Ezt írtad: "A szíved?...Az nincs....mert észbontóan sok benned a lélek...:)"
De hát, ha a kettő nem zárja ki egymást, akkor lehet neki mindkettő is, nem? :)

2013-08-08 00:02.43

De nem ám! :)
Talán még emlékszel erre az angyalos dalra... :)
http://www.youtube.com/watch?v=4wKzaQg94cI

2013-08-08 00:01.16

Ne is :))
Jujj, ez csudifinom zene! :)

2013-08-07 23:53.49

:))

2013-08-07 23:50.30

Hátakkor? :)

2013-08-07 23:49.27

:))
Erre csak egyet válaszolhatok:
http://www.youtube.com/watch?v=amVqlbGBHbw
Merthogy ez a kedvenced, ha jól tudom... :)

2013-08-07 23:42.40

Húú, ezt szeressem :))

2013-08-07 23:42.13

Bizony, ezt nem lehet összecsapni... Kell hozzá idő :)
De azért majd csak írj, ha lesz hozzá kedved, erőd és időd, én kíváncsi lennék rá :)

2013-08-07 23:38.18

A Te helyedben én sem cserélnék... :)
És tudod mit? A saját helyemben sem :))
http://www.youtube.com/watch?v=uSdtQ-4rsCo

2013-08-07 23:19.46

És a kettő kizárja egymást? :)

2013-08-07 23:19.12

Ez tetszett :))

2013-08-07 23:18.35

http://www.youtube.com/watch?v=hbPJwX2380M
Tényleg ugyanaz a két hang?
Hát persze... :)

2013-08-07 23:03.43

A vidékiek sorsa, bizony :) Bár én most csaltam, mert a bátyámék albérletében aludtam :))
Örülök, ha át tudtam adni belőle valamit - ez volt a cél. :)
Igyekszem megteremteni magamnak a "saját 70-es éveimet". Sovány utánzat, de be kell érjem ezzel :)
A Bonamassára pedig hasonló jókat kívánok Neked is :))

És tudod-e, hogy ez az egyik kedvencem? :)))
Cserébe az új album legvarázslatosabbját:
http://www.youtube.com/watch?v=2YDPsHznyRU :)

2013-08-07 22:43.42

Hasonló gondolatok futottak át nekem is az agyamon... hogy remélem legalább ők tudják, hogy most miről is van szó tulajdonképpen :)
Akkor legalább nem vagyok egyedül :))
http://www.youtube.com/watch?v=To3qhHNQNOs

2013-08-07 22:37.52

Köszönöm :)
Szereted ezt a dalt, igaz? :) Én is :))
http://www.youtube.com/watch?v=__hIQ7pnWMU

2013-08-07 22:35.19

Akkor a célomat már elértem - mert valami ilyesmi volt... :))

2013-08-07 12:03.40

Azért is készült ilyen lassan... Sokáig szerkesztgettem az egyes mondatokat, bekezdéseket, és amikor kész lett, akkor is sokat ültem fölötte, hogy hogyan tudnám átírni, hogy jobb legyen. Még mindig nem vagyok vele megelégedve - hiszen hol van ez magához a koncerthez képest; vagy akár hol van ez a KISS-eshez képest -, de most már elküldtem, mert már tényleg nem akartam tovább húzni :))
Ez most így sikerült... :)
Pedig ez a koncert is ugyanúgy a szívem csücske lett, mint a Kiss, de valahogy a hangulatát nem lehet úgy átadni... Mert annyira különleges :))

2013-08-06 21:54.14

2013. június 22., Budapest, Papp László Sportaréna - Mark Knopfler koncert
Élménybeszámoló :)

Ez a koncert szinte minden szempontból tökéletes ellentéte volt annak, amin néhány nappal ezt megelőzően voltunk. Talán csak annyiban egyeznek, hogy mindkettő fantasztikus volt. :))
Kissé későn - legalábbis azt hittük -, 4 óra körül szálltunk le a metróról a stadionoknál. A Papp Lászlóhoz vezető lépcső aljában vészjóslóan sejlett fel előttem egy kisebbfajta tömeg képe, és, amikor a lépcsőn fölérve megláttam az összesen három darab ott lévő embert, fel kellett nevetnem. :) Rutinosan letelepedtünk a kapu tövébe, és hol olvasva, hol a többiekkel beszélgetve vártuk a 7 órát. Pontosan engedtek be minket, addigra pedig azért már szép kis tömeg összegyűlt - persze korántsem akkora, mint Berlinben :))
Amint megpillantottam a színpadot, már tudtam: ez egy hihetetlenül hangulatos koncert lesz. :) Az egész színpad lilás félhomályba burkolózott, és telis-tele volt mindenféle hangszerekkel a vonósoktól kezdve, a különböző pengetősökön át, egészen a fúvósokig. Úgyhogy volt min legeltetnünk a szemünket a következő egy órában. A tesóm pedig már kérés nélkül fényképezte nekem azt a két csodaszép hegedűt ott egymás mellett... :)
8 órakor aztán színpadra léptek mind a nyolcan, és belekezdtek a What It Is-be...
Mark Knopfler szólókarrierjének ismerete a koncert előtt csupán néhány dalban merült ki nálam - a jegy megvételére inkább a Dire Straits-beli munkásságának köszönhető -, így jónéhány új csodát kaptam ott. :) A legnagyobb élmény kétségtelenül az új album címadója, a Privateering volt. A gitár, az ének, a hegedű, minden... Csak álltam ott, és volt, hogy azon kaptam magam, hogy lehunyt szemmel hallgatom ezt a csodálatos dalt; aztán kényszerítettem magam, hogy kinyissam a szememet, mert ezt látni is kell :))
John McCusker játékát látva és hallva az első gondolatom az volt: ő biztosan prímás volt korábban egy skót vagy ír népzenekarban. Itthon utánajárva a dolgoknak kiderült, hogy nem jártam messze a valóságtól. :) Engem teljesen lenyűgözött a mesés hegedülésével :)
Amikor a színpadi előkészületek során felhozták a nagybőgőt, nagyon megörültem. Mint később kiderült, jogosan, a basszusgitáros, Glenn Worf ugyanis olyan beleéléssel és dinamizmussal húzta a vonót, illetve pengette a bőgőhúrokat, hogy öröm volt nézni, hát még hallgatni! Sokszor az én bőgősöm jutott róla eszembe... :))
Mark Knopfler egyszerűen fantasztikus volt. Csak állt ott, és ontotta magából a csodákat - a gitárjával és a hangszálaival egyaránt. :) Minden hang a helyén volt, album-minőségben énekelt végig. És szinte minden dal után cserélgette a gitárját. :))) A koncert után a mozgólépcsőn előttünk álló két fazonnak pedig, akik pengetőt véltek felfedezni Knopfler úr kezében innen is üzenem - mintha olvasnák :) -, hogy egészen biztosan káprázott a szemük. :))
Már kezdtem azt hinni, hogy nem is lesz Dire Straits dal, amikor egyszer csak előkerült a Brothers in Arms borítójáról olyan jól ismert ezüst színű gitár, és tudtam, hogy itt most lesz valami... Meg is böködtem a tesómat, és intettem, hogy 'Nézd!'. És akkor felcsendültek a Romeo and Juliet semmivel össze nem téveszthető kezdőhangjai, a közönség pedig üdvrivalgással fogadta. :) A következő találkozásra ezzel a gitárral már nem kellett ilyen sokat várni. Alighogy újra észrevettem az ezüstös hangszert Mark kezében, Guy Fletcher leütött egy nagyon is jól ismert akkordot a szintetizátoron, és én már tudtam: a Telegraph Road következik. :) Majd ezt a csodálatos dalt követően mindannyian lesétáltak a színpadról. Néhány perc múlva azonban vissza is tértek még két dal erejéig. A záró szám a So Far Away volt, amiben Michael McGoldrick és John McCusker fergetegeset vokáloztak együtt :)
Aztán a színpad végleg elsötétült, és vége lett ennek a hihetetlen zenei élménynek. Mi pedig egy igazán különleges hangulatú koncerttel lettünk gazdagabbak. :)

2013-08-06 14:20.10

Steve remek gitáros :))

2013-08-06 14:18.37

De most lebuktál... :))

2013-08-06 12:40.48

:)))

2013-08-06 11:55.58

Te vagy William Blake? :))

elejére ... 30 31 32 33 34 35 36 37 38 39 40 41 42 43 44 45 46 47 48 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk