Tia kedvence
[2009. 06. 21.]

*Táncolnék veled, zene sem kellene hozzá; néznélek, s nem ügyelnék arra, hogy te vagy más meg ne lássa; ölelnélek, miként álmomban, oly ösztönösen s gondolattalanul, mint még senkit, soha, s ezért félek tőled. Tőled félek.*
Vis Major
*Megszólal a telefon, Ella a kagylóért nyúl, majd fejét ingatva közli:
- Nem, kérem, nem lelki segély. Elmeklinika. Elfekvő.
Realista gyermek. Valóban: a családja elfeküdt a szőnyegen.*
Mogorva nyár
*Mivel szeretem, ha győz az igazság, ezentúl inkább moziba járok, mint az életbe.*
Nászjelentés
*Az éterből név szerint szólították Vis Majort.
- Jelen - morogta a keresett. - Táviratot kaptam?
- Ne szórakozzon, figyeljen! - dörrent rá a diszpécsernő. - A Weekend lakótelepen, a kiserdő felőli oldalon mosómedvék fosztogatják a szemeteskonténereket. Egy egész falka. Söpörjön oda.
- Mosómedvék?! - merengett Vis Major homlokráncolva.
Kocsink a parkolóházba kanyarodott. A zöld Toyota a füstös folyosó végén suhant.
- Igen, mosómedvék! - kiabált a diszpécser. - Óhajtja, hogy lebetűzzem?
- Ne fáradjon, úgyis csak belezavarodna - szóltam a mikrofon fölé hajolva. Vis Major vigyorogva féretolt.
- Szivi, nagyon köszönöm a gondoskodását, de ennyire nem állok tréül. Kínai mosodást tartok.
- Miii? - visította a nő.
A szamuráj ledobta a mikrofont, élénkebben érdekelte a Toyota. Folytattam helyette a társalgást.
- Még egyszer köszönjük. Folyamatosan aktualizáljon minket mosómedve-témában. Ha netán megszorulunk valamikor, kitesszük a szennyesünket a kiserdő mellé.
Vis Major kikapcsolta a rádiót.
A Toyota mellé kanyarodott.*
Vis Major
*Az az ember, akit bennem szeretsz, természetesen jobb nálam: én nem olyan vagyok. De te szeress, és én majd igyekszem, hogy jobb legyek önmagamnál.*
nem tom, melyik. Csak úgy találtam...
*Ez a pasas rá akar kényszeríteni, hogy kimondjam, mi bánt.
- Ne haragudj - sóhajtom. - Egy kicsit kikészültem.
- Látom. Mitől?
- Hogy kérdezhetsz ilyet?! Hajszálpontosan tudod, hogy mitől. Iszonyatosan hiányoztál. És amint megjöttél, visszalöktél a pokolba. Nagyon szeretlek. S valami arra késztet, hogy megszabaduljak ettől az érzéstől. Tőled. Nos, dióhéjban ennyi.
Daniel bólint. Noha nem látom arcát a sötétben, pontosan tudom, hogy megfeszül a bőr a járomcsontján, tudom, hogy komor a szeme a szilvamag alakú résben.
- Ennyi - ismétli. - És miért?
- Miért? Miért, azt kérdezed?!
- Aha. Azt kérdezem: miért?
- Azért a kék szemhéjúért, és nem másért.
Szájon át szívja be a levegőt. Egek, a pasas teljesen elképedt! Jaj, csak nehogy magyarázkodni kezdjen! Nem élném túl, ha körmönfont mentegetőzésbe fogna.
Azt mondja, halkan, szelíden, szinte csodálkozva:
- Hűtlenség önmagadhoz, ha ilyesmi csak eszedbe jut is.
Azt mondja, ami vérlila neonbetűkkel ott ragyog a fejemben, körben a koponyámon, legbelül. Kimondja egyszerűen, kissé meglepetten.
Nahát, a pasas méltó hozzám!
Mogorva nyár
*Az a pasi akkor hagyna el téged, mikor a szemed színe.*
Nászjelentés
*Legyen veled az őrangyalod!*
Nászjelentés
*Nyitva van a zártosztály.*
Nászjelentés

2009-07-02 23:15.24

Jaja! Meg főgonosz! Ő a kedvencem!

2009-07-02 23:14.33

Nem rá tartozik, hogy nélküle csak tengődöm, hogy mellette, általa virulok ki. Nem kötöm az orrára, hogy távolléte majdnem olyan szorongást kelt bennem, mint a fogorvos várószobájában ülő páciensben a rendelőből kiszűrődő hangok: a villanyfúró sivítása és a soros áldozat metsző sikolyai. Tiszta Hollywood ez az érzés.*
*Egyre gyakrabban rajtad felejtem a szemem, rengetegszer rajtakapom a gondolataimat nálad. Kívánom a közelségedet, és szeretnék minél közelebb kerülni hozzád. Az előbb néztelek, majd megérintettelek, és rémülten éreztem, mennyire vágyom rád.*
*Alig-alig aludtam. Valaminő félöntudatlanságban hevertem, nem akarván elhinni, hogy végre valóban itt tartok, hozzásimulva, vele összegömbölyödve tölthetem az éjből még hátralévő időt. Rettegtem, ha elalszom, reggelre kiderül, mindez csak álom volt. Féléberen őriztem a meseszép valóságot.*
Ez is vf

2009-07-02 23:12.33

Emlékszel mikor elmennek a tatáékhoz? És akkor mondja: Jandra én itt maradok mert a másik keveret kész halál, megígérem semmi olyat nem teszek amit nem akarsz-szólt majd az allegorikus lovagi kódexet becsukva hozzáfűzte-Van olyan?

2009-07-02 23:10.46

most az enyém azt nem érti miért röhögök mint állat!!

2009-07-02 23:09.56

Olvastad a nászjelentés 2-t? A narancsa nem orange hanem... Na mind1

2009-07-02 23:09.29

XDXD

2009-07-02 23:07.43

Jah, meg a rendőrkapitány kalandja! Az kész volt! Nagyon röhögtem!

2009-07-02 23:06.11

Igen! Meg mikor a faluban azt hiszik ő meg a lova... Meg csiribácsi! LOL

2009-07-02 23:03.54

akk hallgasd meg ezt! seether ft amy lee broken

2009-07-02 23:02.52

Én az ezüstegeret nem bírtam végig olvasni mert uncsih voolt! Félig sikerült! De az ftt megvan amíg magyarul persze!

2009-07-02 23:01.40

A fanficem! Elvküldtem privibe!

2009-07-02 22:59.12

ez olyan jó!
Mit csinálsz?
Ütöm a meleget!
Jah! Vagy a hőguta üt meg téged!

2009-07-02 22:58.37

stefi elolvastad?

2009-07-02 22:57.06

Méérges,inkább szomorú vagyok! Tudom milyen az írás, ha nincs ihlet nincs! De ha azt mondják szerda akk legyen már szerda! Kiváncsi vagyok a jacobblack.hu-ra!

2009-07-02 22:55.49

Jóéjt Fruzsi!

2009-07-02 22:55.07

Ja! Hát igen! Végülis lehet h. kicsit szenilis a csaj...

2009-07-02 22:52.06

Nemtehetek róla! Ron és Jake a két legjobb!

2009-07-02 22:50.01

LOOL! A két kedvencem! Szegény ron!

2009-07-02 22:46.01

Folytassák csak én ne lássam!

2009-07-02 22:41.51

Uhh! Durvaa!

2009-07-02 22:40.50

Túl kicsi vagyok én még ehhez, meg túl hetero...

2009-07-02 22:39.52

Vvissza jövök és mindenki olvas! Kafa szeretem a csöndet!

2009-07-02 22:38.44

jesszus! Ez non durva Stefi!

2009-07-02 22:33.49

Visszajöhettem negyed órácskára!:DD

2009-07-02 22:28.29

Próbálok elmenni mert apu szólt!

2009-07-02 22:27.58

Így egyszerűbb!
Bevezetés címe: A végkifejlett.

Ehhez a részhez nem igazán tudnék megjegyzést írni. Ebből következően fogja elmesélni az előzményeket…

Edward neki esett annak, aki a legfontosabb volt az életemben. Szerelmem éles morgással válaszolt. Édesanyám nem tudta kinek a pártjára álljon, szeme ide-oda cikázott a két fél között. Szerette apám, de végzetem volt a legjobb barátja. Nem nézhettem ezt tovább tétlenül.
Körbe tekintettem a gyönyörű pasztellszínű szobán és a zokogás hurrikánként elő mellkasomból. Senki nem segít neki? Senkinek nem vagyok fontos? Ekkorra a hurrikánból valami sokkal nagyobb lett, valami, amit nem lehet épp ésszel felfogni. Hirtelen elhatároztam magam. Nem törődtem „vele”. Csak nagy levegőt vettem és…
-Renesmee ne! – sikoltotta Esme. …És már ugrottam is. Egyenesen Jacob és Apa közé.
Időzítésem tökéletes volt, így én kaptam a Jake-nek szánt hatalmas lökést. Leestem s a hatalmas tömör üveg ebédlőasztalt millió apró, gyémántra emlékeztető szilánkra törtem. Mire a harcoló felek végre felfogták a történteket, én már a padlón feküdtem hatalmas fájdalmakkal.
Jól döntöttem – gondoltam magamban – ha ezt Jacob kapja, valószínűleg már nem élne. Vagy alig.
Mikor megbizonyosodtam arról, hogy mindenki velem van elfoglalva és nem kezdenek újra harcolni átadtam magam a fájdalomnak, s elájultam.

Ébredésemkor valószínűleg alkonyat volt. Hatalmas fájdalmat éreztem. Reménykedtem, hogy „neki” nem esett baja. Először apám hangját hallottam.
-Kislányom! Hogy érzed magad?
-Ne nevezz a lányodnak! – néztem bele az aranyszínű szempárba – Ha az lennék, szeretnél és nem tetted volna ezt. - mutattam végig magamon és a szobán esetlenül.
-Te is tudod, hogy… - kezdte anyu
-Nem! Itt most nincs mentség! – visítottam nem épp a szokásos csengő hangzással – Ugye… - csuklott el a hangom – ugye jól van?
-Carlisle azt mondja igen. Viszont… - mosolyodott el keserűen – amíg ez az időszak tart addig ágyban kell maradnod.
-Kéhérlek! – tekintettem angyalszerű arcára – Mond, hogy ez egy vicc! Légyszi!
Megrázta fejét és leült.
-Attól tartok így igaz – szólalt meg nagyapám – Naponta maximum három órát kelhetsz fel, és azt sem egyszerre! – fintorommal mit sem törődve fojtatta – Vadászni egyelőre nem mehetsz. Esetleg, ha jobban leszel.
-Idejönnél egy percre? – esedeztem.
Megtette. Kezeim ráhelyeztem a tarkójára és fejébe vetítettem félelmeim, kéréseim. Utóbbinál apu morogni kezdett. Carlisle nagyot sóhajtott, majd válaszolt.
-Ha betartod, az utasításaim nem hiszem, hogy ezektől félned kellene. – újra bevetítettem egy képet – Ebben az esetben is mindent meg fogunk tenni értetek. Azt hiszem semmi akadálya, hogy Jacob-bal egy szobát kapjatok.
-Azt már nem! – dörmögte apu
- Apa! Ezt most fejezd be! – ültem föl – Ha itt nem lehetek Jake-kel nyugodtan mehetünk, a rezervátumba is!
Furcsa dolgot láttam apám tökéletes arcán. Bár nézését megfejteni nem bírtam gyomrom ugyanúgy összerándult. Sosem hittem, hogy valaha választanom kell közöttük. Hogy is gondoltam volna, hisz lehetetlent kérnének. Sem a farkas sem a vámpír családom nélkül nem bírom elképzelni az életem.

-Te is tudod, hogy sosem állítanánk ultimátum elé! – kezdte apa – Ha beleegyezem, a kérésedbe itt maradsz? – kérlelt.
„Győztem!” – gondoltam vigyorogva
-Belátom – sóhajtotta
-Ha Jake is szeretné maradunk! Apropó! Hol van? Látni akarom!
-Most mondja el Samnek, hogy…
-Ó! – tettem hasamra a kezem – Értem…
Odalentről kacagás hallatszott fel, majd egy puffanás és megint csak nevetés. Értetlen nézésemre apa válaszolt.
-Sam azt mondta nem is tudta, hogy az ő kis Jake-i fiújuk ilyen nagysrác lett. Jacob nekiment, Sam pedig újfent nevetgélni kezdett – még egy dobbanás – és Jake kis híján eltörte a zongorámat. – morgott.
„Az én családom” – kezdtem én is kacarászni.
-Jake szívem! – ordítottam - Kérlek! Nem hiszem, hogy Emily díjazná, amit Sammel csinálsz! – hangom újra csilingelt a hahotától.
Ezután dobogás a lépcsőn, majd… újra egy dörrenés.
„Az én családom” – mosolyodtam el megint.

Míg Jake és Sam fölértek visszagondoltam mindennek a kezdetére.
5 hónappal ezelőtt kinézetem leginkább egy tizenkét, míg elmém egy tizenhét éveséhez lehetett volna hasonlítható. Aznap este a La Push-ba látogattunk. Míg Jacob a fiúkkal én a két legjobb barátnőmmel Leah-val és Emily-vel lógtam. Anyuék vadásztak, így semmi akadálya nem volt annak, hogy ott is éjszakázzunk a jó öreg Billy-nél. Abban, hogy Jake-kel egy ágyban aludjunk semmi különöset nem lehetett találni, hisz otthon is együtt szoktunk. Mégis. Ez az este teljesen különbözött a többitől.
Most szorosan hozzábújva vackoltam el fejemet a mellkasán. Hallottam szuszogását és otthon éreztem magam. Igazából tényleg nagyon otthonos volt a kis zuga. Az egészben egy hatalmas ágy, egy régi íróasztal, és egy sötétbarna ruhásszekrény lett elrendezve úgy, hogy egy kis folyosót hagytak az ajtó felé.
Becsuktam a szemem, ám az álom pillangója ezúttal nem szállt szemhéjamra.
Orromat végighúztam a nyakán és az álla aljánál megálltam. Egész testében megremegett. Azt hittem nem tudok mit mondani, de mégis. Feljebb emeltem a fejem.
-Szeretlek! – suttogtam a szájába
-Én is! De hisz tudod! –hárított el
-Tudod, hogy nem úgy értettem…
-Fáradt vagy aludj. - szólt válaszra sem méltatva.
Rendben! Tényleg fáradt voltam! Legalábbis veszekedni. Átkaroltam nyakát, átvittem fejébe gondolataim és ajkam az övére nyomtam.
Néhány másodperc múlva apa morgása ugrasztott szét minket. Mindketten fölültünk és rámeredtünk.
-Beszélgessünk! – nézett Jake-re

2009-07-02 22:26.10

Lécci küld privibe! Mék! Pu!

elejére ... 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 24 25 26 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk