Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Köztünk élő angyalok - HBO, 06:00 |
Marguerite, a számok szerelmese - Cinemax2, 06:00 |
Lopakodó - Film Café, 06:15 |
Enyém a vár - Film Mánia, 06:50 |
Mindvégig ott volt... - Film4, 06:55 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Dougray Scott (59) |
Mark L. Lester (78) |
Peter Facinelli (51) |
Garcelle Beauvais (58) |
Tamsin Egerton (36) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Rebel Ridge |
Millie Bobby Brown |
2009-03-22 18:22.04 |
Ez korrekt. De nálad legalább nem egy csillag.
Hogy kinek mi a hiteles az meg már más más kérdés. DiCaprio feje érthető okokból rettent el némely ember, ám a stílusossága nehezen kérdőjelezhető meg. Bármit játszik valami kegyetlen módon stílusos és elegáns. Hát szegénykét fiatal korában ilyen kis idegesítőnek mondható, idősebb korában meg egyenes ocsmány pofával áldotta meg a sors, arról nem tehet. Megfogalmaztad a filmel kapcsolatos oly nagy ellenérzés egyik- némileg érthető - okát is. Hogy a fiatal buta kis tinilányok irgalmatlan rajongása miatt már előre feláll a hátán a szőr a magát tőlük idegennek tartó embernek. Ez megpecsételi eléggé a sorsát az adott dolognak. |
2009-03-22 17:51.09 |
Hát azért egy szereppel is van meló bőven. Na meg azt a sok hátrányt is, amit a népszerűség jelent, valami előnnyel kell kompenzálni. Kemény dolog lehet ám ilyen szinvonalom színésznek lenni. |
2009-03-22 17:27.15 |
És ha úgy néznéd, hogy közben elgondolkozol, de úgy igazán elgondolkozol, vajon mit éreztél volna ha ott vagy, vajon mit tettél volna, vajon képes lettél volna maradni valakivel?
A képeit, történet-felépítését sem tudod díjazni? |
2009-03-22 17:23.59 |
És én még le sem osztályoztam..
Ez a film sokkal több annál, mint amit a köztudat tart róla. De a köztudat is csak egy buatság miatt ítéli el, nem is számít. DiCaprio fiatalkori arca nagyon kis szépfiús, De az nem jelenti azt, hogy ocsmányolni kéne. Színészi tehetségnek nincs hijján. Kate Winslet sem tartozik a leszólhatók közé, ráadásul szerintem az egyik legszebb színésznő. A filmre- ha valaki veszi a fáradtságot és véginézi - akkor maximum azt írhatja, hogy hatalmas film, de az ő izlésének valami miatt nem felel meg. Talán túl hosszú, talán túl komoly(mert az) talán hiányzik az akciójelenet vagy nem tudom, de nem kell hozzáértőnek lenni, hogy legalább négy csillaggal díjjazza. A történetvezetés, a képei és hozzá a zenék, a színészi játék és minden a toppon van. És kíváncsi lennék, hogyan tudná kifejteni valaki, hogy miért is nyálas. Az nem elég indok, hogy mert szerelmi történet aztán fujj. Szerintem nincs abban semmi kivetnivaló. Rose olyan életet élt ami szinte nem is nevezhető életnek. Találkozott valakivel, aki adott neki a valós életből, akivel önálló emberként létezhetett, aki kiengedte a kalitkából. Hát ezek után egyértelmű, hogy nem akart nélküle menni. Jellem kérdése, hogy ki teszi meg hogy visszamegy vagy el sem indul. És gondoljunk csak be mennyire lenne nyálas az a sok érzelem a z ember nyakába hullana, ha ilyen helyzetbe kerülne. Márakinek. Mert van olyan aki otthagyná akit állítólag szeret hogy mentse a bolhaszaros életét. Mint írtam jellem kérdése. Engem megérintett a film. Kegyetlen. És a kegyetlenségét és szépségét - mert az is van neki bőven - csodálatosan és tökéletesen kidolgozva adja elő. A zenéi mindig tökéletesen illenek a helyükre, ami hatni akar az hat is, a kerettörténet meg külön pozitívum, okosan van felépítve ezáltal a film. Természetesen van akinek nem tetszik, hiába látja a pozitívumait, az érthető és félreértés ne essék, nem lejellemetelenezni akartam őket a fentiekkel. Az nem arról szólt. |
2009-03-22 17:07.11 |
Téves.
