Kritikám:
Bernardo Bertolucci eposza örökre bevéste nevét a filmtörténetbe. Részesült hatalmas dicséretben, de kapott szinte már-már gyalázó kritikákat is. Mindkét reakciónak több oka volt....
A film történetéről nem szeretnék túl sokat írni. Kerettörténete 1945. 04. 25-én játszódik a felszabadulás napján. Ezután a film visszaugrik a század elejére, és egy napon megszületik Olmo, a parasztcsalád sarja, és Alfredo, az uraság unokája. Innentől tárul elénk a huszadik század, barátságuk és ellentéteik révén.
A Novecento elképesztően realisztikus, de még inkább olyan alkotás... ...amit egyszerűen nem tudok megnevezni, és nem is tudom elhelyezni sehová. Annyira gyönyörű, és... csodálatos számomra. Ennek oka elsősorban Ennio Morricone fenséges zenéje. Morricone amúgy is nagy kedvencem, nagyon sok művét ismerem, de számomra a Novecento az abszolút kedvenc. Nálam a lekörözi a Volt egyszer egy Amerikát- vadnyugatot is. Másik ok ami miatt erre az alkotásra a megfelelő szó a gyönyörű, az a fényképezés. A film szerkezete az évszakok váltakozásaira van tagolva. A boldog gyermekkorban, amikor még szinte minden jól ment, nyár van. Amikor Olmo hazatér a háborúból, és elkezd romlani barátsága Alfredoval, akkor lesz ősz. A fasizmus borzalmait Bertolucci természetesen a téllel szimbolizálja, és a felszabadulás napján a tavasz lép érvénybe. Tonino Delli Colli volt az operatőr, és hát tényleg szívből lehet neki gratulálni. Nem csak ezért a munkájáért, hanem mindenért amit ez az ember adott a filmművészetnek. R.I.P.
A színészi játékot is csak dicsérni tudom. Annak ellenére, De Niro nem a szokásos szenzációs formáját hozta, hanem szimplán "csak" jól játszott. Gerard Depardieu nagyon erősen játszott, és hát ott van még Hollywood egykor nagy óriása Burt Lancaster, aki véleményem szerint a legjobb volt a filmben. Nagyon hitelesen játszott. Aki még kiemelkedő volt az nem más mint Donald Sutherland, ő is remek volt, tökéletesen hozta az elvetemült fasiszta pszichopatát. A többi mellékszereplő is nagyon rendben volt, a gyerekszínészek is szuperek voltak. (Amúgy Dominique Sandát kifejezetten jó volt meztelenül látni):)
Nos, hát a film elemzése előtt írtam, hogy a filmet sok helyen magasztalták, sok helyen durván elutasították. Az utóbbi okra azt hiszem a legutolsó kép az egyik válasz. Ugyanis az amerikaiak akkoribab nem voltak túlzottan oda, ha a filmvásznon, nyílt szex folyik. A másik ok, mert a film végén fölhúzzák a vörös zászlót boldogan. Őszintén bevallom, ez a jelenet nekem sem tetszik, de Bertolucci megmagyarázta, mi volt az oka ennek a jelenetnek. És így megbocsátom neki. Úgyhogy ennek a filmnek semmi, de semmi köze, egy egyszerű pártpropaganda filmhez. (Aki kíváncsi, hogy magyarázta meg a Bertolucci a vörös zászlós, túlzottan balos jelenetet, az nézzek wikin utána. A "Bertolucci a filmről" bekezdésnél találja)
Összességében én nem tudom szidni ezt a filmet. Nem is akarom, ha akarnám sem tudnám. A játékidő több mint öt és fél óra, de egy szemernyit sem unalmas. Megható, gyönyörű szól a barátságról, ellentétről, szerelemről, szeretetről és még sok más fontos dologról.
Bertolucci filmeposza nálam mindig bent lesz a top5 filmjeim közt. Szívből köszönetet mondom, de legfőképp gratulálok az egész stábnak ezért a filmért
Értékelés: 10/10, ha százalékolni kéne, akkor egy apró pici százalékot sem vennék el tőle. 100%-os remekmű!!!
|