Lehet az volt a baj, hogy túlságosan vártam már a filmet, vagy nem tudom. Valami nem működött tökéletesen. Jó volt, jó volt, néhol tényleg ordítva röhögtem. De valahogy többet, illetve másféle szórakoztatást vártam David O. Russeltől. Kerestem a mondanivalót. Mert én ezért szeretem annyira a filmjei nagyrészét. Sírok, röhögök, sírva röhögök, röhögve sírok… de olyan élménnyel leszek gazdagabb és olyan értékes gondolatokkal, amik velem maradnak egy életen át. Fejből idézek a Silver Linings Playbookból, a Fighterből, sőt ha nagyon megerőltetem magam (mert már régen láttam) akkor a Three Kingsből is. Mert értéket képviselnek az életemben és ezek miatt az alkotások miatt, túl fontos nekem ahhoz David O. Russel, hogy „mindössze” „csak” egy színvonalas, tényleg nagyon humoros komédiát rendezzen, de tulajdonképpen: 0 mondanivalóval. Ne basszuk át magunkat, okés, kösz. Én baromira hiányolom az üzenetet!! Tudom, hogy kellenek üzenet nélküli filmek is, de akkor azok ne David O. Russel nevéhez fűződjenek már… ismétlem: a film jó, élveztem nagyon, de teljesen mást vártam. Nem volt érzelmi áttörés. Sőt nem volt érzelem, mondjuk az lehet érezelemnek mondható, hogy a szívem darabokra tört és belefőtt az utálatba, amit Amy Adams felé éreztem minden áldott alkalommal, amikor lerúgta magáról Bradley Coopert, HÁT HÜLYE EZ?!... Édes Istenem! Természetesen Jennifer Lawrence tombolt már megint akkorát, hogy arra szavak sincsenek, a végén még összehozza itt a második Oscarját… komolyan mondom, ez a nő amikor a vásznon van, teljesen mindegy, hogy ki mit csinál körülötte: teljesen ellopja a showt. És van ettől jobb!!!! Amikor az Ő őrülete Christian Bale őrületével párosul. Amikor azt hittem nincs attól királyabb, mint amikor Lawrence tombol, akkor elérkezett a pillanat amikor Bale a társa lett ebben…. Az egyik legjobb ötlet volt ezt a kettő nemnormálist (nem lehet rájuk mást mondani) férj és feleségként a nagyérdemű elé tárni. Emiatt érte meg nagyon nagyon ez az egész film, az ő kapcsolatuk az, ami miatt egyszerűen feledhetetlen. Ezúton emelném ki, hogy kérem szépen: Bradley Coopert NEM sikerült elcsúfítani. Ez biztos. Voltak neki is szép pillanatai, sőt Jeremy Rennernek is, SŐT!!! nagyon örültem, hogy ilyen humoros szerepben láthattam. Amy Adams is kitett magáért (bár mást is kitettél volna, Te idióta p*csa, ennyire lekoppintani Bradley Coopert, erre nem lehet mit mondani XD). Jaj és volt egy uncredited actor is, egy hatalmas – talán a leghatalmasabb – színészlegenda, nem írom le a nevét, de ki lehet találni. Főleg üde színfolt volt! Az meg, hogy az arab sejket – aki mexikói :D – Michael Peña játszotta, az meg már tényleg nevetséges. :D Elképesztő, egy rakat kedvencem benne van ebben a filmben, de a ruhák meg a hajak miatt alig ismertem fel őket. Mindenképpen vihetné a „jelmezes” díjat. De egyébként év filmje, meg legjobb rendező, legjobb színészek (talán Lawrence érne szobrot már megint)…. nem hiszem, hogy eddig kéne repülnie. Christian Bale-lel már „nyeretett” Russel díjat. Jennifer Lawrence-szel szintén. Szerintem Bradley Cooperrel is fog, de NOT YET. Ez most már Leonardo DiCaprio éve (aki elől persze majd megint elhoppolja az Oscart egy néger. Már bocsánat, de nem ez lenne az első, mindenféle rasszizmus nélkül). Na mindegy, ez már másik a történet.
A lényeg, hogy akik nem várnak világmegváltó gondolatokat – én azt vártam – azok egyszerűen imádni fogják ezt a féktelen őrületet. Én is imádtam, csak kicsit kevésbé, mint azt vártam.
|
