Na, ez a másik sztori, itt Shanon - ezzel húztalak az előbb - és Chen a főszereplő, ez is még csak kezdeti stádiumban van!

Chen szomorú volt, annak ellenére, hogy ki kellett volna bújnia a bőréből, amikor Babs nagy hajtás után, átnyújtotta neki a mára szóló K1 belépőket, hogy Shanonnal elmehessenek a legnagyobb K1 sporteseményre, amit idén rendeznek meg Magyarországon.

Egyenesen le volt törve, amikor megtudta, hogy a sztárvendég Masato lesz,. Masato! A kicsi, japokája! Ő se tudta megmondani, hogy miért érez így, de szíve szerint visszaadta volna Babsnak a belépőket. De nem akarta megbántani barátnőjét ezzel, így a könnyeit nyelve megköszönte és zsebre vágta azokat.

- Valami gond van?- kérdezte Babs aggodalmasan Chentől, miközben Shanon ugrált a nyakában.

- Szuper vagy, Babs! Ezt nem hiszem el, Masato itt lesz!!! Chen, hát nem nagyszerű? – visongott örömében, és nagy örömködése közben nem vette észre, hogy Chen a könnyeivel küszködik.

- De az! – mosolygott zavartan Chen, és igyekezett ő is boldog arcot vágni. Tényleg nem tudta, hogy mi lelte, de valahogy mégsem tudta osztani Shanon lelkesedését.

- Ezt most komolyan nem értem, Chen, végre láthatod Maszatkát, és úgy nézel, mintha szellemet látnál! – jegyezte meg Byrnes, mert ő is értetlenül állt barátnője reakciója láttán. Majd mielőtt Babs tovább kérdezgethette volna őt, intett, hogy inkább ne zargassák „Ha baj van, majd elmondja.” jelezték a türkizkék szemek.

Bár Babsnak rosszul esett, hogy ennyi fáradtság és küszködés után, a VIP jegyek nem azt a hatást váltották ki Chenből, amikre számított, valahogy mégis megértette a lányt. Hirtelen bevillant neki. Cheny mindig is álmodozott Masatoról, mert elérhetetlennek tűnt számára. Most, hogy itt lesz, egyszerűen csak bepánikolt a gondolattól, hogy találkozik a japán félistenével.

- Jaj, Csajok, még egy ilyen napot, és felrobbanok! – lépett be Ivy a szobába, majd mintha az összes mérgét elfújták volna, ő is vigyorogni kezdett, amikor látta, hogy Shanon fel-alá rohangál izgatottságában.

- Jézusom, mit vegyek fel??? – kérdezgette magától, és már nyitotta is ki a szekrényeket, hogy szexis ruhadarabokat vegyen elő, mit sem érzékelve abból, hogy mi is folyik körülötte.

- Ha nem zavar, Shanon, az az én ruhatáram! - vihogott fel Babs, és óvatosan, de határozottan tolta el barátnőjét a gardróbtól.

- Na, látod, Babs, most elvetted az eszemet azzal a két belépővel! – somolygott Shanon, és próbált visszatérni a realitásba. –Úgy beindult a fantim, hogy az csak na! Izzadó, izmos férfi testek, ahogy egymásnak feszülnek! Jaj! Első sorból fogom látni! - Shanonnak úgy ragyogtak a szemei, hogy a Nap is elbújhatna mellette.

- Ja, csak nehogy az öletekben landoljanak! – kacsintott Ivy, és a többiek is elnevették magukat.

- Ah, azzal nem lesz gond, bár akkor szerintem a meccs nem fog folytatódni! – dobta vissza a labdát hirtelen Chen. Majd álmodozva, finoman megsimogatta a zsebében rejlő jegyeket.

- Ezt sose fogom elfelejteni! – puszilta meg Babs arcát, és a barátnője felszabadultan rámosolygott.

- Igazán nincs mit, Kislány! Bár ne tudd meg, hogy milyen női praktikákat kellett bevetnem értük! – súgta Chennek, de úgy hogy mindenki hallja.

- Na, azt el tudom képzelni! Simogató asszonykezeket, mi? – szemtelenkedett Ivy, és oldalba bökte a mellette ülő Byrnest.

- Ha csak azt! – vette a lapot a Byrnes, és már folytatták is volna Babs húzását, amikor a szívatásuk alanya, tettetett haraggal felhorkant.

- A szátokat másra használjátok! Ugye, Mester? – vágott egy párnát Byrnes fejéhez, ami a legnagyobb döbbenetével teli találatra sikeredett.

- Vazzeg, Babs, ha legközelebb ki akarod verni a szememet, akkor szólj! – pislogott a barátnője, majd ugyanolyan elánnal dobta vissza a támadójának a párnát.

Már mindenki a kezében tartott valamilyen tárgyat, hogy elkezdődjön a csata, amikor Chen közbe lépett:

- Jaj, most hagyjuk abba, mert leamortizáljuk a lakást! – nevetett.
- Különben is, vigyáznom kell a pofimra, mit szól majd Masi, ha bevert képpel lát meg? – tárta szét a kezét.

- Szép maszk vagy, már azt hittem, hogy a lakást félted, erre most kibújt az a bizonyos a bizonyosból! – ölelte meg Chent a jegyszerző, és örömmel konstatálta, hogy már elmúltak a viharfelhők a lány egéről.

- Én semmi jónak nem vagyok az elrontója, de köbcsi, 4 óra múlva ott kellene, hogy csápoljatok! - vetette közbe Ivy, miközben nagyot nyújtózkodott a kobis pólójában.

- Jaj, tényleg, Shanon, Chen, nem ezért melóztam annyit! – sóhajtott Babs, miközben fáradtan rogyott a lányok mellé a kanapéra.

- Meló, mi? – nyerített Byrnes, és mindent kétséget kizáróan tett egy mozdulatot a csípőjével.

- Hogy te milyen vagy! Az is meló, nem? Fizikai! – kacagott Babs, és finoman tarkón vágta a mutogatóst.

- Na, tényleg, húzzunk, mert kárba vész Babs energiája! – szedte össze magát Shanon, és azzal a mozdulattal rángatta ki Chent a bejárati ajtón.

- Kíváncsi leszek, hogy mi lesz a vége ennek a K1 kalandnak! – csapott a térdére Ivy.

- Remélem, úgy sül el, ahogy várod! – nézett Byrnes a mellette elégedetten elhelyezkedő Babsra.

- Ahogy őket ismerem, már most sajnálom Masatot! Ja, Shanonak nem is mondtam, bár illenék tudnia, de Kohi is ott lesz! – vigyorgott teli szájjal Babs.

- Na, vazzeg, Babs, Shanon akkora hátast fog dobni, hogy az ütőrengéseit itt is fogjuk érezni! – hitetlenkedett Byrnes, majd nevetésben törtek ki.

- A többi már csak rajtuk múlik, na meg a szerencséjükön! - vetette oda Babs, majd neki állt a csajokkal Scrabblezni.

Chen és Shanon még életükben nem voltak ilyen idegesek. Kész csoda, hogy ilyen lelkiállapotban eltaláltak a standionhoz, nem hagyták el a jegyeiket, sőt még időben is érkeztek meg.

- Babsot még egyszer kinyírom! A szívem majd kiugrik! A nap végére tényleg egérszívem lesz! – ámult el Chen, amikor a VIP jegyeket felvillantva, a kapuőrök széles mosoly kíséretében engedték be.

- Kinyírod? Inkább foglald imába a nevét!- suttogta vissza Shanon, amikor beléptek a csarnokba.

A csarnok hatalmas volt, már sokan tolongtak a helyeiken, az izgatottság már most érezhető volt a levegőben, mindenki várta a nagy összecsapásokat. Bár az este, csak magyar bajnokság volt, ami inkább a sport népszerűsítését célozta, a szervezők semmit se hagytak a véletlenre. Shanon áhítattal vette szemügyre a ringet, a díszítő elemeket, majd az óriási plakátokat. Ott állt Masato, a K1 egyik kiemelkedő egyénisége, félmeztelen felsőtesttel. Majd amikor szemügyre akarta venni a másik kiemelt vendég plakátját, földbe gyökerezett a lába. A másik sztárvendég nem volt más, mint Kohi!! A döbbenettől való megtorpanása miatt, mivel Chen is inkább Masatot nézte, mint sem az utat, teljes erővel beleütközött Shanonba.

- Shanon, miért álltál meg? – simogatta fájó vállát Chen, majd odafókuszált, ahova barátnője meredt.

- Ha hazamegyek, figyelmeztess, hogy én kapjam el először a Vöröst! – szólalt meg rekedten a Kohifan.

- Ez hihetetlen! – merengett Chen a látottakon. Mi erről miért nem tudunk? – hitetlenkedett.

- Már értem, hogy miért tűntek el nyomtalanul azok a sportújságok és sorolhatnám! Aha! A kis cselszövők! – csettintett Shany, és jólesően elmosolyogta magát.

- A kis Drágák mióta szervezkedhettek! Imádom őket! – barátnői figyelmességétől Shanonnak könnyek gyűltek a szemében.

- De tényleg, milyen profin csinálták, hogy MI nem vettünk semmit észre! – érthetetlenkedett Chen, miközben elfoglalták a VIP helyeiket.
A csarnok, ahogy telt az idő, egyre jobban megtelt, majd a fények kialudtak, és megkezdődött a nyitóceremónia.

A magyar bajnoksági meccsek izgalmasak voltak, a két lányt elragadta a hangulat, üvöltöttek, éljeneztek, felszisszentettek, ha a versenyzők jobban odacsaptak a másiknak. Bár mindegyik meccs színvonalas volt, azért a közönség egyre türelmetlenebbül várta a két K1 megasztárt.

Masato fáradtan dőlt az öltözőszekrényének. Nem fizikailag érezte fásultnak magát, hanem lelkileg. A magyar fellépést csak azért vállalta el, hogy minél távolabb kerüljön Japántól, a magánéleti problémáitól, attól a fájdalomtól, amely két hete érte.

Bár szerencsére mindenki, az edzője, a szülei, a testvérei, a rajongói mind-mind tökös csávónak tartják, legbelül ő tudta, hogy mindig is egy érzékeny, szerelemre vágyó férfi marad. Mit nem adna egy olyan asszonyért, aki azért szereti, mert az ami, és nem a K1 sztárt látja benne, na meg a bankszámláját, a csillogást, ami körülveszi.

Szinte már türelmetlenül viselte a meccset megelőző masszázst, bandázsolást, öltözést, olajozást. Általában szerette ezeket a műveleteket, mert segítettek ráhangolódni az előtte álló harcra, de most valahogy csak sodródott az árral.

Amikor a edzősegéd a védjegyének számító karszalagot akarta felkötni a karjára, intett, hogy nem. Mindenki megdöbbent, nem értették, hogy miért hajítja át az öltözőn a kabaláját.

- Soha többet nem akarom ezt látni! – fújtatott, mint egy bika. – Ha, még egyszer ezt az orrom elé tolja valaki, azt személyesen verem le! – ordította, majd hangosan becsapta az öltözőszekrény ajtaját. Ahogy átviharzott a csarnok folyosóján, felrémlettek a rideg szemek, majd az a hang, ami elmondta neki, hogy megtette. Élete legszebb perce, egyben a legpokolibb is volt. Örült, hogy apa lehet, erre az a ……..inkább már gondolatban se mondta ki, döntött a pici sorsáról. Masato még sose érezte magát ennyire becsapva, úgy gondolta, hogy még egyszer egy nőben sose tud majd megbízni. Csak egyvalamire használom őket, arra pont megfelelnek! Suhant át az agyán, majd bekopogott Kohihoz.

- Szia, Cimbi! Jézus, te még szarabbul festesz, mint ahogy én érzem magam! Bár tényleg nehéz ezen túltenni! – veregette meg Masato a vállát legjobb barátjának, aki egyben a legnagyobb ellenfele is volt a K1-ben, majd leült Kohi mellé a padra.

- Nincs sok kedvem a ma estéhez! Cirkuszt várnak a népek, én meg totál nem vagyok olyan hangulatban! - dőlt hátra Kohi, és behunyta a szemét. Már kezdett belefáradni a K1 világába, a rengeteg utazásba, a folytonos küzdelmekbe, a magányba, az alkalmi kapcsolatokba. Szeretett volna megállapodni, találni egy lányt, aki nem a híres harcost akarja, hanem egyszerűen csak azt a srácot, akinek megszületett. Elfáradtam! – sóhajtott fel magában Kohi, de remélte, hogy ez csak átmeneti állapot, ezen is túllesz, mint már sok mindenen az életében.

- Harc? – kérdezték egyszerre és összeérintették az öklüket.

- Adjuk meg nekik, amit várnak tőlünk! – álltak fel, majd mivel Kohi az első bevonuló, elindult, hogy a rajongók kedvére péppé verje a legjobb barátját.

Ahogy ott állt és várta, hogy felkonferálják, különös érzés fogta el. Már rég érzett ilyet, mintha megérintette volna valami, megborzongott. Egy hitetlenkedő fejrázással elhessegette az érzést, és megkezdte a bevonulást, ahogy meghallotta a nevét.

Ahogy a ring felé közeledett az érzés, amelyet előbb érzett, egyre erőteljesebbé vált. Kohi nem akart tudomást venni róla, de nem tudta kiiktatni az agyából. Harc! Harc! Harc! Erre koncentrálj! – motyogta maga elé, és egy könnyed ugrással a kötelek közé vetette magát. Nem látott mást, csak a konferansziét, a táblát cipelő, hiányos öltözékű lányt, az arctalan tömeget. Majd örömmel konstatálta, amikor meghallotta Masato zenéjét. Szerette a honfitársát, igazbarát, becsületes harcos volt. A borús gondolatok, melyek az öltözőben zakatoltak az agyában elillantak, és átvette helyét a diadal iránti vágy.

Shanon le se tudta venni szemét Kohiról a bevonulása, a ringbe szökellése és a bemelegítése alatt. Imádta ezt a magasra nőtt japán harcost. Nagy sóhajok közepette figyelte, ahogy az izmos teste, úgy feszül és erjed a gyakorlatok alatt, mint egy nagymacska ragadozásra teremtett alakja, miközben prédáját lesi. Majd elmosolyodott, mert a fantázia már más színhelyt és témát kezdett boncolgatni.

Ahogy felcsendült Silver Wolf, - így becézte a sportvilág Masatot - dala, Chen transzba esett. Már rég ott szorongatta a saját keze által készített karszalagot, melyet direkt neki készített még sok-sok évvel ezelőtt. Megfogadta, ha egyszer találkozik vele, oda adja neki. Nem volt semmi különleges a karszalagban, Japán nemzeti színeit jelképező anyagból készült, rajta Masato nyakláncának emblémája. A karszalag azért volt fontos, mert egy megvalósult álmot jelentett Chen számára: találkozás Masatoval.

Chen, ha nehezen is, de oda verekedte magát a bevonuló folyosóhoz, és várta, hogy a japán félisten feltűnjön.

Masato a megszokott lazasággal vonult a ring felé, nem nézett senkire, csak előre. Túl akart lenni ezen az estén, az estét követő fogadáson, ezen a héten, és elutazni egy olyan helyre, ahol nagy valószínűséggel nem ismerik fel. Ahogy a küzdőtér felé ment, hirtelen egy apró mozdulat hívta fel a figyelmét, mintha valami leesett volna.

Chen az áhítattól nem vette észre, hogy a karszalag, ami a legféltettebb kincse volt ebben a pillanatban, kiesett a kezéből. Hirtelen nem értette, hogy a férfi miért indult meg felé. Ahogy egyre csak közeledett hozzá, egyre jobban dobogott a torkában a szíve. Mikor imádottja hozzáért, hirtelen lehajolt a földön fekvő karszalagért. Chen még levegőt is elfelejtett venni, amikor a férfi felemelkedett és felé nyújtotta a szalagot.

2007-03-25 19:59.27

Ha máshogy nem megy!

2007-03-25 19:59.15

Amúgy is 1 hét, Drágák, nem egy nap alatt építették fel Rómát!:)

2007-03-25 19:58.51

Hohó, majd meglátjátok! Még én is agyalok rajta, de majd összeáll miden, csak gondoltam berakom nektek!:) Egyben akartam, de....

2007-03-25 19:50.23

- Ezt nem hiszem el! Még sehol se vagytok, és össz-vissz két óránk van, hogy kiérjünk! – méltatlankodott Babs, miközben vörös tincsei csak úgy repkedtek a feje körül. Igaz, hogy az ő ötlete volt a bécsi Kelly Clarkson koncert, és nagy nehezen sikerült a lányokat elcitálnia rá, a csajok mindent elkövettek, hogy ne könnyítsék meg a dolgát.

- Nem lehet, hogy én inkább itthon maradjak? – kérdezte Byrnes a legkedvesebb, legangyalibb hangján, miközben az undort próbálta levakarni az arcáról. Bár más helyzetben lehet, hogy a hangnem hatásos lett volna, Babs az fintorgó arc miatt, megkeményítette magát.

- Elég! Ha 20 percen belül nem vágjátok magatokat puccba, akkor…..- megakadt Babs torkán a szó, mert a lányok kezdtek leheveredni az ágyakra, ezzel is kifejezve, hogy inkább maradnak, majd pimasz tekintettel vizslatták az egyre idegesebbé váló Babsot, aki kénytelen volt bevetni a nehéztüzérséget.

- Na, ha ezt Dirk megtudja, akkor nektek végetek! – mosolyogta el magát Babs, miközben megforgatta jegygyűrűjét, mely mintha egyet értett volna a tulajdonosával, nagyot csillant a szobába besütő nap fényében. Babs férje az egyik legbefolyásosabb sztárügyvéd volt egész Európában. Már sokszor segített a lányoknak VIP –helyekre bejutni. Tudta, hogy a lányokat meg lehet fogni azzal, hogy előhozakodik a férjével, bár nem szeretette a zsarolást, de elárulni se szerette volna magát, hogy nemcsak arról a nyomorult koncertről lenne szó.

- Ezt meg, hogy érted? – dőlt előre Chen aggódva, az aggódás mély ráncokat képzett a homlokán.

- Nincs K1-belépő, követségi japoestek, sportesemények, filmbemutatók, koncertek. – Babs könyörtelenül járatta végig a szemét először Chenen, Shanonon, Ivyn és végül Byrnesen. Örömmel konstatálta, hogy mindegyik hölgyemény nagyokat nyelt.

- Ezt te se gondolod komolyan! Mi van abban a Kellyben, hogy így be vagy zsongva, és fenyegetőzöl? – szisszent fel Ivy, de inkább elkezdett öltözködni, és maga után rángatta a levegőért kapkodó Shanont, Chent és Byrnest.

Bár szívük szerint, csípősen visszaválaszoltak volna, a csajok, látva Babs csípőre tett kezét, és hajthatatlan testtartását, inkább jobbnak látták, ha szélsebesen elkészülnek.

- Higgyétek el, ezért a hétért még hálásak lesztek nekem! – suttogta maga elé, és óriási diadalmat érzett, amikor a lányok morogva ugyan, de bekászálódtak a kisbuszba.

- Akkor irány Bécs! – kiáltotta el magát Babs, bár csak ő volt ilyen lelkes, a többiek tüntetőleg kinéztek az ablakon, és dacosan felszegték az állukat.

Chent hamar elnyomta a ritkán változó táj látványa, és mélyen szuszogott Shanon vállára dőlve. Shanon inkább egy sportmagazinba temetkezett, Ivy inkább legújabb regényének szentelte az összes figyelmét. Egyedül Byrnes volt hajlandó szóval tartani Babsot. Bár inkább ez is csak egyoldalú társalgás. volt a részéről.

- Elég zsibbasztó veletek, ha nem vagytok valami jó passzban! – mordult meg Byrnes, miután a sofőrködő barátnője belefeledkezett a gondolataiba, és nem nagyon figyelt oda, hogy mit is kérdezget tőle.

- Azért remélem, tudod, hogy épp országúton vagyunk , és te vezeted a verdát! – bökte meg finoman Babs kezét.

Bár Babs érezte a bökést, és szíve szerint visszabökött volna, nem vette le szemét az útról.
- Nyugi, drága Byrneském, én nagyon is tudom, hogy mit csinálok! – mosolygott, és oldalról is lehetett látni, hogy az örömködéstől boldog szikrák gyúltak a szemében.

- Ennyire örülsz, hogy egy hetet a férjuradtól távol töltesz? – somolygott vissza Byrnes, bár tudta, hogy Babs és Dirk a végletekig rajongtak egymásért.

- Jaj, nem annak örülök, hiányozni fog a Drága, inkább annak örülök, hogy együtt kiruccanunk végre egy kicsit! Egy igazi csajos hetet csaphatunk! Juhé! – csapott egyet a kormányra, majd egy kis kakaót adott a rádióra, amiben éppen Madonna: Jump c. száma dübörgöttt. Jókedvűen énekelte, bár a hangja max. a fürdőszobába való, de a lelkesedése ezt a szépséghibát elkendőzte. Persze szegény Chen felnézett a ricsajra, majd pár másodperces fintor után, beszállt a kornyikába, és végül már az összes csajszi együtt énekelte a dalt.

- Nagyon gyanús vagy nekem, Babsbaba! Felettébb gyanús! – rázta meg a fejét Byrnes miután a számnak vége lett.

- ÉN??? Ártatlan vagyok, mint a maszületett bárány! – grimaszolt Babs, majd nagyot nevetett, amikor Shanon bégetni kezdett.

- Na, végre, akkor látom, elszálltak a viharfelhők! Nagyon szupi lesz, vertelek én már át titeket? – húzta fel a szemét, majd rákacsintott az anyósülésen üldögélő barátnőjére.

És ekkor Byrnesbe belehasított a felismerés: Ez készül valamire! Több van emögött mint az a nyavalyás koncert! Jézus, mit tervez ez a perszóna? – De tény, hogy Babs mindig csak kellemes meglepetésekkel szolgált.

A határt minden probléma nélkül lépték át, majd szélsebesen vágtattak tovább Bécs belvárosa felé. Szerencsére, Babs utánajárásának, és a kaland előtt vásárolt GPS-nek, zökkenőmentesen érkeztek meg szálláshelyükhöz.

Már a szállás is pazarnak volt mondható, direkt egy nem túl nagy forgalmú, de mégis a belváros szívében lévő kis panzióban foglalt szobákat a cselszövő utazásszervező.

A lányokat különösen az a tény foglalkoztatta, hogy miért lett mindenkinek külön szobája. Ezen kérdésekre Babs csak sejtelmes mosollyal válaszolt.

- Miért van olyan érzésem, hogy ez nemcsak egy koncert lesz, Babs? – állt Byrnes barátnője elé. Bár termetileg nem voltak egyformák, Byrnes mégis állta Babs tekintetét.

- Tudod, hogy félelmetes vagy! Általában lerí rólad, hogy mit gondolsz , elég csak a szemedbe néznem, most viszont nem látok mást, csak csupa titkot, burkolt sejtelmességet! Mit forgatsz abban a kis furmányos agyadban??? – próbált érdeklődni a Mester, Babs csak így hívta a zseniális sztorijai miatt.

- Aki kíváncsi, az nagyon hamar megöregszik! – kopintott finoman az orrára Babs, majd óvatosan félre tolta az útból.

- Na, Gyöngyszemek, hála az én zseniális vezetési stílusomnak és időzítésemnek, még köbcsi 2 órátok van, hogy elkészüljetek és odaérjünk kezdésre.

- Ácsi! Nem ezt mondtad, mielőtt elindultunk? – kérdezte Shanon, miközben kipakolta a bőröndjeit.

- Wow, Sherlock, most lebuktam! Még csak az kellett volna! Legalább egyszer időben érkezünk meg, nem így gondolod, Humorzsákom? – és Babs egy jól megtermett párnát vágott a meglepett Shanon felé. Természetesen egyik lányt se kellett félteni, mindenki egy Showtime kiáltással vetette rá magát a saját párnára, tiszta csatatérré változtatva a kibérelt szobákat összekötő folyosót.

- Na, elég, elég! – visította Chen, miközben vagy 6 párna repült felé.

- Ja, aztán lekéssük azt a fantasztikus koncertet! – jegyezte meg Ivy megjátszott dühvel.

- Jaj, te leszel az egyik legnagyobb csápoló ott a tömegben! Én már előre sajnálom Kellyt, mert még őt is túlüvöltöd majd! – csípte meg Babs Ivy pofiját, aztán jelképesen készülődést fújt.

- Jaj, remélem, nincs itt senki más ismerősöm! – nézett körbe Byrnes aggódva, miközben lassan, de biztosan haladtak a pénztárak felé.

- Kit érdekel, Rockerlány, ha mégis, akkor mondd azt, hogy pisztolyt tartottam a fejedhez! – vihogott Babs, miközben átkutatták, és beengedték a küzdőtérre.

- Oh, végre itt vagyunk! – örvendezett Babs, és teljes elánnal tolta a Women of Triple J-t a VIP kapuk felé.

A lányok nem tudták hova tenni barátnőjük egyre hevesebb rángatását, így beletörődve az elkerülhetetlenbe, követték a „vezért”.

2007-03-25 19:50.09

Még nincs kész! Épphogy elkezdtem!

2007-03-25 19:49.51

Akartok egy kis sztorirészletet?

2007-03-25 19:49.22

Tényleg, az ő linke jött be vhogy, aztán így tudtam visszakúszni!

2007-03-25 19:49.00

De édi! Akkor én is leszek veled együtt, okés?

2007-03-25 19:48.34

Én meg mailt írtam!:)

2007-03-25 19:48.19

Engem is 1000-rel küzdöttem meg, és a Kobi mentett meg! Ő jött be vhogy!

2007-03-25 19:46.26

Lányok????

2007-03-25 19:26.31

Tedd magadévá!:)

2007-03-25 19:26.14

Úgy vigyázz, mert a végén a kobidat is bevarrom!;)

2007-03-25 19:25.49

De milyen édi fekete bari....)

elejére ... 1523 1524 1525 1526 1527 1528 1529 1530 1531 1532 1533 1534 1535 1536 1537 1538 1539 1540 1541 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk