Interjú részlet Kóti Árpáddal, Magyar Nemzet, 2014. április 26.
"Soós Imre 27 évesen, 1957. június 20-án állítólag öngyilkos lett. Mi előző nap a Nemzeti Színházban statisztáltunk Az ember tragédiájában. Hajnal felé a Fülöp Zsigával gyalog mentünk haza, ám mindig volt arra, hogy megigyunk egy korsó sört a Stadion falatozóban vagy a Thököly sörkertben. Az utóbbiba tévedtünk be, s egyszer csak azt mondja a Zsiga, hogy ott van egy srác ittasságában az asztal alá esve. Odamentünk, megnéztük: " te, ez a Soós Imre a Madách Színházból!" Fölszedtük, elvittük a közeli diákszállásunkra, lezuhanyoztuk, kimostuk a ruháját, majd lefektettük. Józanodott egy kicsit, s azt mondta: "Gyerekek, reggel költsetek fel nyolckor, mert kilencre be kell mennem a Belügyminisztériumba."Fölköltöttük, kivasaltuk a ruháját. Megborotválkozott. Vittünk neki egy kávét. Megköszönte, és boldogan úgy ment el , ahogy szokott: repült szinte. Délben bemondta a rádió, hogy Soós Imre öngyilkos lett. Ebből szerintem egy szó sem igaz. Hanem 1965. október végén felkérték, hogy a műszaki egyetem épületéről ő szedje le a vörös csillagot. Daruval felemelték, és Kovács László, a később Oscar-díjat kapott operatőr ezt fel is vette egy kamerával, én is láttam a filmet. Szerintem ezért szedték elő Soós Imrét, és hívták be. Ő nem akart öngyilkos lenni, főleg úgy nem, hogy lekaparja mind a tíz körmét... Ebben politika lehetett." |
