Olvastam tőle a Rekviem a kacsalábért-ot(-et?), a Kő fiait, meg... régebben volt még nálam kölcsön pár, de azok címére nem emlékszem, annyira nem fogtak meg. Mirandát meg a Kacsalábat viszont többször is elolvastam. Amiket írtál, azokat egyszer sem.

Ki a kedvenc fórumozód? És ki nem?

2011-05-25 21:46.14

Mérgezettet, ugye? :D

Odaát (sorozat) - Odaát és minden másról

2011-05-25 21:45.22

Elvittek az ufók, de most visszahoztak. :)
Tetszett, sokat röhögtem rajta, szerintem LLL legviccesebb könyve. :D

Ki a kedvenc fórumozód? És ki nem?

2011-05-25 21:43.52

Fenét, bejött egy bőrtangás dagadt hóhér és rábaszkodta a fejemet, úgy jött ki ez a szöveg, magamtól kizárólag a rokonszenves úriemberek aranyerén nyelvészkedtem volna, pajtikám! :DDD

Odaát (sorozat) - Odaát és minden másról

2011-05-25 21:40.31

Én igen. :)

Sztalker - Vélemények

2011-05-25 21:40.16

Ez a film pedig, idézve téged, szintén legbelsőbb lényünk tükre lehet. Színesebb képeket szülhet elménkben, mint bármely képernyőn vagy mozivásznon.

Ki a kedvenc fórumozód? És ki nem?

2011-05-25 14:08.35

Jaja, azóta nem találok egy négyes lapos elemet... :D

2011-05-25 14:03.41

Akkora mozgás van itt máma, hogy még az én csipkejózsikaálmomat is felverte! Bosszúból csak azért sem írom le, kiket nem kedvelek, szenvedjenek csak bizonytalanságban, de a rokonszenvesebb fickókat is mellőzni fogom, esetükben szükségtelen, hogy szavakkal támasszam alá nagyrabecsülésem.
A csajok viszont nem ússzák meg, szóval, ezúton közlöm, hogy kifejezetten kedvelem azt, aki örök jogon úrnőként uralkodik fölöttem és az Univerzum fölött, és az ő örök, szőrös, kőevő ellenlábasát, továbbá nőt, aki nevét egy mérlegről kölcsönözte, a nyulat, aki bármilyen távon lealázna futásban, a verebet, akinek még mindig nem írtam Gallipoliról, a szentet, akivel nem tudtam vitatkozni, a rapszodikus hölgyet, aki olyan finomat főzött nekem, a macskaszemű halálistennőt, aki legózott velem, kitüntetett helyen ama kedves rongybabát, akivel édes koloncként kucorogtunk egymás vállán oly sok időn át, és legvégül, de nem utolsó sorban azt, akiről semmit nem kell írnom, mert úgyis tudja, hogy őrá gondolok! :)
Hölgyeim, köszönöm a sorsnak (és a fórumnak), hogy találkozhattam Önökkel.

Mivel a valóság létezésének helye a tudat, így joggal mondhatom, hogy ez a hozzászólás csupán a képzelet szüleménye, minden hasonlóság valós alakokkal csakis a véletlen műve lehet. :P

A salemi boszorkányok (1996) - Vélemények

2011-05-09 20:20.05

Gondolom, azért ez a kinyilatkoztatási kényszer, mert egyeseknél az ateizmus az erős hiten alapszik. :)

(nem csak forgató)KÖNYVEK

2011-05-09 20:10.09

Marcel Proust - Az eltűnt idő nyomában

Az irodalomtörténészek szerint a XX. század egyik legjelentősebb regénye ez. Miért? Mert szinte minden említésre méltó XX. századi íróra hatással volt valamilyen formában. Ha nincs Az eltűnt idő nyomában, akkor talán nincs sem Ulysess, sem Karnevál, sem Tulajdonságok nélküli ember. A la recherche Radnóti. (És még sorolhatnánk, de sorolják csak az irodalomtörténészek, ha akarják.) Proust előtt így még senki nem írt. Ilyen szubjektív, ilyen intuitív módon, ilyen korlátlanul, határtalanul hömpölyögve, csapongva, önkényesen, érzésből, lendületből, emlékekből. Azt hiszem, innentől nyert teret ez a szemlélet, vagy legalábbis innentől mutatható ki, ezért van nagy jelentősége ennek a több ezer oldalas regényóriásnak.

Éjjelente szoktam olvasni, általában éjfél után, ha jó könyv van a kezemben, akár hajnal fél kettőig is, ez viszont altató volt, tíz-húsz oldal után mindig lecsukódott a szemem, egyszerűen nem kötött le. Végig se olvastam. Az első kötet 171. oldalán pihen a könyvjelző már negyedik napja, idáig is két hét alatt jutottam el, de nem is megyek tovább. A stílusára ráhangolódtam, de nem tudott lekötni. Megjelenésekor szenzáció lehetett, de nekem ez már régóta nem újdonság. Az eltűnt idő nyomába eredni 2011-ben talán olyan érzés lehet, mint Karl Benz első automobiljával, a hintószerű ősautóval zötyögni. Izgalmas ötlet, kétségtelenül hangulatos is, de hosszú útra, köszönöm, inkább egy kevésbé exkluzív, ámde fejlettebb, mai járgányt kérek.
Az eltűnt idő nyomában szerintem alapvetően unalmas. Szétfolyó, szétterülő, parttalan csapongás, amiben Proust például tíz-húsz oldalon keresztül csak azon elmélkedik, milyen rituálék között feküdt le gyerekként, bement-e az anyja éjjel megcsókolni, vagy nem, ha nem, miért nem, és miként próbálta mégis kiügyeskedni, hogy de, menjen be hozzá. Erről eszébe jutnak a vendégek, a vendéglátók, család, rokonok, Combray, a kisváros temploma, a templom tornya, arról a családi séták, a rokonok, a nagynéni, a nagybácsi, a cselédek, az emberek, tájak, idők, emlékek. Történet tulajdonképpen nincs, mondanivaló, tanulságok, tartalom se nagyon, csak az emlékezés, meg ami arról eszébe jut emberünknek. A Wikipédia szerint "A regény leghíresebb részlete az a jelenet, ahol az elbeszélő egy madeleine-nek nevezett süteményt merít a teájába, és a sütemény íze felidézi a Combray-ben töltött gyermekévek ízeit és hangulatát." Nekem erről rögtön az jutott eszembe, hogy na, akkor ezek szerint az irodalomtörténészek sem olvasták végig e memoármonolitot! Ugyanis ez a jelenet valahol egészen a regény elején van, nem bogarászom ki pontosan hol, de mondjuk úgy a 60. oldalon. Ami után jön még több, mint 3000...

Egyébként Proust a legmagasabb színvonalon ír, vannak nagyon szépen megrajzolt, elbűvölő mondatai, amiket öröm olvasni.

"...a fény, amely egyre hanyatlott s elérte az ablakot, megállt a nagy függönyök és a függönyzsinórok között, s szétosztódva, átszűrve, elágazva s a komód citromfáját apró aranydarabokkal ékítve, éppolyan ferdén és gyöngéden világította be a szobát, mint ugyanakkor odakünn az erdők alját."

Ha végig ilyen lenne, gond nélkül végigolvasnám, de jellemzőbb, hogy a hosszú sorokon át terebélyesedő mondatok összeroppannak saját súlyuk alatt, az olvasó pedig elveszíti a fonalat. Többször azon kaptam magam, hogy már nem is tudom, miről olvasok. Ahogyan Proust gondolatai, úgy az enyémek is elkalandoztak, és előfordult, hogy csak szemeim követték a betűket, de elmém már messze járt. Meglehet, az eltűnt idő nyomában.

elejére ... 42 43 44 45 46 47 48 49 50 51 52 53 54 55 56 57 58 59 60 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk