![]() | ![]() |
![]() |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak | ![]() |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Időről időre - Moziverzum, 14:15 |
Jól áll neki a halál - Film Café, 14:25 |
Dolittle - HBO, 14:35 |
Zorro legendája - Film+, 14:55 |
A berni követ - Filmbox Family, 15:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Chris Rock (60) |
Eddie Izzard (63) |
James Spader (65) |
Ashton Kutcher (47) |
Victor Webster (52) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
A Kiképzés ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
Vlagyimir Putyin ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
2012-06-29 22:25.43 |
http://www.youtube.com/watch?v=RGbVoDVWZsc&feature=related |
2012-06-29 22:19.48 |
http://www.youtube.com/watch?v=SSR6ZzjDZ94&feature=related
Egy kis múlt idézés... |
2012-06-29 22:02.42 |
... és még tőle:
"A hálátlanság csak annyit jelent, hogy szívből jövő adományodat természetes szolgáltatásnak vették." "Ha kalapács van a kezedben, nem kell mindent szögnek nézni." |
2012-06-29 21:53.21 |
Szintén Csontos Mártától:
" Csak azért vagy hűtlen a kritikus pillanatokban, mert szerelmed már nem igényli a hűségedet." " Az egyedüllét csak akkor viselhető jól, ha igazán szereted önmagad." |
2012-06-29 21:21.21 |
http://www.youtube.com/watch?feature=player_embedded&v=a-G7G.. :)) |
2012-06-29 21:10.06 |
[link] ,formula-1,raikkonen-most-aztan-nyernunk-kell,28114 |
2012-06-29 21:09.35 |
:))
Kimi! :) |
2012-06-29 21:08.56 |
Mintha visszarepültünk volna az időben! :))
De jó volt! |
2012-06-29 20:55.25 |
Remélem az is lesz! :)) |
2012-06-29 20:54.37 |
:)) |
2012-06-29 20:51.08 |
Szabin vagyok!:) |
2012-06-23 20:43.23 |
Semmi baj, újra és újra lehet olvasni és ez jó. |
2012-06-23 20:41.51 |
A lányom gimnáziumában ez van kitéve a faliújságra a "Hét verse"-ként.:))a költő fotójával. |
2012-06-23 20:12.12 |
A másik zsenitől is legyen itt egy töredék ...
:)) Radnóti Miklós: Töredék ======================== Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra, s míg balhitekben hitt s tajtékzott téveteg, befonták életét vad kényszerképzetek. Oly korban éltem én e földön, mikor besúgni érdem volt s a gyilkos, az áruló, a rabló volt a hős, - s ki néma volt netán s csak lelkesedni rest, már azt is gyűlölték, akár a pestisest. Oly korban éltem én e földön, mikor ki szót emelt, az bujhatott, s rághatta szégyenében ökleit, - az ország megvadult s egy rémes végzeten vigyorgott vértől és mocsoktól részegen. Oly korban éltem én e földön, mikor gyermeknek átok volt az anyja, s az asszony boldog volt, ha elvetélt, az élő írigylé a férges síri holtat, míg habzott asztalán a sűrü méregoldat. ....................................... Oly korban éltem én e földön, mikor a költő is csak hallgatott, és várta, hogy talán megszólal ujra - mert méltó átkot itt úgysem mondhatna más, -- a rettentő szavak tudósa, Ésaiás. ................................. 1944. majus 19 |
2012-06-23 20:09.06 |
Az 1. gondolom egyik Radnóti? :) |
2012-06-23 20:04.51 |
JÓZSEF ATTILA : [TÁJVERS-TÖREDÉKEK]
Ragyog az ég. Terülő, fagyos háló, a jeges bogok rajta csillagok. Itt nyárfa sír. S a tömör vizben gázló halászok csendes árnya ring amott. Most partra lépnek rekedt csizmáikban, s mig lágyan málnak iszamos rögök, a halak husa fölpattanva villan s a háló-alji kis vizben csörög - A bulldog csuka sötét fényü teste mint árnyék fekszik a keszeg hasán, s mintha taknyos ponty lágyságára lesne tátogván kap a görgő víz után. * A tó jegét kásás hó fedi * A pipafüst lenyúl a földig. Embergyujtotta láng vergődik a kályhán s kacsint a gyerekre - az is hancurozni szeretne. A zsupptetők, a templom tornya, a hóba ejtve, hóba szórva, mint a bárányok ürüléke, feketéllik a messziségbe. Fehér szelek - csordában járnak - minthogyha lovak suhannának tiszta fagyból s nem láthatóan, szikrát üt patájuk a hóban. .................................... a napot csak sejti az ember, mint remélő a boldogságot - onnan tudom, hogy süt, mert látok. * Csendes, kévébe kötött reggel, zsömle-zizegésű világ, porhanyó falucska, mondd el a lágy kenyér dalát. Im, a könnyü szél elősurran, tereget szép búzamezőt s tovaringatja lágy fodorban a zümmögő időt a lombok közt borzong az este már. Tömött gondját bontja a béres. * A kerten, hallatlan semmit idézve bálvány hőség borong, pókhálót fog kicsiny ráncos kezébe s untan legyint a lomb. A tócsa finoman bolyhos a portól * Gyenge muharos mezőt terít a szél könnyedén, a fű zümmögő időt ringat rezgő levelén. Az idő futva terem mint bab Esős, kisímult vidékem tócsába foglalta a holdat. * A nyárfák közt ezüst habokkal az édes szellő folydogál s csak fürdik benne aranyos tagokkal az óriási nyár. * Kásásodik a víz, kialakúl a jég és bűneim halállá állnak össze. * Jó volna-e, ha megdermedne fönt hülten a súlyos arany napkorong? - Nem! Az a jó, ha a szobában friss kávészag tolong! És mint reklám léggömb, majdnem elrepül a szalmaszinü, könnyü nyári ég - csak egy sovány nő feje nehezül reád, aranyból öntött nagy vidék! Sárga füvek a homokon, a dél szikrázik, elült, lefolyt a tors között a szél, a tócsa bőre ráng idegesen. Egy pók fut át a homokon, a dél csiszolva űl a sárga füveken, elült, lefolyt a tors között a szél, a tócsa bőre ráng idegesen. foszforeszkál az üres levegő füstöl a föld, egy óriási nő gyémánt-melle-vonala villan el egy szál vadzab, ki kardot vont elő a porba réved emlékeivel 1931-1933 |
2012-06-23 20:03.24 |
JÓZSEF ATTILA:(AZ ISTEN ITT ÁLLT A HÁTAM MÖGÖTT...)
Az Isten itt állt a hátam mögött s én megkerültem érte a világot .................................. ........................ .......... Négykézláb másztam. Álló Istenem lenézett rám és nem emelt föl engem. Ez a szabadság adta értenem, hogy lesz még erő, lábraállni, bennem. Ugy segitett, hogy nem segithetett. Lehetett láng, de nem lehetett hamva. Ahány igazság, annyi szeretet. Ugy van velem, hogy itt hagyott magamra. Gyönge a testem: óvja félelem! De én a párom mosolyogva várom, mert énvelem a hűség van jelen az üres űrben tántorgó világon. 1937. október |
2012-06-23 20:02.13 |
A költőóriás néhány Töredéke:
"Én ámulok, hogy elmúlok." "Ahol a szabadság a rend, mindig érzem a végtelent." "Örökkön háborog a tenger örökkön zúgnak a lombok örökkön fájdalmas az ember örökkön kicsik a dolgok." „Az én szívem sokat csatangolt, de most már okul és tanul. Aki halandó, csak halandót szerethet halhatatlanul.” „Nem találok szavakat magamra.” „Miért legyek én tisztességes? Kiterítenek úgyis! Miért ne legyek tisztességes! Kiterítenek úgyis.” „A mindenség oly tisztán és üdén csillog, mint a harmatcsepp a menny levelén.” Egy tanulmányban olvastam: "József Attila után már nem lehet olyan verset írni, mint őelőtte." :)) |
2012-06-23 19:29.46 |
Koncerten voltam. :))
Tegnap nagyon jó volt nekem!, mert Kuttyát utána meg Naprát hallgathattam! A debreceni Kuttya :)) http://www.youtube.com/watch?v=2-IMfFTbUj4 (érdemes a szövegre is figyelni) Ezt énekeltük Mikivel:)) http://www.youtube.com/watch?v=oUQtW3LjZ3U |
2012-06-23 19:19.03 |
Az előző kérésem a többieknek is szól!:)
Angelika, Iza, Zsóka, Margaréta, Lakóbizottság, Vbacs, Lector .... Köszi előre is! |
2012-06-23 19:17.37 |
Köszi.
Célom, hogy ne csak a (valljuk be, igencsak bonyolult és nehéz)nyelvtannal "kínozzam" a gyerkőcöket, hanem egy kicsit, akár lazításként, vigyek a tanulásba egy kis humort, érdekes információt a magyar nyelvről. |
2012-06-23 19:12.14 |
Igen tetszik.:)
Ismertem. Köszi. Most gyűjtögetem az ilyen és ehhez hasonló, az anyanyelvünkről kicsit színesebb, másként közelítő (játékos, tréfás, érdekes)anyagokat a nyelvi táboromhoz. Ha találsz ilyet, akkor megteszed, hogy az e-mail címemre átküldöd? |
2012-06-23 19:05.47 |
" A félhomály is nyöszörög. "
JÓZSEF ATTILA - AZ ÖRÖK ELMULÁS A földön semmi nem örök... A fákon árnyak nőnek este, A félhomály is nyöszörög. Eloszlik a Gond barna teste, (A zsíros földbe rothadunk) S ki egykor óhajunkat leste - Ó, puszta szív, borus agyunk! - Már könnyező szem, búcsut intett. Mi mindent, mindent elhagyunk És minden, minden elhagy minket, A szó, kisértés, dölyf s a vér És visszasírjuk könnyeinket, Mely már az Óceánba ér. És csak hiába, nem jő vissza, De jön helyette téli Dér, Ki sóhajunkat is fölissza. Már aztán csendesek vagyunk - A téli álom dermedt, tiszta, De senkit nem csókolhatunk. Virágot hullat el a bodza S majd egy csomóba rothadunk. S rég hallgat a hős méla kobza. A vágyam még ma dübörög És holnap vesztemet okozza. A földön semmi nem örök: A hernyó hull és a madár is S az évszázad föl nem hörög. |
2012-06-23 18:57.07 |
Élmény hallgatni, valóban! :)) |
2012-06-23 18:53.19 |
François Villon - Haláltánc-ballada
Ott ült a Császár. Dús hajában hét csillag volt a diadém. Rabszolganépek térden állva imádták, barna köldökén a Göncöl forgott, válla balján lámpásnak állt a holdkorong: de a bohóc sírt trónja alján: "Mit sírsz" - rivallt reá - "bolond, nincs szív, mit krdom át ne járna, enyém a föld!"... S hogy este lett, egy csontváz tántorgott eléje s elfutta, mint egy porszemet. - Kényúrként éltünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! Gót ablakokban sírt az Orvos: "Uram, nektárod merre nő, amely ír minden kínra s melytől meggyógyul minden szenvedő?" S az nyílt: keszeg magiszter táncolt végig a szobán, kezében mély ólomkehelyből kínálva színtelen borát: "Igyál, e nedv hűs, mint a - mámor, s nincs seb, mit hegged nem takar, igyál, testvér; e mély pohárból, csupán az első korty fanyar." - Kontárok voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! A kútkávánál állt a Gyermek, szakadt gyolcsingecskében, s rőt topánban, s nézte lenn a vízben képét, mely játszani hívta őt: ..."Ha jössz: a holdleánytól este a cukrot süvegszám kapod, s minden pirosló reggelente békákon ugráltunk bakot." "Jövök már!" - szólt, s a víz lenn nyálas siklót dagasztott zöld hasán, míg a halál vihogva vitte anyjához a vörös topánt. - Balgán játszottunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! Repedt tükrénél állt a Céda: "Hajamnak árja még veres, miért, hogy már a régi léha seregből már senki sem keres? Ölem még izzó csókra éhes, mellem rózsája még kemény..." S az ablakon röhögve lépett be az utolsó válegény: "Hopp, Sára, hopp gyerünk a táncra, ma: holt szerelmeid torán hadd üljön nászlakomát lárva ágyékod hervadt bíborán!" - Buján fetrengtünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! Éjfél borult a háztetőkre, s kuvikhan szólt a berken át, midőn a Bankár útnak indult, elásni véres aranyát. Az útkereszten vasdoronggal hét ördög várta s a Halál; s mikor kardot rántott, a csontváz fülébe súgta: "Mondd, szamár, szamár, mit véded még a pénzed? Meghalsz s a kincsed elviszem, s a kincs helyett eláslak téged, akit nem ás ki senki sem." - Kufárok voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! Aránypárnáin ült a Dáma, s üvöltve sírt: "ne még, ne még", de ő már átkarolta drága csípői karcsú, gót ívét, "engedj csak még egy lanyha csókot, meg egy gyönggyel kivart ruhát, engedj csak még egy buja bókot, még egy szerelmes éjszakát" - de ő, rút foltot fetve mellén, mely, mint rákseb, egyre nőtt, fehér testét nyakába vette és vitte, vitte, vitte őt. - Tunyán helyéltünk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! Tüzénél állt az Alkimista, s óráját nézte, mely lejárt. "Isten vagy ördög: egy napot még, amíg megoldom a talányt, a végső, nagy talányt, amerre görebjeimnek ezre vitt, csak egy napot, mert megfejtem, megfejtem holnap alkonyig." "Nem fejted" - szólt a hang- "nem fejted" s vállára vette jéghideg kezét , míg felrobbant a lombik: "Aludni mégy most, mint a töbiek. - A Titkot űztük mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! Pestis-csengőkkel jött dögvész, s a reimsi szentegyház előtt húsvétvasárnapján derékon kapta a hájas Püspököt: "Néked szereztem ezt a nótát, gyerünk nagyúr! Csengőm csörög - légy pápa vagy próféta, rózsás hajnalködökbe öltözött, légy szent püspök, vagy rút eretnek ki ég a máglya kormain, misézhetsz lenn - én fenn nevetlek a dómok csonka tornyain!" - Álszentek voltunk mindahányan, s az évek szálltak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! A vén Paraszt már tudta s várta alkonytájt kinn az udvaron: "Görnyedt testünknek nincsen ára, s úgy halunk meg, mnt a barom. Kaszás testvér! Sovány a földünk! könyörgöm: egyet tégy nekem: ha elviszel, szórd szét trágyának testemet kinn a réteken!" Ő rábólintott s vitte lassan, s úgy szórta, szórta, szórta szét, mint magvető keze a búzát, vagy pipacsot az őszi szél. - A földbe térünk mindahányan, s az évek szállnak, mint a percek, véred kiontott harmatával irgalmazz nékünk, Jézus Herceg! (Fordította: Faludy György) |
2012-06-21 12:16.56 |
Eddig még csak nem is tudtam erről a szenzációs srácról!
Köszönöm, hogy közkinccsé tetted! :)) Szívembe zártam! |
2012-06-20 21:52.08 |
Zseniális bizony...
A film is! :)) |
2012-06-20 21:50.12 |
Pölö ez is az!
http://www.youtube.com/watch?v=EHapAsmvGEU |
2012-06-20 21:48.40 |
Sőt!
Sok-sok nagyon jók muzsika ! Amit mi(Te meg én)linkelünk csupa ilyen! :)) Nem igaz? :)) |
2012-06-20 21:40.04 |
Csíp? Zümmög? Vagy egyszerre mindkettő?
Csapd le, a kis mocskokat! :)) |