Pep Guardiola visszavágott José Mourinhónak. Miután a portugál szakember kedden délután neve említésével kritizálta a Barcelona edzőjét, mert szerinte a katalán kritikával illette a Király Kupa döntőjét vezető Undiano Mallenco játékvezetőt Pedro lesgóljának megadásáért. Guardiola válaszolt a vádra, és beszélt sok minden másról is, de a főszerepet Mourinhónak adta, már csak azért is, mert úgy fogta fel ezt a sajtótájékoztatót, hogy most a kamerákon keresztül vele beszélget. A mintegy 25 percig tartó sajtótájékoztatóból a hitelesség és objektivitás elérése végett ezúttal nem csak kiragadunk mondatokat, hanem a jelentősebb kijelentéseket tartalmazó monológokat teljes egészében, szerkesztés nélkül közöljük. A teljes nyilatkozat videóanyagát a cikk alatt közöljük.
„Miután Mourinho úr engem letegezett, Pepnek hívott, én is én is tegezni fogom őt, és Josénak hívom. Nem tudom, hogy melyik itt az ő kamerája, de bizonyára mindegyik. Holnap este 20:45-kor összecsapunk majd kint a pályán, de itt már legyőzött engem, legyőzött az egész évben és mindig le is fog győzni. És neki ajándékozom az ő külön bejáratú, pályán kívüli BL címét, vigye haza és örüljön neki.”
„A másik BL trófeáért meg fogunk küzdeni, talán nyerünk, talán vesztünk. Ha minden normális keretek között zajlik, akkor ő fog nyerni, mert a múltja és a történelme ezt ígéri. Mi megelégszünk szerényebb, kisebb győzelmekkel, amikkel kivívjuk a közönség elismerését, és amire nagyon büszkék vagyunk.”
„Én is elővehetnék egy listát, hasonlíthatnánk a dolgokat, de ennek soha nem érnénk a végére. Emlékezhetünk a Stamford Bridge-re és még kétszázötvenezer dologra. Ez csak egy papír kérdése. De mivel nincs ennyi titkárom, elég annyi, hogy holnap 20:45-kor találkozunk a pályán, futballozni fogunk úgy, ahogy csak tudunk. Ebben a teremben ő a k… főnök, a legnagyobb úr, és nem szeretnék versenyezni vele egy másodpercre sem. Csupán emlékeztetem, hogy együtt voltunk négy éven keresztül. Ő ismer engem, és én is ismerem őt. Maradjunk ennyiben. Ha ezt követően ő leragad a kupadöntő után tett kijelentéseimnél, amit az itt ülő újságírók fogalmaztak – akik Florentino Pérez úr barátai – semmint támaszkodik a köztünk lévő barátságra… Vagy nem is barátságra, arra a kapcsolatra, ami köztünk volt. Mindezt megteheti, mert minden joga megvan hozzá.”
„Olvashatja tovább Albertót (utalva Mourinho korábbi, Einsteinre vonatkozó szavaira) szabadon, vagy olvashatja Pérez úr barátainak írásait, a központi sajtógépezetet, magyarán úgy dönt, ahogy neki kedve van. Én nem fogom magyarázni, megmásítani a szavaimat. A győzelem után csak gratuláltam a Real Madridnak a győzelméhez, ez az, amit ennél a klubnál, az FC Barcelonánál tesznek. Gratulálni kell a Real Madridnak a kupáért, amit megérdemelten nyert meg a pályán, egy olyan csapat ellen, melyet én büszkén irányítok.”
„Mindig úgy gondoltam, hogy ha valamit nem ért jól valaki, akkor az azért van, mert nem jól magyaráztam el. Ez az első ok. De szerintem a kupa meccs után adott nyilatkozatomnak semmi köze nincs ahhoz a szándékhoz, amit tulajdonítottak neki. Ennek a mondatnak csak annyi volt a lényege, hogy a játékvezető valóban borzasztóan figyelt, mert az a lesállás csak centimétereken múlott, és ő rendkívüli módon résen volt, a helyzete magaslatán állt. Csupán arra akartam utalni, hogy egy kupa sorsa sokszor ennyin múlik, egy ilyen apróságok döntenek. Ezek után természetesen ő hihet nekem, Mourinho hihet nekem, José hihetsz nekem, vagy inkább elhiszi, amit olvas. És evidens, hogy közelebb van az, amit olvas, és az az érdeke, hogy azt higgye el, amit olvas, semmint, hogy nekem higgyen.”
„A vád amivel illettek… Itt van előttetek a pályafutásom, már a harmadik évemet fejezem be itt. Azt mondják rám, hogy panaszkodom a játékvezetésre. Nos, akkor ez van, jól van, panaszkodom a bírók miatt. Ha azt gondoljátok, hogy harmadik éve mindig, amikor csak veszítünk, mindig panaszkodom a játékvezetésre, bezzeg, amikor nyerünk, nem szólok egy szót sem erről, akkor ez ellen nem tudok harcolni. Ezek a hangok élesebben szólnak Barcelonától távol. De én csak játékban tudok győzni, a Barcelona csak így tud nyerni. Néha persze ez nem sikerül, hiszen most is egy óriási, rendkívüli csapat ellen kell majd harcolnunk. Mi amit megpróbálunk, hogy idejövünk és küzdünk, tizenkét saját nevelésű játékossal, küzdünk a körülmények ellen, dacára a sérüléshullámnak, mely sújt bennünket. De itt vagyunk ismét egy elődöntőben, harmadik éve zsinórban, talán az ötödik alkalommal hat éven belül – a többi számot már nem tudom jól – és most is itt vagyunk. Olyan játékosok ellen, mint Kaká, Ronaldo, Di María, Adebayor, Özil… Pedro Leónnal együtt hét csodálatos támadójátékos. És azért jöttünk, hogy a játékban a lehető legjobban küzdjünk ellenük. A pályán kívüli dolgokról, elmondhatom ma a véleményemet, de tudjátok, általában ebben nem kívánok részt venni, ezt a meccset nem szeretném játszani. Ő ebben sokkal jobb. Borzasztóan jó edző a pálya mellett és a pályán kívül is dominál. Én ez utóbbiban nem szeretnék részt venni. Egyrészt azért, mert nem vagyok jó benne, másrészt azért, mert egy olyan klubot képviselek, ahol azt gondoljuk, ez a legjobb mód arra, hogy továbbjussunk. A játékosok tudják, hogy nincsenek kifogások. Ha legyőznek bennünket, akkor az azért lesz, mert jobbak voltak, ha mi megnyerjük a Ligát, akkor az azért volt, mert jobbak voltunk. Ebben nincsenek titkok. A sport igazságos.”
„Egyszerűen arról van szó, hogy képviselünk egy stílust, egy játékmódot a pályán, amivel nagyon sok mindent nyert már a klub, és nyert a spanyol válogatott is. De ezt nem azért tesszük, hogy dicsekedjünk vele, hogy a zászlónkra tűzzük, hogy büszkélkedjünk vele, hogy mi vagyunk a legjobbak, és mindenki más utánunk jön. Egyáltalán nincs erről szó. Eszerint szeretünk játszani, és fogunk is, ráadásul ez a stílus, amivel számos címet nyertünk, sikereket értünk el, világszerte sok ember csodálatát kivívta. És amikor soha nem mondok semmit, már csak az egyesület miatt is, azért, amit az egyesület képvisel (a Barcelona címerére mutat) rosszul esik, ha egy kolléga, aki a társad volt ennél a klubnál, inkább hisz a sajtónak, mint nekem. Rosszul esik. Jobban örülnék neki, ha José inkább hinne nekem, az én itt eltöltött három évemnek, ahogyan én viseltem itt magam, képviselve a klubot, annak a médiagépezetnek a dacára, ami errefelé működik.”
„Ezen a szinten már nagyon nehéz jósolni, hogy mi fog történni. Egy Bajnokok Ligája elődöntő rendkívül kemény küzdelmet ígér…”
„Azt gondolod, hogy a játékosok azért fognak jobban futni holnap, mert én most itt Joséval beszélgetek a kamerákon keresztül? Egy BL-elődöntőben ez nem számít. Számunkra óriási siker már az is, hogy itt lehetünk, és küzdhetünk a Real Madrid ellen, mely talán a legjobb a legjobb csapatok között is Európában. Óriási siker az is, ahogy egész évben küzdöttünk, ahogy harcoltunk a kupáért, ahogy állunk a Ligában, és most arra törekszünk, hogy itt egy jó meccset játsszunk. Számunkra ez egy ajándék, úgyhogy a játékosoknak nincs szükségük plusz motivációra. De a játékosok egyébként is tudják, hogy én hogyan gondolkozom, és hogyan gondolkoztam az elmúlt három év alatt. Hogy soha nem tettem olyan kijelentéseket, amik nem a játékra, a sportra, vagy a meccs megnyerésére vonatkoztak. Természetesen minden fegyverünkkel azon leszünk, hogy megnyerjük a meccset, a magunk módján fogunk játszani, és védekezni, ahogy tudunk.”
„Ez a párharc hasonló lesz, mint az egy évvel ezelőtti az Inter ellen. Nyilván lesznek feszültségek is a pályán, de lesz egy bíró, aki már sokszor fújt nekünk, rendkívül elismert, és egy remek játékvezető.”
„Nem engedném meg magamnak, hogy minősítsem egy kollégám munkáját. Ő a legtöbb címet nyert, legjobban elismert edzők egyike, a pályán belül igyekszem tanulni tőle mindig, amikor csak ellene játszunk, ahogy televízión keresztül is, amikor látom játszani a csapatát. Pályán kívül igyekszem keveset tanulni tőle. De soha nem minősíteném azt, hogy hogyan játszik, milyen játékstílust követ, mert minden játékstílus ér, szabályos, mindegyikkel lehet élni. Ezerféleképpen játszhatsz, ő ezek közül egyet választ, ami nagyon-nagyon jó.”
Guardiola a kérdésre, hogy miért változtatott a szokásos diskurzusán most, a következőket mondta: „Ő először mondta ki, hogy Pep. Most először nevezett meg konkrétan, ezért válaszolnom kell. Általában mindig általánosságban beszél csapatokról és edzőkről, de először mondta, hogy Pep. Ha ő azt mondja Pep, én azt mondom José. És válaszolok egy kérdésre, mely szerint ő azt gondolja, hogy én tiszteletlen voltam a játékvezetővel. A pályafutásom során néha előnyt élveztem, és még a Stamford Bridge-en is, de egy évvel ezelőtt például károm volt rossz játékvezetői ítéletből, amit soha nem említettem. Soha nem emeltem ki, hogy Alves eseténél tizenegyest kellett volna kapnunk, vagy hogy Milito gólja lesről történt. Soha. Ez az első eset, és ezt is csak azért mondom, mert ő azt mondta, Pep.”
|
