Én sem tartottam a legjobb színésznek, de a Kill Bill-ben nagyot alakított.
Más.
Azt ugyan nem tudom milyen ember volt, de a fia így vélekedett pár éve: „Jó ember. Nem biztos, hogy jó apa, vagy jó színész, de biztosan jó ember.” Talán inkább neki hiszek, mert ő ismerte is, mintsem neked.
Más.
Így nyilatkozott a Kill Bill után: „Amire mindig is szükségem volt, mióta visszahúzódtam a nagyfilmektől néhány évtizeddel ezelőtt, az volt, hogy szerepeljek egyben. Nincs semmi olyan, amit Anthony Hopkins, Clint Eastwood vagy Sean Connery, vagy bármilyek öreg fickó meg tud csinálni, és én ne tudnám. Arra volt csak szükségem, hogy jöjjön valaki Quentin bátorságával és berakjon a reflektorfénybe.” Erről meg mindenki azt gondol, amit akar.
Más.
Nem vitatkozni akartam.

Harry Potter és a Főnix Rendje - Vélemények

2009-06-03 16:59.12

Egyébként a hirtelen vágások is rohadt zavarók voltak, olyan volt, mintha egy kétórás előzetest néznék.

2009-06-03 16:57.48

Nem hiába cserélték le Goldenberg-et.

2009-06-03 16:52.32

Én még mindig azt mondom, hogy a forgatókönyvíró a bűnbak és nem a rendező. Imelda pedig tényleg jól játszott, de az Oscar azt hiszem nagy túlzás lett volna.

Melyik színész jut eszedbe a filmről és fordítva

2009-05-25 06:35.59

Nyerő páros

Hírek filmekkel, színészekkel, díjakkal kapcsolataban

2009-05-23 08:20.58

Heath Ledger integet a túlvilágról (forrás: origo)

A The Imaginarium of Doctor Parnassus sajnos menthetetlenül elsősorban úgy vonul be a filmtörténelembe, mint Heath Ledger legutolsó filmje. Éppen emiatt egy ideig az is kétséges volt, hogy Terry Gilliam be tudja-e egyáltalán fejezni a forgatást vagy balsorsú Don Quixote-projektje után újabb félig leforgatott anyaga landol a kukában. A felmentősereg végül három szupersztár személyében érkezett meg, és nem kis mértékben Johnny Depp, Colin Farrell és Jude Law vendégszereplésének köszönhető, hogy a Doctor Parnassus végül versenyen kívüli gálavetítést is kapott a cannes-i filmfesztiválon.

A megelőlegezett szimpátia és az érdeklődés tehát megvan, de a bemutatót szerencsétlen módon az utolsó előtti napra rakták, így - szinte először idén - meg sem telt a grandiózus Lumiére-terem és úgy hírlik, a filmet még mindig nem vették meg amerikai forgalmazásra. Szerencsére ennek egyáltalán nem az az oka, hogy olyan rossz lenne a végeredmény, viszont nem is annyira jó, hogy a "Heath Ledger legutolsó filmje" címkén felülemelkedjen. Kísérteties Ledgert másfél évvel a halála után a vásznon látni, ráadásul az első jelenetében éppen akasztott emberként himbálózik egy kötélen, majd újjáélesztik. Remekül megoldották, hogy mikor és miért változzon át Deppé, Law-vá és Farrellé, közben arra gondol az ember, hogy mindez sokkal bénább lett volna nélkülük. Johnny Depp epizódja egyébként szinte egy az egyben Ledger-megemlékezés, a leglátványosabb (és hosszabb) rész Colin Farrellnek jutott.

Mindezt leszámítva azonban a The Imaginarium of Doctor Parnassus kissé értelmetlen, csiricsáré kavalkádnak tűnik. A címszereplő (Christopher Plummer) alkut kötött az ördöggel, hogy nekiadja a lányát (Lily Cole), ha 16 éves lesz, addig pedig egy vásári mutatványosbódét üzemeltetnek fantáziavilágba vezető csodatükörrel. A csodaország-jelenetek szórakoztatóak és kreatívak, de a látványra szinte minden esetben ráfért volna még egy pár millió dollár. Egy ilyen nehéz körülmények között született film esetében persze gyarlóság számon kérni a Pixar-opuszok látványvilágának igényességét, mert csoda, hogy egyáltalán elkészült és láthatjuk.

2009-05-23 08:18.48

Ki viszi a Pálmát? (forrás: origo)

A nagyágyúk lementek, így a lassan ürülő cannes-i Croisette-en már csak az a nagy kérdés maradt, hogy kié lehet a fődíj az idei ultraerős mezőnyben. Két nappal a díjkiosztó előtt röviden áttekintjük a kevésbé ismert, de nem kevésbé esélyes filmeket is.

Az utóbbi években viszonylag kiszámítható, konszenzusos döntések születtek a cannes-i díjkiosztókon, idén viszont leginkább abban van csak egyetértés, hogy képtelenség előre látni az Isabelle Huppert vezette zsűri lehetséges favoritjait. Egyrészt mert sok a visszatérő nyertes (Jane Campionnak, Lars von Triernek, Tarantinónak és Ken Loachnak is van már Arany Pálmája, Almodóvarnak, Michael Hanekének vagy Andrea Arnoldnak pedig más jelentős cannes-i díja), másrészt pedig Huppert legendásan bátor, bevállalós színésznő, aki saját botrányos szerepeire rímelve könnyen szembemehet az udvarias kompromisszumokkal. Zsűrije többi tagja, például Asia Argento, Nuri Bilge Ceylan, Hanif Kureishi vagy Robin Wright Penn sem arról híres, hogy visszariadna a közönséget megosztó, adott esetben sokkoló filmektől. Éppen ezért senki se lepődjön meg, ha végül a kritikusok körében legrosszabb átlagokat produkáló Lars von Trier (sokan gyűlölik az Antikrisztus-t, mi szerettük) vagy éppen a fülöp-szigeteki Brillante Mendoza (a Kinatay-ról a közönség háromnegyede távozott, mi szerettük) nyer vasárnap.

Aki azonban nem szeret kockáztatni, vagy a francia Un prophete-re (mi sajnos még nem láttuk, de meglepő lenne zsinórban másodjára itteni fődíjas), vagy a kedvelt, de eddig díjazatlan Marco Bellocchio (Vincere) győzelmére tippel. A mai bemutató után felerősödtek a Michael Haneke diadalát követelő hangok is, ami azért is stílusos lenne, mert Huppert pont Hanekének köszönheti eddigi legnagyobb cannes-i sikerét, A zongoratanárnő-t, ami 2001-ben minden fontosabb díjat bezsebelt, csak felháborító módon az Arany Pálmát nem. Hasonlóan érdekes kapcsolat lenne, ha Huppert Tarantinónak juttatná a fődíjat azért a Becstelen brigantyk-ért, amelyben ő konkrétan visszautasított egy szerepet (utána állítólag Maggie Cheung kapta, de végül ki is vágták), de ezt a legtöbben kizárják amiatt, hogy kicsit korai lenne, hogy Quentin 46 évesen eggyel több Arany Pálma birtokosa legyen, mint Scorsese vagy Coppola. Ráadásul a Becstelen brigantyk fogadtatása egyelőre vegyes (mi szerettük). Nagyjából kizárható az is, hogy a kétszeres velencei fődíjas Ang Lee (Brokeback Mountain, Ellenséges vágyak) vitrinje cannes-i fődíjjal gazdagodjon, hiszen a Taking Woodstock korántsem a legjobb munkái közé tartozik (mi azért szerettük).

Nyolc versenyfilmről (Fish Tank, Bright Star, Thirst, Taking Woodstock, Antichrist, Los abrazos rotos, Les herbes folles, Becstelen brigantyk) már írtunk korábban, a többieket (legalábbis amit már láttunk) itt tekintjük át röviden:

Kinatay: Tavaly felháborodott értetlenséggel fogadta a közönség Brillante Mendoza Serbis című filmjét, de ez nem akadályozta meg a cannes-i szervezőket abban, hogy egy évvel később Kinatay (Mészárlás) című újdonságát is beválogassák a versenyprogramba. A fogadtatás ezúttal is borzalmas, de ebben a filmben van feszültség, és képes rá, hogy felzaklassa a nézőt. Egy fiatal rendőr első éjszakáját láthatjuk, amikor átlépi a jó és gonosz közötti határvonalat; a film nagy része valós időben játszódik és sötét, döbbenetes lüktetést közvetít. Sokkoló film, de igazolja, hogy miért támogatják Cannes-ban annyira a fülöp-szigeteki rendezőt.

Vengeance: Leginkább a házigazda franciáknak kedveznek ezzel a szépen, pontosan megkoreografált Johnnie To-bosszúfilmmel, hiszen a lánya családjának gyilkosait szanaszét büntető bácsi szerepében Johnny Halliday, gall rockandrollsztár látható. A történet nem ugorja meg egy tékák hátsó polcán található VICO-film színvonalát, de én is meghatódnék, ha Komár Lászlót látnám, amint szitává lövi a gonosz húzottszemű gengsztereket.

Vincere: A tavalyi bámulatos olasz sikerek (Gomorra, Il Divo) után fel volt adva a lecke a veterán Marco Bellochiónak, aki a 2003-ban Velencében kitüntetett, zseniális Buongiorno notte után újra biztos kézzel nyúl az olasz történelem tabu témáihoz. A Vincere (Győzz!) főhősnője, Ida Dalser márpedig sokáig nem kerülhetett be a történelemkönyvekbe, hiába volt Mussolini első felesége és gyermekének anyja. Giovanna Mezzogiorno végig meggyőzően ábrázolja a szerelmében megingathatatlan asszonyt, a Ducével (Filippo Timi - briliáns) izzik köztük a levegő, később pedig a néző is csak olyan távolról láthatja a jobbra tolódó politikust, mint ő maga. Remekül használják az archív montázsokat és a zenét - hosszú, de erőteljes film, ami díjesélyesnek tűnik.

Das weisse Band: Haneke új, német filmjéből kiderül, hogy a kőkemény alkotó még mindig megbízhatóan szállítja a közönségkínzást. Az első világháború hajnalán, egy kis német faluban játszódó fekete-fehér filmet nézve nem csak azzal szembesülhetünk, hogy kilencven év alatt milyen nagyot változtak a gyermeknevelésről alkotott elképzelések, hanem azzal is, hogy milyen mélyen gyökerezik az emberi gonoszság.

The Time That Remains: A palesztin Elia Suleiman, aki 2002-ben a Deus ex machiná-val versenyzett Cannes-ban egy bosszantó önéletrajzi filmmel tért vissza idén. Az izraeli-palesztin konfliktus több mint fél évszázadát felölelni próbáló, de erre persze képtelen álnaiv alkotásban kapunk pár mosolygásra bíró poént, viszont sem a társadalmi-politikai problémákról nem tudunk meg semmit, sem pedig (és ez a nagyobb baj) Suleiman családjáról, akikről elvileg szól a film. Lufi, aminek semmi helye a versenyben.

Érdekességek!

2009-05-22 18:06.18

Penélope Cruz az istennők örököse (Forrás: www.origo.hu)

A Los abrazos rotos (Megszakadt ölelések) nem tartozik a legjobb Almodóvar-filmek közé, de mivel a spanyol rendező megbízható, erős védjegy, összességében az idei cannes-i versenyprogram kellemesebb darabjai közt fogunk emlékezni rá.

Pedro Almodóvar lassan három évtizedet felölelő rendezői karrierje során eljutott az undergroundtól a nemzeti kincs státuszig, valamint a polgárpukkasztástól a melodrámáig, de sohasem veszítette el alkotói függetlenségét, sőt ennek következtében nem is rendezett soha igazán rossz filmet. A Los abrazos rotos erőteljes kinyilatkoztatása annak, hogy a két dolog összefügg: a film a rendezőé, még akkor is, ha vakon kell összevágnia művét.

A cselekmény középpontjában álló rendezővel, Mateo Blancóval (Lluís Homar a Rossz nevelés-ből) pontosan ez történik; egy balesetben elveszíti a látását és élete szerelmét/múzsáját, Lenát (Penélope Cruz). A körülményekre fokozatosan derül fény 14 évvel később, de a flashbackek és az Almodóvartól megszokott "film a filmben" jelenetek nem olyan zavarosak, mint a Rossz nevelés-ben, sőt egy ideig egyenrangúan izgalmas a múltban és a jelenben játszódó szál is. A kiegyenlítettség azonban ott bosszulja meg magát, hogy mire a jelenben egyes karakterek nagy beismeréseket tesznek, a néző már rég kitalálhatta mondandójukat a visszaemlékezésekből. Kifejezetten rosszul jár például Blanca Portillo (ő volt a rákos szomszédasszony a Volver-ben), aki a rendező jobbkezét és bizalmasát alakítja, mivel túldramatizált nagyjeleneteivel mindig fontosabb szereplőnek érezheti magát, mint amilyen valójában.

Almodóvart gyakran a nők rendezőjének tartják, amivel annyiban nem értek egyet, hogy számos filmjében (Beszélj hozzá, Eleven hús, Rossz nevelés, A vágy törvénye, Matador) pont a férfi karakterek a hangsúlyosabbak, de az igaz, hogy sikeresebbek és emlékezetesebbek voltak a nőközpontú darabjai (Mit vétettem, hogy ezt érdemlem?, Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén, Tűsarok, Mindent anyámról, Volver). A Los Abrazos Rotos-ban meglepő módon nincsenek erős női figurák. Hiába lépett elő a Volver-ben Pedro első számú múzsájává Penélope Cruz, együttműködésük egyelőre még nem érhet a Carmen Maura-korszak nyomába. Úgy tűnik, hogy Almodóvar teljesen Penélope bűvkörébe került (amit nem csodálok) és nem tud betelni azzal, hogy kedvenc színésznőjét a legkülönbözőbb klasszikus mozi-istennők örököseinek öltöztesse be. Penélope így az egyik jelenetben Audrey Hepburn, a másikban Sophia Loren, a harmadikban pedig éppenséggel Carmen Maura. A sok referencia és hommage azonban nem tesz ki egy igazán ütős karaktert, Cruz csak itt-ott tudja megvillantani színészi arzenálját - de akkor legalább a drámai és a vígjátéki műfajban is.

Ami a tiszteletadásokat illeti, Almodóvar mindig telezsúfolja a filmjeit kedvenc klasszikusaira való utalásokkal, és a Los abrazos rotos-ban is érdemes mindig figyelni, hogy milyen poszter van a falon, mi megy a tévében, vagy mit idéz meg egy-egy kép. Bámulatos a részletekre való odafigyelés, de néha nehéz szabadulni attól az érzéstől, hogy a képhez íródott a jelenet (ilyen pl. a René Magritte festményeire utaló szexjelenet) és nem fordítva. A legszórakoztatóbb referencia persze nem más, mint a 20 évvel ezelőtti Asszonyok a teljes idegösszeomlás szélén (briliáns vígjáték, aki nem látta, feltétlenül nézze meg még a Los abrazos rotos előtt!) megidézése a Chicas y maletas (Csajok és csomagok) című film a filmben segítségével. Almodóvar rajongóknak szinte ajándék ez a szegmens, hiszen nem csak a fergeteges karakterek köszönnek vissza (némileg megbolondítva), de felejthetetlen motívumok, helyszínek, mellékszereplők (Chus Lampreave, Rossy De Palma) és poénok, valamint egy stílus, amit azt hittünk, hogy Almodóvar már végleg maga mögött hagyott. A sajtótájékoztatón elhangzott ígéret szerint a DVD-n rajta lesz kibővített verzióban is a Chicas y Maletas.

Érdekes, hogy Almodóvar pont most nyúlt vissza az Asszonyok-hoz (bár a Volver kapcsán is sokat emlegettük, mert 18 év fasírt után akkor dolgoztak újra együtt Carmen Maurával, aki nagy kár, hogy most nem teszi tiszteletét) amikor éppen két adaptáció is készül belőle: a régóta rebesgetett amerikai remake végül tévésorozat formájában valósul meg a Grace klinika alkotóitól, a Broadwayn pedig már próbálják a film musicalváltozatát. Hiába hangoztatja tehát Almodóvar lépten-nyomon, hogy esze ágában sincs eladnia magát Hollywoodnak, bizonyos szinten még ő sem állhat ellen a kísértésnek. A Los abrazos rotos azonban világos és határozott üzenet arra vonatkozóan, hogy az Almodóvar-védjegy csak az övé, és még nagyon sokáig tartani fogja a maga által felállított magas mércét.

Hellraiser (1987) - Vélemények

2009-05-21 19:08.28

Clive Barker saját régényéből hozott össze egy olyan kis költségvetésű horrorfilmet, melyet méltán sorolhatunk a kor kultusz horrorsorozatai közé. Mire is gondolok? Halloween, Péntek 13, Rémálom az Elm utcában, (esetleg Gyerekjáték). De ezektől a filmektől rengeteg dologban különbözik. Míg a felsorolt filmekben egy-egy kultikus horroralak mozgatja az eseményeket, addig a Hellraiserben egy mágikus tárgy, mely a kínok kínját nyitja. A misztikus puzzle-doboz, mely megidézi a pokol démonait, a kenobitákat.

A film rendkívül sejtelmesen kezdődik, már ekkor egy tökéletes alaphangulatot kapunk. Frank rengeteg pénzért megveszi ezt a kis kockát. Mikor kinyitja, fizikai értelemben megszűnik létezni, mert hogy: láncok, horgok, hús, vér…
\vágás\
Larry (Frank testvére) és Julia Frank régi házába költöznek. A beköltözés során Larry csúnya sebet ejt a kezén. A vér hatására megindulnak az események…

Azt hiszem, a film legnagyobb pozitívuma az atmoszféra, ami egyszerűen felejthetetlenné teszi a Hellraisert. A film zenéje misztikus, sejtelmes, ugyanakkor félelmetes is; a legjobb horrorzenék egyike (www.youtube.com/watch?v=1nshssDsMYE&feature=related). A komor képi világ tovább fokozza a hangulatot (pl.: a kenobiták érkezését a sötétben mindig egy fény-árnyék játék jelzi). A fény-árnyékhatás mellett további tökéletesen eltalált filmes elemek fokozzák a feszültséget. Ilyen például az a montázsszerű képsorozat, amikor Larry felsérti a kezét és közben Julia erotikus emlékezését mutatják. Ezt a két történést egyszerre mutatják gyors vágásokkal. Mindemellett a kenobiták karaktereinek kidolgozottsága is külön említést érdemel. Ki ne emlékezne a fogösszekoccantós kenobitára, vagy a napszemüveges bud spencer-es kenobitára? xd Természetesen Pinhead karaktere az, ami a legjobban beleég a néző emlékezetébe. Pinhead a Bibliában megnevezett sátán szimbóluma. Tulajdonképpen ő maga az Antikrisztus.

Ez nem éppen olyan film, ahol a színészek kibontakozhatnak, ennek ellenére a színészek többsége elég jól alakítja saját szerepét. Ha mindez nem is érdekli a nézőt; férfitársaim akkor is kocsonyásíthatják szemeiket Ashley Laurence-en.

Ez a szokatlanul morbid sztori sok nézőnél kivághatja a biztosítékot, de egy biztos, aki egyszer megnézi a Hellraisert, az nehezen felejti el, hiszen ilyen sejtelmes atmoszférával rendelkező film nagyon kevés van.

Film 10/9

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2009-05-19 17:24.33

Horgász a pácban 10/10 (írtam véleményt)

Horgász a pácban - Vélemények

2009-05-19 12:13.25

A Horgász a pácban minden idők egyik legjobb farncia vígjátéka, és talán Funés legjobb filmje. Tipikusan olyan film, amelyet nem lehet megunni, mindig megnevettet.

A történet nagyon egyszerű, mégis a forgatókönyv minden sablontól mentes, nagyon frappánsan és aprólékosan van kidolgozva, sőt a filmet akár társadalomkritikaként is felfoghatjuk.
Blaireau, a környéken tevékenykedő orvgazda a vadászati- és horgászati-tilalom ellenére különféle vadakkal és halakkal látja el a kisváros lakóit. Lényegében senki nincs rossz véleménnyel róla a polgármester kivételével, aki csatlósaival mindig azon fáradozik, hogy tetten érje Blaireau-t. Blaireau pedig természetesen mindig kicsúszik a kezük közül.

Burleszkbe illő gegek és slapstickek gondoskodnak a helyzetkomikumról, emellett a jellemkomikumnak is nagy szerepe van. A legtöbb helyzet- és jellemkomikum Blaireau és Parju karakteréhez kapcsolódik. Kétségtelen, hogy az ő karakterük van a legjobban kidolgozva.
A komikum mellett a nagyszerű hangulatot a kisvárosi környezet idillikus bemutatása és a háttérzene is biztosítja.

Mindemellett a film legnagyobb pozitívuma Luis De Funés. Funés egyszerűen fürdik Blaireau szerepében. Nem csak a mozdulataival, hanem a mimikájával és a hangjával is óriási színészi alakítást mutat be. Nincs még egy olyan színész, aki az arcával olyan mozdulatokat tudna csinálni, mint amilyet Funés tudott. Nem igazán csípem Jim Carrey-t, de a mai színészek közül talán neki a legjobb az arcjátéka, bár Funés arcjátéka akkor is utánozhatatlan.

A filmhez készült magyar szinkron nagyon jó lett. Funés-t itt is, mint sok másik filmjében Balázs Péter szinkronizálta, aki megint kitett magáért.

A film bármilyen körülmények között képes jó szórakozást nyújtani, poénjain az idő vasfoga sem koptatott. Aki egyszer megnézi ezt a filmet, az soha nem fogja elfelejteni Blaireau aranyköpéseit („Gyere ide, Takarodj!”). Nem is csoda, hogy Funés-nek ez a film hozta meg az igazi hírnevet.

Film: 10/10

Alkonyat - Vélemények

2009-05-18 06:45.24

A remény rabjai
Halálsoron

Mondtam kettőt is.

2009-05-15 19:13.00

Jó, oké nem fogok vitatkozni, igazad van. Ellenben ha azt mondom, hogy vámpír, senki nem fog eme írónő vámpírjaira gondolni.

2009-05-15 18:30.35

Próbáltam úgy megfogalmazni, hogy nem vámpírfilmként tekintek rá, lehet hogy nem sikerült. De ezért is adtam rá 10/6-ot, mint írtam a vámpírokkal kapcsolatos tévedéseken túltettem magam, helyesebben fogalmazva nem is igen számoltam be a pontozásba. És eleve a romantikus jelleg miatt akartam megnézni. Csak nekem ez romantikus oldalról nézve is kevés.

2009-05-15 18:12.22

Nekem is szerencsém volt megtekinteni ezt a filmet. Ritkán írok kritikát, de most ez kikívánkozik belőlem. Először is leszögezem, hogy nem olvastam a könyvet és ezek után nem is fogom. Tulajdonképpen előre sejtettem, hogy csalódni fogok ebben a filmben, noha tudtam, hogy elsősorban romantikus történet lesz, sőt igazából ezért is néztem meg, mert már nagyon régen láttam „romantikus horrort”.

Először is kezdeném a pozitívumokkal, melyből nincs túl sok. A komor képi világ és a film zenéje különösen tetszett, sőt még a színészek is elég elfogadható módon játszottak… Na de jöjjön a lényeg, ami miatt nem több ez a film az átlagosnál (nálam):

- Végig azt éreztem, hogy egy Harry Potter hangulatban készült filmet nézek, mely igazából a Jack Nicholson féle Farkas című film átírása vámpíros tinikörnyezetbe. Az egyik problémám pont az, hogy az egész film ebben az unalmas tinivilágban játszódik, melyre természetesen jellemzők a fiatalkori semmitmondó beszélgetések (hogy áll ez a ruha rajtam, világbajnok méret, jössz-e a bálba stb.). Hát ezek eléggé elhúzzák a történetet, ráadásul még vannak momentumok, melyeket kb. háromszor-négyszer megismételnek (anyád aggódik, anyád hívott, megint hívott, tényleg túl aggódó fajta stb.). Ezek a párbeszédek már alapból kiborítottak.

- A film legégetőbb hibája (valószínű a könyvé is), hogy a vámpírokra jellemző alap törvényszerűségek egyike sem érvényesül ebben a filmben. Hogyan lehetséges, hogy Bella három szóból (erő, gyorsaság, hideg bőr) rájön arra, hogy Edward vámpír. Meg se fordul a fejében, hogy „Ja, a vámpírok nappal alszanak!”, de hát akkor Edward nem is lehetne vámpír, hiszen nappal jár iskolába. Na de kérem, ezek a vámpírok élvezik a napfényt (micsoda hülyeség). Edward még ki is sétál a napfényre, hogy megmutassa milyen zsírul csillog. Mert hogy csillog, nem égeti a fény (miért is égetné, végülis csak vámpír). Miután ezen túl tettem magam, jött a következő pofon. Edward elvitte Bellát a lakására. És mit látok?: A vámpírok lakásán óriási üvegablakok vannak. Jó, oké felfogtam, hogy ezek az X-men vámpírok bírják a napfényt. Nem is ezen akadtam ki igazán, hanem azon, hogy a lépcső mellett egy kibaszott nagy kereszt ékeskedik. Tudtommal a vámpírok félnek a kereszttől, de nem Edward szépen elsétál a kereszt mellet és felmennek az emeletre. A szobájában mondja Edward, hogy nem szokott aludni. Nos kérem, kezdett világossá válni, hogy ez már a vámpírlegendák megcsúfolása. Hogy ne aludnának a vámpírok? Egész nappal alszanak valami sötét zugban (általában koporsóban). De rájöttem: Edward nappal iskolába jár, éjjel meg aktív élőlény, tehát biztos csak nincs ideje aludni. A végső összecsapásnál bármelyik Mónika Showban lezajlott verekedős szenny izgalmasabb. Ráadásul itt, a balett-teremben jön a hab a tortára. Belép Bella, megjelenik James. Ekkor természetesen a kamera minden tükörben mutatja nekünk Jamest, nyílván azért, hogy a néző felmetssze az ereit. Ki tehet arról, hogy a vámpírok ebben a filmben látszanak a tükörben? Ez megint baki, vagy a könyvben is így volt, mert akkor elég elszomorító. Miután túltettem magam azt hittem, már nem jöhet más, de a feketeleves még hátra volt: Köztudott, hogy a vámpírokat, úgy kell megölni, hogy karót döfnek a szívükbe. Hát kérem itt a nehezebb módját választották: 1 lefogták 2 nyakkitekerés 3 szétszabdalás 4 begyújtás. Biztos nem bíztak a jó öreg karós módszerben. Aztán az öreg Cullen mondja Edwardnak, hogy szívd ki a csajból a mérget! Kérdem én, miért nem ő szívta ki, mikor ő sokkal tapasztaltabb ilyen téren. De amúgy is mivel szívta volna ki Edward, mikor még szívófoguk sincs ezeknek a vámpíroknak.
A fokhagymától, meg a szenteltvíztől eltekintek, hiszen itt nem küzdöttek emberek a vámpírok ellen, így ezek hiánya nem zavart.

A legszomorítóbb az egészben az, hogy az új évezredben még nem láttam valamire méltó vámpíros filmet. Az Underworld is egy túlértékelt film, bár ott legalább a valódi vámpírjellemzők jelen vannak. Csak sajna végig lövöldöznek és ez erősen a történet kárára megy. Ennek ellenére ez a film egy fokkal jobban tetszett az Underwold-nél (ha túl teszem magam a tárgyi tévedéseken), de így sem jobb egy hármasnál (10/6).

Aki vámpírkönyvet akar olvasni, az olvassa inkább Bram Stoker: Drakula gróf válogatott rémtetteit, vagy Stephen King: Borzalmak városát (utóbbi szerintem a legjobb vámpírtörténet). Ha pedig vámpíros filmre vágytok, akkor javaslom a klasszikusokat és a kultuszokat: Vámpírok bálja, Drakula (1958), Drakula (1992), Alkonyattól pirkadatig. Bár ennél, még a Drakula halott és élvezi is jobb.De ennél jobb romantikus filmek is vannak bőven (nem is kevés).

A véleményemmel nem kell egyetérteni (csak elfogadni).xd

Heath Ledger - Vélemények

2009-03-06 20:38.05

Nem akarok vitatkozni, mert nem is tudom mi az az illuminátus (majd utána olvasok), de évekkel ezelőtt még történelemórán is tanultuk, hogy a háromszögben lévő szem a szabadkőművesek jele, ráadásul a könyvben is benn volt.

2009-03-06 06:30.32

Javítás: háromszögben lévő szem.

2009-03-06 06:29.43

Ok, igazad lehet, tényleg nekem is most ugrott be, hogy a háromszögben lévő kereszt a szabadkőművesek jele.

2009-03-05 08:34.38

Hát nem hiszem, hogy Heath sátánimádat miatt halt meg XD, csak pechje volt. Egyébként arra célzol, hogy Freeman-nek és Bale-nek is köze van a sátánimádathoz?

2009-02-25 22:17.55

Egy színészt soha nem a bulvársajtó és a pletykák alapján, s ne adj isten a tettei miatt kell megítélni, hanem az alapján, hogy mit ad nekünk, egyszerű közönségnek a játékával. Néhány színész/színésznő képes olyan teljesítményt nyújtani, ami ott legbelül megindít bennünk valamit. Ledger élete utolsó 2-3 évében pont ilyen alakításokat nyújtott. Az elismerést megkapta, de sajnos csak posztumusz.

A halálával kapcsolatban meg csak annyit, hogy természetesen ő sem akart öngyilkos lenni. Köztudott volt, hogy már A sötét lovag forgatása alatt is depresszióban szenvedett, ugyanis tökéletesen akart megfelelni a közönségnek. Orvos által előírt receptre kapható depresszió elleni orvosság végzett vele, melyből egy esetleg két tablettával vett be többet az előírt mennyiségnél.

Mellesleg rajta kívül még nagyon sok olyan énekes, színész van, akik sajnos nem tudják jól viselni a sztárságot. Többségük még drogokhoz is nyúl, csak hogy a rajongók folyamatos zaklatása, a mindennapos feszültség és stressz (mely az ő életükkel együttjár) elől elmeneküljenek. Megannyi példát lehetne sorolni Elvistől Johnny Cash-ig.

Sean Penn - Vélemények

2009-02-25 21:55.40

Én valahogy megéreztem, hogy elhalássza Mickey elől a díjat, talán titokban reméltem is. Nagyon szeretem, mint színész, szinte mindig tökéletes színészi alakítást nyújt. A Milket még én sem láttam, de a 21 grammban és a Titokzatos folyóban frenetikus játékot mutatott és a Nevem Sam című filmben is jól játszott. Gratulálok neki!

Penélope Cruz - Vélemények

2009-02-25 21:46.03

Végre megkapta az Oscar-díjat. Nagyon örültem neki, de szerintem még mindig a Ne menj! című filmben játszott a legjobban.

Amúgy meg egyáltalán nem értek egyet azzal, hogy a szépsége miatt tart ott, ahol, ugyanis nagyon tehetséges színésznő. Nem akarom ismételni magamat, lentebb is felsoroltam, melyek színészi alakítás szempontjából a legjobb filmjei. Természetesen a Vicky Christana Barselona is a sorba illeszkeddik már. Azért nem gondoltam volna, hogy egy Woody Allen filmért fog Oscart kapni.

Még egyszer gratula!

Dreamgirls - Vélemények

2009-02-09 16:02.54

És bizony mennyire igazad van. :))

Stephen King: Cujo - Kérdések

2008-12-13 20:00.39

A válaszodból kitűnik, hogy te sem vagy IQ-bajnok. Nem arra értettem, hogy nem tudja, hogy mi van (volt) az oldalon, hanem, hogy le akarja tölteni. VEGYE MEG! (ne kalózkodjon)

A faun labirintusa - Vélemények

2008-10-22 18:54.12

Nagyon egyszerű összefüggésről van szó. A spanyol polgárháború a spanyol történelem egyik nagyon kegyetlen időszaka volt. A film a polgárháború végén játszódik, következésképpen valószínű hogy addig a kislány is tapasztalta a háború kegyetlenségeit, ráadásul ebben a kegyetlen világban még barátai sincsenek, meghal az édesanyja, tulajdonképpen nincs is értelme az életének. Hogy jön ide a faun, a tündérek stb.? A kislány menekül a saját fantáziájába a világ szennye elől. Éppen ez a sors iróniája, hogy egy fiatal kislány az élete elején már nem találja helyét a világban, ezért menekül a fantáziavilágba, még élete utolsó pillanataiban is. Ez az egy dolog ami boldogsággal tölti el.

Mit hallgatsz most?

2008-10-11 13:33.51

Igen, mivel egy 18,5 perces fájl nagyokos! Nem mindig jönnek be a kötekedések!!! XD

2008-10-09 19:23.52

bocsi Gloria Estefan

2008-10-09 19:23.33

Cher - Strong Enough
Glorie Estefan - Turn The Beat Arround
Michael Jackson - Billie Jean
Bonnie Tyler - Holding Out For A Hero

1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk