Valóban borzalmas és perverz dolgok vannak benne. de hogy felháborító lenne? Kétlem. Inkább felkavaró és elgondolkodtató. Ha megérted és rájösz, miket szimbolizálnak ezek a perverziók, mit akar vele megmutatni az alkotó, akkor kicsit másképp tekintenél talán rá.
Abban talán igazad van, hogy másképp is meg lehett volna mutatni. De a Salo pont azért az ami, mert nem konvencionális módon mutatta meg, hanem így.

Az meg szánalmas, hogy azokon és azon csak röhögni tudsz, hogy valaki többet lát ebbe a filmbe (ahogy több is van), mint a perverziók. Ez nem azokról szegénységi bizonyítvány, hanem rólad.

Mit hallgatsz most?

2009-04-18 11:16.35

szia Lányka!:)

Meghallgatnám én, de munkahelyemen le van tíltva a youtube így nem tudom megnyitni.

A mások élete - Vélemények

2009-04-18 11:08.27

A Mások Élete számomra az utóbbi időkben megtekintett filmek legjobbika. Pedig az utóbbi időkben azt hiszem nem gyenge filmeket néztem meg. Gran Torino, Felolvasó, Valkür, Pankrátor. Mind-mind nagyszerű filmek a stílusukban, és mégis. Egyik sem volt rám olyan hatással, mint ez a viszonylag alacsony költségvetésű német mestermű. De úgy vélem nem csak nekem, hiszen nem véletlen a 2007-es Oscar díj a legjobb idegen nyelvű film kategóriában.
Nem is tudom, mi fogott meg benne annyira. Talán az, hogy ez nem valami távoli dologról szól, hiszen alig 20-25 éve még ugyan ez ment nálunk is. Csak mi képtelen vagyunk feldolgozni ezt, míg a németek a saját történelmüket képesek megfelelően vizsgálni és feldolgozni. Mert fejet kell hajtani a német filmesek előtt, mert ahogy szembe mernek és tudnak nézni a saját múltjukkal, az főhajtásra késztet. Legyen akár a náci éráról, akár a filmünk korszakáról, az NDK “kommunizmusról”.

A film alaptörténete nagyon egyszerű. Adott Gerd Wiesler a STASI századosa, aki azt a feladatot kapja, hogy vegyen megfigyelés alá egy ünnepelt színpadi szerzőt Georg Dreyman-t és barátnőjét a szintén nagyon népszerű és ünnepelt sztárt, Christa-Maria Sielandot. A part fejesei úgy vélik, biztos, hogy van takargatni valójuk, és éppen ezért ideje bepoloskázni az otthonukat.
Nem egy bonyolult alaptszituáció, de ebből az alkotók egy mesteri emberi történetet és drámát kreáltak, mindeközben bemutatva ennek a rendszernek a totális embertelenségét, könyörtelenségét és az undorító mivoltát. Hiszen aki nem áll be a sorba a művészek közül, azok azonnal tíltólistára kerülnek, és csak reménykedhetnek benne, hogy egyszer majd talán újra alkothatnak és nem lesznek agyonhallgatva. Vagy az öngyilkosságba menekülnek, hiszen ahogy a filmben is elhangzik, 1977-ben csak Magyarország előzte meg az öngyilkossági rátán az NDK-t Európában. A pártvezetők mindeközben könyörtelenül kihasználják a hatalmukat, és ha a kiszemelt kis színésznő nem adja bele a derekát a szexbe, máris rá uszítják a STASI-t, és már mehet is a sittre akár valós, akár koholt rendszerellenes vádakkal.

Wiesler ennek a gépezetnek egy aprócska fogaskereke, aki fanatikusan végzi a
munkáját, azaz mások tönkretételét. Nem számít neki senki és semmi. Nincsen élete,
számára az a csúcspont, ha lefülel valakit, vagy ha egy igénytelen ribancot kefélhet
meg minden érzelem nélkül. Nincsen senkije és semmije, csak a MÁSOK ÉLETE.
Egészen addig, amíg nem szembesül azzal, miközben megfigyeli ezeket az
embereket, hogy a sajá élete egy nagy üres semmiség. De mége gy ilyen rendszerben egy ilyen ember is képes lehet EMBER lenni, és felismerni a saját hibáit.
Ulrich Mühe remekül alakítja Wieslert. Persze mondhatnánk, hogy nem nehéz, hiszen
eléggé fapofájú a százados úr. Ez igaz, de ha megfigyeljük az alakítást, a kis
pillantások, a mozdulatok, a rezdülések egyszerűen lenyűgözőek. Elég csak azt a jelenetet kiemelni, amikor az elgázolt nőt nézi. Egyszerűen ott van az arcán az “én kergettem a halálba” kifejezés.
De nem alakítanak gyengébben a többiek sem. Az ő játékuk is teszi ezt a filmet annyira feledhetetlenné és lenyűgözövé. Nem mellékesen az autentikus NDK helyszínek, a lepukkant lakások, autók mind-mind erősítik a filmet.

A film vége pedig egyszerűen zseniális. Nem akarom lelőni a film végét, mert hátha megnézi valaki ezt a filmet, és nem akarom elrontani a film hatását. De az biztos, hogy maradandó számomra.
Mit írjak még erről a filmről? Azt, hogy ezt látnia kell mindenkinek, hogy kihagyhatatlan mestermű? Vagy azt, hogy szeretnék már egyszer látni egy magyar filmet, ami ilyen hitelesen és elementális erővel dolgozza fel a mi múltunkat?

Lenyűgöző film, az értékelésem nem is lehet kérdéses! Mestermű!

Gran Torino - Vélemények

2009-04-18 10:00.42

Ehez csak egy idézet tőlem:

"Az egész film számomra két dologról szól. Egyszer arról, hogy a rasszizmus bizony mennyire egy ostoba dolog tud lenni, más részről viszont arról, hogy az ember élete alkonyán is rádöbbenhet arra, hogy mindaz, amiben hoitt, amit gondolt, hibás. Idős korban is lehet újat tanulni az életről, embertársainkról és magunkról. "

2009-04-18 09:58.58

Tao és Kowalsi barátságának van két nagyon fontos és lényeges kifejeződése a filmben. Aze gyik, hogy a szerszámait megengedi Taonak, hogy használja. Ez igen is a barátságát mutatja, nagyon fontos ám apró momentum. A másik, hogy szeretett autóját nem a családjának, hanem Taonak adja.
Mi ez, ha nem a szeretet jelképe, nem igaz?

Amúgy maximálisan egyetértek azzal, amit írtál.