![]() | ![]() |
![]() |
Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak | ![]() |
Bejelentkezés | |
E-mail: | |
Jelszó: | |
Megjegyezzelek? | |
Regisztráció Elfelejtett jelszó | |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Gyerekjáték (2019) (Blu-ray) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Good Will Hunting - Film4, 22:00 |
A bosszú börtönében - AMC, 22:25 |
Széttörve - Film+, 22:55 |
Amerikai botrány - Viasat Film, 22:55 |
Gyilkos szezon - Paramount Network, 23:30 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Timothy Spall (68) |
Donal Logue (59) |
Adam Baldwin (63) |
Daniel Olbrychski (80) |
John Pyper-Ferguson (61) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Mit hallgatsz most? |
Gene Hackman - Vélemények |
Mécs Károly - Vélemények |
Michelle Trachtenberg - Vélemények |
Eduardo Rózsa Flores - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Válaszcsapás ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
Jennifer Runyon ![]() ![]() ![]() ![]() ![]() |
2018-11-01 00:23.39 |
A 4. részhez képest itt már észrevehető, hogy MTV-klipesztétikával dolgozott a rendező. Jóval változatosabbak a kamera-nézőpontok, gyakoribbak a vágások, végre észrevehető valamilyen új rendezői koncepció, ami a 80-as évek végének vizuális stílusához akarja igazítani a Halloween frachise-t. (Fantáziadús megoldás, ahogy intercutok kötik össze Jamie ceruzarajzát a kutyaugatással és a faragott tök szimbólumával.) Ezért izgalmas zsinórban végignézni az egyes részeket.
Történetileg nem képes túlnőni az átlag 80-as évekbeli tinifilmek világán - nem is biztos, hogy ez a feladata. A végső harc is a tíz évvel azelőtti végjáték akciódúsabb replikája. A plusz réteget az okkult vonal beillesztése jelentené... A színészek annyira túljátsszák a szerepeiket, hogy Jamie Lee Curtis, a sikolykirálynő elbújhat mellettük: ezek alaphangon rinyálnak. Donald Pleasence Loomisként sok esetben rémisztőbb, mint maga Myers, ezt az aránytévesztést már nehezen lehet megbocsátani. Ami pedig az egymás után négyszeres áljumpscare-t illeti, amiatt kedvem lett volna beleereszteni a rendezőbe hat golyót. |
2018-10-31 21:31.27 |
Az elején, amikor Jamie nem tud elaludni, utalást tesz rá a mostohanővére, hogy 11 éve történt valami Laurie-ékkal, és hogy amikor ő volt ugyanennyi idős, Laurie ugyanígy bébiszittelte őt.
De a halál oka nem derül ki. A filmről magáról: nem vagyok egy Halloween-fan, de elismerésre méltó, ahogy Carpenter vér nélkül is tudott feszültséget teremteni. (Nem olyan régen változott meg a véleményem az 1978-as Halloweenről, eddig utáltam... biztos a kor teszi :) Ennek a rendezője képtelen ilyesmire, pedig egy horrorfilmnél nem árt, ha izgulni is lehet, lehetőleg folyamatosan. Nem lett volna nehéz valami egyedi látásmóddal felülmúlni a lassan kifulladó slasher-korszak tucatfilmjeit. (Ez is inkább az USA-n kívül sikerült, pl. 1987-ben Michele Soavinak a Deliriával.) |
2018-10-31 12:10.19 |
Az első négy műsoron remekül lehetett trashelni. Erre legalább tökéletes :) A többi adást úgyse nézem, mert érdektelen - ha csak elő nem kerül egy újabb Mirjam-színvonalú produkció, valami prosztó Gáspár-reakcióval megfejelve. |
2018-10-30 13:36.52 |
A kéjelgés és a közszeméremsértés olyan jogi kategóriák, amikbe eddig sem sikerült beletuszkolni a felvonulást, és ezután sem fog.
Igenis elfogadhatónak tartom, mert ahogy lentebb írtam, számomra ez egy nem több egy valóban exhibicionista karneválnál. Mellesleg a budapestin már szerintem több a heteró szimpatizáns, mint a buzi. (Nálam sincs éle a kifejezésnek, én is használom magamra.) A camp stílus, amit többnyire képvisel, nyilván nem tetszhet mindenkinek... |
2018-10-30 10:21.29 |
Ha jobban érdekli az űrhajózás, akkor természetes, hogy űrlényeket hoz fel az érvei védelmében.
Ebbe így jobban belegondolva, egészen abszurd a történet :D |
2018-10-30 10:18.28 |
Színes-szagos karnevál, olyan, mint egy szüreti felvonulás, csak más tartalommal. De van ám körülötte egy egész hétnyi, vagy hónapnyi rendezvénysorozat. |
2018-10-30 09:11.40 |
Az, hogy megnézzünk valamit, hogy utána fröcsögjünk róla, a hate watching jelenségéhez is tartozhat. Ezért nézzük az X-faktort is pl. :) |
2018-10-30 09:06.01 |
Ctulhu nem ostoba, hanem megfontolt homofób, bizonyára érvekkel tudja alátámasztani, miért (lehet, hogy ez valahol meg is történt, én nem voltam ott). Persze ezekre én már nem elllenérvelek, kinőttem belőle, tudom, hogy felesleges. |
2018-10-30 08:46.07 |
Szükség van homofóbokra, mert ha nem lennének, nem lenne Pride sem. Köszi, hogy vagytok! |
2018-10-29 13:43.14 |
Nem értem a problémádat. Attól nem lesz több buzi, meg biszex, hogy ilyen filmek készülnek. Mi nem ilyen filmek hatására szaporodunk, hanem minket is szült valaki, erről tudtál? |
2018-10-29 12:24.54 |
Nálam Hooper rendezése sem menti meg a karaktereket a forgatókönyvízűségtől. A mély érzelmek... elfogadom, hogy a műérzelmekhez színészvezetésileg hozzá tud adni valami mélységet, nem véletlenül halta bele magát olyan hatásosan Anne Hathaway az Oscarba. (Ott kellett volna befejezni a filmet szerintem.) |
2018-10-29 04:46.41 |
Elég egyszerű felülni a rantvonatra, de vannak ennek a filmes terméknek pozitívumai is.
- A "Kétszázhúsz felett" szépen van ritmusra vágva és filmezve is a 80-as évek sztenderdjei szerint. Az alkotók merészen bíztak az irányíthatatlan drón felvételeiben, és ebből a vágó megpróbált a lehető legjobban kijönni - a 2000-es évek közepének tömegfilmes vágási sztenderdje szerint. Ez a korát megelőző retró-törekvés amúgy az egész filmre jellemző. - Stohl András járt beszédtechnika órára. - Rátóti Zoltán az összesen kétperces jelenetében el tudja hitetni, hogy létezik még jó magyar filmszínészi játék az Aranyéleten kívül. - A "Darabokra törted a szívem" c. számot Szabó Kimmel, a hivatásos színész jobban énekli, mint Járai Márk, a hivatásos táncdal-előadóművész. - A film olyan kellemesen elringatott, hogy bele is aludtam fél órával a vége előtt, tehát biztosan és annyit, mint A muzsika hangja, amibe szintén bele szoktam aludni. |
2018-10-29 02:13.52 |
A 3. rész (Rosa) után nem tűnik úgy, hogy egy ügyes, univerzális showrunner vette volna kézbe a sorozatot :(
Az új Doktor személyiségével semmi gond, az jó irányba fejlődik, mert ezúttal sehogy nem avatkozik be a történelem folyásába, pedig nagyon akarna (itt jön be Jodie Whittaker tényleg nagyszerű játéka, pedig még mindig csak az előzőket rimékeli). Viszont a sztorik vázlatos kidolgozása és a karakterábrázolás árnyaltsága annyira nem tud együtt mozogni, hogy már most fáj... Majd remélem, jobb lesz. |
2018-10-29 00:37.06 |
Elég baj. |
2018-10-28 21:01.49 |
Ha a kritikusok közepesnek tartják, akkor nagy eséllyel egy átlagos, magasabb költégvetésű brit biopic lehet a végeredmény, amilyen A király beszéde, vagy a Kódjátszma volt. |
2018-10-23 02:06.46 |
Könnyen beletörhetett volna a bicskája bárkinek, aki nem egy Elem Klimov-kaliberű rendező. Ő profitálni tudott a film kollázs-jellegéből: ha már nincs pénz a történelmi események nagyívű restaurálására, akkor korabeli dokumentum-, híradó- és játékfilmrészleteket illesztünk be, de nem csak illusztrációként, hanem ellenpontozásra, az események alátámasztására, azaz dramaturgiai funkciót adva az azóta unásig használt filmes eszköznek. Jól áll a filmnek ez a stílus, még ha ismert is, hogy többször át kellett írni a forgatókönyvet, vagy le kellett állítani a forgatást.
A Brezsnyev-éra nem nézte jó szemmel, hogy Raszputyin nevével eladva egy olyan film születik, ami a hatalmi elit és a nyomorgó nép közti ellentétet hangsúlyozza ki, ráadásul úgy, hogy maga a pap és Miklós cár tulajdonképpen csak bábok a közhivatalnokok hatalmi játszmáiban. Mindketten végig egészen természetes emberi karakterek, még Raszputyinnak is csak néha domborodnak ki a démoni vonásai, de cselekedetei akkor is "észszerűek". Mindemellett semmiféle módon nem jelennek meg a nagy októberi szocialista forradalom vezéralakjai mint cselekménybefolyásoló erők. A cári Oroszország itt a belső rothadásból fakadó agónia miatt bukik meg, ez törvényszerű. Ezért a film dobozba is került jópár évre. Minden művészi megalkuvás ellenére ez egy remekmű, igazán nem volt miért szégyenkeznie Klimovnak. |
2018-10-22 17:02.30 |
Ez a Dacre Stoker írt márt egy "hivatalos folytatást" a Drakulához. A moly-on azt láttam, hogy nem valami nagy sikerrel. Leginkább a rokonságból próbál valami hasznot húzni. Ha igaz ez a kéziratos történet, akkor inkább adják ki azt... |
2018-10-21 19:25.55 |
Nem veszek rá mérget, hogy az 1898-as teljes fordítás, de mindenképp a legelső. A legfrissebb verzió biztosan nem Sóvágó Katalin átirata, mert a két stílus alapjaiban más. A Tar-verziót szerintem nyugodtan feltöltheted e-könyves fórumokra, nem fogják elutasítani. Mindenhol csak a "válogatott rémtetteivel" találkozni, sehol egy közel teljes fordítás, az OSZK digitális könyvtára meg kb. az utolsó, ahol a felhasználók keresgélni szoktak. (Mondjuk ez is jól el van rejtve...) |
2018-10-21 18:55.21 |
Én is ezt fogom inkább elolvasni. Nyelvezetében ez áll a lehető legközelebb Stokerhez, csak remélem, semmilyen cenzúrát nem alkalmaztak a szövegben holmi "jó ízlésre" hivatkozva :) |
2018-10-21 18:05.01 |
Ugyanez a fejezet viszont a Budapesti Hírlap tényleg első, 1898-as fordításában pontosan úgy épül fel, mint Sóvágóé (124. o.)
[link] |
2018-10-21 17:47.41 |
Nézegetem a fejezetcímeket, és azok közül nem hiányzik semmi.
De meg is van az első kihagyás, vagy rövidítés: VI. fejezet, Mina Murray naplója (a pdf-ben 73. o.). Itt érdekes módon július 25-ből augusztus 1. lesz, és kimarad kb. 1,5 oldal. Belekerül egy konkrét sírfelirat, ami a Sóvágóban nincs. |
2018-10-21 16:52.32 |
Elvileg elment az üzenet. Előre is köszönöm! |
2018-10-21 13:39.20 |
Ez érdekes információ, nem is hallottam róla. Nyáron egy rövid(ített) Tarr-utánnyomást vettem a kezembe a Szellemlovas antikváriumban, szerintem még mindig a polcon lehet. Engem nagyon érdekelne a teljes Tarr-fordítás, ha tényleg teljes, mert mostanában készültem újrázni a regényt, és a Sóvágó-fordítás figyel itt a polcomon. |
2018-10-20 23:21.50 |
Pier Paolo Pasolini és állandó szereplőgárdájából még két fő (Franco Citti és Ninetto Davoli) szerepelnek ebben az italo-westernben. Leginkább emiatt érdekes. Elég sokat foglalkoztam Pasolinivel, de erről a westernről én is csak idén hallottam, s ahogy látom, nem valami népszerű. Értem, miért.
A Requiescant beleillik abba a vonulatba, amit a baloldali gondolkodású olasz műfaji filmesek kezdtek el a 60-as években, vagyis a western kelléktárát alkalmazni bizonyos eszmék terjesztése érdekében. Carlo Lizzani filmrendező olasz partizán volt a II. világháború idején, csakúgy, mint Pasolini testvére, aki egy fegyveres akcióban lelte halálát. Innen az ismeretség. Pier Paolo Pasolini itt egy Juan nevű papot alakít, a mexikói ellenállás egyfajta vezéregyéniségét, a földkisajátító arisztokraták esküdt ellenségét, aki ki is fejti a személyiségében rejlő ellentmondásokat: a háború nélkülöz minden irgalmat, ezért borzalmas. De a gyilkosság egy szükséges rossz, és sajnos szükség van a főszereplőhöz hasonló fegyverforgatókra. Ők az Úr kezei, ha a Bibliából - főként az Ószövetségből baloldali olvasatban kihámozzuk a függetlenségre törekvő közösség legfőbb mozgatórugóját. Sajnos Lizzani karakterei nem érnek fel Pasolini archetípusaihoz, de Leone, vagy Corbucci sallangmentes figurái is kifognak rajtuk. Nincs meg az a letisztultság, ami az italo-western mestereit jellemezte, ellenben a szereplőknek folyamatosan a néző arcába kell tolniuk, hogy miért cselekszik azt, amit. Ez még nem lenne baj, ha a dialógusok nem úgy működnének, mintha a "baloldali gondolatok kezdőknek" c. hipotetikus kézikönyv dramatizált változatát néznénk. Szívesebben megnéztem volna egy Pasolini-féle műfaji játékot a westernnel, ha lett volna erre a Mesternek bármiféle ingerenciája. Ennek ellenére nincs szívem nagyon lehúzni. Inkább közepes film, néhány tényleg jó, szituációalapú zsánerjátékkal. |
2018-10-18 22:12.12 |
A 2. epizódból már világosan látszik, hogy inkább a karakterépítés lesz a sorozat új főprofilja, nem a fordulatos cselekményben való elmerülés. Lassult a tempó, nem is bánom. Kell még egy kis idő megszokni az újoncokat. Majdnem úgy hömpölyög, mint a Klasszik-Who első pár évadának epizódjai. Érdekes, hogy a főcímzene is leginkább a Hartnell-éráéra emlékeztet.
De azért lehetnének benne majd történetileg is erős elemek, mert előbb-utóbb a karakterorientáltság kinyírná az évadot, főleg, ha a konfliktusok sem erősek. Jodie Doktorja még mindig nem genderpropagandizál. |
2018-10-17 23:49.37 |
(Yorkshire-i dialektus, mint kiderült egy cikkből.) |
2018-10-17 23:04.12 |
Jót tett ez a kicsit több mint egy év lecsengés az első kultúrsokk után. Ennek ellenére majd még szoknom kell Jodie-t. Nagyon jó színész, az évadnyitó elején szerintem még a zavaros agyú Capaldit hozza, a közepe felé van egy határozottan Tennant-es mimikája, a dialektusa meg Ecclestonos (északi, asszem manchesteri, mérget nem veszek rá), de még nem találta meg a saját stílusát. Bízom benne, hogy meg fogja, és nem egy fanservice-keverék lesz.
Nem érzek semmiféle genderfluid-propagandát, egyetlen utalás sem volt rá, hogy most nőként a Doktor valamiben is különb lenne. ("Régen hordtam már női ruhát" - mondja, miközben próbálja kiválasztani az új outfitjét. Mikor hordott a Doktor női ruhát?) A különböző bőrszínek brit módra kipipálva, ezzel kapcsolatban viszont van egy tök felesleges áldozatvállalás a cselekményben. A sztori engem nem húzott be, évadnyitónak szerintem gyenge volt. De a hangulata néha kicsit emlékeztetett a borongós, nyomozgatós thriller-vonulatra, ami Chibnallnak jobban áll. Hát remélem, eltolódik majd ebbe az irányba, elég volt már az inkonzekvens idiótaságokból. |
2018-10-14 01:57.57 |
Amikor Fulci kolléga már rég túl volt a szétesésen (The Beyond), Argento megpróbálta elhitetni a nézőkkel, hogy képes a hollywood-i "A Hős útja" narratívát vegyíteni az ő sajátos olasz giallo-s elképzeléseivel. Ott bukott (szerintem csak részben bukott) a produkció, hogy aránytalanul keverte a zsánerjellemzőket a szerzői kézjegyekkel. Zsigeri filmkészítőként nem volt ő felkészülve arra, hogy Obi-Wan Kenobit (Donald Pleasence karaktere) olyasvalakivel kéne ütköztetni, aki egy súlyának megfelelő személyiség (Vader - azaz Daria Nicolodi karaktere), vagy hogy az elhunyt szobatárs mint sidekick nem éppen a karakterének megfelelően jellemfejlődik, sőt, egy ponton túl már lehetősége sincs a továbbfejlődésre. De legalább Chewbacca viszi el a balhét.
Lehet erre azt mondani, hogy Dario Argento elsősorban szerzői thriller/horrorfilmes, ezért bármikor joga van beleavatkozni a formálódó fantasztikus filmes műfajba. (Veteránként a mai napig, a 80-as években aktív, de már fáradó filmes forradalmárként is.) Igaza van, aki ezt mondja. Én is élveztem, ahogy konkrétan megidézte és átformálta Myers, J. Voorhees, vagy Pamela Voorhees karakterjellemzőit a saját szájíze szerint megidézve a már akkor ikonikus jeleneteket. Az sem volt kevésbé ütős, ahogy ráismertem a korábbi, nagy sikerű giallo-i ikonográfiájára (Négy légy a szürke bársonyon, Mélyvörös). Del Toro A Faun labirintusára is hatással lehetett a dark-fantasyszerű, vagy inkább a tágabb európai mesehagyományból merítő vezérlő állat motívuma. A zeneválasztásról: Mötley Crue, Iron Maiden... a mai napig a céljelenetekhez abszolút nem illő zenei aláfestések, mégis ettől váltják ki a weird, vagy disturbing hatást. Argento még félelemkeltő elemnek szánta őket, de totálisan célt tévesztett. Szerencséjére egy évtizeddel később felfigyelt a módszerre, és alkalmazta Lars von Trier a Hullámtörésben (is). Egyedül a Goblin zenéje volt pontosan ott, ahol (olasz mércével) lennie kellett. Ott bukott és ott győzött a produkció, hogy mert egyszerre értelmetlen és kedvelhető lenni. |
2018-10-14 01:16.49 |
Bizakodásra ad okot, hogy a mo-cap stáb inkább azt mondta, hogy még ne mutassunk meg semmit a Dzsiniből. Ezek szerint minden erejüket latba vetve dolgoznak azon, hogy Will Smith karaktere összemérhető legyen a ringben Robin Williamsével és Mikó Istvánéval :) |
2018-10-10 22:39.17 |
Köszönöm. Mindig elfelejtem, hogy a SW-univerzumban az utolsó banthafing-molekulának is van neve és háttértörténete :D |