Te jo ég:(
Szegény:(
Azok a hülye libák mi a faszt gondolnak hogy majd ha a nyakába ugrik mi lesz?
szerintem külön elmegyogyintézetett kéne nyitni az ilyeneknek:)

2009-06-16 13:39.21

hátha most Rob "borzalmas" ötletét fogják használni:P

2009-06-16 13:38.43

nem ez normális de tök jo :)

2009-06-16 13:38.18

URISTEN azt a szöke göndört leütöm:P

2009-06-16 13:37.27

találtam egy tök jo fanficet:)

2009-06-16 13:27.23

én is Ashle-re de holnap Nikkire fogok:)

2009-06-16 13:26.40

remélem az a liplock az a csokos és akor itt elöadják majd:)
ha mégegyszer eljátszák a majdnem csokot akor leütöm öket:)
egyébként mikor lesz a dijkioszto?

2009-06-16 13:22.32

nincsmit:)
A nevetés az élet sója:)

2009-06-16 13:22.01

nah én is szavazok:)
miért csak naponta lehet ez kibaszás:)

2009-06-16 13:16.34

Sziasztok:)

2009-06-16 00:05.24

csak kitalált szereplö:)
na de mostmár télleg megyek:)

2009-06-16 00:03.04

Nah bocsi de megyek
jo röhögést ,ég ehez az ucsohoz amit bemásoltam:)
Szép Álmokat Repdesö Bogarakat

2009-06-16 00:01.57

2009-06-16 00:01.30

Tudod, én nem vagyok meleg, de Rosalieval már olyan unalmas a – itt suttogóra fogta – szex. Mindig csak ugyanaz a póz, húúú. Így én tűnök az erősebbnek, de az ágyban, ezt nehezemre esik ki mondani, de Rosalie, egy őrült, ha meg merem említeni, hogy változatosságot akarok, kapok egyet, és azt mondja, folytassuk. De én változatosságra vágyom Jazz! – vállat vont, és folytatta. – És te jöttél először számításba.

- Ó, Emmett annyira édes vagy köszönöm, hogy engem választottál! É most mi lesz? – kérdeztem.

- Beosonunk, Esme kunyhójába, az erdőbe, és eltöltünk ketten egy izgi kis pásztorórát, oké? – kérdezte

- Rendben! – vágtam rá. – Éjjel egykor találkozunk ott. – Azzal mindketten másfelé rohantunk. Én izgatottan vártam az estét, és közben rájöttem, hogy teljesen, és visszavonhatatlanul, bemelegedtem. Ez tetszett. Aztán eljött az idő, és én rohantam titkos kis találkámra. Emmett már várt rám. Az ajtóban egymásnak estünk. Betörtük az ajtót, és én felkattintottam a villanyt. Nem kellett volna. Két dolog került egyszerre a látóterünkbe. Először is, Alice, és Victoria amint a díványon csókolóznak. Másodszor pedig Rosalie, egy sötét sarokban elbújva, kameráz, és kéjes vigyorral ezt motyogja:

- Ez, majd felizgatja Emmettet. – Aztán Rose ránk pillantott, Alice, és Victoria pedig Rosera. Mi, pedig mindhármukat bámultuk egyszerre. Rose ezután földhöz vágta a kamerát, - előtte gondosan kivette a kazettát – és elfutott mellettünk, de közben ezt sziszegte Emmettnek:

- Te kis langyi! – Majd elrohant. Emmett pedig utána. Én egyedül maradtam Alice-val, és Victoriával. Felvettem a kamerát, raktam bele egy kazettát, és, ezt mondtam.

- Nyugodtan folytassátok! – És benyomtam a kamera gombját.

2009-06-16 00:00.34

A szobámban ültem, és gondolkodtam. Hallottam, hogy valaki lépked mögöttem, de azt nem tudtam, hogy ki az.

- Én, vagyok az Jasper! – mondta Emmett

- Oh - meglepetten hátra fordultam. – Hát, te? – Emmett megfogta a vállam, és maga felé fordított.

- Mi bánt, mondd? – kérdezte, és szép szemeiben kíváncsiságot láttam.

- Csak, ez az, Alice, és Victoria páros kicsit felkavar, és hiányzik, Mark meleg gondoskodása, ahogy gyengéden megsimogat, oh, Emmett ez annyira nehéz! – Megfogta a kezem, és ezt mondta.

- Gyere, Jazz, sétáljunk egyet attól, majd kitisztul a fejed. – felhúzott, és elindultunk, de a kezemet nem engedte el. Jól eset gyengéd, de mégis határozott szorítása. Sétáltunk, és én elmeséltem minden búmat, bánatomat. Emmett figyelmesen hallgatta, és közben megnyugtatóan simogatta a kézfejem a hüvelykujjával.

- De mondd, Jasper, miért vagy féltékeny Alicera, ha egyszer te csaltad meg előbb? – kérdezte értetlenül. Én, pedig felháborodtam.

- Na, de Emmett! Én, szexi vagyok, és helyes, engem nem lehet csak úgy megcsalni, engem még senki sem csalt meg! – a végén már szinte könnyeztem. Emmett a maga furcsa gyöngéd határozottságával maga felé fordított, és kemény ajkát az enyémre tapasztotta. Soha nem volt még ilyen csókom, még Markkal sem. Emmett tudta mit tesz, hogy mi a jó nekem. Nem tudom meddig csináltuk ezt a földi paradicsomot – legalábbis az én számomra -, de azt hiszem, egy jó darabig. Mikor aztán szétváltunk Emmett kezdett mesélni.

2009-06-16 00:00.00

2009-06-15 23:59.48

- Jaj, Istenem meghalok, valaki szedje már le rólam ezt a kis boszorkányt, így nem korrekt, kopaszon nem leszek gyönyörű hajas baba, és Jasper szívem nem engem fog választani. – Erre kaptam egy nagy pofont.

- Ne merd Jaspert, szívemnek szólítani, te forró hideg, ha még egyszer meghallom, megöllek, akkor aztán szó szerint meleg leszel! – sikította, ez az álnok kis kígyó. Én is belekaptam a hajába, és így már ketten sivítottunk. A nagy, medve szerű srác, Emmett, és Édes Kis Szívem Csücske segített neki, leszedni minket egymásról. Ezután Carlisle, megmutatta a szobámat, és én felmentem duzzogni, és a hajamat fésülgetni, ugyanis a törpe kis csaj, csomókban tépkedte ki. Vettem egy jó meleg fürdőt, és ellazítottam magam. Nyugalom! – gondoltam magamban. - Úgyis az enyém lesz Jasper bébi. Eközben halottam, hogy Alice a kobold, vámpír keverék édesen gügyög, életem értelmének fülébe, ő pedig nevet rajt! Ezt nem hagyhattam! Leszáguldottam a lépcsőn, és odaültem melléjük. Alice felhúzta az orrát, és arrébb csúszott, én pedig annál közelebb, Jasper angyalkámhoz. Meg akartam csókolni, de ekkor dörömbölni kezdtek az ajtón, az kizuhant a helyéről, és Ő állt ott.

- James! – visítottam, és a nyakába ugrottam, majd megcsókoltam.

- Te álnok, miért hagytál el engem? – kérdeztem, tőle szinte sírva. Ő megint megcsókolt, majd azt suttogta a fülembe, hogy sajnálja, mert azt hitte megölt engem. Én, hittem neki, és kézen fogva futottunk, ki az ajtón. De egy vörös hajú nőbe ütköztünk.

- Hát ennyit érek neked?! – üvöltötte. – Pedig, én szerettelek!

- Én meleg vagyok Victoria ez meg kell értened, nekem Mark kincsem az életem, és ez van – mondta James. Azzal Victoria rávetette magát Alicera, ott csókolta ahol, érte, Alice, pedig vissza, mi pedig megragadtuk, egymás kezét újra Jamessel, és elhúztunk.

2009-06-15 23:58.59

- Edward vagyok – mondta a fess vámpírka.

- Nagyon örülök, hogy itt lehetek! – mondtam mindnyájuknak. – Nagyon szép ez a ház! Ízléses a berendezés, bár én raktam volna bele egy kicsit több rózsaszínt, és egy kicsit több fotót, az én új szerelmem tárgyáról, Jasperről – erre, a mondatomra, majd kiesett a szemük. Jasper pedig vigyorgott. Alice, meg vicsorgott. A többiek meg döbbentek.

- Köszönöm – mondta Jasper. – Megengedem, hogy harcoljatok értem, Mark, és Alice azé vagyok, akiről teljesen, megbizonyosodom, hogy szeret.

- Rendben! – vágta rá az Alice nevezetű. – Győzzön a jobbik!

- Akkor Jasper, indulhatok berendezni a hálónkat, ugyanis a jobb ÉN vagyok! – Harcra kész voltam. Alice, és a többiek elmentek vadászni, és kettesben maradtam szívem egyetlen szerelmével Jasperrel! Megfogtam a kezét, és lehúztam a kanapéra.

- Gyere, mesélj nekem valamit magadról! – kértem, és közben a szempillámat rezegtettem. Elmosolyodott, leült, és elkezdett mesélni. Amikor a történetének vége lett rárontottam, vadul csókolni kezdtem, és Ő is visszacsókolt. Ekkor nyílt az ajtó, és a kis Alice úgy ugrott nekem, mint a rakéta, a kanapé feldőlt, de ő rajtam maradt, és a hajamat tépte. Én meg visítoztam.

2009-06-15 23:58.40

A nevem Mark, és vámpír vagyok. És meleg. Azt hiszem ilyen még nem volt, büszke is vagyok magamra. Most Forksban vagyok, és egy Cullen nevű vámpír famíliát keresek. Követtem a szagukat, és egy kis erdőn keresztül a házukhoz értem. Bekopogtam, és Ő, nyitott ajtót. Istenem, de szexi! Szőke haj, sebhelyek a testén, és hihetetlen nyugalom árad belőle.

- Hello, Mark vagyok, bemehetnék, szívi? – kérdeztem tőle kacéran, erre ledöbbent.

- Öhm, persze, fáradj be! – mondta, és a hangja annyira csábító volt, hogy majdnem ott helyben megcsókoltam, de aztán odajött, egy apró fekete rövid hajú vámpír, és átölelte.

- Ki a vendégünk, Jasper?

- Ő, itt Mark – mondta a Jaspernek nevezett szépfiú. Igazából nem is nagyon figyeltem a beszélgetésre, csak összehúzott szemmel figyeltem a konkurenciát.

- Én Alice vagyok! – mondta lelkesen a kis vámpír.

- Örülök – morogtam, bár legszívesebben a pokol tüzes bugyraiba kívántam volna. Aztán jöttek a többiek, mikor egy bronzvörös hajú vámpírhoz érem a bemutatkozásban, láttam, hogy remeg a szája sarka a visszafojtott nevetéstől.

2009-06-15 23:57.27

sztem meg pont olyan aki szereti:)
csak kicsit nagy a képzelö eröje de sztem jok :)

2009-06-15 23:56.52

[link]
nah ez kész ha röhögö görcsöt akartok kapni ez tudom ajánlani:)
Harry Potterékhez mennek a Cullenék(már Bella is) látogtoba hogy a népszerüségüket növeljék mert a hsm megelözte öket:)

2009-06-15 23:55.08

az se rosz igen :)de van még egy ahol aztán mindenki buzi lesz:)
emmet jasperel alice aszem bellával:)

2009-06-15 23:51.01

:D nem tok elszakadni ugyhogy még maradok egy picit:)

2009-06-15 23:50.25

nah ez kész volt azt hitem téleg be buzult az apucija:)

2009-06-15 23:49.55

Pillantásom a szoba túlfelén pihenő Jasperre esik. Gyanúsan néma egy ideje, szeme lehunyva, tartása feszült. A gondolatai pedig… mit keres ott a szorzótábla?!
- Jasper!
A kiáltásom az utolsó csepp a pohárban. Testvéremből kirobban a fékezhetetlen, önfeledt kacagás. Vagy inkább röhögés? Térdét csapkodva, harsogva nevet. Gondolatai csaknem összefüggéstelenek a derültségtől.
~Hát ez óriási volt! Istenem! Ilyen szórakozást! Azt az arckifejezést, Edward! Meghalok!~
Még lélegezni is elfelejtek felháborodásomban

2009-06-15 23:49.35

Ennél a pontnál kezd tükröződni rajtam a pánik. Emberként biztos sokkot kaptam volna. Tekintetem riadtan rebben körbe a szobában, menekülési útvonalat keresve. Közben nevelőapám gondolatai egyre töredékesebbek, de mindet mintha sűrű rózsaszín cukormázzal öntötték volna le. Ráadásul gyakori hangos, ábrándozó sóhajok teszik teljessé a dolgot. Uh…
~Oh, Edward… a gyönyörű kezei… azok a szép, hosszú, fehér ujjak… az az elegánsan sápadt bőr… az aranyszín szemek!... azok a fejedelmi vonások…~
- Carlisle!
Mintha észre sem venné kétségbeesett kiáltásomat, hangom rettegő tónusát. Felpattanok. Magam sem tudom, mit tehetnék, de ez… az ép eszem teszi kockára.

2009-06-15 23:49.12

~Egyszer beviszlek, megmutatni. Legalább majd belátják, hogy nem én, hanem határozottan te vagy a legszebb…~
Eddig lehunyt szemem felpattan, egyébként közömbös arckifejezésem meglepetté válik, tökéletesen tükrözve a gondolataim, amik kiteljesednek egyetlen „MI?!” kérdésben. Carlisle azonban mintha észre sem venné. Saját ötletén bólogatva folytatja a gondolatmenetet.
~Talán összehívhatnék mindenkit, hadd gyönyörködjenek benned… vagy inkább elrejtselek, csak a saját örömömre?~
Szinte csodálkozom, hogy az arcomon nem jelennek meg hatalmas kérdőjelek erre az abszurd gondolatra. Szemem kerekre tágul a megrökönyödéstől, még a szám is nyitva felejtem. Végül némi torokköszörülés után nagy nehezen megszólalok.
- Carlisle…

~Edward, ha látnád, milyen elbűvölő vagy…~
Már hogyne látnám, szoktam tükörbe nézni, ráadásul az ő gondolataiból is csak engem ábrázoló képek zuhognak rám, némelyik valós, némelyik egészen zavarbaejtő fantáziálás… Enyhén hányingerem lesz tőlük, s mintha a szoba is forogni kezdene. Próbálok nyugalmat erőltetni legalább a hangomra, még a szokásosnál is lágyabban beszélni, ahogy súlyos betegekhez szokás.
- Carlisle, jól érzed magad?
~Hát persze, hiszen téged nézhetlek! Edward, ha éreznéd, amit én…~

2009-06-15 23:48.46

Carlisle hang nélkül mesél. A képességem ilyen szempontból rendkívül praktikus. Nem mintha bármi titkosról lenne szó, de Jasper halálra unná magát, ha a kórházról, illetve főleg az ott dolgozókról kellene hallania egész nap. Engem viszont érdekel. Legalább őt ettől megkíméljük, épp elég kibírnia Alice nélkül unatkozva a napot…
A csendet megtörni különben sincs kedve egyikünknek sem.

~…Az ápolónők meg úgy néznek rám, mintha még életükben nem láttak volna férfit. Az orvosok küllemét elnézve meg tudom érteni, de… de az már mégiscsak túlzás, hogy a betegek nyugtatói közül csennek el néhányat saját maguknak!~
Összefintorgunk. Carlisle-ért, bárhol járunk, odavannak a nők. Esetében furcsa módon még a halandók tudat alatti vészcsengői sem szólalnak meg. Persze jogosan, hiszen valóban semmilyen körülmények között nem jelent veszélyt az emberekre. Szegény ápolók persze reménytelenül ácsingóznak fogadott apám iránt, akinek Esme a mindene. Meg persze mi, a gyermekei is, csak mi nem úgy…

elejére ... 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 61 62 63 64 65 66 67 68 69 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk