Több helyen mély sebeket kapott és folyt belőle a vér. Eleredtek a könnyeim.
- Edward! – szólongattam, de nem felelt. – Edward, kérlek, nyisd ki a szemed! – ráztam meg. – Edward! – arcizmai megrándultak majd lassan kinyitotta a szemeit és rám nézett.
- Jól vagy? – kérdezte nehezen és megsimogatta az arcomat, Én pedig még mindig sírtam.
- Már megint mással foglalkozol, és nem magaddal! – mondtam kicsit mérgesen. – Nincs semmi bajom, de Te… - néztem rá és csakúgy záporoztak a könnyeim és kezembe temettem az arcomat.
- Jenny, kérlek, ne sírj!
- Nem akarlak elveszíteni. – néztem rá könnyes szemekkel.
- Nem lesz semmi bajom – mosolygott, bár tudtam, hogy nagy fájdalmai vannak és, hogy nem mond igazat.
- Hazudsz! – vettem ölembe a fejét és ráhajtottam fejemet az övére, közben simogattam az arcát. – Maradj velem, kérlek – egyszerűen nem tudtam abba hagyni a sírást.

- Carlisle – szólalt meg szerelmem.
- Igen?
- Vidd el innen! Nem akarom, hogy lássa – szólt. Carlisle bólintott, majd felállt és felém nyújtotta a kezét, de én nem fogadtam el.
- Nem! Maradok! – ellenkeztem.
- Nem fog jönni, ezt Te is jól tudod – mondta Edwardnak. Bólintott.
- Mondd el Carlisle! Tudnom kell! – szipogtam.
- Elég, ha Te tudod, kíméld meg Őt – szólalt meg szerelmem.
- Kérlek! – néztem könyörgő szemekkel Carlisle-ra.
- Halálos sebet kapott, még ha el is tudnám látni a sérüléseit belehalna – mondta elgyötört arccal. Újra könnyek szöktek a szemeimbe és Edwardra néztem, aki komoly arccal nézett rám. A többiekre pislantottam, akik mind fájdalmas arcot vágtak. Mindenki sírt könnyek nélkül, de legfőképp Esme. Neki nagyon fájt, hogy elveszíti a fiát és bár orvos a férje még Ő sem tudja megmenteni.
- Hagyjatok magunkra – szólalt meg Edward. Bólintottak, de mielőtt elmentek volna mindenki elbúcsúzott Tőle. Ez olyan volt, mint aki tudja, hogy meg fog halni egy betegségben és elköszön a szeretteitől. Becsuktam a szemem majd letöröltem a könnyeimet, mikor újra kinyitottam a szemem már senki sem volt ott. Nem tudtam, hogy képes ennyire könnyen venni a halálát.
- Nem veszem könnyen Jenny. Elveszítelek örökre és nem akarom, hogy fájjon, ezért kértem meg Carlisle-t, hogy vigyen el innen. A testvéreim majd… teszik a dolgukat és… - nem hagytam, hogy befejezze, mert megcsókoltam, talán utoljára, mert csak… mert csak percei voltak vagy másodpercei és ezt Ő is ugyanolyan jól tudta, mint Én.
- Követni foglak – suttogtam, mikor ajkaink elváltak egymástól.
- Nem! Nem Jenny! Neked élned kell, hallod? – fogta kezei közé az arcomat és mélyen a szemembe nézett.
- Edward…
- Nem. Ezt nem teheted se Velem, sem a családoddal és Alice-ékkal sem.
- Én nem tudok nélküled élni – kulcsoltam össze a kezünket.
- Én sem – simogatta meg szabad kezével az arcomat. – Mindig szeretni foglak.
- Örökké – hajoltam közelebb hozzá, és egy utolsó csókot nyomtam hűvös ajkaira majd elhúzódtam, de Ő már nem nyitotta ki többet a szemét. Mellkasára hajtottam a fejem és zokogni kezdtem. Egész testemben remegtem. Azt kívántam bárcsak megölt volna Victoria, mikor alkalma volt rá, így nem kéne elviselnem azt a hatalmas fájdalmat, amit Edward elvesztése okozott.

2009-10-03 16:35.58

igen most frissítettem:D:D
sztem is:d
nekem meg kéne folytatni a 2. fejit mert soha nem leszek vele készen
am tegyek be belőle részt, amikor...

2009-10-03 16:25.54

láttam h felraktad:D:D:D
én is remélem:D:D:D

2009-10-03 16:16.22

:D:D:D:D

2009-10-03 16:10.23

ja, igen legyen ennyi:D

2009-10-03 16:04.08

bocsi csak kcisit lassú vagyok

2009-10-03 16:03.58

mármint?

elejére ... 410 411 412 413 414 415 416 417 418 419 420 421 422 423 424 425 426 427 428 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk