Úgy vélem, sokan nem értenek majd egyet velem, de ez nem vélemény kérdése, az érzéseimet mondom el, amit racionális érvekkel nem lehet cáfolni.
A fekete-fehér világ az igazi, az eredetünk, az ember életének kezdete.
Amikor még kisgyerek módjára, ösztönösen élt a világban. Nem kellett törvény, nem kellett rendfenntartás, mert ösztönösen tudta, mi a dolga, mi a helyes, mit kell tenni, mi a szenvedés nélküli édeni boldog élet. Nem firtatta a miértet, élte a biztonságos és boldog életet. A fekete és fehér az egyszerűség jelképe, a bűntelenségé, a szenvedésmentességé és a tökéletességé.
A tűz hiánya nem csak színhiányt jelent, hanem a szenvedés hiányát is, mert a tűz éget, pusztít is. Meleg volt anélkül is, étel, ital, fedél megvolt, de nem volt szenvedés, nem volt pusztulás.
Kívülállóként ez borzalmas és élhetetlen. De csak a megrontott kívülálló szemével.
Nem véletlen, hogy mikor jelenik meg az első színes virág. Úgy láttatja, hogy a fizikai szerelem beteljesülésével, pedig a paráznaság, a szabadosság, az igazi felelősség hiánya, a következményekkel való abszolút nem törődés. Ez elkápráztat, ez a színesség teszi a tulajdonképpeni bűnös világot csábítóvá. Kárpótlásul a bűnért. Amikor a színek megjelennek, mindig valami rossz történik. Házasságtörés, szabadosság -- és amit nehezen fog fel az ember, az olyan tudásnak a megszerzése, amivel nem tud igazán bánni. Hiszen tény, hogy minden emberi találmány, minden fordítható rosszra is és fordítják is.
A szín elkápráztat - az embert így kápráztatja el a megszerzett tudása. Tudja a jót, de teszi a rosszat, mert pillanatnyilag csodás érzést ad. Egy kisgyerek kezébe nem adnak gyufát, nem engedik veszélyes helyre. Az ember is kis gyerek még a világ egészéhez képest.
Igen, tudatosan vállalja a veszélyt, a szenvedést, a nélkülözést, a betegséget, csak tehesse amit akar.
Aztán minden erejével szabadulni igyekszik a veszélytől, kisebbíteni akarja a szenvedést és szüntetni a betegséget. A tudásával akarja elérni -- pedig a megoldás az ösztönös, egyszerű és tiszta élet, a fekete-fehér.
Amikor tudatra ébred az ember, azaz amikor a filmben minden egyszerre cinessé válik, egyszerre törvények is kellenek, hogy szabályozható legyen az élet. De senki nem tartja be, mert minek, mert a színek elkápráztatnak.
Az egész világ, a természet egyszerre színessé - azaz bűnössé vált. És viseli annak minden gyötrelmét olyan görcsösen, hogy ragaszkodik minden szenvedéshez inkább, mert úgy elkápráztatják a színek, hogy azt hiszi, ez az igazi világa.
Nem tudom, ki hogy volt vele, de én szinte szomjaztam a fekete-fehéret és reménykedtem, hogy legalább egyvalaki marad ilyen. De a világ valóban egészen bűnössé lett- és ragaszkodik az ember a bűneihez, mert azt hiszi ez az élhető világ.
Pedig ez a káprázat, minden igazságtalanságával, gyötrelmével, szenvedésével és tragédiáival.
Választani kell, ki hova akar tartozni: a színes és káprázatos pillanathoz, ami pusztuláshoz vezet -- vagy a fekete-fehér egyszerű igazsághoz, ami igazi élhető életet ad és örökké...
Lehet kinevetni, lehet hozni egy rakat ellenérvet, de én az utóbbit akarom!
|
