- Nem a te hibád – fogtam meg a kezét. Még mindig nem értem mi folyik itt. Barátság, jegygyűrű, ember, vámpír??? Teljesen összezavarodtam. 
- De igen, az én hibám. Ha nem veszünk össze Emmettel, akkor ez az egész nem történik meg, és te még mindig emlékeznél. Le kell mondani a jövő hetet – mondta.
- Miért? mi lesz akkor? – kérdeztem.

2009-11-16 16:23.43

nem, mert elmegyek az esküvőig, és a végén meg Edward emberi alakja hozza Őt vissza:D:D:D

2009-11-16 16:21.17

oks:D

2009-11-16 16:19.10

ezt hova?
mert itt válaszoltam. h köszi

2009-11-16 16:18.46

sztem is:S tegnap este pedig olyan jó volt:S:S
kiveszem

2009-11-16 16:15.57

vagy akk kiveszem,

2009-11-16 16:15.47

mit nem? magyarul

2009-11-16 16:12.37

akk mondom így

Mindent ösztönösen csináltam. Nem érdekelt, hogy vámpír, mert nem bántott és nem is akart, hisz mondta hogy szeretjük egymást. Biztos, hogy nem hazudna nekem. Nem így ismertem meg.

2009-11-16 16:10.22

tudom át kell írniXDXD
am már észrevettem azt a J. betűt:D

2009-11-16 16:06.18

kijavítottam a jóltXD

2009-11-16 16:05.39

am köszike:d a mailre válaszoltam:D

2009-11-16 16:05.15

am ezt egész végig a kómában látja:DXD Edward ott vámpír, nem ember, és el van jegyezve a csaj:d azért nem emlékszik semmire:d

2009-11-16 16:04.24

- Azt hiszem… igent mondtam – ránéztem, Ő pedig bólintott. – Mi történt? – kérdeztem. Teljesen össze voltam zavarodva.
- Összekaptunk kicsit Emmettel, és verekedtünk – mondta.
- Jól vagytok mindketten, ugye? - kérdeztem aggodalmas hangon.
- jól, mert vámpírok vagyunk. Nem tudjuk egymást olyan könnyen bántani – nevetett.
- Vámpír? – kérdeztem el-elfúló hangon.
- Erre csak később akartam kitérni, de igen. Majd elmondom. – Bólintottam, Ő pedig folytatta. – Tehát, verekedtünk Emmettel, mikor te jöttél lefele a lépcsőn. Rád figyeltem, mikor Em megfogott majd a korláthoz vágott, mire az letört, te pedig lezuhantál a földszintre és beverted a fejed. Csak azt nem értem, hogy miért hagyták a többiek, hogy leess – túrt bele a hajába.
- Nem a te hibád – fogtam meg a kezét. Mindent ösztönösen csináltam. Nem azt néztem, hogy micsoda, hanem hogy ki. Tudtam, hogy nem álmodtam azt, hogy Ő ember volt.

2009-11-16 16:03.04

mondjak valamit a részzel kapcs??
am a Minden, amit javítottál, én marha kijavítottamXDXD

2009-11-16 16:01.21

Really?:D:D:D

2009-11-16 15:54.02

oks
ezek szerint sok a hibámXDXD

2009-11-16 15:49.53

- Hogy érzed magad? - kérdezte bársonyos hangján. Először meg sem tudtam szólalni, nem hittem a szememnek.
- Jól - feleltem.
- Megijesztettél - simogatta meg az arcom kézfejével, ami jéghideg volt.
- Nem értelek - mondtam. - Te jól vagy? - kérdeztem, mert semmit sem értettem.
- Igen, semmi bajom, de nem is én lettem rosszul, hanem te – puszilta meg a homlokom.
- De…
- De? – kérdezte.
- Autóbalesetet szenvedtünk – mondtam, és közben értetlen arcot vágtam.
- Milyen autóbaleset? – kérdezte Alice, közben megpróbáltam felülni, de eszméletlenül fájt a fejem, így visszazuhantam az ágyra.
- Óvatosan – fektetett vissza Edward.
- Hát… a suli felé tartottunk, mikor egy hangos csapódással minden elsötétült körülöttem – emlékeztem vissza. Mindenki engem nézett, főleg Edward, akinek furcsa volt a tekintete, mintha valamire nagyon koncentrálna.
- Igazat mond – szólalt meg végül.
- Persze, hogy igazat mondok! Nem találok ki ilyeneket, és egyébként is, mi vagy Te, hazugságvizsgáló? – kérdeztem egy kis éllel a hangomban.
- Gondolatolvasó, de ezt te is nagyon jól tudod – mondta. Teljesen ledöbbentem. - Gondolatolvasó? - kérdeztem magamtól.
- Igen – felelte a ki nem mondott kérdésemre. Összeszedtem minden erőmet és felkeltem az ágyból.
- Feküdj vissza, még pihenésre van szükséged – mondta Carlisle.
- Jól vagyok – szóltam, majd kimentem a szobából, de még mindig sajgott a fejem.
- Jenny, menj vissza a szobába! – termett előttem Edward. Ezt meg, hogy csinálta? - kérdeztem magamtól.
- Ne bolondozz, tudod jól, hogy, hogy csináltam.
- Nem hinném. Olyan furcsa vagy.
- Tudom, de te is. – kérdő tekintettel meredtem rá. – Mármint, hogy te is tudod.
- Istenem! Beszélj érthetőbben, kérlek.
- Gyere – kapott fel az ölébe, majd egy szempillantás alatt ismét a szobában voltunk. Letett az ágyra, én pedig elhúzódtam tőle.
- Össze van zavarodva, de mást is érzek nála – szólalt meg Jasper. Érez? Nem értem.
- Igen, azt látom – mondta Edward.
- Szerintem kiesett neki pár dolog – hallottam meg Rosalie hangját.
- Pár dolog? Mindent. Az a csoda, hogy tudja kik vagyunk – emelte meg a hangját Edward.
- De úgy látszik, arra nem emlékszik, hogy mik is vagyunk – szólt Rosa. Erre már felkaptam a fejem.
- Ezt, hogy értetted? – kérdeztem suttogva.
- Én nem mondom el neki Edward. Neked kell – szólt Rosalie.
- És ezek szerint mindent – mondta Carlisle.
- Igen – hajtotta le a fejét.
- Nem lesz semmi baj, láttam – mosolygott Alice. Látta? Hogy érti azt, hogy látta? - kérdeztem magamtól.
- Remélem – sóhajtott. Mire körbe néztem a helyiségben már senki sem volt bent, csak Edward és én. Nem mondott semmit sem, csak leült mellém az ágy szélére, majd rám nézett.
- Semmire sem emlékszel, igaz? – kérdezte szomorúan.
- Mire kéne? – tudakoltam.
- Ránk – felelte.
- Ránk?
- Igen.
- Magyarázd el!
- Mi együtt vagyunk Jenny – mondta.
- Mármint… úgy együtt? – kérdeztem, mire csak egy bólintást kaptam válaszul. – Az nem lehet. Megbeszéltük a kocsiban, a baleset előtt, hogy nagyon jó barátok leszünk.
- Az nem történt meg, csak egy álom volt. Szeretjük egymást. Megkértem a kezed.
- És mit válaszoltam? – kérdeztem. Ő lenézett a bal kezemre, én pedig követtem a tekintetét. Akkor vettem észre, hogy egy gyönyörű gyémántgyűrű díszeleg az ujjamon.
- Azt hiszem… igent mondtam – ránéztem, Ő pedig bólintott.

2009-11-16 15:48.21

azt hitem elmentél, de szerencsére tévedtem

szia Rita

2009-11-16 15:32.06

értem

2009-11-16 15:23.29

158849. hsz

2009-11-16 15:17.59

nos??????????????

elejére ... 193 194 195 196 197 198 199 200 201 202 203 204 205 206 207 208 209 210 211 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk