 |  |
 |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |  |
| Keress | |
Részletes keresés |
| DVD / Blu-ray premierek |
| A holló *Import - Angol hanggal, és angol felirattal* (Blu-ray) |
További DVD premierek |
| További Blu-ray premierek |
| Hamarosan a TV-ben |
| Emlékeink - Cinemax2, 09:40 |
| Rakoncátlan célpont - Film Café, 10:05 |
| A forradalom napján - Mozi+, 10:20 |
| Downton Abbey: Egy új korszak - HBO, 10:30 |
| Az élet dicsérete - Epic Drama, 10:50 |
Teljes tévéműsor |
| Szülinaposok |
| Fisher Stevens (61) |
| William Fichtner (68) |
| Curtis Armstrong (71) |
| Alison Pill (39) |
| Michael Rispoli (64) |
További szülinaposok |
| Legfrissebb fórumok |
| Ábel a rengetegben - Vélemények |
| Aktuálpolitika azoknak, akik unják a trollt a választás topikban |
| Ida regénye (1974) - Vélemények |
| Kántor (sorozat) - Vélemények |
| TV2 |
További fórumok |
| Utoljára értékeltétek |
Futni mentem  |
Schmied Zoltán  |
Drusilla hozzászólásai
Alkonyat - SPOILER-New Moon, Eclipse, Breaking Down
| 2009-02-12 16:39.28 |
| Na jó, még egy mára. Ti kis telhetetlenek:)
Mit szólnátok egy kis Jacob szemszöghöz? BD 13. fejezet – Jó dolog az erős gyomor Bella beleszagolt, aztán meghátrált és furcsa arcot vágott. „Bella, kedvesem, találunk könnyebb utat” – mondta Edward miközben a kezét a csésze felé tartotta. „Dugd be az orrod,” – javasolta Rosalie. Dühösen nézett Edward kezére, hogy tegye le. Láttam Edwardon, hogy ingerült, tetszett volna, ha a szőke elveszt egy végtagot. „Nem, ez nem. Éppen ez az – Bella mélyet lélegzett. „Ez az illat jó,” vallotta be halkan. Keményen nyeltem, miközben harcoltam az undorom ellen. „Ez jó dolog” – mondta Bellának Rosalie mohón. „Ez azt jelenti, hogy jó úton haladunk. Megér egy próbát.” – meglepődtem, hogy a szőkét még senki nem döngölte földbe. Bella az ajkai közé vette a szívószálat, a szemeit szorosan összecsukta, és az orrát összeráncolta. Hallottam, ahogy a vér mozog a csészében, miközben a keze remegett. Egy pillanatra belekortyolt, azután nyöszörgött egy keveset, szeme még mindig csukva. Edward és én ugyanakkor mozdultunk felé. Megérintette az arcát. Ökölbe szorítottam a kezeim a hátam mögött. „Bella, kedves-„ „Jól vagyok” – suttogta. Kinyitotta szemeit és csak bámult. A kifejezése---bocsánatkérő, ijedt, döbbent. Aztán megint belekortyolt A sav a gyomromban túlcsordult. Összeszorítottam a fogaimat. „ez jó jel” – ujjongott a szőke. Edward hozzáért Bella arcához és végigsimította. Bella sóhajtott és ismét szájába vette a szívószálat. Most egy igazi nagyot kortyolt belőle. Most nem volt olyan óvatos, mint eddig. Mintha ösztönös lett volna. „Hogy van a gyomrod? Nem émelyegsz?” – kérdezte Carlisle. Bella rázta a fejét. „Nem, nem érzem magam rosszul” suttogta. „Ez jó, igaz?” Rosalie sugárzott. „Ez nagyon jó!” „Azt gondolom, hogy ne örüljünk túl korán.” – mondta Rosenak Carlisle. Bella megint belekortyolt a vérbe, aztán Edwardra nézett. „Ez most mit jelent?” – suttogta „Mostantól úgy számoljuk, hogy vámpír vagyok?” „Nem hiszem, Bella. Mindenesetre ezért senki sem halt meg.” – mosolygott Edward, egy élettelen mosoly volt. „Ez nagyon érdekes, különös. Később feljegyzem.” – Edward szavai suttogások voltak. „Mi?” – suttogta Bella „Éppen csak magamnak mondtam.” Edward ajkai egy kis mosolyra húzódtak. Bella ivott még a vérből, de közben az ablak felé bámészkodott. Valószínűleg próbált nem gondolni rá, hogy őt nézzük. Vagy talán csak miattam. Mert ebben a szobában, amit csinált csak nekem volt visszataszító. |
| 2009-02-12 16:05.54 |
| Szia!
válaszoltam a prividre |
| 2009-02-12 15:47.21 |
| Szia!
Igen, én követtem el őket.:) |
| 2009-02-12 15:25.53 |
| BD 7. fejezet - Váratlan
„Edward” – találtam meg a hangomat, aztán elkezdtem mozogni – megpaskoltam a zsebeit, amíg meg nem találtam a telefonját, ami csengett. Vártam hátha megmozdul és felveszi, de teljesen megkövült. Felismertem a számot, és könnyen kitaláltam, hogy miért hív. „Szia Alice, itt Bella” – A hangom nem volt túl meggyőző. Megköszörültem a torkom. „Bella?Bella? Jól vagy?” „Igen. Carlisle. Carlisle ott van?” „Igen. Mi a baj?” „Én nem vagyok…nem biztos…nem biztos…” „Edward rendben van?” – kérdezte óvatosan. Kiabált Carlislenak, aztán követelte a választ. „Miért nem vette fel?” – kérdezte mielőtt válaszolhattam volna. „Én nem vagyok biztos benne” „Bella, mi folyik ott?” „Épp ezt akarom kideríteni – Láttál valamit?” Csend volt. „Itt van Carlisle.” – mondta végül Mintha jeges vizet fecskendeztem volna a vénáimba. Ha Alicenek látomása volt, látott engem egy zöld szemű, bronz hajú, angyalarcú gyrmekkel a karjaimban, akkor azt elmondta volna, nem? Amíg vártam, hogy Carlisle megszólaljon eltöprengtem. Egy pici, szép baba – egy kicsi Edward karjaimban, több mint szép. Átfutot rajtam a forróság. „Bella, itt Carlisle. Mi történt?” „Én-„ persze nem tudtam, hogy is mondjam. Lehet, hogy őrültnek tart majd és kinevet? De hát nekem volt egy színes álmom? Aztán először inkább azt kérdeztem, ami a legjobban aggasztott, abban a pillanatban. „Carlisle, egy vámpír kaphat sokkot?” „Baja esett?”Carlisle hangja hirtelen ideges lett. „Nem…nem, azt hiszem épp csak….megdöbbent.” „Nem értem, Bella” „Gondolom….nos azt hiszem….talán….ööö…” – vettem egy mély lélegzetet. „Terhes vagyok.” – mintha a hasamban valami apró bökést éreztem volna. A kezem automatikusan a hasamra tévedt. Egy hosszú szünet után Carlisle orvosi tréningbe kezdett. „Mikor volt az utolsó menstruációd kezdete?” „Tizenhat nappal az esküvő előtt.” – elég alaposan ismertem az erre vonatkozó matematikát, de ő biztos nagyobb bizonyossággal tudja. „Mit érzel?” „Furcsa”- mondtam neki a hangom elcsuklott. A könnyeim már csöpögtek az arcomon. „Ez őrülten fog hangzani – tudom, hogy ezek a dolgok még túl koraiak. Talán őrült vagyok, de furcsa álmaim vannak és egész idő alatt nagyon sokat ezsek és sírók és …és …esküszöm, hogy mozog bennem.” Edward végre falkapta a fejét. Megkönnyebbülve sóhajtottam. Hirtelen kitartotta a kezét a telefonért, de még mindig nem szólalt meg, arca kemény, és sápadt. „Carlisle, azt hiszem, hogy Edward beszélni akar veled.” |
| 2009-02-12 14:56.10 |
| Sziasztok!
Egy kis meglepi. BD 6. fejezet - Zavaró dolgok Felültem, miközben azt terveztem, hogy megvizsgálom magamat. – nem tűnt úgy, hogy tele lennék tollpihékkel. De, ahogy mozogtam a szédülés egy furcsa hulláma ütött meg. Aztán visszaestem a párnákra. „Whoa…idevezet a sietség.” A karjai körülöttem voltak. „Sokáig aludtál. Tizenkét órát.” „Tizenkettőt?” – furcsa. Adtam magamnak egy esélyt, hogy gyorsan megvizsgáljam magam, ameddig beszéltem, próbáltam nem feltűnően körbenézni a testemen. Jónak tűntem. A horzsolások a karjaimon már egy hetesek voltak, és sárgultak. Megpróbáltam kinyújtózni. Szintén jól éreztem magam. Észrevette, hogy mit csinálok. „A leltár teljes? Jól vagy?” Szégyenlősen bólintottam. Úgy látom, hogy ez alkalommal a párnák túlélték. „Sajnos ezt nem tudom elmondani a hálóingedről.” – bólintott az ágy lába felé, ahol több darabja volt szanaszét a fekete selyemnek és csipkének. „Nagyon kellemetlen” – mormoltam. „Szerettem ezt a hálóinget.” „Én hasonlóképpen.” „Valamennyi egyéb áldozat?” – kérdeztem félénken. „Vennem kell Esmenek egy új ágykeretet,” – gyónta meg miközben átnézett a válla fölött. Követtem a tekintetét és megdöbbenve láttam, hogy a fa annyira nagy darabjait tépte ki, hogy az hihetetlen, a fejlap bal oldaláról. „Hm” – néztem rosszalóan. „Azt hiszem, ezt hallanom kellett volna.” Úgy tűnik eléggé figyelmetlen vagy, mikor egyéb dolgokra koncentrálódik a figyelmed. Kicsit elmerengtem és elpirultam, elvörösödtem. Megérintette az égő arcomat és sóhajtott. „Hát ez bizony baj.” Bámultam az arcát, miközben a harag jeleit kutattam, vagy bűntudatét, amitől féltem. Ő is engem nézett, a kifejezése nyugodt és kifürkészhetetlen. „Hogy érzed magad?” – nevetett. „Mi?” – követeltem „Annyira bűnösnek tűnsz- mintha elkövettél volna valamit. „Bűnös vagyok” – motyogtam. „Mindenre elszánt módon elcsábítottad a férjedet. Ez azért nem főben járó vétség.” Úgy tűnt, hogy ugrat. Az arcaim még forróbbak lettek. „ez arra utal, hogy bizonyos mértékig előre megfontolt szándékkal tetted.” „Nem vagy dühös?” Bánatosan mosolygott. „Nem vagyok dühös. Miért lennék. Nem sebeztelek meg téged. És most könnyebb volt, irányítani magamat, hogy eltereljem a túlzásokat.” – a szemeit a sérült keretre szegezte. |
| 2009-02-11 22:00.07 |
| Szia!
Bella és Edward gyereke félvér, nem vámpír, ezért képes emberi élelmeken is élni, de a vért jobban szereti. És gondolom ezért képes fejlődni egy bizonyos korig,és utána olyan idős marad. Ha jól emlékszem 7 évesen lesz kifejlett, de majd utána olvasok. De a végén kiderült, hogy több ilyen félvér ember-vámpír van már. Ő csak egy közülük. |
| 2009-02-11 15:57.55 |
| Egy kis Jacob szemszög.:) Asszem ilyen még nem volt.
18. fejezet. Rosalie felkapott egy szikét. "Engedd a morfiumnak, hogy elterjedjen!" - kiabált rá Edward. "Nincs idő, meghal!" A keze rázuhant Bella gyomrára, és az élénk piros vér kilövelt, ahol átszúrta a bőrt. Olyan volt, mint egy vödör amit megfordítottak.BElla rángatózott, de nem sikoltozott. Még mindig fuldoklott, azután Rosalie elvesztette a fókuszát. Láttam a kifejezést az arcán, az ajkai fehúzódtak a fogairól és a fekete szemei szomjasan csillantak fel. "Ne, Rose!" - ordította Edward, de a kezei csapdában voltak, mert Bellát próbálta kitámasztani, hogy lélegezni tudjon. Átugrottam az asztalon, anélkül, hogy az átváltozással bajlódtam volna Rosalie felé. Ahogy ütöttem őt ki az ajtón éreztem, hogy a szike a karomba fúródott. A karjaimat az arcára tettem és összeszorítottam, hogy ne tudjon lélegezni. Arra használtam a szorításomat Rosalie arcán, hogy lengesse a testét és egy szilárd rúgással így ki tudtam lökni, mintha betonba rúgtam volna. De az ajtókerethez értünk. Akkor már Alice is ott volt és a nyakán át rángatta kifelé. |
| 2009-02-11 14:29.05 |
| Jöhetnek még kívánságok!Ha vannak.:) |
| 2009-02-11 14:27.52 |
| Remélem ilyesmire voltál kíváncsi!:) |
| 2009-02-11 14:26.52 |
| És még ez is a BD 25. fejeztéből van.:)
Egy egész napon keresztül képes voltam rá, hogy ne bántsam Charliet. Egyedül, képes voltam rá. Szuperhatalmam van! Ez annyira jó volt, hogy nem is lehet igaz. Mindkét családom az enyém maradhat az új és a régi is? Ez a gondolat annyira csodálatos. „Wow” – suttogtam. Pislogtam és éreztem, hogy a kontaktlencsém darabokra hullik. A zongorázás abba maradt, és Edward karjai körülöttem voltak, az álla a vállamon pihent. „Nem tudom szavakkal leírni ezt.” „Edward, megcsináltam!” „Te, hihetetlen voltál. Minden adott volt, ami egy újszülöttet kísérthet, és te meg tudtad állni.” – nevetett nyugodtan. „Én még mindig nem vagyok biztos benne, hogy ő egy vámpír, pláne nem újszülött,” – morajlott Emmett a lépcső alól. „Túlságosan szelíd.” A megjegyzései teljesen kikészítenek, talán jobb is hogy Renesmee a karjaimban van. Még így is képtelen voltam, teljesen türtőztetni magam. Vicsorítottam a lélegzetem alatt. „Oooo, ijesztő” – nevetett Emmett. |
| 2009-02-11 14:26.12 |
| Oh, bocsánat. Szóval a 106-os hozzászólás szintén BD 25. fejezet. Elfelejtettem kiírni.:) |
| 2009-02-11 14:25.23 |
| „Nem tudom megígérni, hogy soha nem hagyunk el, Papa. Ez bonyolult…”
„Tudnom kell,” – emlékeztetett. „Tudom,” „Meglátogatsz, hogyha, ha el kell menned?” „Megígérem, Papa. Most, hogy ennyi mindent tudsz, gondolom ez a legkevesebb. Megteszem, amit kérsz.” Egy fél pillanatig a száját rágta, utána lehajolt és a karjait óvatosan kitárta. Felemeltem Renesmee-t – azonnal – a bal karomba, összezártam a fogaim, visszatartottam a lélegzetem, és a jobb karommal könnyen körülöleltem apa meleg, puha derekát. „Tartsd a szavad, Bella” – motyogta. „Tertsd be.” „Szeretlek, Papa,” – suttogtam a fogaimon keresztül. Akkor elengedett és hátrált egy kicsit. A karom hagytam leesni. „Nagyon szeretlek, kölyök. Bármi is történjék, ez nem fog.” – megérintette egy ujjal Renesmee rózsaszín arcát. „Biztos olyan lesz, mint te.” Furcsa arcot vágtam, bár nem éreztem. „Inkább Edwardra hasonlít, szerintem.” Charlie prüszkölt egyet. „Huh. Hihetetlen. Huh. Nagypapa.” – rázta a fejét kétkedve. „Gondolod, hogy valaha fel tudom fogni?” Megdöbbenve pislogtam, és akkor összeszedtem magam. Ezután egy pillanatra megnéztem Renesmee külsejét – teljesen normálisnak nézett ki – és eldöntöttem, hogy ennél nagyobb szerencsém nem lehetne, bár dolgok ma túlságosan gyorsan történtek… „Tessék,” – mondtam, és odatartottam neki. Ösztönösen egy ügyetlen kis bölcsőt formált a kezeivel, és belevette Renesmee-t. Bőre nem volt olyan forró, mint a babáé, de a torkomat megint csiklandozni kezdte, ahogy éreztem a vért vékony bőre alatt. Ahol hozzáért fehér, hideg bőröm a bal karjához libabőrös lett. Nem voltam biztos benne, hogy ez egy reakció a hőmérséklet változásra, vagy lélektani. Charlie nyugodtan morgott, ahogy megérezte a súlyát. „Ő..nehéz.” Rosszalva néztem rá. Én egészen könnyűnek éreztem őt. Talán nem tudom megállapítani. „Jó, erős” – mondta Charlie, amikor látta a kifejezésem. És motyogni kezdett magában. „Szívósnak kell lennie, hogy mindent átvészeljen.” – visszapillantott a karjaira gyengéden, és egy kicsit ringatni kezdte. „A legszebb baba, amit valaha láttam, beleértve téged is kölyök. Sajnálom, de így van.” „Tudom” „Gyönyörű baba” – mondta újra, de inkább turbékolás volt ez alkalommal. Láttam az arcán – ahogyan figyelte. Charlie épp annyira gyámoltalan a bűverejével szemben, mint mi. Két pillanata volt a kezében, és már odavolt érte. „Visszajöhetek holnap?” „Persze, Papa. Persze. Várni fogunk.” „Jobb, ha most,” – mondta komolyan, de szemei puhák voltak, és még mindig Renesmeet nézte. „Látlak holnap, Nessie.” „Ne mond így!” „Mit?” „A neve Renesmee. Összetettük Renee és Esme, szeretetből. Nincsenek változatok.” – Küzdöttem a nyugalmamért, de most nem vettem egy mély lélegzetet. „Akarod hallani a középső nevét?” „Persze.” „Carlie. Egy C-vel. Összetettük Carlisle és Charlie, szeretetből.” Charlie szeme ráncos lett a mosolygástól. „Köszönöm, Bella.” „Én köszönöm, Papa. Minden olyan gyorsan történt. A fejem nem tudja követni. Ha te nem lennél, nem tudom hogyan tudnék a valóságban maradni.” |
| 2009-02-11 14:24.38 |
| Sziasztok!
A kért kis előzetes Bella és családja kapcsolatáról, az átváltozás után. Pontosan három pici kis előzetes. Breaking dawn 25. fejezet- Szívesség Beleharaptam az ajkamba. Vicces érzés volt. Új fogaim másképp értek hozzá gránit bőrömhöz, mint az emberi fogaim régen puha ajkamhoz. „Te vagy az, Bella?” – suttogta. „Igen.” – összerezzentem csilingelő hangomtól. „Szia, Papa.” Vett egy mély lélegzetet. „Hello, Charlie”, üdvözölte Jacob a sarokból. „Hogy mennek a dolgok?” Charlie bosszúsan nézett Jacobra, megborzongott egy emléktől, és újra rám nézett. Lassan, Charlie keresztül sétált a szobán, amíg csak pár lépésnyire volt tőlem. Vádlóan nézett Edwardra, majd újra rám nézett. A teste melege megcsapott engem, és minden egyes lüktető szívverését is éreztem. „Bella?” – kérdezte újra. Próbáltam alacsonyabb hangon beszélni, nehéz normálisan tartanom a csilingelő hangomat. „Valóban én vagyok az.” „Sajnálom, Papa” – mondtam. „Jól vagy?” – követelte. „Igen, komolyan.” – ígértem meg. „Egészséges vagyok.” „Jake azt mondta nekem, hogy…..rosszul voltál. Haldokoltál.” – a szavakat úgy mondta ki, mintha nem akarná elhinni. Összeszedtem magam, Renesmee meleg kis súlyára koncentráltam, Edwardra pillantottam, és vettem egy mély lélegzetet. Charlie illata felébresztett egy lángot a torkomban, ami teljesen végigégetett belülről. Több volt mint fájdalom. Egy forró szúró vágy volt. Charlie illata ízletesebb, mint bármi más, amit el tudnék képzelni. Sokkal étvágygerjesztőbb, mint a turisták a vadászaton. Charlie kétszeresen kísért engem. És csak néhány lábnyira volt tőlem, hőséget és nedvességet csempészet a száraz levegőbe. De én most nem vadászom. És ő az apukám. Edward összenyomta a vállam együttérzően, és Jacob védekezően szemlélt a szoba másik végéből. Próbáltam összeszedni magam és figyelmen kívül hagyni a fájdalmat, és a szomjúság iránti vágyat. |
| 2009-02-10 21:51.20 |
| Akkor mindenkinek, további jó fórumozást és jó éjszakát! Holnap jövök!:) |
| 2009-02-10 21:36.54 |
| Szia!
Ma már nem nagyon leszek gépnél, de holnap terítékre helyezem a szülők helyzetét. Rendben? |
| 2009-02-10 20:29.55 |
| Sziasztok!
Még egy spoiler mára. Eclipse 8. fejezet Temperamentum Próbáltam nyugodt hangot megütni, amennyire csak tudtam. „Mondj meg nekem valamit – Tanya hogy néz ki?” „Úgy, ahogy mi – fehér bőr, arany szem.” – túl gyorsan válaszolt. „És persze rendkívül gyönyörű” Éreztem, ahogy vállat von. „Valószínűleg, emberi szemmel.” – mondta közömbösen. „Miért akarod tudni?” „Hát?” – hangom ingerlékeny. A száját a fülemhez tette, hideg lélegzete csiklandozott. „Jobban szeretem a barna nőket. „Ő szőke, ezek szerint.” „Eper árnyalatú szőke – egyáltalán nem a zsánerem.” Egy ideig nehéz volt koncentrálni, amíg a száját lassan tovább mozgatta az arcomon, le a nyakamra, és újra kezdte. Már három kört leírt így, mire beszélni tudtam. „Gondolom, akkor rendben van.” – döntöttem. „Hmm” – suttogott a bőrömbe. „Egészen imádni való vagy, amikor féltékeny leszel. Ez meglepően élvezetes.” Haragosan meredtem a sötétbe. „Késő van” – mondta újra, majdnem halkan dúdolni kezdett, hangja mint a selyem. „Aludj, Bella kedvesen. Szép álmokat. Te vagy az egyetlen, aki valaha megérintette a szívem. Mindig a tiéd lesz. Aludj csak szerelmem.” Elkezdte dúdolni az altatómat, és tudtam, hogy csak idő kérdése míg összeroskadok, úgyhogy becsuktam a szemem és odasimultam a mellkasához. |
| 2009-02-10 12:21.52 |
| Egyenlőre sziasztok!
Este még lehet benézek!:) |
| 2009-02-10 12:17.16 |
| Sziasztok!
Eclipse 25. fejezt - Tükör Összezárta a száját egy pillanatra, míg átgondolta, hogy mit mondjon. És akkor hirtelen Sethre pillantott, mintha a farkas mondott volna neki valamit. „Mit csinált?” – kérdezte Edward. Seth kínlódott, egy türelmetlen, nehézkes hangot hallatott. Ráadásul a nyakát egyre jobban az ég felé meresztette. Aztán minden halotti csendbe burkolózott egy végtelen pillanatig. És akkor Edward felnyögött. „Ne” – és a kezeit kitárta, mintha meg akarna valamit markolni, de nem láttam mit. „Nem lehet - !” Egy görcs futott végig Seth testén, és egy üvöltést hallatott, óriási lelki fájdalommal, a tüdőjéből szakadt ki. Edward pontosan ugyanabban a pillanatban térdre hullott, a két kezét a fejéhez kapta, a szemébe hatalmas fájdalom szökött. Sikítottam a rémülettől, és mellé térdeltem. Tehetetlenül megpróbáltam a kezeit elhúzni az arcából, tenyerem nyirkos és izzadt volt, csúszott a márvány bőrén. „Edward, Edward!” – rám nézett, nyilvánvaló erőfeszítéssel, félrerántotta a fogait. „Minden rendben. Mehetünk. Ez – „ – félre nézett, és újra összerezzent. „Mi történt?” – kiáltottam, amikor Seth megint üvöltött kínjában. „Minden rendben. Induljunk.” – Edward zihálta. „Sam – segít nekik – „ És rögtön rájöttem, amikor kimondta Sam nevét, hogy ő Sethtel beszélt. Nem valami láthatatlan erő támadta meg őket. Ez alkalommal a baj nem itt volt. A csapattal történt valami. Az összes adrenalin keresztülfutott rajtam, a testem elernyedt. Teljesen petyhüdt lettem, Edward elkapott mielőtt a sziklára zuhantam volna. Felugrott a lábaira, a karjaiban tartott. |
| 2009-02-10 11:20.16 |
| Sziasztok!
Még egy kis spoiler.:) Breaking Dawn 4. fejezet – Gesztus Edward hirtelen megmerevedett és egy könnyed mozdulattal a másik irányba fordított, mintha valaki hozzá szólt volna. „Oh” – mondta. Felhúzta a szemöldökét egy pillanatra, aztán arca újra sima lett, pont olyan gyorsasággal. Hirtelen felvillantott egy mosolyt, egy ragyogó mosolyt. „Mi az?” – kérdeztem. „Meglepetés, esküvői ajándék.” „Mi?” Nem válaszolt, újra táncolni kezdett, áttáncoltunk a parketten, kitáncoltunk a megvilágított táncparkettről. Nem állt meg, amíg egy hatalmas cédrus sötét oldalához nem értünk. Edward egyenesen belenézett a sötétségbe. „Köszönöm”- mondta Edward a sötétségbe. „Ez nagyon…kedves tőled.” „A kedves a középső nevem.” – válaszolt egy ismerős hang az éjszakából. „Szabad lesz?” – kérdezte. Kezeimmel a nyakamhoz kaptam, és ha Edward nem kapott volna el, ott esek össze. „Jacob!” – mondtam, ahogy újra tudtam lélegezni. „Jacob!” „Helló, Bella!” Elindultam a hangja felé. Edward fogta a könyököm, amíg az erős kezek el nem értek a sötétségből. A hőség, ami Jacob bőréből sugárzott, teljesen keresztül futott rajtam a vékony szaténselyem ruhámon keresztül, amikor magához rántott. Nem akart táncolni, éppen csak magához ölelt, amíg arcomat a mellkasába temettem. Arcát a fejem búbjához nyomta. „Rosalie nem bocsátja meg nekem, ha nem kérem fel őt is táncolni,” – morajlotta Edward, és tudtam, hogy kettesben akar hagyni minket, megajándékozva engem, egy kis Jacobbal töltött idővel. |
| 2009-02-09 23:04.39 |
| Jó éjt mindenkinek!:)
Holnap megint benézek.:) |
| 2009-02-09 23:02.28 |
| Megelőztek!:)
De szívesen teljesítek kéréseket!:) Ha van még kérés. |
| 2009-02-09 22:59.59 |
| Tudom, hogy mókuskerék, de jó nálam a Vármpírok bálja film és az Interjú a vámpírral könyv indítotte el a lavinát. Egyszerűen nem lehet abbahagyni.:) |
| 2009-02-09 22:09.42 |
| Hoppá. Ez kicsit hosszabb lett, mint hittem, de nem akartam szétszedni ezt a szép jelenetet.:) |
| 2009-02-09 22:08.49 |
| Sziasztok!
Hát nászéjszaka után fáziskéséssel egy kis esküvőt? Breaking dawn 3. fejezet A nagy nap „Ne hagyd, hogy elessek Papa,” – suttogtam. Charlie megrángatta a kezem a karjára és szorosan megfogott. Egy lépés, egy szünet, mondtam magamnak, amint kezdett menni a lassú ütem a zenében. Nem emeltem fel a szemem, amíg nem voltam biztos benne, hogy stabilan állok a lábamon, habár én hallottam a halk morajokat és susogásokat. A vér elárasztotta az arcom, persze számolhattak vele, hogy a menyasszony elpirul. Amikor a lábfejeim elhagyták az utolsó lépcsőt, még nem láttam őt. Egy rövid pillanatra, csodáltam a gazdagságát a fehér virágoknak, a girlandoknak, amik mind a szobában voltak, a hosszú fehér szalagokat. Aztán a tekintetem levettem a mennyezetről és kerestem a szatén szövet székeken keresztül – elpirultam attól, hogy mindenki engem néz – végre megláttam őt, egy boltív lőtt áll, ami tele van virágokkal és szalagokkal. Alig vettem észre, hogy Carlisle áll mellette, és Angela apja van mögöttük. Nem láttam anyámat, pedig az első sorban ült, vagy új családomat, vagy akármelyik vendégeket – ők még várhatnak. Mind közül csak Edward arcát láttam, kitöltötte a látvány mindenem. Forró arany tekintete, tökéletes arca, amelyen túlcsordult az érzelem. És akkor, amikor láttam őt a félelmem elpárolgott és egy ujjongó mosoly tört ki. Hirtelen, csak annyit éreztem, hogy Charlie hozzáért az arcomhoz, csak ez tartott vissza, hogy ne rohanjak át a folyosón hozzá. A zene túlságosan lassú, küzdöttem a lépéseim ritmusával. Szerencsére, a folyosó nagyon rövid. És akkor, végre, végre ott voltam. Edward felém nyújtotta a kezét. Charlie megfogta a kezem és , mint ahogy régen a régi világban lerakta Edward kezébe. Éreztem csodás, hűvös bőrét és otthon voltam. Az esküink egyszerűek voltak, hagyományos szavak, amit már nagyon régóta használtak, de soha nem mentek ki a divatból. Mr. Weber csak röviden beszélt. A végén csak annyit mondott „Míg a halál el nem választ.”, esetünkben megfelelőbb lett volna „Amíg csak élünk”. Abban a pillanatban, amikor befejezte a mondanivalóját, búcsút mondtam a régi életemnek, ami most ért el a rendeltetési helyére. Ostobának éreztem magam, amiért így féltem. Belenéztem Edward ragyogó, diadalmaskodó szemébe és tudtam, hogy győztem. Mert semmi mást nem akartam, csak vele lenni. Próbáltam nem sírva fakadni, amíg nem mondtam ki a kötelező szót. „Akarom” – sikerült kimondanom, bár közel értelmetlen suttogás lett, villogtattam a szemem, hogy megszáradjanak és lássam őt. Amikor ő mondta a szó győzedelmesen és boldogan csengett. „Akarom” – mondta. Mr. Weber férjjé és feleséggé nyilvánított minket, és akkor Edward kezeit az arcomra tette, óvatosan, mintha csak egy finom fehér szirom ért volna az arcomhoz a virágokból. Próbáltam megérteni, keresztül a könnyeim árján, a szinte lehetetlen tényt, hogy ez a különleges személy hozzám tartozik, arany szemeivel úgy nézett rám, mintha ő is könnyezne, bár ez a dolog nem volt lehetséges. Lehajolt az arcomhoz, és én lábujjhegyre álltam, a karjaimat - csokrostól és mindenestől – a nyaka köré fontam. Gyengéden, imádnivalóan csókolt meg, elfelejtkeztem az emberekről, a helyről, az időről, a jelenről…csak azt tudtam, hogy ő szeretett, hogy akart és én is akartam őt. Ő kezdte a csókot, és abba is akarta hagyni, de belekapaszkodtam, mellőztem a kuncogást és a torkok köszörülését, amit hallottam. Végül kezei visszafogták az arcomat és ő is visszahúzódott – túl hamar – úgy éreztem. Hirtelen mosolya szórakoztatott, szinte már vigyor volt. De pillanatnyilag a nyilvánosságot kizárva egy mély öröm, a saját örömöm visszhangzott bennem. A tömeg tapsban tört ki, és ő a testünket a barátaink, és családunk felé fordította. Nem tudtam elfordulni a szemétől, hogy lássam őket. Anyám karjai voltak az elsők, amik megtaláltak, akkor láttam az arcát először, amikor vonakodva levettem tekintetemet Edwardról. És akkor éreztem a elindultam a tömegben, áthaladtam rajtuk, minden ölelésen, csak bizonytalanul tájékozódtam róla, hogy ki karjában voltam, figyelmem középpontjában Edward volt. Felismertem a különbséget a puha, meleg ölelését az emberi barátaimnak, és a szelíd, hűvös ölelését új családomnak. Egy perzselő ölelés viszont más volt, mint az összes többi – Seth Claerwater bátran állt be a tömegbe a vámpírok közé, egy vérfarkas barát. |
| 2009-02-09 18:05.51 |
| Szia!
Köszönöm szépen.:) |
| 2009-02-09 17:24.53 |
| Szia!
Köszi, ha tetszik, akkor majd még fordítgatok! Eltaláltad, nagyon is kedvelem ezt a két sorit.:) Igazából nagyon sok vámpíros könyvet, filmet és sorit kedvelek. |
| 2009-02-09 17:11.55 |
| Sziaszztok!
Spoiler!!! Eclipse - 16. fejezet Kor Néztem ki az ablakon, és nagyon nehéz volt ellenállnom a belső kényszernek, hogy körbenézzek és a figyelő szemeit keressem, tudom, hogy engem figyel valahonnan. Tudtam, hogy nem fogom látni. Épp annyira tudtam, mint azt, hogy semmi esély nincs rá, hogy egy pillanatra is őrizetlenül hagyjon. Ezek után biztosan nem. Az ebéd unalmas. Charlie, elfoglalt és beszélget, nagyon lassan eszik. Én lassan haraptam a burgeremből és a leharapot darabot a szalvétámba tömtem, amikor nem figyelt oda. Az egész olyan sokáig tartott, de amikor az órára néztem – amit gyakrabban tettem, mint kellett volna – a mutató mintha nem is mozgott volna. Végül Charlie befejezte és visszafordult felém az asztalhoz. Felálltam. „Ennyire sietsz?” – kérdezett. „Szeretnék segíteni Alicenek felállítani a dolgokat,” - mondtam „Rendben”. Elfordult tőlem és mindenkinek jó éjszakát kívánt. Kimentem, hogy a kocsinál várjak rá. Rádöltem az utasajtóra a sötét parkolóban, a felhőréteg nagyon vastag volt, napos időre semmiképp nem számíthatunk egy ideig. A levegőt nagyon nehéznek éreztem, mintha esni készülne. Egy árnyék mozgott. Zihálva megfordultam, de egy sóhaj lett belőle, amikor láttam, hogy csak Edward jelenik meg a homályból. Egy szót sem szólva szorosan a mellkasához húzott. Az egyik hűvös kezét az állam alá csúsztatta, és az arcom felemelte annyira…hogy meg tudjon csókolni. Éreztem a feszültséget az állkapcsában. „Hogy vagy?” – kérdeztem, amikor hagyott szóhoz jutni. „Nem túl jól,” – morajlotta. „De türtőztetem magam. Sajnálom, hogy ott elveszítettem a türelmemet.” „Az én hibám. Várnom kellett volna vele.” „nem” – ellenkezett. „Ezt tudnom kell. Nem tudom elhinni, hogy nem jöttem rá!” „Sok dolgon kellett járnia az eszednek!” „És neked nem?” Hirtelen újra megcsókolt, nem hagyva, hogy válaszoljak. Egy pillanattal később elengedett. „Charlie jön!” „Elvisz engem hozzátok!” „Követlek odáig!” „Ez nem szükséges!” – próbáltam mondani, de már eltűnt. „Bella?” – Charlie szólt hozzám az étterem kapujából, bandzsított a sötétben. „Itt vagyok kint!” |
| 2009-02-09 16:27.44 |
| Sziasztok! Nem vagyok egy nagy fordítóművész, de azért tettem egy kísérletet egy kis részlet magyarosítására. Mert milyen egy Spoileres fórum, Spoiler nélkül.:)
Spoiler Breaking dawn - 2. fejezet Hosszú éjszaka Hangot hallottam az ablakom felöl - szándékosan kaparták a körmükkel az üveget, amivel borzasztó zajt keltettek, bántotta a fülemet és libabőrös lettem. Megborzongtam. "Ha nem küldöd ki Edwardot-" - Emmett - a nyugodt éjszakában - fenyegetően sziszeget. "Mi fogjuk kihozni!" "Menj" - nevettem. "Mielőtt összetörik a házat!" Edward összeráncolta a szemöldökét, de felkelt és gyorsan visszavette az ingét. Lehajolt és megcsókolta a homlokom. "Aludj. Holnap lesz a nagy nap." "Köszi. Ez biztos segít, hogy megnyugodjak." "Találkozunk az oltárnál." "Egyedül leszek fehérben." - mosolyogtam, a hangom nyugodt volt. Kuncogott, "Nagyon meggyőző", és akkor hirtelen egy kicsit lerogyott, az izmait megfeszítette. Előkészült - aztán olyan gyorsan kiugrott az ablakomon, hogy a szemem nem tudta követni. Kívül hallottam egy halk huppanást, és hallottam, amint Emmett átkozódik. "Ne vigyétek haza túl későn!" - morajlottam, tudtam, hogy hallanak. És akkor Jasper arca jelent meg az ablakomban, szőke haja ezüstösen csillogott a gyenge holdfényben, ami áthatolt a felhőkön. "Ne aggódj Bella!Visszahozzuk mielőtt az első fénysugár leszállna." - hirtelen nagyon nyugodt lettem, és az összes aggodalmam lényegtelennek tűnt. Jasper képessége éppúgy hatni tudott rám, mint Alice rejtélyes jövendölései. Jasper nagyon jól tudta irányítani a hangulatot, és nem lehetett ellenállni az érzésnek, amit felém sugárzott. Ügyetlenül felültem, a még összekuszált takarómban. "Jasper? Mit csinálnak a vámpírok egy legénybúcsún? Nem viszitek sztriptízbárba, ugye?" "Ne mondj semmit!" - morgott Emmett lentről. Hallottam egy másik huppanást, aztán Edward nyugodt nevetését. "Lazzíts," - mondta Jasper - és rögtön el is lazultam. "A Culleneknek van saját változatuk. Éppen csak néhány hegyi oroszlán, és grizzly.Eléggé hétköznapi este." "Köszi, Jasper." Még rámpillantott, aztán eltűnt. Teljes csend lent odakint. Csak Charlie horkolását hallottam a falon keresztül. Visszafeküdtem a párnámra, álmos voltam. Bámultam a kis szobám falát. Az utolsó éjjelem a szobámban. Az utolsó éjszakám Isabella Swanként. Holnap éjszaka már Bella Cullen leszek. |
Alkonyat - Breaking Dawn
| 2009-02-08 21:49.19 |
| Köszi a helyesbítést, az megvolt, hogy sérüléseket okozott a baba, de a gerinctörés kimaradt, majd még egyszer elolvasom azt a részt.:) |
| 2009-02-08 14:31.34 |
| SziakK!Elnézést, egy kis helyesbítést tennék.
Spoiler Igen, Bella kislányt szül Edwardtól, és a szülésnél ott van vele Edward, Rosalie és Jacob. De Rosalienak túl sok volt a vér, úgyhogy bekattant és Jacob kivitte. Aztán Jacob és Edward segítették a picit világra. Aztán próbálták Bellát megmenteni, de már nem volt más esély. Úgyhogy Edward egy fecskendőbe tette a vérét. És inyekcióban adta be a teste több pontjába, hogy gyorsabban hasson, és morfiumot is adagolt hozzá, hogy ne fájjon annyira Bellának az átváltozás. De a fájdalom részén nem igazán sikerült segíteni. Viszont csak két napba telt az átváltozás. Viszont Bella ezidő alatt le volt bénulva, ha jól értettem angolul, valószínűleg a morfium lehetett az, amitől moccani sem tudod, de a fájdalmat érezte. Nagyjából így történt.:) |
Copyright © 2005-2018, www.FilmKatalogus.hu | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Impresszum | Médiaajánlat | DVD üzletszabályzat, kapcsolat | Sitemap | E-mail: info@filmkatalogus.hu