VIII. Fejezet – II. nap és a látogatók

Miután elment Tony, el is aludtam. Majd csak másnap reggel keltem fel. Kipihenten, nyugodtan ébredtem magamtól. Annyira mélyen aludtam, hogy nem is álmodtam, és az éjszakai viharra se ébredtem fel.
- Jó reggelt Laura – jött be az orvosom. - Jól aludtál?
- Jó reggelt – köszöntöttem én is. – Igen, tegnap dél óta fel sem keltem.
- Ennek örülök, akkor megyünk az első kezelésedre. - A kezelés nem tartott sokáig, és nem is fájt. Igaz részleteket nem tudok, mivel csukott szemmel kellett lennem. De az megnyugtatott, hogy Tibi folyamatosan beszélt hozzám, így elterelte a gondolataimat. Így még csak eszembe se jutott, hogy kinyissam a szemem, és megnézem, mi történik velem.

Miután végeztem kedvenc dokim elkísért a szobám ajtajáig.
- Jó pihenést. Ha végeztem, benézek hozzád, hogy minden rendben van-e. Most megyek. Addig is szia.
- Jó, szia – köszöntem el, és besétáltam a szobába. Mikor beléptem Lori ott állt az ablaknál.
- Szia – köszöntem rá hangosan. – Hát te?
- Szia, nemsokára megyek dolgozni, csak gondoltam benézek, és megkérdezem, hogy vagy, és hogy mi volt a családoddal. – A család szó hallatán, a szívem összeszorult, és eszembe jutott a tegnapi nap. Arra eszméltem fel, hogy Lori egy zsebkendőt lógatott az orrom előtt. Elvettem tőle, és letöröltem a könnyeim. Sírtam…
- Mi a baj Lau? – Kérdezte tőlem felém hajolva.
- Semmi – válaszoltam szipogva.
- A család vagy a kezelés? – Nem adta fel egy könnyen a faggatózást.
- Semmi!
- Mond el! Talán tudok segíteni.
- Nem, nem tudsz! – Adtam meg magam. – Utál a családom!
- Dehogy utálnak – karolt át. – Te kedves, aranyos, segítőkész vagy, látom rajtad.
- De ők akkor is utálnak! Tudom! – Borultam a vállaira. – Most is összevesztem apámmal.
- Nyugi – simított végig a hátamon. – Biztos nem gondolta komolyan. – Ránéztem és kitört belőlem minden, egyszerűen elegem volt.
- De komolyan gondolta, és ne gyere nekem azzal, hogy csak a haragból mondta. Mert nem, tudom és érzem. – Ekkor már zokogtam, fejemet ismét a vállaira hajtottam, és nyílt az ajtó.

Nyílt az ajtó és Tony lépett be rajta. Próbáltam megnyugodni, és Lorit eltolni magamtól. Nem akartam gyengének mutatkozni a látogatóm előtt, és nem szerettem volna, ha kiderül előtte is, hogy mi a bajom. Már csak szipogtam, mikor megkérdeztem.
- Ti ismeritek egymást?
- Nem – válaszolta Lori, Tony pedig csak a fejét rázta. Én meg, ahogyan a tévében szokás, Lorira mutattam.
- Tony ő itt Szabó Lorenzó. - Tonyra mutattam. – Lori ő pedig itt Kis Máté Anthony. – Elindultak egymás felé és kezet fogtak. Ezután Tony hirtelen az ágyamhoz lépett, felém hajolt és adott három puszit az arcomra, majd a háta mögül elővett egy doboz bon-bont és átnyújtotta nekem, és leült az ágyamra oda, ahol az előbb még Lori ült. Teljesen ledöbbentem Tonyn, a puszik a csoki, de még jobban ledöbbentett Lori viselkedése. Ő csak hátrált tőlünk, és minket figyelt. Mint, aki megváltoztatta döntését, megszólalt.
- Nekem most mennem kell dolgozni – mondta, és közelebb jött, megfogta a kezem, és homlokon puszilt. Lassan engedte el a kezem, nagyon lassan, mintha nem akarná elengedni.
- Sziasztok – köszönt el és végig engem nézett. Én éppen ki tudtam mondani egy sziát, hangom remegett. Ahogy rám nézett, gyomrom görcsbe rándult, és a szívem ki akart szakadni a helyéről. Ahol hozzámért a keze és az ajka, ott a bőröm égett. Akartam őt. Vágytam az érintésére. A lelkem szárnyalt a boldogságtól, a mennyben éreztem magam.

Lori szemszöge

Nyílt az ajtó, és egy fiatal srác lépett be rajta. Már láttam valahol, de nem tudtam, hogy hol. Lau próbált eltolni magától, hagytam magam, biztos indokkal tette. Valamivel nyugodtabbnak látszott, mikor megkérdezte:
- Ti ismeritek egymást?
- Én csak egy egyszerű nemmel feleltem, míg a srác csak a fejét rázta. Láttam Laun, hogy kicsit zavarban van, és hogy nem tudja, mit csináljon. Lassan felemelte a kezét, és rám mutatott.
- Tony – mondta ki a srác nevét. – Ő itt Szabó Lorenzó – kezével irány váltott. Most a srácra mutatott. – Lori, ő pedig itt Kis Máté Anthony. Felálltam, hogy ne tűnjek udvariatlannak, és elindultam Tony felé, aki szintén megindult felém. Kezet nyújtottam neki, és ő gyenge szorítással megrázta. Majd gyorsan megkerült, odalépett Lauhoz, és adott neki 3 puszit megy egy doboz bon-bont, és leült az ÉN helyemre. Láttam Laurán, hogy ledöbbent, és én is, de én nem csak ennek a Tonynak a viselkedésén, hanem a saját reakciómon is. Legszívesebben kidobtam volna az ablakon. Nem akartam Lau közelébe látni, hátrálni kezdtem. Érzések ezrei kerítettek hatalmukba, nem tudtam, mi van velem. Nem szerethetem Laut, nem szabad, hisz nekem ott van Klau. Friss levegőre volt szükségem, egyedül akartam lenni a gondolataimmal. Hirtelen ötlettől vezérelve megszólaltam. – Nekem most mennem kell dolgozni – mondtam, pedig még több mint egy órám volt kezdésig. Oda léptem Lauhoz, meg akartam mutatni, annak a beképzelt nyikhajnak, hogy Lau nem az övé. Óvatosan megpusziltam homlokát, és megfogtam a kezét, lassan távolodtam el tőle, és a kezét sem engedtem el. Magammal akartam vinni, nem akartam kettesben hagyni őket. Már az ajtóban jártam, mikor Lau köszönt, mintha hangja remegett volna, de biztos csak képzeltem. Mikor kiértem a friss levegőre, valamennyivel megnyugodtam, de az érzéseimmel továbbra se voltam tisztába. Klau, ő az oka az egésznek, azzal hogy nincs itt.

2009-09-19 20:15.30

oksa
*tátott szájjal bambul* xd

2009-09-19 20:08.17

Laus szemszöggel együtt:D
de akkor sem vmi hosszú:S

2009-09-19 19:54.49

Hát akkor magamba beszélgetek
sztem rövid:S

2009-09-19 19:43.49

am nem túl rövid ez a feji?

2009-09-19 19:38.47

Köcce:D:$
asszem készen is vagyok, és jön a kövi feji:D még ma elkezdem míg észbe van

2009-09-19 19:35.59

És mien?:$

2009-09-19 19:35.02

Nem vagy hülye és nem tévedsz:D
vhogy így akartam xd

2009-09-19 19:32.49

Nyílt az ajtó, és egy fiatal srác lépett be rajta. Már láttam valahol, de nem tudtam, hogy hol. Lau próbált eltolni magától, hagytam magam, biztos indokkal tette. Valamivel nyugodtabbnak látszott, mikor megkérdezte:
- Ti ismeritek egymást?
- Én csak egy egyszerű nemmel feleltem, míg a srác csak a fejét rázta. Láttam Laun, hogy kicsit zavarban van, és hogy nem tudja, mit csináljon. Lassan felemelte a kezét, és rám mutatott.
- Tony – mondta ki a srác nevét. – Ő itt Szabó Lorenzó – kezével irány váltott. Most a srácra mutatott. – Lori, ő pedig itt Kis Máté Anthony. Felálltam, hogy ne tűnjek udvariatlannak, és elindultam Tony felé, aki szintén megindult felém. Kezet nyújtottam neki, és ő gyenge szorítással megrázta. Majd gyorsan megkerült, odalépett Lauhoz, és adott neki 3 puszit megy egy doboz bon-bont, és leült az ÉN helyemre. Láttam Laurán, hogy ledöbbent, és én is, de én nem csak ennek a Tonynak a viselkedésén, hanem a saját reakciómon is. Legszívesebben kidobtam volna az ablakon. Nem akartam Lau közelébe látni, hátrálni kezdtem. Érzések ezrei kerítettek hatalmukba, nem tudtam, mi van velem. Nem szerethetem Laut, nem szabad, hisz nekem ott van Klau. Friss levegőre volt szükségem, egyedül akartam lenni a gondolataimmal. Hirtelen ötlettől vezérelve megszólaltam. – Nekem most mennem kell dolgozni – mondtam, pedig még több mint egy órám volt kezdésig. Oda léptem Lauhoz, meg akartam mutatni, annak a beképzelt nyikhajnak, hogy Lau nem az övé. Óvatosan megpusziltam homlokát, és megfogtam a kezét, lassan távolodtam el tőle, és a kezét sem engedtem el. Magammal akartam vinni, nem akartam kettesben hagyni őket. Már az ajtóban jártam, mikor Lau köszönt, mintha hangja remegett volna, de biztos csak képzeltem. Mikor kiértem a friss levegőre, valamennyivel megnyugodtam, de az érzéseimmel továbbra se voltam tisztába. Klau, ő az oka az egésznek, azzal hogy nincs itt.

Kész, így gondoltam.

2009-09-19 19:32.06

láttam Laurán hogy ledöbbent, és én is ledöbbentem, eredetileg így nézett ki:D

2009-09-19 19:25.44

am megoldottam xd
azon filózok, h belekeverjem még ma az orvost is, mármint ebbe a fejibe:D

2009-09-19 19:24.00

Majd gyorsan megkerült, odalépett Lauhoz, és adott neki 3 puszit megy egy doboz bon-bont, és leült az ÉN helyemre. Láttam Laurán, hogy ledöbbent, és én is, de én nem csak ennek a Tonynak a viselkedésén, hanem a saját reakciómon is. Legszívesebben kidobtam volna az ablakon. Nem akartam Lau közelébe látni, hátrálni kezdtem. Érzések ezrei kerítettek hatalmukba, nem tudtam, mi van velem. Nem szerethetem Laut, nem szabad, hisz nekem ott van Klau. Friss levegőre volt szükségem, egyedül akartam lenni a gondolataimmal. Hirtelen ötlettől vezérelve megszólaltam. – Nekem most mennem kell dolgozni – mondtam, pedig még több mint egy órám volt kezdésig.

2009-09-19 19:19.57

az egyik vagy akár a 2 volna-t eltüntetni, mindjárt bemásolom a szövegkörnyezetet:D

2009-09-19 19:14.36

Legszívesebben odamentem volna, és kidobtam volna az ablakon
ezt h tom átírni?

2009-09-19 19:13.56

Ismerem és jó szám xd
nah mostmár írok:D

2009-09-19 19:09.04

Köszi Gicus
linket kérhetek?

szija Rita puszancs Ó nagy mester xd

2009-09-19 19:03.17

Szóljatok már rám, h írjak és hallgassak zenét

2009-09-19 18:58.41

felugrok iwiwre, és utána folytatom xd

2009-09-19 18:57.58

Köszi:$ köszi a javítást is:D nah meg a tippeket:D
köszi:$

elejére ... 237 238 239 240 241 242 243 244 245 246 247 248 249 250 251 252 253 254 255 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk