 |  |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| Hamarosan a TV-ben |
| Anyai ösztön - Filmbox Premium, 21:55 |
| Szemekbe zárt titkok - Viasat Film, 23:05 |
| Gyilkos ösztön - Film Café, 23:10 |
| Az elnök különgépe - Prime, 23:15 |
| Oltári baki - Mozi Klub, 23:15 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Naomi Watts (56) |
| Mira Sorvino (57) |
| Janeane Garofalo (60) |
| Gwyneth Paltrow (52) |
| Marshall Bell (82) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| A legjobb filmzenék! |
| Gwyneth Paltrow - Vélemények |
| Egy kis kiruccanás - Vélemények |
| Rebel Moon: 1. rész - A tűz gyermeke - Vélemények |
| Orbán Viktor - Vélemények |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Babette lakomája  |
Walter Mair  |
.Nikol. hozzászólásai
Sztárlánc - Csak a kedvencek!
| 2009-09-22 14:50.31 |
| Nicole Kidman |
Sztárlánc
| 2009-09-22 14:42.00 |
| Rachel Weisz |
Filmlánc
| 2009-09-22 14:39.30 |
| Kísértetház |
Szólánc - Együttesek nevével
| 2009-09-22 14:38.08 |
| Aerosmith |
Versek!
| 2008-08-31 15:27.52 |
| Vörösmarty Mihály:
KÉSŐ VÁGY Túl ifjuságomon, Túl égő vágyimon, Melyeknek mostohán Keserv nyilt nyomdokán; Túl a reményeken, Melyekre hidegen Éjszínű szemfedőt Csalódás ujja szőtt; Túl a szív életén Nyugottan éldelém, Mit sors s az ész adott, Az őszi szép napot. De hogy megláttalak, Szép napvilágomat, Kivántam újolag Már eltünt koromat; Kivántam mind, amit Ábrándos álma hitt: Az édes bánatot, Mely annyi kéjt adott, A kínba fúlt gyönyört, Mely annyiszor gyötört. Hiába, hasztalan! Ifjúság és remény Örökre veszve van Az évek tengerén: Remélni oly nehéz A kornak alkonyán, S szeretni tilt az ész Letünt remény után. |
| 2008-08-31 15:06.25 |
| Köszönöm, ez kedves tőled=) |
| 2008-08-31 10:44.11 |
| Ady Endre - Az én menyasszonyom
Mit bánom én, ha utcasarkok rongya, De elkísérjen egész a síromba. Álljon előmbe izzó, forró nyárban: „Téged szeretlek, Te vagy, akit vártam.” Legyen kirugdalt, kitagadott, céda, Csak a szívébe láthassak be néha. Ha vad viharban átkozódva állunk: Együtt roskadjon, törjön össze lábunk. Ha egy-egy órán megtelik a lelkünk: Üdvöt, gyönyört csak egymás ajkán leljünk. Ha ott fetrengek lenn, az utcaporba: Boruljon rám és óvjon átkarolva. Tisztító, szent tűz hogyha általéget: Szárnyaljuk együtt bé a mindenséget. Mindig csókoljon, egyformán szeressen: Könnyben, piszokban, szenvedésben, szennyben. Amiben minden álmom semmivé lett, Hozza vissza Ő: legyen Ő az Élet. Kifestett arcát angyalarcnak látom: A lelkem lenne: életem, halálom. Szétzúzva minden kőtáblát és láncot, Holtig kacagnók a nyüzsgő világot. Együtt kacagnánk végső búcsút intve, Meghalnánk együtt, egymást istenítve. Meghalnánk, mondván: „Bűn és szenny az élet, Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek.” |
| 2008-08-31 10:30.32 |
| Köszönöm szépen=)18 éves vagyok, és 5. éve írok verseket=)majd meglátjuk, mit hoz a jövő, hogy érdemes e ezzel foglalkoznom=) |
| 2008-08-30 23:30.00 |
| Szabó Lőrinc
(1900-1957) Semmiért egészen Hogy rettenetes, elhiszem, De így igaz. Ha szeretsz, életed legyen Öngyilkosság, vagy majdnem az. Mit bánom én, hogy a modernek Vagy a törvény mit követelnek; Bent maga ura, aki rab Volt odakint, Én nem tudok örülni csak A magam törvénye szerint. Nem vagy enyém, míg magadé vagy: Még nem szeretsz. Míg cserébe a magadénak Szeretnél, teher is lehetsz. Alku, ha szent is, alku; nékem Más kell már: Semmiért Egészen! Két önzés titkos párbaja Minden egyéb; Én többet kérek: azt, hogy a Sorsomnak alkatrésze légy. Félek mindenkitől, beteg S fáradt vagyok; Kívánlak így is, meglehet, De a hitem rég elhagyott. Hogy minden irtózó gyanakvást Elcsittithass, már nem tudok mást: Mutasd meg a teljes alázat És áldozat Örömét és hogy a világnak Kedvemért ellentéte vagy. Mert míg kell csak egy árva perc, Külön; neked, Míg magadra gondolni mersz, Míg sajnálod az életed, Míg nem vagy, mint egy tárgy, olyan Halott és akarattalan: Addig nem vagy a többieknél Se jobb, se több, Addig idegen is lehetnél, Addig énhozzám nincs közöd. Kit törvény véd, felebarátnak Még jó lehet; Törvényen kívűl, mint az állat, Olyan légy, hogy szeresselek. Mint lámpa, ha lecsavarom, Ne élj, mikor nem akarom; Ne szólj, ne sírj, e bonthatatlan Börtönt ne lásd; És én majd elvégzem magamban, Hogy zsarnokságom megbocsásd. |
| 2008-08-30 23:24.40 |
| Csak egy bolond vagyok...
Csak egy bolond vagyok, s némán szenvedek, Nem tudom gyűlölni, kit oly nagyon szeretek. Kiért éjszakánként fájó könnyeket ejtek, De mikor látom, áldom a percet. S nem hagyja el számat az ige, Hiába kiáltanék a végtelen semmibe. De nem visz rá a lélek, hogy megvalljam, Még mindig szeretlek, s csak érted élek. Még mindig csüngök szavadon, Még mindig vágyom rád nagyon. S mikor szólsz, némán hallgatom. Te már nem érzed múló zavarom. Mert belefáradtam már a küzdelembe, Elrejtettem az érzést fájó szívembe. S nem tudja senki, se te, se más, Hogy nem tudlak feledni, s örökös e lázadás. Nélküled minden jéghideg s elsötétül. Nem akarok élni semminek, a szíved nélkül. Vágyom utánad, csak az vonz, mi tőled árad. Arról álmodom, hogy kacagva, öntudatlan, Tiéd leszek, e lassú, párhetes tavaszban. Jó lenne, ha csak egy pillanatra, szívem s lelkem tiéd maradna. A szíveddel látnál, s nem sajnálnád Tőlem úgy magadat. Nem kéne A reményből élnem, mit az álmom ad. Tudom szívem örökös sóhaja, Nem válik valóra soha. De mikor az élet szívemmel láttatott, Az érzés belőlem távozni nem tudott. Mert szeretlek. Ugyanúgy. S tudom: innen már nincs visszaút. Csak egy bolond vagyok, Kinek esze megvet, De a szíve mindennél jobban szeret.... Írva: 2007. Április 12.-én Nikol |
| 2008-08-30 23:21.40 |
| Üresség láncai
Vasbilincs az üresség lánca lelkemen, Börtönbe zár a halott magány Ez a kínzó lét szúr s oly kegyetlen Nem akarok többé elalélni a szaván. Széttépik fojtó vágyaim a kétségek Ó én nyomorult, még mindig szeretem Hangtalan kattognak néma zörejek Nem hallom, csak érzem ő, kell nekem. De nem akarom, felperzsel a tudat S végigfut a velőtrázó hideg testemen Eszemmel érzem a helyes utat Ez a szerelem már meghalt bennem. Szenvedélyesen szeretném szívem szerint De halott vágyaimban már nincsen szikra Nem omolnék esztelenül a karjaiba megint Már túl sok okot adott a fájdalomra. Ebből nem kérek többet, hiába kívánom S hasogat a lelkembe nyilalló bánat Nem érzem többé a vágy ízét a szádon Szívemben nincs több hit, amire várhat. Fehér köd lengi be a végtelen teret, Bizonytalanság moraja a füstös dalban Egy lány vagyok, aki még mindig szeret S elveszett a sikolya a hamis kacajban. Sajog minden tagom, ha rád gondolok Nem találom értelmét e léttelen létnek Hiányzik valami, legbelül a semmitől szorongok Ami megfoghatatlan, nincs helye a szépnek. Mélyreható, valami, ami idővel talán fakul Vagy jobb lesz, tán valaki miatt elfelejtem S a szívem meggyógyul, az elmém megjavul Egyszer elmúlik ez a vad, gyötrő szerelem. S talán újra élhetem vidám, gondtalan életem Mint azelőtt, hogy te ilyenné tetted a lelkem Az apró pillanatokat megint szerethetem S ha látlak, nem fog beleremegni a testem… Bízom benne, hogy nő még virág erre a várromra, Hiszem, hogy tudok még újra így szeretni Hogy lesz még értelme a világnak számomra Hogy valaki a te bűnödet is jobbá tudja tenni… Írva:2008. Április 28. Nikol |
| 2008-08-30 23:11.14 |
| Lelkem szavai
Látom, ahogy előttem vagy, Nem szólsz, csak nézel, Tán valami láthatatlan Kötelék köt össze minket, Melyet az ember Nem ért az eszével. Mely oly felkavaró, Hogy nem megy semmi, Ha te nem vagy velem, Mert megszólítottál a lelkemen. Igazán, ha neked én kellek, Erőt adsz a szívemnek. De ha ez csak egy kivétel volt, Akkor tudd, a szívem legmélyéig hatolt. Bár lehet, hogy ez csak Egy gyerekes szeszély, Mely oly hirtelen jött, Mint mikor a port elsöpri a szél. Nem értem miképpen lehetsz Így hatással rám, Valami elkezdődött talán Talán vágy maradsz, talán nem, Talán egy beteljesületlen, Talán egy szép szerelem. Nem tudom. Csak annyit, Hogy megbolondít e szerelem. Érzem a szívemben, a lelkemben, S remélem, hogy nem véletlen, Hogy te vagy az egyetlen, Akit életemben így szerettem… Írva:2006. Október 7. Nikol |
| 2008-08-30 22:56.40 |
| Szárnyalásra vágyván....
Hideg, néma üresség szállta meg lelkem, S mély fájdalom költözött belém, a boldogság szikrája ma kihunyt bennem, a rideg valóságot tárva elém. Szívet tépő érzés, s kegyetlen, mint krimóban a füst, úgy száll, a hűvös közöny szemedben, szívem már csak a reményre vár. Sebzett vad volnék éles tőrben, s szúr a fájdalom, mint még soha, elvesztem eddig egy csalfa gyönyörben, most már csupán kísért a mosolya. Nem akarom, hogy kísértsen, hogy tovább szenvedjek a mélyben, a gyötrő, fájdalmakkal teli éjben, erő kell, hogy túléljem. Erő, hogy a kínoknak vége legyen, csak erre vágyom e hajnalon, s ne tudjam többé mi a szerelem, a szívem szárnyaljon szabadon. Írva:2008. március 23. Nikol |
| 2008-08-30 22:53.01 |
| Valaki…
Úgy gyötör e kín, mint más semmi Tud e még szívem igazán szeretni? Vagy nem? Nem tudom. Érzek e olyan vágyat, mint érted egykoron? Mert mintha szívemet átjárná valami megfoghatatlan Kopár, letarolt hangulat S oly galád, ha itt marad Mit tegyek? Hagyjam? Mert volt még mikor gondtalan S derűs szenvedélyek lettek úrrá rajtam Milyen jó is volt pár napig az élet Mikor azt hittem te is úgy oda vagy, mint én érted! De nem így volt, s csak szenvedtem De téged még így is szerettem S az élettel szembe mentem Mert éltetett e szerelem. A vágyért éltem, mely felemésztette lelkem Mi már nincsen, s vele én is megszűntem Jön e még valaki, aki képes lesz arra, mire te? Hogy szívem s lelkem így elbűvölje? Csupán remélni tudom Hogy újra szeretek majd nagyon Csak jönne valaki, akit érdemes szeretni S felszabadítana e gyötrelmes léha léttől Mi gonoszabb a szenvedéstől Bízom benne, ha jössz, időben meglátlak Akkor már érdeme lesz a világnak Hogy megtanított szeretni Valamikor valahogy valaki. 2007. november 7. Nikol |
| 2008-08-30 22:50.13 |
| Hangok nélkül...
Halk remények lélektelen lelkemben Széttört szilánkok szerelmes szívemben Ennyi maradt bennem mindössze utánad Kimondatlan szavakkal szótlan utállak. Beszélni veled nem lehet, nem tudok Csak érinteni, akarlak, vagy hazudok. De tagadom. Beforratlan sebek égetnek. Már rég nem te vagy értelme az életnek. Nem kérek hamis bókokat, inkább a semmit Lásd meg a szememben: szeretlek, vagy hagyj itt. Ne törődj velem, a közönyt már megszoktam, Hol vannak már a téli éjszakák mikor tied voltam? Múlt éjjel a valóságot álmodtam veled Olyan szelíd, voltál, mint mikor megismertelek. Késő már, ezerszer megbánhatom, de nem feledem Jöttél, s mássá tetted az érzést, szerelem. Te is reményvesztett vagy, én is. Kik vagyunk? Hiába suttogok, a világ nem érti a szavunk. Kiabálni nem merek, az igazság feldúlná a lelkedet. Minden igaz érzékemmel taszítalak, innen Utállak. Ne lásd a hegeket a szívemben. Csalódtam. S némán, egyedül itt maradtam Hangok nélkül többé nem hallod a szavam... Írva: 2008. augusztus 1. Nikol |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu