Főoldal

TV műsor

DVD / Blu-ray

Filmek

Bejelentkezés
E-mail:
Jelszó:
Megjegyezzelek?

Regisztráció Elfelejtett jelszó
Regisztrálj és nyerj DVD-t, vagy mozijegyet!

Keress
filmet személyt

Részletes keresés

DVD / Blu-ray premierek

Deadpool & Rozsomák *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (Blu-ray)

További DVD premierek

További Blu-ray premierek

Hamarosan a TV-ben

Bad Boys: Mindent vagy többet
- HBO, 21:41

Túltolva
- Filmbox Extra HD, 22:40

Az ördög ügyvédje
- Film Café, 22:55

Hector a boldogság nyomában
- Mozi Klub, 23:00

A csúf igazság
- RTL, 23:05

Teljes tévéműsor

Szülinaposok

Scherer Péter (63)

Gálffi László (72)

Miguel Sandoval (73)

Missi Pyle (52)

Harry J. Lennix (60)

További szülinaposok

Legfrissebb fórumok

Rock zene

F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról

A dohányzóasztal - Vélemények

Gladiátor 2. - Vélemények

Nicholas Alexander Chavez - Vélemények

További fórumok

Utoljára értékeltétek

Shop-stop

Emily Blunt

.Nikol. hozzászólásai

Ugrás .Nikol. adatlapjára

Vörösmarty Mihály:
KÉSŐ VÁGY

Túl ifjuságomon,
Túl égő vágyimon,
Melyeknek mostohán
Keserv nyilt nyomdokán;
Túl a reményeken,
Melyekre hidegen
Éjszínű szemfedőt
Csalódás ujja szőtt;
Túl a szív életén
Nyugottan éldelém,
Mit sors s az ész adott,
Az őszi szép napot.
De hogy megláttalak,
Szép napvilágomat,
Kivántam újolag
Már eltünt koromat;
Kivántam mind, amit
Ábrándos álma hitt:
Az édes bánatot,
Mely annyi kéjt adott,
A kínba fúlt gyönyört,
Mely annyiszor gyötört.

Hiába, hasztalan!
Ifjúság és remény
Örökre veszve van
Az évek tengerén:
Remélni oly nehéz
A kornak alkonyán,
S szeretni tilt az ész
Letünt remény után.

2008-08-31 15:06.25

Köszönöm, ez kedves tőled=)

2008-08-31 10:44.11

Ady Endre - Az én menyasszonyom

Mit bánom én, ha utcasarkok rongya,
De elkísérjen egész a síromba.

Álljon előmbe izzó, forró nyárban:
„Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.”

Legyen kirugdalt, kitagadott, céda,
Csak a szívébe láthassak be néha.

Ha vad viharban átkozódva állunk:
Együtt roskadjon, törjön össze lábunk.

Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk:
Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk.

Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba:
Boruljon rám és óvjon átkarolva.

Tisztító, szent tűz hogyha általéget:
Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget.

Mindig csókoljon, egyformán szeressen:
Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben.

Amiben minden álmom semmivé lett,
Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet.

Kifestett arcát angyalarcnak látom:
A lelkem lenne: életem, halálom.

Szétzúzva minden kőtáblát és láncot,
Holtig kacagnók a nyüzsgő világot.

Együtt kacagnánk végső búcsút intve,
Meghalnánk együtt, egymást istenítve.

Meghalnánk, mondván:
„Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.”

2008-08-31 10:30.32

Köszönöm szépen=)18 éves vagyok, és 5. éve írok verseket=)majd meglátjuk, mit hoz a jövő, hogy érdemes e ezzel foglalkoznom=)

2008-08-30 23:30.00

Szabó Lőrinc
(1900-1957)

Semmiért egészen

Hogy rettenetes, elhiszem,
De így igaz.
Ha szeretsz, életed legyen
Öngyilkosság, vagy majdnem az.
Mit bánom én, hogy a modernek
Vagy a törvény mit követelnek;
Bent maga ura, aki rab
Volt odakint,
Én nem tudok örülni csak
A magam törvénye szerint.

Nem vagy enyém, míg magadé vagy:
Még nem szeretsz.
Míg cserébe a magadénak
Szeretnél, teher is lehetsz.
Alku, ha szent is, alku; nékem
Más kell már: Semmiért Egészen!
Két önzés titkos párbaja
Minden egyéb;
Én többet kérek: azt, hogy a
Sorsomnak alkatrésze légy.

Félek mindenkitől, beteg
S fáradt vagyok;
Kívánlak így is, meglehet,
De a hitem rég elhagyott.
Hogy minden irtózó gyanakvást
Elcsittithass, már nem tudok mást:
Mutasd meg a teljes alázat
És áldozat
Örömét és hogy a világnak
Kedvemért ellentéte vagy.

Mert míg kell csak egy árva perc,
Külön; neked,
Míg magadra gondolni mersz,
Míg sajnálod az életed,
Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan
Halott és akarattalan:
Addig nem vagy a többieknél
Se jobb, se több,
Addig idegen is lehetnél,
Addig énhozzám nincs közöd.

Kit törvény véd, felebarátnak
Még jó lehet;
Törvényen kívűl, mint az állat,
Olyan légy, hogy szeresselek.
Mint lámpa, ha lecsavarom,
Ne élj, mikor nem akarom;
Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan
Börtönt ne lásd;
És én majd elvégzem magamban,
Hogy zsarnokságom megbocsásd.

2008-08-30 23:24.40

Csak egy bolond vagyok...

Csak egy bolond vagyok, s némán szenvedek,
Nem tudom gyűlölni, kit oly nagyon szeretek.
Kiért éjszakánként fájó könnyeket ejtek,
De mikor látom, áldom a percet.
S nem hagyja el számat az ige,
Hiába kiáltanék a végtelen semmibe.
De nem visz rá a lélek, hogy megvalljam,
Még mindig szeretlek, s csak érted élek.
Még mindig csüngök szavadon,
Még mindig vágyom rád nagyon.
S mikor szólsz, némán hallgatom.
Te már nem érzed múló zavarom.
Mert belefáradtam már a küzdelembe,
Elrejtettem az érzést fájó szívembe.
S nem tudja senki, se te, se más,
Hogy nem tudlak feledni, s örökös e lázadás.
Nélküled minden jéghideg s elsötétül.
Nem akarok élni semminek, a szíved nélkül.
Vágyom utánad, csak az vonz, mi tőled árad.
Arról álmodom, hogy kacagva, öntudatlan,
Tiéd leszek, e lassú, párhetes tavaszban.
Jó lenne, ha csak egy pillanatra,
szívem s lelkem tiéd maradna.
A szíveddel látnál, s nem sajnálnád
Tőlem úgy magadat. Nem kéne
A reményből élnem, mit az álmom ad.
Tudom szívem örökös sóhaja,
Nem válik valóra soha.
De mikor az élet szívemmel láttatott,
Az érzés belőlem távozni nem tudott.
Mert szeretlek. Ugyanúgy.
S tudom: innen már nincs visszaút.
Csak egy bolond vagyok,
Kinek esze megvet,
De a szíve mindennél jobban szeret....
Írva: 2007. Április 12.-én Nikol

2008-08-30 23:21.40

Üresség láncai

Vasbilincs az üresség lánca lelkemen,
Börtönbe zár a halott magány
Ez a kínzó lét szúr s oly kegyetlen
Nem akarok többé elalélni a szaván.
Széttépik fojtó vágyaim a kétségek
Ó én nyomorult, még mindig szeretem
Hangtalan kattognak néma zörejek
Nem hallom, csak érzem ő, kell nekem.
De nem akarom, felperzsel a tudat
S végigfut a velőtrázó hideg testemen
Eszemmel érzem a helyes utat
Ez a szerelem már meghalt bennem.
Szenvedélyesen szeretném szívem szerint
De halott vágyaimban már nincsen szikra
Nem omolnék esztelenül a karjaiba megint
Már túl sok okot adott a fájdalomra.
Ebből nem kérek többet, hiába kívánom
S hasogat a lelkembe nyilalló bánat
Nem érzem többé a vágy ízét a szádon
Szívemben nincs több hit, amire várhat.
Fehér köd lengi be a végtelen teret,
Bizonytalanság moraja a füstös dalban
Egy lány vagyok, aki még mindig szeret
S elveszett a sikolya a hamis kacajban.
Sajog minden tagom, ha rád gondolok
Nem találom értelmét e léttelen létnek
Hiányzik valami, legbelül a semmitől szorongok
Ami megfoghatatlan, nincs helye a szépnek.
Mélyreható, valami, ami idővel talán fakul
Vagy jobb lesz, tán valaki miatt elfelejtem
S a szívem meggyógyul, az elmém megjavul
Egyszer elmúlik ez a vad, gyötrő szerelem.
S talán újra élhetem vidám, gondtalan életem
Mint azelőtt, hogy te ilyenné tetted a lelkem
Az apró pillanatokat megint szerethetem
S ha látlak, nem fog beleremegni a testem…
Bízom benne, hogy nő még virág erre a várromra,
Hiszem, hogy tudok még újra így szeretni
Hogy lesz még értelme a világnak számomra
Hogy valaki a te bűnödet is jobbá tudja tenni…
Írva:2008. Április 28. Nikol

2008-08-30 23:11.14

Lelkem szavai

Látom, ahogy előttem vagy,
Nem szólsz, csak nézel,
Tán valami láthatatlan
Kötelék köt össze minket,
Melyet az ember
Nem ért az eszével.

Mely oly felkavaró,
Hogy nem megy semmi,
Ha te nem vagy velem,
Mert megszólítottál a lelkemen.
Igazán, ha neked én kellek,
Erőt adsz a szívemnek.

De ha ez csak egy kivétel volt,
Akkor tudd, a szívem legmélyéig hatolt.
Bár lehet, hogy ez csak
Egy gyerekes szeszély,
Mely oly hirtelen jött,
Mint mikor a port elsöpri a szél.

Nem értem miképpen lehetsz
Így hatással rám,
Valami elkezdődött talán
Talán vágy maradsz, talán nem,
Talán egy beteljesületlen,
Talán egy szép szerelem.

Nem tudom. Csak annyit,
Hogy megbolondít e szerelem.
Érzem a szívemben, a lelkemben,
S remélem, hogy nem véletlen,
Hogy te vagy az egyetlen,
Akit életemben így szerettem…
Írva:2006. Október 7. Nikol

2008-08-30 22:56.40

Szárnyalásra vágyván....

Hideg, néma üresség szállta meg lelkem,
S mély fájdalom költözött belém,
a boldogság szikrája ma kihunyt bennem,
a rideg valóságot tárva elém.

Szívet tépő érzés, s kegyetlen,
mint krimóban a füst, úgy száll,
a hűvös közöny szemedben,
szívem már csak a reményre vár.

Sebzett vad volnék éles tőrben,
s szúr a fájdalom, mint még soha,
elvesztem eddig egy csalfa gyönyörben,
most már csupán kísért a mosolya.

Nem akarom, hogy kísértsen,
hogy tovább szenvedjek a mélyben,
a gyötrő, fájdalmakkal teli éjben,
erő kell, hogy túléljem.

Erő, hogy a kínoknak vége legyen,
csak erre vágyom e hajnalon,
s ne tudjam többé mi a szerelem,
a szívem szárnyaljon szabadon.
Írva:2008. március 23. Nikol

2008-08-30 22:53.01

Valaki…

Úgy gyötör e kín, mint más semmi
Tud e még szívem igazán szeretni?
Vagy nem? Nem tudom.
Érzek e olyan vágyat, mint érted egykoron?
Mert mintha szívemet átjárná valami megfoghatatlan
Kopár, letarolt hangulat
S oly galád, ha itt marad
Mit tegyek? Hagyjam?
Mert volt még mikor gondtalan
S derűs szenvedélyek lettek úrrá rajtam
Milyen jó is volt pár napig az élet
Mikor azt hittem te is úgy oda vagy, mint én érted!
De nem így volt, s csak szenvedtem
De téged még így is szerettem
S az élettel szembe mentem
Mert éltetett e szerelem.
A vágyért éltem, mely felemésztette lelkem
Mi már nincsen, s vele én is megszűntem
Jön e még valaki, aki képes lesz arra, mire te?
Hogy szívem s lelkem így elbűvölje?
Csupán remélni tudom
Hogy újra szeretek majd nagyon
Csak jönne valaki, akit érdemes szeretni
S felszabadítana e gyötrelmes léha léttől
Mi gonoszabb a szenvedéstől
Bízom benne, ha jössz, időben meglátlak
Akkor már érdeme lesz a világnak
Hogy megtanított szeretni
Valamikor valahogy valaki.
2007. november 7. Nikol

2008-08-30 22:50.13

Hangok nélkül...

Halk remények lélektelen lelkemben
Széttört szilánkok szerelmes szívemben
Ennyi maradt bennem mindössze utánad
Kimondatlan szavakkal szótlan utállak.
Beszélni veled nem lehet, nem tudok
Csak érinteni, akarlak, vagy hazudok.
De tagadom. Beforratlan sebek égetnek.
Már rég nem te vagy értelme az életnek.
Nem kérek hamis bókokat, inkább a semmit
Lásd meg a szememben: szeretlek, vagy hagyj itt.
Ne törődj velem, a közönyt már megszoktam,
Hol vannak már a téli éjszakák mikor tied voltam?
Múlt éjjel a valóságot álmodtam veled
Olyan szelíd, voltál, mint mikor megismertelek.
Késő már, ezerszer megbánhatom, de nem feledem
Jöttél, s mássá tetted az érzést, szerelem.
Te is reményvesztett vagy, én is. Kik vagyunk?
Hiába suttogok, a világ nem érti a szavunk.
Kiabálni nem merek, az igazság feldúlná a lelkedet.
Minden igaz érzékemmel taszítalak, innen
Utállak. Ne lásd a hegeket a szívemben.
Csalódtam. S némán, egyedül itt maradtam
Hangok nélkül többé nem hallod a szavam...
Írva: 2008. augusztus 1. Nikol

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk

.Nikol. hozzászólásai

Sztárlánc - Csak a kedvencek!

Sztárlánc

Filmlánc

Szólánc - Együttesek nevével

Versek!