Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
A szél fiai - RTL Három, 10:50 |
Benjamin Button különös élete - HBO2, 10:55 |
Elcserélt életek - Cinemax2, 11:02 |
Leharcolt oroszlánok - RTL, 11:10 |
Az éhezők viadala - Film Café, 11:45 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Eszenyi Enikő (64) |
Amanda Peet (53) |
Marc Blucas (53) |
Joanna Scanlan (64) |
Jason Connery (62) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Az éj leple alatt |
Frank Grillo |
2013-02-10 22:55.44 |
Meg amúgy is aki azt mondja a KISS-re, hogy nem zenészek az hallgassa meg az Elder-t és a Revenge-et, azt utána tárgyaljuk újra a témát:D
Mindegy, Monster harmadiknak nyitott a Billboard Top 200-ban, a Dimension meg a kanyarban se volt, szóval a közönség döntött:) |
2013-02-10 22:51.30 |
http://www.youtube.com/watch?v=zj0NNjDpdwE
Egyébként szerintem tud a srác. Meg nagy figura is. A végén még rajongó leszek:) |
2013-02-10 22:50.08 |
Így van, nem volt benne a tökösség, a mocsok. Meg energia és lendület se sok.
Főleg ha már szidták is a KISS-t, hogy mutatványosok nem zenészek, és nem játszanak jó zenét. Az a sárdobálás gáz volt, főleg, hogy ha a Dimension-t a Sonic Boom-mal és a Monster-rel mérjük össze akkor nemhogy a nasit, de a reggeli kávé mellé rakott kekszet sem teszi ki... Igen, ez az amit én is hallani szerettem volna tőlük. Ettől függetlenül ha jönnének turnézni ide a Dimension albummal, csont nélkül elmennék:) |
2013-02-10 22:45.27 |
http://www.youtube.com/watch?v=86rxVK-wIIg
Ha már Todd. Ez jobb Jungle feldolgozás, mint az amit Axl mostanában játszik ebből a dalból:DDD |
2013-02-10 22:40.56 |
Őszintén? Én igazából untam. Volt rajta pár jó szám, de azok is főleg a balladák. Kicsit fáradt és öreges volt nekem és túlontúl hosszú.
A KISS Monster mellé nem lehetne odatenni, főleg annak fényében, hogy Tyler-ék ősszel szabályosan elkezdték fikázni Simmons-ékat... |
2013-02-10 22:35.53 |
Most hirtelen nem is tudom amúgy lesz-e valami még idén amire érdemes lenne kinézni. Bár még fiatal az év, egy Aerosmith-nek mondjuk tudnék örülni:) |
2013-02-10 22:29.56 |
Ja, de így is kb. 20 vagy több számot játszottak, több, mint 2 órán át, nem férhet bele ajnos minden.
Ezt ha jól tudom csak Amcsiba játsszák néha, ott se mindig. Pedig nekem pl. egyik kedvencem. |
2013-02-10 22:28.23 |
Na ha legközelebb jön ide ez a felállás, és ilyen siker után miért ne, akkor gyerek el.
Az is a héten volt nem? A HR Farsang, a magazin szokta évente szervezni, és az ő szerkójuk oda is tökéletes lett volna. Mondom ezt úgy, hogy tényleg tetszett:) |
2013-02-10 22:24.57 |
http://www.youtube.com/watch?v=J6CcnIKad0M
Ezt mondjuk még szívesen hallottam volna Todd-tól:) |
2013-02-10 22:22.03 |
Egyébként sokan el is tették a kamerát, telefont, hogy óvják, de biztos voltak készülékek amik a lábak alatt végezték. A tulaj örömére gondolom...
Na annak én is. Főleg, hogy ilyen vegyes csoportokban és korosztályokban. Mondjuk a kis tizenéves glamsterek nagyon veszettül néztek ki, és pont négyen voltak, szerintem valami banda lehettek, akik összekötötték Slash-t a Hard Rock Farsanggal:DD |
2013-02-10 22:16.04 |
Képeket egyébként nem csináltam, nem is nagyon lett volna, helyem, erőm. De ha érdekel beírőd, hogy Slash Budapest google-be és kiad egy rakást:) |
2013-02-10 22:07.19 |
Örülök, hogy tetszett. Ilyenkor igyekszem azért úgy írni a dolgokat, hogy más is élvezze, amiről szó van.
Egyébként tényleg élveztem, bár nem mondom, hogy másnap nem volt izomlázam:) |
2013-02-10 21:45.22 |
Végre elkészült a beszámolóm. Ez persze csak halvány árnyéka a koncertélménynek (akárcsak a KISS-nél), de valami hasonló volt:D |
2013-02-10 21:44.30 |
Na szóval, csütörtökön Slash koncerten jártam. A jegyet is korán megvettem, még mielőtt lezajlott volna a helyszínnel kapcsolatos kis mizéria, és mire kézhez kaptam már meg is volt az új helyszín.
Ugyanis, mint az köztudott az eredetileg választott helyszín, a PeCsa igencsak kicsinek bizonyult, alig 1 hét alatt elfogytak a jegyek oda, de az érdeklődés meg csak nem akart szűnni. Így lett hát a helyszín az Aréna, ami már csak abból is jó, nekem vidékinek, hogy könnyen megközelíthető, és dolgom végeztével könnyen el is hagyható autóval, elkerülve a dugókat. A nagy érdeklődés pedig abszolút nem véletlen, hiszen Slash a világ egyik (méltán) leghíresebb és kétség kívül egyik legjobb gitárosa, akit még általában az is szokott ismerni (és elismerni), aki nem kimondottan rajongója a rock zenének (ez egyébként a közönség bizonyos tagjain is látszott). A játéka, stílusa szinte azonnal felismerhető, és az az igazság, hogy az idők múlásával egyre jobb és jobb lesz, még ha nyilván az öregedés és az érettség okán a régi punk-os vadság át is adja helyét a technikának, de az úr bizony, összehasonlítva az itt látott teljesítményét néhány őskori Guns felvétellel, bizony tényleg fejlődik, játéka egyre gyorsabb és pontosabb (ami nélkül előbbi nem sokat érne), ügyesebb. Amit hosszú-hosszú évek óta a legjobb színpadi felállás támogat meg. A karakteres játékú gitárművész úrral ki is adtak két jó minőségű, sikeres lemezt, amiből az utolsót támogatták most meg ezzel a turnéval, minden adott volt tehát egy óriási koncertélményhez, amit én nagy Slash, Guns 'n' Roses és rock rajongóként semmiképp nem hagytam volna ki, és azt kell mondjam az a fejenként 10 000 Ft minden, csak nem pénz egy ilyen kaliberű buliért. Így hát aztán, csütörtökön fél 4 körül útra is keltünk faterral, hogy időben odaérjünk és még jó helyem is legyen, ha lehet elől (ez nem volt olyan egyszerű amúgy lsd. később). Miskolcról Pestig szépen volt idő kocsiban nagy hangerővel végigtolni a két szólóalbumot, nem csak fater kedvéért, de ideje volt megismernie neki is, hogy mire megyünk:D Ez és persze Myles Kennedy vokális képességeinek kitárgyalása közben, találtunk egy közeli parkolóhelyet, némi sör és kaja után kezdődhetett a várakozás a bejutásra, ami hát szintén nem volt egyszerű. 19:00-kor kezdődött ugyanis a beengedés és ekkor vettük észre, hogy a mi sorunk egyszerűen nem halad, ott tököltünk és néztünk jobbra, ahol csak úgy száguldottak be a kisebb csoportok. Így aztán némi tanakodás után, követve egy abszolút nem rockrajongónak tűnő, ámde kifejezetten dekoratív szőke, nálam is bőven fiatalabb hölgyet átálltunk a másik sorba, ahol 2 perc alatt bent voltunk a csarnokban. Ruhatárral, mint olyan nem foglalkoztunk, indult a verseny a helyért. Ami vicc, a szekusok a jegyekkel nem is foglalkoztak, látták, hogy van nálad, azt' mehettél is:D Sajnos a küzdőtér már így is kezdett megtelni mire odaértem és először elég hátul sikerült megállni, még úgy is, hogy furakodtam. Persze ez relatív, ez kb. a tizedik sor lehetett ami másnak már simán elég elől kategória, én azonban tényleg legelőre törtem volna. Utolsó reményem erre a Leander Rising névre hallgató, meglehetősen jó menedzsmenttel és reklámmal (hátszéllel) rendelkező előzenekar volt, bíztam bennük, hogy sokan mennek ki majd sörért a produkciójuk alatt. Buktam, ragaszkodtak a helyükhöz a srácok. No és a Leander... Hát, őőő, nem igazán tudom mit mondjak, hiába jók elvileg, ide kb. annyira illettek, mint Győzike a Jobbik képviselőinek sorába. Pedig az énekesük ügyes és képzett zenész, több hangszeren tud játszani és a hangja is jó, amíg nem kezd el hörögni, de ez ide akkor sem való, sőt inkább szar volt (bocs a rajongóktól). Lelkesek voltak, örültek, hogy itt lehetnek, csak mivel a közönség jó része nem örült nekik így ez nem semmit ért. Még csak azt sem tudom igazából eldönteni, hogy ez miféle stílus volt, core-nak lassú, klasszik metalhoz köze nincs, death, black, stb. extrém metal-nak meg light. Ez olyan nagyon metal metal, amit én részemről meg utálom. Meg még kb. mindenki más is aznap este, nem véletlen, hogy a legnagyobb tapsot is akkor kapták, amikor bejelentették, hogy jön az utolsó számuk. Miután ezt túléltük és az egyik vicces kedvű úriember is befejezte a gúnyolódós "Vissza" kiabálást (lévén a barátnője rászolt, hogy kussoljon, mert a végén még elhiszik és tényleg visszajönnek) kezdődhetett a várakozás. Hogy aztán pontban 21:00-kor leszakadjon az ég. De szó szerint. Ugyanis miután véget ért a beharangozónak lejátszott Prometheus főtéma és szünet nélkül megszólalt az intro szám a Halo (az Apocalyptic albumról) valami olyan iszonyatos tolakodás és lökdösődés kezdődött el, hogy ilyet én még nem láttam, csak vagy 3 sort csúsztam előre rögtön, mire meg tudtam állni a lábamon. Innentől egyébként ezt erre is használtam ki, pofátlanul nyomultam előre, ráfogva arra, hogy löknek (nem volt nehéz). Szóval kb. 10 másodperc alatt minden kialakult rend felborult. Később egyébként szintén voltak lökdösődések, de ezek már szerencsére hamar elhaltak és csak pillanatnyi kényelmetlenséget okoztak. Én kb. a harmadik szám (Standing In The Sun) végére találtam egy fix helyet, elől a harmadik sorban jobb oldalt, pont Myles mikrofonja és Slash között (remek hely).Miután pedig rájöttem, hogy ha levegőt már nem is fogok kapni aznap este, egy jó zenei és koncertélményt még kaphatok, így hát mire bejött a Back From Cali már el is kezdtem élvezni a bulit, attól függetlenül, hogy az a konstans nyomás hátulról egyszerűen sosem szűnt meg, és olyan embereket is megismertem nagyon közelről, akiket igazából nem szerettem volna:D Ez persze az előadók szempontjából pozitívum, hiszen a közönség lelkességét mutatja. Amivel nem is volt a világon semmi gond, sőt ritka jó közönség voltunk most magyarok. Először is ugye a buli SOLD OUT volt, minden jegyet eladtak a 3/4-ig nyitott Arénában (óvintézkedés, West Balkán óta), ami az első ilyen volt az egész turnén. Myles meg is köszönte nekünk ezt, szóval már csak ilyen szempontból is jól vizsgáztunk. Ami pedig kimondott örömmel töltött el, hogy a vegyes korosztályú közönség minden dalt ismert és énekelt. Igen, nem csak a Paradise City-t (lsd. KISS és I Was Made... esete), ha Mr. Kennedy énekeltetett minket (Cali, Civil War, Starlight, Bad Rain, Lie stb.) mindenki üvöltötte a szöveget. Főleg úgy mondva, hogy a közönség elég vegyes volt, a tipikus rocker srácok mellett képviseltették magukat Slash kortársai is, de láthattunk komoly nagymamákat(!), olyanokat akiknek szemmel láthatóan semmi közük a rock zenéhez és legnagyobb örömömre megjelent pár igazi, diszkréten sminkelt, tupírhajú, spandexgatyás, tpikus glam rocker arc is:D Amellett, hogy végre nem azt látták ők a színpadról, hogy mindenki a buzi okostelefonját tartja a magasba, hogy videózzon vele, mint külföldön, néha hivatalos(!) koncertvideón, hanem igazi, őszinte csápolást és ugrálást. Ennek persze a tömeg és a tolakodás miatt sokszor a telefonok védelme volt az oka, mintsem más, de akkor is. A közönség ilyen volta pedig rendesen felspannolta magát a zenekart is, ahogy látták, hogy kajálunk mindent amit csinálunk egyre keményebben dolgoztak a szórakoztatásunkra és láthatóan egyre jobban élvezték amit csináltak. Főleg Myles, aki szerdán már megfázva érkezett Magyarországra. Nos ebből mi semmit sem hallottunk, végig profin, szinte CD minőségben és nagy lendülettel, jókedvűen nyomta végig a 2 óra 5 perces bulit (ez non-stop, nem volt különösebb felkonferálás és jópofáskodás a dalok között), egy vokális a géniusz a fickó, bárki bármit mond. Ami még szintén nagy élmény, hogy mennyi lány jött el. És, hogy milyen jók, de tényleg, rockcsirkék és cicababák (ők kevesebben) is, szinte mindig szerelembe estem, bármerre is néztem.:D |
2013-02-10 21:44.17 |
Szóval hamar beindult ám a party, mi pedig aztán megmutattuk, hogy is mulat a magyar. Én pedig kezdtem egyre jobban érezni magam, annak ellenére, hogy a jobb karom hamar begörcsölt, mert ha egyszer felemeltem akkor többet nem tudtam letenni, mert rögtön beállt valaki a karom helyére. És ez sajnos nem a bicepszem, hanem a tömeg méretét minősíti. Ami kevésbé pozitív, hogy a lökdösés, a levegőtlenség és az egymás szájában állás miatt sokan rosszul lettek és őket ilyenkor szépen ki kellett adogatnunk a fejünk fölött a szekusok kezébe, lévén a visszaút a folyamatos előre nyomás miatt abszolút halott ügy volt. Szegény Todd (a basszeros, atom partyarc srác) erre eleinte azt hitte, hogy ezt buliból csináljuk, mert integett is nekik (utána rájött, hogy nem, mert volt aki tényleg látványosan rosszul volt). Engem is többen megpróbáltak asszonyukká tenni mögöttem, de szerencsére hegyes, és kemény a könyököm :D.
Na és akkor a zene. Nos az kifogástalan volt. A program főleg a két szólóalbum dalaire koncentrált, abból is főleg az utóbbira, de nem maradhattak ki persze az alap Gun ’n’ Roses dalok és Slash egyébk munkái sem, mint a Snakepit’s-től a Serial Killer (hatalmas dal), és a Velvet Revolver alaphimnusza a Slither. Egyébként ez volt a két, legkevésbé ismert dal is, ezeknél nem énekelt mindenki. Én igazából a kényelmetlenségek miatt a 3 kezdő dalra (Halo, Nightrain, Ghost) nem igazán emlékszem sajnos, ezekre nem tudtam annyira odafigyelni, mint amennyire illett volna, de utána belelendültem a dolgokba, a negyedikként jövő Back From Cali-t már (végre stabilan állva) teli torokból üvöltöttem Myles-szal együtt. Ő egyébként sokszor kommunikált a közönséggel, biztatott a szemével, mosolygott. Voltak kedvenc emberei akikkel többször foglalkozott, összenézett, nem dicsekvésből de én köztük voltam. A Nothing To Say, egyik kedvencem, kifejezetten örültem is neki, jól is játszották. Utána Serial Killer, és a Civil War következett, ami szintén nagy kedvencem, sok wah-wah gitárral és Myles bácsi is hatalmasat szokott ám énekelni közben, most sem volt ez másképp. Utána Not For Me az új lemezről, szintén komoly vokális teljesítménnyel megtámogatva, mellesleg ez még a lemez egyik legjobb dala is. Majd ezután Todd Kerns, basszusgitáros, és hivatásos stage animal kapta magához a mikrofont a Doctor Allibi erejéig (ez ugye a 2010-es album egyik slágere) és haalmas produkciót nyomott le, ebből pedig átmenet nélkül következett az instrumentális betét Watch This, ahol Myles gitárpárbajozott Slash-el. Amiben persze óhatatlanul alulmaradt (pedig nem játszik rosszul egyáltalán), de az ellenfél fényében ez aligha szégyen. Innentől újabb adrenalin maraton kezdődött, jött ugyanis a kicsit túlságosan is felgyorsított Bad Rain (ez lassabb sebességen játszva, súlyosabb, dögösebb, húzósabb valahogy nekem) és az egyik kedvenc Guns dalom, az istenkirály Rocket Queen, amit vagy 10 percig játszottak, mert Slash óriási imprózós szólót tekert le a közepén, komolyan mondom öröm volt nézni a kezét, ahogy nyomta. Óriási figura komolyan, mégha picit alacsonyabb is mint hittem:D. Ezután pedig No More Heroes, ennek jót tett a húzósabb tempó, faszán szólt, a szöveget is toltam végig, pedig hangom már a Rocket Queen elején se nagyon volt.:D Pedig kénytelen voltam összekapni ami maradt belőle, mert jött az egyik nagy kedvencem a Starlight, amit végig kellett énekelnem és persze dúdolni az introt. Myles pedig olyat sikoltozott közben, hogy sok más énekes sírva könyörögne a receptért (egész este vígan kihasználta mind a 4 oktávját ami a torkában van). Utána pedig az Apocalyptic lemez talán legjobb dala, az Anastasia, ismét olyan Slash szólóval, hogy csoda, hogy nem szakadt le a mennyezet, a végén már szinte alig látta az ember cilinderes barátunk ujjait, olyan veszettül pengetett. Végül pedig az újabb számok sorát, a sláger You’re A Lie zárta, a sikítós refrénnel, szintén tombolással kísérve részünkről. Innentől pedig csak a klasszikusok, az alap blokkot a legendás Sweet Child O’ Mine és a Slither zárta, hogy aztán a ráadást a Welcome To The Jungle zárja, ismét Todd tolmácsolásával, aki véleményem szerint lazán, mindenféle erőlködés nélkül, zsigerből leénekelte Axl-t (legalábbis az utóbbi évtizedes formáját mindenképpen). Zárásként pedig megkaptuk az egyik legnagyobb rockhimnuszt, a gigamegasláger, színpadrobbantó klasszikust a Paradise City-t, a szokásos konfettieső kíséretében, és hatalmas, összekapaszkodós, ugrálós tombolással a hallgatóság részéről. Lezárva tehát, óriási buli volt, sikerült azokat a számokat belökni a setlist-be, amit én magam is választanék ebből az életműből. Egyedül csak a Godfather szólót hiányoltam, nem értem, hogy miért nem játsszák ezen a turnén sehol, hiszen annyira alap dolog és Slash-hez nagyon hozzá is nőtt az elmúlt évtizedekben. De ez csak apró hiányosság, és bár tényleg zavaró hiány, de a teljes élményt nem rontja le. Tényleg az egyik legjobb koncertélményem a KISS mellett amin valaha voltam, a zene elég volt, hogy ne törődjek a kényelmetlenségekkel és csak a színpadra koncentráljak és ez nagy dolog. Amit pedig ott ment az abszolút profi és hangulatos. A zenészek kiválóan működnek együtt, igazi csapatként játszanak, még úgy is, hogy gyakorlatilag három frontemberük van, akikből az egyik „csak” gitározik. De azt meg ebből a stílusból kb. legjobban. Ha jönnek legközelebb hamarosan (ígérték, mi meg elég jól vizsgáztunk ahhoz, hogy megvalósuljon) én biztos ott leszek. Mert kurva jó volt!:D |
2013-02-09 23:39.50 |
http://www.youtube.com/watch?v=NO2cHJmDkBg
Én is búcsúzom mára, ha holnap folytatni akarom a bulizást kell az energia:) Jó éjt!:D |
2013-02-09 23:24.40 |
http://www.youtube.com/watch?v=EUOpQwsc0dE |
2013-02-09 23:22.53 |
Jó ez is. Azt viszont nem tudom játszották-e valaha élőben. |
2013-02-09 23:00.13 |
Hallgatom. Elég jól sikerült. |
2013-02-09 22:58.19 |
Az. |
2013-02-09 22:57.11 |
http://www.youtube.com/watch?v=desJKYvdq9A |
2013-02-09 22:55.13 |
Igen, ezt is szeretem. |
2013-02-09 22:51.41 |
http://www.youtube.com/watch?v=CDl9ZMfj6aE
Haha, ma úgy látszik ilyen kicsapongó vagyok:) |
2013-02-09 22:48.50 |
Igen. És a grunge esetében ez elég ritka tud lenni, csak, hogy gonoszkodjak is kicsit:) |
2013-02-09 22:45.42 |
Na ez pl. igen, ez egy jó dal. |
2013-02-09 22:44.13 |
Tényleg, még az AIC-nek vannak jó számai. |
2013-02-09 22:40.27 |
http://www.youtube.com/watch?v=3mbBbFH9fAg
Ha már:) |
2013-02-09 22:39.43 |
Egyébként én igazából a Nirvana-ért sem ezen kívül. Ha már grunge akkor az nálam Pearl Jam és Soundgarden, azt kb. ennyi:) |
2013-02-09 22:35.37 |
http://www.youtube.com/watch?v=hTWKbfoikeg
Újabb hatalmas ugrás. Nem vagyok nagy grunge rajongó, (sőt...) de ez tényleg qrva jó kis dal:) |
2013-02-09 22:30.53 |
Ezt szeretem. |