
Hihetetlen, hogy milyen gyorsan eltelik egy csöpp élet. És Rusty ChroweM szavai engem is elgondolkodtattak:
"nem tudom eldönteni, hogy öröm-e vagy fájdalom, hogy ennek nem leszünk örökké a szemlélői, de még a résztvevői sem. "
Vannak filmek, amik tükröt állítanak elénk, vannak, amik rossz példát mutatnak, amik jó példát mutatnak, motiválnak, hosszú időre elgondolkodtatnak, megváltoztatnak,
de a Boyhood nem akar semmit elérni és ránk tukmálni, csak megmutatni azt a bizonyos ütött kopott kis kazettánkat, és segíteni újraélni.
Pont ettől lesz ilyen elmondhatatlanul őszinte, érzelemmel teli, kristálytiszta és tökéletes alkotás. Biztos, hogy elő fogom még venni, és visszatekerni párszor.
Fejet kell hajtanom Linklater előtt, sőt mindenki előtt, aki segített összehozni ezt a remekművet (?) chh kis szó ez ide.
Rég szólt hozzám film ennyire. Az egyik kedvencemmé avanzsált, szóval nagyon szurkolok, hogy bezsebeljenek pár díjat a srácok. :) |