Akik nagyon okosnak akarnak látszani azok elkezdik lenyáltengerezni DiCapriot meg a filmet. A többi meg elhiszi. Csakhogy elég komoly film ez ahhoz minden tekintetben, hogy ennyivel, meg egy csillaggal el lehessen intézni. |
2009-03-22 03:48.09 |
Mennyiség vagy minőség...nagy dilemma:) |
2009-03-22 03:25.02 |
Andrea Bocelli |
2009-03-22 00:10.30 |
Igazad lehet. |
2009-03-22 00:06.40 |
Kössz.
Túlbonyolítom a dolgokat és meggondolatlanul be is számolok róluk. Néha észre sem veszem, hogy mennyi mindent írtam le, miközben nem is akartam annyit. De nem bánom, mert talán valamennyire megnyugtat amit reagáltatok. Tudom, hogy Te mit gondolsz rólam:) |
2009-03-22 00:00.17 |
Tetszik ez az idézet:) Köszönöm! |
2009-03-21 05:12.52 |
.......ennyi |
2009-03-21 00:47.29 |
Az Aranykoporsó az egyik kedvenc könyvem. Nagyon szerethető. |
2009-03-20 10:48.13 |
Ja, most nem is feltétlenül a tanácsról van szó. Csak dumálnék ilyesmiről. Tézis antitézis szintézis:))))
Hát rendszerint. Egyrészt azért sem mert néha nagyon olyat mondok, ami ellenkezik a világnézetükkel. Az enyém totál mást. |
2009-03-20 10:41.53 |
Ha nem is javítani, mert hát ami gyökerezik valakiben, azt nem lehet megmásítani, csak talán kicsit rendbetenni. De először is az okára kéne rájönni, meg arra hogy ez miféle dolog, hogy ez mások számára érthetelen-e, mert ha az akor megvan talán hogyan tudám megértetni magam megy ilyenek.
Az ilyen felismerés erősen javít az ember önbizalmán és megnyugtat. |
2009-03-20 10:37.18 |
Nekem nem stílusom a nyazsgem, úgyhogy inkább nem írok semmit.... |
2009-03-20 10:31.08 |
Köszönöm, hogy szántál erre időt.
Láttam a filmet. Azon még nem gondolkodtam, hogy mernék-e jobban szeretni valakit magamnál. Ez annál nehezebb kérdés, mint elsőre gondolná az ember. Hát végülis a segítség annyiból áll, hogy a meglátásaimat cáfolja valaki vagy ilyesmi, szóval minden tökéletesen megfelel erre a céra, amennyiban valakinek van véleménye róla. Ha belegondolsz, hogy Neked sem a tökéletes kell, hanem olyan aki megfog valamiért, akkor rájöhetsz, hogy másnak sem a legtökéletesebb kell. Nem? |
2009-03-20 10:24.29 |
Az alpári stílust a mocskosságaitokkal hoztátok elő, úgy vélem. Felnőttek egy hozzájuk képest még gyerekkel...szégyen. Az meg pláne szégyen hogy valaki, mások lejjebb alázásával akarja magát feljebb tenni.(van itt ilyen, aki így akarja mutohgatni, milyen okos) Nevetséges. Mint az óvodában. |
2009-03-20 09:55.12 |
Van ebben igazság.
Ám a kerakter amit Meryl Streep alakít, mutat valamennyit a "jó"-ból. |
2009-03-20 09:34.36 |
Hoppá, a hozzászólásom eleje nem stimmt, ami magamról, az nem került ide. |
2009-03-20 09:17.06 |
Ez itt kettő darab hozzászólás, értelme úgy van, ha a Part 1. - el kezded az olvasáat. |
2009-03-20 09:15.59 |
Part 2.
A meglátásaim mellett kiállok mindaddig amég nem tud valaki olyat mondani, amit már én nem tudok cáfolni. Akkor az jó, mert előrelépés. Ezért érdekel mások véleménye bizonyos dolgokalkapcsolatban. Magammal kapcsolatban nem, de mostmár igazán kételkedem és amellett hogy szívesen vitáznék néhány általam itt leírt meglátásról ki is használom azokat akik esteleg írnak erre valamit, mert így segítek magamoon és talán választ kapok olyan kérdésekre, hogy mi a búbánatos nyavaja vagyok??? Reménytelen elak vagyok? Elérhetem-e azt amit akarok? Megkaphatom-e azt amit akarok? Bolond vagyok-e? Nem illek be sehová. Ami egyrészt jó, másrészt rohadt kellemetlen, ha már nem gyerek az ember, mert egyre kevésbé élvezi ezt a különcséget. Én nem akarok kisebb körökbe beileni és úgy ahogy van a világba akarok beilleni, mert szerintem csak annak van értelme. De hát nem illek. Próbáltam, de nem. A kisebb dolgok elveszik az egészenek a lehetőségét,tehát alapvetően rossz és felesleges dolgok.(szerintem) Világéeletmebn(20év nem sok)akkor éreztem azt a nyugodt jó állapotot, mikor emberektől emberi és mű dolgoktól távol voltam. A természetben. (minden kretén oda menekül). Nem szeretem az embereket, de mégis. Szeretem őket, ha békén hagynak. Viszont néha én nem hagyom őket, de aztán gyorsan visszavonulok, el tőlük. Közben pedig akarom az egész világot, kiabálni akarok repülőről a világnak, meg beleugrani minden óceánba meg beszívni minden levegőt. Nem - ér - tem. (amúgy lehet, hogy idiótaságnak hangzik, de szeretek lélegezni. Valamiért kifejezetten élvezem, mikor a lélegzésen kívül nem csinálok semmit. Jó érzés ahogy közlekedik a levegő, nem?) Szóval vannak ilyen dolgaim és vérsen komolyan is gondolom. Vagyis így érzem. És ez csak akkor kezdett problémát jelenteni, mikor hajlandó voltam emberek közé menni, merthogy az emberek rohadtul nagyokat pillognak a magnyilvánulásaimra. És mostmár komolyan nem tudom, hogy valóban gyagyás vagy-e? Egyzserűen nem tudom. De talán amég vannak ilyen barom kérdéseim(vagy nagyon is helyénvalóak) addig tudom írni a regényemet. Régóta készül és még sok ideig készülni fog...és lehet hogy nem ér majd semit, de közben rájövök erre arra. Mint naplóíráskor. Az adott napi beszámolóban mindig ottvan saját magam által leírva az éppen aktuális problémára a megoldás valami kis válasz. Jó lenne ha ezekre a nagyobb kérdésekre is ott lenne, de nincs, azért írom most ezt ide. Talán az erre írt(negatív- mert azzal is lehet bőven mit kezdeni - és egyéb) megjegyzések kiderítenek valamit. Vagy nem. Amúgy meg mindennek ellenére szeretm magamat, szeretem hogy olyan vagyok, amilyen csak azt nem szeretem, hogy nem tudom, miért és hogy nem tudom, hogy valóban csak más vagyok, mint a többiek vagy rosszabb a helyzet és baj van az emeleten és ezzel a sok agyalással csak kib@szok magammal. Na meg mássl is, akit zaklatok veleXD. Talán azért nincsen különösebben semmi bajom és baromi jól érzem magam mindig mert tudom, hogy mindenből csak a legjobbat érdemes kihozni, meg csak úgy érdemes bármit csinálni ha vigyorog az ember. Nem tudom. Szeretem a világot, pedig állandó hidegháboró zajlik közte és köztem. De jól elszórakozom benne. Igazségszerint csak annyi a bibi, hogy lehet hogy valami nem kóser. Mikor az én programomat írták hiba csúszott a mátrixba:D Néha azért komolyan félek hogy meg fogok talán bolondulni. Na mondjuk van sok paranoiám. A sajátos rendmánia az egyik, amit kuplerájben repprezentálok.:D De tényleg. És ilyesmit már láttam az egyik kedvenc filmemben és nem volt jó vége. Na mindegy, nem érdekel kinek nem tetszik(írja le persze nyugodtan) de én ezt beírom, mert be akarom. Őnimádó hülye majom is lehetek akár, lehet hoyg tényleg az vagyok, erre óhajtanék rájönni. Na nem arra gondoltam, hogy most aztán írja ide bárki, hogy rólam mit gondol. Csak az elvekről és elgondolásokról és arról, hogy ő hogy gondolja az adott dolgot. Nem konkrétan róla. Én példának hozam fel magamt, mert így jól járok, talán kapok választ a saját problémáimra is. De ezekről tőlem függetlenül is lehet beszélgetni. Pl arról a harcosok klubjás idézertől, hoyg kinek mit jelent. Vagy hoyg ki mit gondol, a párkapcsolatoknál, lehet-e kitartani valamilyen elvárás mellett és lehet-e boldognak lenni, ha a kompromisszumot kötünk vagy hogy hülye-e aki ilyeneken gondolkodik, esetleg mitől lehet, hogy valaki az eberektől távol érzi jól magát miközben élvezi a világot úgy egyben és elszórakozik benne. Meg hasonlók. Akinek volt idegzete végigolvani annak köszönet, akinek nem volt azt meg nagyon is megértem:D És most megyek és benyelem a maradék abszintot:D (gondoltam más néven írom ezt be, de aztán inkább nem , mert egyrészt becstelenség lene nem vállani amit leír az ember másrészt meg különösebb érteleme nem lenne. Na meg itt már amúgy is tök mindegy:D) |
2009-03-20 09:15.24 |
Part 1.
Ezt az egészet Stormshadow egyik hozzászólása indította el az agyamban. Egy egyszerű pár sornak indult, de aztán rakódott rá a többi és csak jött és jött. És aztán úgy éreztem minek ezt megint beledugni a fiók aljába? Eddig semmi jó nem származott az elhallgatott dolgokból. Előre szólok annak aki olvassa, hogy magamról írok majd, mert most ez esik jól nekem. Magamról írok, mintha psziciáternél lennék, mert valamiért ez most kijött. És itt talán ír valaki olyat amivel tudok majd mit kezdeni. Éjjel gondolkodtam ezen és éjjel írtam be a jegyzettömbe. Csak az abszint hiányzott hogy ihletet adjon:)))) Valamiért nem keresek kapcsolatot. Párkapcsolatra gondolok. És csak nem rég jöttem rá, miért.Félek hogyha valakit esetleg úgymond megszeretek, kereszbehúzom a saját számításaimat, magam vágom el az utat a nagyravágyásom kiélése, a terveim megvalósítása az álmaim kergetése előtt. És ezt nem engedhetem meg magamnak. Bánnám egész életemben, ha kihagynám a mindent. Túl sokat akarok. A világot akarom. Ezért is van a nyelvtanulási mániám,ezért van, hogy mindenből válogatok és vagy mindet viszem vagy egyet sem. Mindent akarok, ezért nem választhatok egyet semmiből. Vagy mindet vagy egyet sem és úgy lesz enyém mind, hogy egyik sem az enyém. Mindent senki nem kaphat meg úgy ahogy az a megkapás hétköznapi értelemben értendő. Viszon van erre egy jó (szerintem jó) módszer. Ha semim nincs, mert semmiből nem választottam ki egyet avgy kettőt vagy hármat, akkor mindennek a lehetősége még ott lebeg előttem, lehetőségem van megkapni őket , így a lehetőségen keresztül az enyémek. Mind az összes. Hülyén hangzik talán és kusza, de valójában nagyon egyszerű: ha valamire van lehetőséged akkor megteheted, így anélkül a tiéd, hogy birtokolnád. De ha van valamid, az pusztán azzal a tulajdonságával, hogy a tiéd, elveszi tőled a lehetőségeket, mert választottál. És akkor ott állsz egyetlen valamivel és nincsen semmid. De amég nem volt semmid, ott volt neked az egész világ az összes dolgával együtt. Tehát ha van valamid, akkor az veszteség, amíg az ha semmid nincs, mindent megad. Ennek az érzését akkor sikerült szavakban kifejeznem, mikor a Harcosok klubjában elhangzott, hogy: "Amit birtokolsz, az birtokba vesz." Ha van vamim akkor az összes dolog birtoklásának lehetősége odavész, ha vagyok valamilyen, ha valahová tartozónak mondom magam, akkor az mindenféléségem és azt hogy vagyok minden(mert lehetek, bárki lehet) vész oda. És így elveszítek mindent. Ha nem vagyok semmilyen címkével feltűzdelve, bármelyik polcra állhatok, ha nem öltök magamra egy vaahová beskatujázásra alkalma jelmezt, akkor mindenhol lehetek, mindenhol helyem lehet, és minden lehet az enyém és én minden lehetek. Sok dolgot nehéz megmagyarázni. Az ember érzi, de nem tudja szavakban elmondani, mert az érzést nem lehet visszaadni máshogy,sem szavakban sem sehogy. De néha egy egy elejtett szó, avyg egy könyvben egy mondat vagy filmben egy jelenet elindíthat valamit és sikerül kicsit jobban megértetni mit is gondol az ember. Na szóval ilyen okokból utasítok el mindenkit aki komolyabban óhajtana engem fárasztani a jelenlétével és akarja tőlem elvenni a lehetőségeimet. Még azt is a világ végére kergettem, akit nem akartam. De szerintem jó ez így, egyenlőre még nyerek ezzel a hozzáállással, amit az élet minden területén elővezetek és amit oly nagyon nem értenek mások. Aztán hogy később mi lesz az már a később dolga és nem a mostté. Talán lesz majd (sokára) valaki, akinek az úgymond birtoklás felér az minden dolog birtoklásának lehetőségével és akkor nem érzem fullasztónak hogy választanom kell egyet. Mert most még - bármirpől is legyen szó - még maga a gondolat is szinte klausztrofóbiás pánikot kelt a gondolataimban. Na azért van mégegy gond így a párkapcsolattal. Nekem a Nap kell. Olyan ember kell, akinek csillog a szeme, aki úgy mosolyog, hogy árad belőle az élet, táncol, énekel, hülyéskedik és ő is legyen minden. Úgy mint én. Legyen olyan mint a Nap. És legyen birtokában AZ EMBERI NAGYSÁG. Eddig sajnos a jobban és kevésbé ismert emberek közül volt ugyan akiről hittem, benne megvan ez a nagyság(tisztesség, felülemelkédésre való elnéző emberség, becsület, jószándék, ész, értelem) - eddig szigorúan max csak ismerősi kapcsolatra szánt egyedek körében fordult elő - de mindig kiderült, nincs. (Könnyen lehet hogy bennem sincs, csak szeretném és törekszem rá. Nem tudom. ) És nem tudok kompromisszumot kötni, nekem semmiből nem jó a ló helyett a szamár, akkor inkább nem kell. Van még valaki, aki így gondolkodik? Vagy csak én vagyok ilyen hülye? A könyvek a filmek a művészet és akár egy másik ember az amiből építjhetjük magunkat, de fel is térképezhetjük, meg is ismerhetjük a saját lényünket, mert előmozdíthat, felpiszkálhat valamit. Nálam nagyon durván megy a filozofálgatás. Még akaratlanul is. Nem tudok sokszor aludni tőle, mert hiába próbálok lenyugodni, az agyam egyre csak újabb dolgokat (talán hülyeségeket) dobál ki és dolgozik rajtuk, aztán én meg ötpercenként kapcsolom a villanyt hogy leírjam. Verset is így írok rendszerint. Egyébként egészen kellemetlen tud lenni. Úgyhogy egy vagy jó és nyerek vele, tanulok tőle vagy rossz és csak egyre idiótább leszek. Erre lennék kíváncsi. Egyrészt azért is írom most le(valószínűleg később bánni fogom és rühelleni, hogy a mélyről jövő dolgaimat megmutattam) mert ha mindenki lehülyéz, talán rájövök hogy meg kell reformálnom magam. Ami nem menne, de mégiscsak megynyugtató lenne tudni, hogy azért van, mert hülye vagyok. Annyiból gondolnám, hogy az állandó filózás jó, hogy az filozófia okokat, a legalsó aokokat keresi(ami szerintem lehetetlen, mert minden ok okozat is egyben és minden okozat ok és egy körforgásban nincs első vagy utolsó) és ha megvan az ok, akkor minden arra épűlő okozat is megvan fejtve. |
2009-03-19 23:52.58 |
?
Ez a film egy film a rossz példákról. Ahogy a könny könyv a rossz példákról. Mit keresne benne a pozitív példa? Például ha elrettenteni akarunk egy célréteget valamitől, akor bemutatjuk az adott dolog negatív oldalát. Mint a bagózás. Rákos tüdőt mutogatnak és nem azt hogy mennyire kecsesen áll egy hosszú vékonyka cigi egy nő kezében(szerintem ritka közönséges) vagy mennyire jó a füstölés a feszültség levezetésére. Ez nemegy romantikus vígjáték, amiben mindennek jó vége van és heppiend meg tüzijáték. Ez annál komolyabb. Miért kéne szájába rágni az embereknek a dolgokat? Ez jó, mert nem teszi. Lásd meg, értsd meg, terjeszdd ki, alkalmazd. Neked egy könyv vagy film vagy egy másik esetleg sok másik ember mondja meg mi van és mi nincs? Az ember képes meglátni a látottak, halottak másik oldalát is vagy képes kiókumlálni a középutat. Nem kell mindent megmutatni. |
2009-03-19 03:47.17 |
Na mondjuk az írónőnek volt az emeleten néminemű problematikája. |
2009-03-19 03:46.22 |
Nem feltétlenül kell ahhoz saját lelkiválság-élmény, hogy másokét megértsd. Embereket, emberi életformákat muata a film. Hétköznapi problémákat, ami elég durvák. Ha körülnézünk, számtalan olyan embert láthatunk, akik valamiféle búbánatban élnek. Némelyik tudja, némelyik nem. Némelyik tesz ellene, némelyik nem. Ebben speciel leginkább nők állnak a középpontban, de nem csak a nőknél van ilyen. Az életről mesél ez a film is. Nagyon drámai, mert nagyon drámai, pontosabban targikus dolgot taglal. Nem egy sírós vagy egy katarzisos film, de elgondolkodtat. Valami olyasmi fordult meg a fejemben többek közt, hogy határt kell húzni - vagy inkább felismerni azt a határt - a saját boldogságunk keresése mások boldoggá tevése között egyrészt, tehát nem lehet mindig csak másokat nézni; másrész viszont a boldogságkeresés és mások ezzel való megkárosítása közé id kell húzni határt. Nem hajthatom mindig csak a saját érdekeimet, bizonyos helyzetben ezt már nem tehetem meg. Az elsőből látunk egy igencsak eltolt határt, a második fajtából meg kettő példát. Az írónő meg egyben példa arra is, hogy nem kell belegebedni a búbánatba. Azt hiszem ezt nevezhetjük mondanivalónak. |
2009-03-19 00:52.35 |
nevetés |
2009-03-19 00:10.55 |
gondolkodó |
2009-03-19 00:09.37 |
Ezeket nem mindig ítéli meg helyesen az ember. Annak tükrében mérlegel az aki neten ennyire belemerül, hogy éppen mire vágyik. És így ferdül a kép. Aztán az életben lehet hogy teljesen más lenne. Neten egy álomképbe lehet beleszeretni, sokaknak megy ez élőben is:D
De persze lehet kivétel. Mindig lehet kivétel:9 |
2009-03-19 00:06.30 |
személyiség |
2009-03-19 00:05.01 |
erő |