Akkor minek nézted újra ?:)Szerintem meg szimpátia alapján pontoztad.Nem bírod Matt Damont ,pl:)
Nem tudom miért érzed vontatottnak .Közhelyek?Inkább ,amit írtál ,ne is haragudj!
Szerintem egy jól összerakott történet ,mondanivalóval.De izlések és pofonok...

2011-10-31 19:51.13

(csak zárójelben jegyzem meg ,ha neked ajánlják uaezt nem kell kiakadni:

192. Ejiiickszitoh (2011-10-20 09:43.49) - (válasz Quantumleap 191. hozzászólására)
gumiszoba ? az hogy jön ide ember.
mert nem tetszik a te hően szeretett filmed ?
törödj bele , vagy vágd fel az eredeit :]

A taxisofőr topicjából...)

2011-10-31 19:41.25

Járok is hetente

Filmkereső

2011-10-31 18:19.51

http://www.filmkatalogus.hu/A-sotetseg-leple--f12768

Rock zene

2011-10-31 17:21.09

http://www.youtube.com/watch?v=DQGwRsMorLI

2011-10-30 17:07.19

http://www.youtube.com/watch?v=9kJmJ1rifjg

Vegetáriánus, Vegetarianizmus, Vegaság

2011-10-30 13:58.06

A kettőnek nincs köze egymáshoz(már,mint a húsevő ,akkor romboló és a vega csak építő ).Persze beállítható így is .
A pénz (sem hús ,sem növény)az isten ,itt a hiba .A vezető-réteg nem törődik azzal ,hogy a földet csak "kölcsönbe kaptuk" és vigyázni kellene rá .
Az egyensúly nem azért borul fel ,mert nem mindenki vega.

Dolgok, amik nagyon idegesítenek

2011-10-30 12:50.02

Kezdje a "tisztelt ház"!A kormánynak mennyi kauciót kellene letétbe helyezni,mert a pénzünkkel dolgozik??

2011-10-30 12:46.11

Van kialakulóban?!CSak kezd az eddigi kicsúcsosodni...

Vegetáriánus, Vegetarianizmus, Vegaság

2011-10-30 12:16.32

Én is éppen ezt akartam írni.Csúnyán hangzik ,de így van .Ha "csak" a táplálálékláncot vesszük ,ahol nincs morál ,akkor ,mint csúcsragadozó a húsevés belefér.Említeném a virágterápiát ,miszerint a növények is érző lények ,csak nincs szemük (kivéve a kukoricát persze:))

Versek!

2011-10-30 11:43.35

Wass Albert , a legjobban szeretem tőle:

SZÍVPALOTA TITKA

Minden szívnek van egy csodakertje,

a kert közepében van egy palota,

s minden palotában egy fekete szoba.

A fekete szobában Csontvázember ül.

Sötéten. Egyedül.

Néha a palota zsivajába,

s a tavaszodba belehegedül.

Olyankor õsz lesz: vágyak, álmok õsze.
Halkan peregnek, mint a levelek.

(Szívedbe mintha ezer kés hasítna:

zokog, zokog a csontvázembered.)

Idegen szemektõl kacagással véded,
jaj csak meg ne lássák: drágább mint a kincs!

Mások palotáit irigykedve nézed:

neki nincs! neki nincs!

Pedig:

minden szívnek van egy csodakertje,

s minden csodakertben van egy palota.

S bent, elrejtve mélyen, valahol, valahol:

minden palotában egy fekete szoba.

Örömködő topik - közkívánatra!

2011-10-29 12:35.06

Dehogy költözik ,csinál még egymillió...

Versek!

2011-10-27 22:32.26

Én is köszönöm az estét ,jó éjt Nektek!:)

Filmkereső

2011-10-27 22:31.26

http://www.filmkatalogus.hu/A-kez-amely-a-bolcsot-ringatja--..
Pl?

Versek!

2011-10-27 22:22.39

Ő is és Radnóti is ,rövid életük során ,annyi "csodát " hagytak ránk ,mintha csak ezért születtek volna...

2011-10-27 22:02.06

József Attila
ÓDA
1

Itt ülök csillámló sziklafalon.
Az ifju nyár
könnyű szellője, mint egy kedves
vacsora melege, száll.
Szoktatom szívemet a csendhez.
Nem oly nehéz -
idesereglik, ami tovatűnt,
a fej lehajlik és lecsüng
a kéz.

Nézem a hegyek sörényét -
homlokod fényét
villantja minden levél.
Az úton senki, senki,
látom, hogy meglebbenti
szoknyád a szél.
És a törékeny lombok alatt
látom előrebiccenni hajad,
megrezzenni lágy emlőidet és
- amint elfut a Szinva-patak -
ím újra látom, hogy fakad
a kerek fehér köveken,
fogaidon a tündér nevetés.

2

Óh mennyire szeretlek téged,
ki szóra bírtad egyaránt
a szív legmélyebb üregeiben
cseleit szövő, fondor magányt
s a mindenséget.
Ki mint vízesés önnön robajától,
elválsz tőlem és halkan futsz tova,
míg én, életem csúcsai közt, a távol
közelében, zengem, sikoltom,
verődve földön és égbolton,
hogy szeretlek, te édes mostoha!

3

Szeretlek, mint anyját a gyermek,
mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint a fényt a termek,
mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak.

Minden mosolyod, mozdulatod, szavad,
őrzöm, mint hulló tárgyakat a föld.
Elmémbe, mint a fémbe a savak,
ösztöneimmel belemartalak,
te kedves, szép alak,
lényed ott minden lényeget kitölt.

A pillanatok zörögve elvonulnak,
de te némán ülsz fülemben.
Csillagok gyúlnak és lehullnak,
de te megálltál szememben.
Ízed, miként a barlangban a csend,
számban kihűlve leng
s a vizes poháron kezed,
rajta a finom erezet,
föl-földereng.

4

Óh, hát miféle anyag vagyok én,
hogy pillantásod metsz és alakít?
Miféle lélek és miféle fény
s ámulatra méltó tünemény,
hogy bejárhatom a semmiség ködén
termékeny tested lankás tájait?

S mint megnyílt értelembe az ige,
alászállhatok rejtelmeibe!...

Vérköreid, miként a rózsabokrok,
reszketnek szüntelen.
Viszik az örök áramot, hogy
orcádon nyíljon ki a szerelem
s méhednek áldott gyümölcse legyen.
Gyomrod érzékeny talaját
a sok gyökerecske át meg át
hímezi, finom fonalát
csomóba szőve, bontva bogját -
hogy nedűid sejtje gyűjtse sok raját
s lombos tüdőd szép cserjéi saját
dicsőségüket susogják!

Az örök anyag boldogan halad
benned a belek alagútjain
és gazdag életet nyer a salak
a buzgó vesék forró kútjain!

Hullámzó dombok emelkednek,
csillagképek rezegnek benned,
tavak mozdulnak, munkálnak gyárak,
sürög millió élő állat,
bogár,
hinár,
a kegyetlenség és a jóság;
nap süt, homályló északi fény borong -
tartalmaidban ott bolyong
az öntudatlan örökkévalóság.

5

Mint alvadt vérdarabok,
úgy hullnak eléd
ezek a szavak.
A lét dadog,
csak a törvény a tiszta beszéd.
De szorgos szerveim, kik újjászülnek
napról napra, már fölkészülnek,
hogy elnémuljanak.

De addig mind kiált -
Kit két ezer millió embernek
sokaságából kiszemelnek,
te egyetlen, te lágy
bölcső, erős sír, eleven ágy,
fogadj magadba!...

(Milyen magas e hajnali ég!
Seregek csillognak érceiben.
Bántja szemem a nagy fényesség.
El vagyok veszve, azt hiszem.
Hallom, amint fölöttem csattog,
ver a szivem.)

6

(Mellékdal)

(Visz a vonat, megyek utánad,
talán ma még meg is talállak,
talán kihűl e lángoló arc,
talán csendesen meg is szólalsz:

Csobog a langyos víz, fürödj meg!
Ime a kendő, törülközz meg!
Sül a hús, enyhítse étvágyad!
Ahol én fekszem, az az ágyad.)

1933. június

2011-10-27 22:01.05

Radnóti Miklós: Tétova óda

Mióta készülök, hogy elmondjam neked
szerelmem rejtett csillagrendszerét;
egy képben csak talán, s csupán a lényeget.
De nyüzsgő s áradó vagy bennem, mint a lét,
és néha meg olyan, oly biztos és örök,
mint kőben a megkövesült csigaház.
A holdtól cirmos éj mozdul fejem fölött
s zizzenve röppenő kis álmokat vadász.
S még mindig nem tudom elmondani neked,
mit is jelent az nékem, hogyha dolgozom,
óvó tekinteted érzem kezem felett.
Hasonlat mit sem ér. Felötlik s eldobom.
És holnap az egészet újra kezdem,
mert annyit érek én, amennyit ér a szó
versemben s mert ez addig izgat engem,
míg csont marad belőlem s néhány hajcsomó.
Fáradt vagy s én is érzem, hosszú volt a nap, -
mit mondjak még? a tárgyak összenéznek
s téged dicsérnek, zeng egy fél cukordarab
az asztalon és csöppje hull a méznek
s mint színarany golyó ragyog a teritőn,
s magától csendül egy üres vizespohár.
Boldog, mert véled él. S talán lesz még időm,
hogy elmondjam milyen, mikor jöttödre vár.
Az álom hullongó sötétje meg-megérint,
elszáll, majd visszatér a homlokodra,
álmos szemed búcsúzva még felémint,
hajad kibomlik, szétterül lobogva,
s elalszol. Pillád hosszú árnya lebben.
Kezed párnámra hull, elalvó nyírfaág,
de benned alszom én is, nem vagyok más világ.
S idáig hallom én, hogy változik a sok
rejtelmes, vékony, bölcs vonal
hűs tenyeredben.

2011-10-27 22:00.44

Akkor a két legszebb se maradjon ki!

2011-10-27 21:58.40

A vershez nekem "képi aláfestésnek" A zongorista c film ugrik be ,amióta láttam

2011-10-27 21:43.13

Előfordul ,biztosan kölcsönadnák egymásnak :))Mindegyikőjüket szeretem.A matek nekem sem erősség ,ezért inkább a versek:)

2011-10-27 21:31.18

Nem Szabó Lőrinc?Én ezt a verset tőle "tudom".

Rock zene

2011-10-27 21:12.30

http://www.youtube.com/watch?v=UBbF7Ck7b04&feature=related

Versek!

2011-10-27 21:08.12

Heltai Jenő

Szabadság

Tudd meg : szabad csak az, akit

Szó nem butít, fény nem vakít,

Se rang, se kincs nem veszteget meg,

Az, aki nyíltan gyűlölhet, szerethet,

A látszatot lenézi, meg nem óvja,

Nincs letagadni, titkolni valója.

Tudd meg : szabad csak az, kinek

Ajkát hazugság nem fertőzi meg,

Aki üres jelszókat nem visít,

Nem áltat, nem ígér, nem hamisít.

Nem alkuszik meg, hű becsületéhez,

Bátran kimondja, mit gondol, mit érez.

Nem nézi azt, hogy tetszetős-e,

Sem azt, kinek ki volt, és volt-e őse,

Nem bámul görnyedőn a kutyabőrre

S embernek nézi azt is aki pőre.

Tudd meg : szabad csak az, aki

Ha neve nincs is, mégis valaki,

Vagy forró, vagy hideg, de sose langyos,

Tüzet fölöslegesen nem harangoz,

Van mindene, ha nincs is semmije,

Mert nem szorul rá soha senkire.

Nem áll szemébe húzott vaskalappal,

Mindég kevélyen szembe néz a Nappal,

Vállalja azt, amit jó társa vállal,

És győzi szívvel, győzi vállal.

Helyét megállja mindég, mindenütt,

Többször cirógat, mint ahányszor üt,

De megmutatja olykor, hogy van ökle....

Szabad akar maradni mindörökre.

Szabadság ! Ezt a megszentelt nevet

Könnyelműen, ingyen ajkadra ne vedd !

Tudd meg : szabad csak az,

Aki oly áhítattal mondja ki,

Mint Istenének szent nevét a jó pap.

Szabad csak az, kit nem rettent a holnap.

Ínség, veszély, kín meg nem tántorít

És lelki béklyó többé nem szorít.

Hiába őrzi porkoláb s lakat,

Az sose rab, ki lélekben szabad.

Az akkor is, ha koldus, nincstelen,

Gazdag, hatalmas, mert bilincstelen.

Ez nem ajándék. Ingyen ezt nem adják,

Hol áldozat nincs, nincs szabadság.

Ott van csupán, ahol szavát megértve

Meghalni tudnak, és élni mernek érte.

De nem azért dúlt érte harc,

Hogy azt csináld, amit akarsz,

S mindazt, miért más robotolt,

Magad javára letarold,

Mert szabadabb akarsz lenni másnál.

A szabadság nem perzsavásár.

Nem a te árud. Milliók kincse az,

Mint a reménység, napsugár, tavasz,

Mint a virág, mely dús kelyhét kitárva

Ráönti illatát a szomjazó világra,

Hogy abból jótestvéri jusson

Minden szegénynek ugyanannyi jusson.

Míg több jut egynek, másnak kevesebb,

Nincs még szabadság, éget még a seb.

Amíg te is csak másnál szabadabb vagy,

Te sem vagy még szabad, te is csak...

Gyáva rab vagy.

2011-10-27 20:57.24

Radnóti Miklós: Sem emlék, sem varázslat

Eddig úgy ült szívemben a sok, rejtett harag,
mint alma magházában a négerbarna mag,
és tudtam, hogy egy angyal kísér, kezében kard van,
mögöttem jár, vigyáz rám, s megvéd, ha kell, a bajban.
De aki egyszer egy vad hajnalon arra ébred,
hogy minden összeomlott s elindul, mint kísértet,
kis holmiját elhagyja s jóformán meztelen,
annak szép, könnyűléptű szívében megterem
az érett és tűnődő kevésszavú alázat,
az másról szól, ha lázad, nem önnön érdekéről,
az már egy messzefénylő szabad jövő felé tör.

Semmim se volt, s nem is lesz immár sosem nekem,
merengj el hát egy percre e gazdag életen,
szívemben nincs már harag, bosszú nem érdekel,
a világ újraépül, s bár tiltják énekem,
az új falak tövében felhangzik majd szavam,
magamban élem át már mindazt, mi hátravan,
nem nézek vissza többé s tudom, nem véd meg engem
sem emlék, sem varázslat, - baljós menny felettem,
ha megpillantsz barátom, fordulj el és legyints,
Hol azelőtt az angyal állt a karddal,
talán most senki sincs.

elejére ... 353 354 355 356 357 358 359 360 361 362 363 364 365 366 367 368 369 370 371 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk