Jah és szerintem semmi gond nem volt a szinkronnal. Amúgy is úgy gondolom egy ilyen típusú filmben, ahol a lelkület, a hangulat, a színészi alakítások varázsa, a történet van a középpontban ott nem is számít annyira a szinkron. Minden más szempont annyira erős hatással van az emberre, hogy egyszerűen nem jut arra idő, hogy a szinkronnal foglalkozzunk.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2011-06-06 11:42.07

Fekete hattyú 10* Jah, hogy olyat nem lehet.
5(+1)*

Melyik színésznővel/színésszel feküdnél le legszívesebben?

2011-06-06 11:41.08

Köszönöm Wynona! :) Így van ahogy mondod gyönyörű és kecses. Az alakjára nem mondok degradáló dolgokat, azzal a ténnyel, hogy tényleg jó lenne ha felszedne pár kilót. Viszont ne csüggedjen, ő valóban így is hercegnő és szeretnivaló nő és színésznő.

Fekete hattyú (2010) - Vélemények

2011-06-06 11:38.18

Amikor ezeket a sorokat írom, még mindig futkos a hátamon a hideg. Természetesen csakis pozitív értelemben véve. Ha röviden kellene elmondanom mit gondolok erről a FILMről, stílszerűen én is azt kell mondja, amit Nina a film végén, azaz a csúcspontnál. "Éreztem... A tökélyt. Tökéletes volt."
Viszont nem lehet ezt a csodát csak pár szóban méltatni. Megdöbbentett, lebilincselt, elvarázsolt, lenyűgözött, nyomasztott, és borzongatott hátat egyszerre. Annyira komplex élmény volt, hogy az valami hihetetlen. Zseniális rendezés, zseniális fényképezés, zseniális Natalie Portman, kivételes mellékszereplők (külön megemlíteném Casselt, Kunist és Rydert is, szintén nagyon jól játszottak) és zseniális Csajkovszkij.

Natalie Portman ha csak ezt az egy szerepet játssza el életében (szerencsére nem) már ezzel beírta volna magát minden idők legnagyobbjai közé. Egyszerűen annyira mesterien eggyé vált a szerepével, hogy erre - ki merem jelenteni - senki más nem lett volna képes a mai színésznői felhozatalból. A filmidő minden egyes percében mesterien alkotott-játszott. Natalie káprázatos, ez az alakítás nem is volt e világi. Ezt a hihetetlenül nehéz szerepet ilyen professzionálisan megtestesíteni...
Erre már nincsenek is szavak. Nagyon-nagyon-NAGYON megérdemelte az Oscart.

Külön méltatnám Aronofsky zsenialitását. Olyan igazi "aronofskys" hangulatot teremtett, amit már a Rekviemben is átélhettünk. Darren barátunk az egyik legnagyobb mestere a fezültség megteremtésének. Azok a jelenetek a metróban, sötét aluljárókban, átjárókban, folyósokon. A hátsó, ember mögötti kameraállások (ez a fényképezés, operatőr érdeme is egyúttal) annyira feszült és borzongató hangulatot teremtenek, hogy az embert teljesen odavágja.

Azok az ujjropogások, bőrleszakadások (amikor elkezdi a kis bőrcsíkot letépni és jön vele az egész, ez sztem már mindenki elképzelte, hogy mi lenne ha... Hát most láttuk), karmolt foltok... Valamint megint azt mondom ezentúl is mindig ez a film fog eszembe jutni, amikor vágom a körmöm.

Ennél a filmnél jobban nem lehetne bemutatni mennyire ki tudja készíteni az embert a megfelelni akarás, ez esetben egy szerepálom megtestesítésének a vágya. Olyannyira, hogy az ember becsavarodik tőle, hogy minél inkább megfeleljen az elvárásoknak. Elvárások. Ott van Nina édesanyja, akinek nem sikerült megvalósítani az igazi álmait, ő is híres táncos akart lenni, de megszületett a lánya, Nina, így be kellett végeztetnie a karrierjét. Ez aztán magával hozta azt, hogy azt akarta sokkal inkább akarva, mint akaratlanul, hogy ami nem sikerült neki, az a lányának igen. Legyen befutott táncos, kicsit már természetellenes-görcsös módon is erőltette-sulykolta ezt belé. Az egyik személy, az édesanya, akinek meg kellett felelnie a lánynak.

Aztán ott volt a kemény, ambíciózus, lehetetlent nem ismerő tánctanár, akire felnézett Nina. Meg akarta neki mutatni, hogy igenis képes az ő elvárásainak megfelelően eljátszani a szerepet. Talán az ő elvárása volt számára a legnagyobb kihívás. Ami egyáltalán nem volt könnyű. Egyszerre megtestesíteni a fehér és a fekete hattyút, amely tűz és víz.

Ez a szerep Nina egész életére rányomta a bélyegét, minden percben együttélt ezzel a kihívással és egyre jobban becsavarodott ettől. Képzelgései voltak többek között, és az idő előrehaladtával egyre több. Már nem tudta megkülönböztetni mi a valóság és mi nem az.
A balett volt az élete, és ez a darab elsődleges prioritássá vált az életében.

Végül aztán a fekete hattyú démona teljesen magáévá tette őt És sikerült a hőn áhított álom, nemcsak a fehér, hanem a fekete hattyút is sikerült zseniálisan eljátszania. De milyen áron. A premier egyben az utolsó előadás is volt.

Az egész film kivételes, de a végén a csúcspont egyszerűen mesteri. Az a zene, a táncok, az egész hangulat. ÉS a csúcspont a lelassított ugrással, és Portman arcával. Legemlékezetesebb filmes pillanatok közé került nálam. Nekem, be kell valljam a szemem is könnybe lábadt a transztól, a katarzistól amit okozott.

Káprázat. Az utóbbi évek legjobb filmje ki merem jelenteni. Bámulatosan káprázatosan zseniális.

Köszönöm Istenem ezt a filmet. Köszönöm Portmant, köszönöm Aronofsyt.

Mit hallgatsz most?

2011-06-06 08:58.57

Andy Gibb - Shadow dancing

http://www.youtube.com/watch?v=QXygi3efjL8

2011-06-06 08:55.30

The Bee Gees - Massachusetts

http://www.youtube.com/watch?v=Mc5oqjFsT5g&feature=related

elejére ... 1373 1374 1375 1376 1377 1378 1379 1380 1381 1382 1383 1384 1385 1386 1387 1388 1389 1390 1391 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk