Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
A kis Vuk - Film+, 05:00 |
Kung-Fu Yoga - Mozi+, 05:10 |
Mama pici fia - TLC, 06:00 |
Kalózok háborúja - Film Mánia, 06:25 |
A körzet - Filmbox Premium, 06:25 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Matthew Lillard (55) |
Daniel Auteuil (75) |
Nastassja Kinski (64) |
Karin Viard (59) |
Ed Helms (51) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
A duisburgi leszámolás - Vélemények |
- Filmes Sámánok Rendje - |
Sissi (1955) - A legjobb jelenet |
Kézilabda - szeretitek? Van kedvenc csapatotok? |
Fresh - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Szigorúan ellenőrzött vonatok |
Kathy Bates |
2012-03-29 17:30.14 |
Hofira gondoltam éppen, amikor ezt írtam. De neki még az is jól állt úgymond, ő legalább tett le valamit az asztalra az évtizedek alatt. Míg a maiak szinte Nobody-ként is már csak ezt tudják. |
2012-03-29 17:27.51 |
Ady-nak nekem a szerelmi lírája tetszik. |
2012-03-29 17:27.25 |
Így van. De legtöbbször pont ilyen, értelmetlen és indokolatlan. |
2012-03-29 17:26.23 |
Én sem tudok, sajnálatosnak is tartom, hogy sok esetben efelé tendál a történet. Ezért becsülöm azokat annyira, akik trágárkodás nélkül is tudnak térdet csapkodtatni. Akkor én is régimódi vagyok. Káromkodni sem káromkodom, ez össze is függ, hogy miért nem tetszik. |
2012-03-29 17:23.37 |
Nekem a József Attila, Juhász Gyula, Radnóti Miklós hármas az abszolút kedvenc.
Emberfelettiek voltak ők. |
2012-03-29 17:21.58 |
'Nincs az emberi testnek olyan pontja, ahová ne küldtem volna már turistacsoportokat.'
:)) Hatalmas. |
2012-03-29 17:21.16 |
:)
Örülök, hogy nem vagyok egyedül. |
2012-03-29 17:20.10 |
Bámulatos. Káprázatos. Radnóti ezért is egyik legnagyobb kedvencem. |
2012-03-29 17:19.04 |
Szintén. Irritál az a fazon. |
2012-03-29 17:18.42 |
Pontosan, Kőhalmi entellektüell humorista. Intelligens.
Engem meg pont zavar a káromkodás. Kiss Ádámot legtöbbször ezért nem bírom. |
2012-03-29 17:16.55 |
Pont ezt a filmet néztem egyik nap, csak közbejött valami és nem tudtam még befejezni. Nagyon magával ragadott a film hangulata. És az a nem semmi, hogy 30 éves volt, amikor forgatták és 16-18-nek nézett ki. Max ha 24-nek.
Ebben is levágják úgy a 'haját', mint a Római vakációban. Ugye akkor itt sem az eredetit. :) [link] Élettel teli modell. :) A maiakban már nemigen van... [link] És tényleg. Kislányos tündérség. :) [link] |
2012-03-29 17:11.14 |
A másik Bond lány.
Harcias csoki. Természetesen nem rossz értelemben. :) Csinos. [link] |
2012-03-29 17:07.20 |
Hmm. Sévérine - Bond lány A Skyfall-ból.
Ígéretes. [link] |
2012-03-29 17:03.42 |
Igen, a fehér a legmeghatározóbb nekem is. :) Akartam is írni. |
2012-03-29 17:00.55 |
Szia. :)
Barna-fehér. |
2012-03-29 16:59.28 |
Kőhalmi az Isten! Trónról letaszíthatatlan kedvenc. Második liebling Bödőcs. Kormos Anett humorát is kedvelem. Kis szerény, de sziporkázó.
Mogácsot és Csenkit ki nem állhatom én sem, ha azokat meghallom még a fejem is megfájdul. Már az agresszív beszédstílusuktól is. Humoruk meg olyan erőltetett, mint a szorulás. A Szupkay szintén. Az meg szinte humortalan. |
2012-03-29 16:52.21 |
Támadó bankautomata? :))
Viccelek. |
2012-03-29 16:50.57 |
Dehogy sérted. :) Csak örül, hogy megemlíted. |
2012-03-29 16:46.19 |
Halotti beszéd
Látjátok feleim, egyszerre meghalt és itt hagyott minket magunkra. Megcsalt. Ismertük őt. Nem volt nagy és kiváló, csak szív, a mi szivünkhöz közel álló. De nincs már. Akár a föld. Jaj, összedőlt a kincstár. Okuljatok mindannyian e példán. Ilyen az ember. Egyedüli példány. Nem élt belőle több és most sem él, s mint fán se nő egyforma két levél, a nagy időn se lesz hozzá hasonló. Nézzétek e főt, ez összeomló, kedves szemet. Nézzétek, itt e kéz, mely a kimondhatatlan ködbe vész kővé meredve, mint egy ereklye, s rá ékírással van karcolva ritka, egyetlen életének ősi titka. Akárki is volt ő, de fény, de hő volt. Mindenki tudta és hirdette: ő volt. Ahogy szerette ezt vagy azt az ételt, s szólt, ajka melyet mostan lepecsételt a csönd, s ahogy zengett fülünkbe hangja, mint vízbe süllyedt templomok harangja a mélybe lenn, s ahogy azt mondta nemrég: "Édes fiacskám, egy kis sajtot ennék", vagy bort ivott és boldogan meredt a kezében égő, olcsó cigaretta füstjére, és futott, telefonált, és szőtte álmát, mint színes fonált: a homlokán feltündökölt a jegy, hogy milliók közt az egyetlenegy. Keresheted őt, nem leled, hiába, se itt, se Fokföldön, se Ázsiába, a múltba sem és a gazdag jövőben akárki megszülethet már, csak ő nem. Többé soha nem gyúl ki halvány-furcsa mosolya. Szegény a forgandó tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse. Édes barátaim, olyan ez éppen, mint az az ember ottan a mesében. Az élet egyszer csak őrája gondolt, mi meg mesélni kezdtünk róla: "Hol volt...", majd rázuhant a mázsás, szörnyü mennybolt, s mi ezt meséljük róla sírva: "Nem volt... " Úgy fekszik ő, ki küzdve tört a jobbra, mint önmagának dermedt-néma szobra. Nem kelti föl se könny, se szó, se vegyszer. Hol volt, hol nem volt a világon egyszer. |
2012-03-29 16:45.46 |
Hajnali részegség
Elmondanám ezt néked. Ha nem unnád. Múlt éjszaka - háromkor - abbahagytam a munkát. Le is feküdtem. Ám a gép az agyban zörgött tovább, kattogva-zúgva nagyban, csak forgolódtam dühösen az ágyon, nem jött az álom. Hívtam pedig, így és úgy, balga szókkal, százig olvasva s mérges altatókkal. Az, amit irtam, lázasan meredt rám. Izgatta szívem negyven cigarettám. Meg más egyéb is. A fekete. Minden. Hát fölkelek, nem bánom az egészet, sétálgatok szobámba le- föl, ingben, köröttem a családi fészek, a szájakon lágy, álombeli mézek s amint botorkálok itt, mint részeg, az ablakon kinézek. Várj csak, hogy is kezdjem, hogy magyarázzam? Te ismered a házam s ha emlékezni tudsz a a hálószobámra, azt is tudhatod, milyen szegényes, elhagyott ilyenkor innen a Logodi-utca, ahol lakom. Tárt otthonokba látsz az ablakon. Az emberek feldöntve és vakon vízszintesen feküsznek s megforduló szemük kancsítva néz szét ködébe csalfán csillogó eszüknek, mert a mindennapos agy-vérszegénység borult reájuk. Mellettük a cipőjük, a ruhájuk s ők egy szobába zárva, mint dobozba, melyet ébren szépítnek álmodozva, de - mondhatom - ha igy reá meredhetsz, minden lakás olyan, akár a ketrec, Egy keltőóra átketyeg a csöndből, sántítva baktat, nyomba felcsörömpöl és az alvóra szól a harsány riasztó: «ébredj a valóra». A ház is alszik, holtan és bután, mint majd száz év után, ha összeomlik, gyom virít alóla s nem sejti senki róla, hogy otthonunk volt-e, vagy állat óla. De fönn, barátom, ott fönn a derűs ég, valami tiszta, fényes nagyszerűség, reszketve és szilárdul, mint a hűség. Az égbolt, egészen úgy, mint hajdanába rég volt, mint az anyám paplanja, az a kék folt, mint a vízfesték, mely írkámra szétfolyt, s a csillagok lélekző lelke csöndesen ragyog a langyos őszi éjjelbe, mely a hideget előzi, kimondhatatlan messze s odaát, ők, akik nézték Hannibál hadát s most néznek engem, aki ide estem és állok egy ablakba, Budapesten. Én nem tudom, mi történt vélem ekkor, de úgy rémlett, egy szárny suhan felettem s felém hajol az, amit eltemettem rég, a gyerekkor. Olyan sokáig bámultam az égbolt gazdag csodáit, hogy már pirkadt is keleten s a szélben a csillagok szikrázva, észrevétlen meg-meglibegtek és távolba roppant tűzcsóva lobbant, egy mennyei kastély kapuja tárult, körötte láng gyult, valami rebbent, oszolni kezdett a vendégsereg fent. a hajnali homály mély árnyékai közé lengett a báléj, künn az előcsarnok fényárban úszott, a házigazda a lépcsőn bucsúzott, előkelő úr, az ég óriása, a bálterem hatalmas glóriása s mozgás riadt, csilingelés, csodás, halk női suttogás, mint amikor már vége van a bálnak s a kapusok kocsikért kiabálnak. Egy csipkefátyol látszott, amint a távol homályból gyémántosan aláfoly egy messze kéklő, pazar belépő, melyet magára ölt egy drága, szép nő és rajt egy ékkő behintve fénnyel ezt a néma békét. a halovány ég túlvilági kékét, vagy tán egy angyal, aki szűzi, szép mozdulattal csillogó fejékét hajába tűzi és az álomnál csendesebben egy arra ringó, könnyűcske hintó mélyébe lebben s tovább robog kacér mosollyal ebben. aztán amíg vad paripái futnak a farsangosan-lángoló Tejutnak arany konfetti-záporába sok száz bazár között, patkójuk fölsziporkáz. Szájtátva álltam s a boldogságtól föl-fölkiabáltam, az égbe bál van, minden este bál van és fölvilágolt mély értelme ennek a régi, nagy titoknak, hogy a mennynek tündérei hajnalba hazamennek fényes körútjain a végtelennek. Virradtig maradtam így és csak bámultam addig. Egyszerre szóltam: hát te mit kerestél ezen a földön, mily silány regéket, miféle ringyók rabságába estél, mily kézirat volt fontosabb tenéked, hogy annyi nyár múlt, annyi sok deres tél és annyi rest éj s csak most tünik szemedbe ez az estély? Ötven, jaj ötven éve - lelkem visszadöbben - halottjaim is itt-ott, egyre többen - jaj, ötven éve tündököl fölöttem ez a sok élő, fényes, égi szomszéd, ki látja, hogy a könnyem morzsolom szét. Szóval bevallom néked, megtörötten földig borultam s mindezt megköszöntem. Nézd csak, tudom, hogy nincsen mibe hinnem s azt is tudom, hogy el kell mennem innen. de pattanó szivem feszitve húrnak, dalolni kezdtem ekkor azúrnak, annak, kiről nem tudja senki, hol van, annak, kit nem lelek se most, se holtan. Bizony, ma már, hogy izmaim lazúlnak, úgy érzem én, barátom, hogy a porban, hol lelkek és göröngyök közt botoltam, mégis csak egy nagy, ismeretlen úrnak vendége voltam. |
2012-03-29 16:44.15 |
1885-ben ezen a napon született Kosztolányi Dezső.
Akarsz-e játszani http://www.youtube.com/watch?v=wEcsTntVxq8 A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni, akarsz-e mindíg, mindíg játszani, akarsz-e együtt a sötétbe menni, gyerekszívvel fontosnak látszani, nagykomolyan az asztalfõre ülni, borból-vízbõl mértékkel tölteni, gyöngyöt dobálni, semminek örülni, sóhajtva rossz ruhákat ölteni? Akarsz-e játszani, mindent, mi élet, havas telet és hosszú-hosszú õszt, lehet-e némán teát inni véled, rubinteát és sárga páragõzt? Akarsz-e teljes, tiszta szívvel élni, hallgatni hosszan, néha-néha félni, hogy a körúton járkál a november, ez az utcaseprõ, szegény, beteg ember, ki fütyörész az ablakunk alatt? Akarsz-e játszani kígyót, madarat, hosszú utazást, vonatot, hajót, karácsonyt, álmot, mindenféle jót? Akarsz-e játszani boldog szeretõt, színlelni sírást, cifra temetõt? Akarsz-e élni, élni mindörökkön, játékban élni, mely valóra vált? Virágok közt feküdni lenn a földön, s akarsz, akarsz-e játszani halált? Mint aki a sínek közé esett... Mint aki a sínek közé esett... És általérzi tűnő életét, míg zúgva kattog a forró kerék, cikázva lobban sok-sok ferde kép, és lát, ahogy nem látott sose még: Mint aki a sínek közé esett... a végtelent, a távol életet búcsúztatom, mert messze mese lett, mint aki a sínek közé esett: Mint aki a sínek közé esett - vad panoráma, rémes élvezet - sínek között és kerekek között, a bús idő robog fejem fölött, és a halál távolba mennydörög, egy percre megfogom, ami örök, lepkéket, álmot, rémest, édeset: Mint aki a sínek közé esett. Mostan színes tintákról álmodom. Mostan színes tintákról álmodom. Legszebb a sárga. Sok-sok levelet e tintával írnék egy kisleánynak, egy kisleánynak, akit szeretek. Krikszkrakszokat, japán betűket írnék, s egy kacskaringós, kedves madarat. És akarok még sok másszínű tintát, bronzot, ezüstöt, zöldet, aranyat, és kellene még sok száz és ezer, és kellene még aztán millió: tréfás-lila, bor-színű, néma-szürke, szemérmetes, szerelmes, rikitó, és kellene szomorú-viola és téglabarna és kék is, de halvány, akár a színes kapuablak árnya augusztusi délkor a kapualján. És akarok még égő-pirosat, vérszínűt, mint a mérges alkonyat, és akkor írnék, mindig-mindig írnék. Kékkel húgomnak, anyámnak arannyal: arany-imát írnék az én anyámnak, arany-tüzet, arany-szót, mint a hajnal. És el nem unnám, egyre-egyre írnék egy vén toronyba, szünes-szüntelen. Oly boldog lennék, Istenem, de boldog. Kiszínezném vele az életem. |
2012-03-29 16:34.42 |
Jaa. Akkor ez melyik film? :) |
2012-03-29 16:32.19 |
Isten éltesse! Jó volt rajta/rajtuk felnőni. |
2012-03-29 16:29.03 |
Isten éltesse! |
2012-03-28 22:05.36 |
Nomen est omen. A név kötelez. :) |
2012-03-28 21:53.56 |
Xanadu |
2012-03-28 21:49.36 |
Grease |
2012-03-28 21:40.29 |
Ál/Arc |
2012-03-28 21:39.02 |
Szia Tavita. :)
Én is gyűjtöm a filmzenéket. Egyik kedvenc zenekategóriám. Van is már rengeteg. Nem nekem írtad, de nekem van egy közel 200 megás filmzene albumom az Interjú a vámpírbanról, nem lehet, hogy azon rajta van, amit keresel? :) |
2012-03-28 21:34.10 |
Nem jó színész. Ló színész. :)) |