Bármilyen hihetetlen is, a film igaz események alapján készült. A benne lévő szereplők nevei természetesen nem azonosak az eredeti személyek neveivel, és a történet igazából nem a 1990-es évek Amerikájában, hanem Németországban történt 1968 és 1976 között.
Anneliese Michel 1952. szeptember 21-én született egy kis faluban, a bajorországi Leiblfing-ben, egy alsó-középosztálybeli katolikus családban. 1968-ban kezdődtek különös tünetei: rohamok kezdték gyötörni, testét nem tudta uralni, és – miután sem szülei, sem három nővére nem tudott rajta segíteni – Würzburgba szállították, egy ottani neurológushoz. A doktor megállapította, hogy a lánynak grand mal epilepsziája van, és ezért – valamint az ezzel járó depresszió miatt - beutalta a kórházba. Kevéssel ezután a lányt látomások és hallucinációk kezdték gyötörni. Imái közben démonok arcát látta, hangok szóltak hozzá, melyek azt kiabálták, teste a pokolban fog égni, kisvártatva pedig konkrét parancsokat is osztogattak neki. Bár ezeket elmondta az orvosoknak is, azok nem tudtak rajta segíteni. 1973 nyarára Annaliese és szülei számára is nyilvánvalóvá vált: a tradicionális gyógymódok nem hatásosak. Az anya, Anna és az apa, Josef ekkor papokkal kezdett tárgyalni. Ernst Alt atya a würzburgi püspöktől, Josef Stangltől kért engedélyt az ördögűzésre, ám azt az elöljáró megtagadta. Válaszában azt tanácsolta, a lány éljen vallásosabb életvitel szerint. Annelise viselkedése eközben egyre szélsőségesebb lett. Szavakkal és tettekkel támadt családtagjaira, nem evett és öncsonkítást kísérelt meg.
1975 szeptemberében Stangl püspök végül úgy ítélte, hogy a lány valóban megszállott. Arnold Renz és Ernst Alt atyára bízta az ördögűzést, melyet a kánonjogban a 17. század óta létező Rituale Romanum-ban lefektetettek szerint kellett elvégezniük. A megszálló démonok között állítólag Hitler, Lucifer, Iszkáróti Júdás, Káin, Néró és mások is szerepeltek. A következő év júliusáig 1076-szor végeztek ördögűzést, heti egy vagy két alkalommal .A démonok támadása néhányszor oly erős volt, hogy három erős embernek kellett lefognia Anneliesét, sőt, néhányszor meg is kellett láncolni. A támadások egyre intenzívebbekké váltak, a lány alkalmanként lebénult, eszméletét vesztette. Máskor azonban élete a megszokott kerékvágásban haladt – a würzburgi egyetemre járt, pedagógiát tanult, dolgozatokat írt és rendszeresen járt templomba. Az utolsó ördögűzést 1976. június 30-án tartottak. Ekkorra Annelise már tüdőgyulladásban szenvedett, amit magas láz kísért. Utolsó, a rituálét végzőkhöz intézett szavai a következők voltak: „Kegyelmet kérek.” Majd anyjához fordult: „Anya, félek!” Anna a lánya halálát július 1-jén jelentette be, Alt atya értesítette a hatóságokat, a nyomozás pedig azonnal megkezdődött Anneliese halálának ügyében.
Csakhamar megkezdődött a per is, melyben a két papot és a szülőket gondatlanságból elkövetett emberöléssel vádolták. A fő kérdésnek az számított, mi okozta közvetlenül a halált, és ezért ki vonható felelősségre? Bizonyítékként fogadták el, hogy a lány nem evett, és amennyiben mesterségesen táplálták volna, életben maradt volna. Egy testvére szerint a lány maga nem akart kórházba vonulni. Az ördögűzők azt próbálták bizonytani, hogy a lány megszállott volt, és felvételeket nyújtottak be a bíróságra.
Az ítélet végül a szülőket és az ördögűzőket csak gondatlanság és az orvosi segítség elmulasztása bűntettében marasztalta el. Büntetésük hat hónap felfüggesztett börtön lett. A bíróság szerint az eljárás csak súlyosbította a lány állapotát, de nem idézte azt elő. A Német Püspöki Konferencia közleményben tudatta: Anneliese Michel nem volt megszállott, ám akik azt hitték, ezt nem fogadták el. Tizenegy és fél évvel később holttestét exhumálták és azt a bomlás természetes állapotában találták. A megszállottságban hívők sírjához ma is zarándokutakat szerveznek, és ott közösen imádkozzák a rózsafüzért.
1999-ben, Anneliese halála után több mint húsz évvel Medina Estevez bíboros a Vatikánban bemutatta az 1614 óta használt Rituale Romanum új változatát. A De exorcismis et supplicationibus quibusdam nevezetű cikkely több mint 10 éves szerkesztés után készült el, és ma már ezt használja a katolikus egyház szerte a világban.
|