Kódjátszma (The Imitation Game, 2014)
Gondoltam, hogy jó film lesz, és valóban az is lesz. Ahogy a korábban említett Ratings Analysis-em is mutatta, az életrajzi filmekre adok magasan a legjobb osztályzatokat, tehát úgy látszik kedvelem őket többnyire. Nos, ezt is, illetve a következőt is kedveltem, most sem kellett csalódnom ezekben. A film érdekes dologról szól, jól gondolták szerintem, hogy ebből lehet filmet készíteni. A főszerepre Benedict Cumberbatch-ot választották, aki pedig egy zseniális választásnak bizonyult, de igazából az lepett volna meg, ha nem lett volna az, zseniális színész. Itt is remekül hozta a különös zsenit, aki ráadásul még homoszexuális is, teljesen hitelesen játszotta a karaktert. Keira Knightley-t kedvelem, továbbra is szép, illetve szerintem tehetséges is, itt is jól játszotta a karaktert. Mark Strong egy rakás filmben szerepel mellékszereplőként, és mindenhol pozitívan járul hozzá a filmhez, itt is, kiváló választás bármikor egy jó kis mellékszerepre. A többieknél sem éreztem, hogy valaki rossz lett volna, jó lett a casting megérzésem szerint. A film nem volt unalmas, átjött a drámaibb rész is, a mondanivaló is. Egyszóval egy kiváló film, de valamiért a végén mégis elkapott egy érzés, ugyanaz, ami az Egy csodálatos elme című filmnél. Az érzés, hogy tetszett a film, de valamiért mégse érzem, hogy tökéletes lenne, csak jó. Jó eséllyel meg fogom még ismételni mindkét filmet, akkor majd kiderül, hogy jól éreztem-e, vagy nem.
A mindenség elmélete (The Theory of Everything, 2014)
Erre is számítottam, hogy egy nagyon jó film lesz, ennek már az előzetese is eléggé tetszett, meg hát Stephen Hawking-ról szól, akinek életéről szerintem simán lehetett egy filmet készíteni, nem átlagos ember ő azért. Egy hatalmas koponya ő, aki sajnos egy nagyon súlyos betegségben szenved, illetve nem tudom, hogy szenved-e, de legalábbis azt lehet mondani, hogy elég kellemetlen élete van, gyakorlatilag semmit nem tud csinálni, beszélni is csak számítógépen keresztül tud. Nagyon kemény és elgondolkodtató dolog ez. Nagy szerencse neki is, meg lehet, hogy a tudománynak is, hogy végülis túlélte, és valamilyen módon még kommunikálni is tud, így folyamatosan hozzátud tenni a tudományhoz, biztos vagyok benne, hogy nem véletlen olyan híres, valószínűleg sok fontos dolgot fedezett fel, talált ki, amiket én jó eséllyel nem is értenék. A film elsősorban nem a munkájára, tanulmányaira fókuszált, hanem a magánéletére, a betegségére. Ez szerintem jó ötlet volt, ez teszi keményebbé, elgondolkodtatóbbá a filmet, mert ilyen szerintem kevés emberrel történik meg, míg nagy munkássága valószínűleg azért sok tudósnak van, csak lehet, hogy nem olyan híresek, mint ő. Mindegy, nem ez a lényeg, jó döntés volt, hogy inkább a betegsége volt központban, amit szerintem nagyon jól bemutatott a film. Jól bemutatta, hogyan romlott folyamatosan az állapota. A felesége nagyon segítőkész és kitartó volt. Elhagyta, de nagyon sok évig ápolta, segítette, szerintem meg lehet érteni, hogy ezt nem lehet egész életen át csinálni. Eddie Redmayne szerintem elég jó választásnak bizonyult a professzor eljátszására, hatásosan adta elő a beteg embert, nagy alakítás volt. Felicity Jones is elég jó volt, mint a professzor felesége, kedveltem. Összességében egy szintén zseniális életrajzi film, keményebb sztorival, mondanivalóval, mint az előző.
Harag (Fury, 2014)
Emlékszem, 14-15 éves koromban, tehát kb. 3-4 évvel ezelőtt a háborús filmek voltak majdnem a legnagyobb kedvenceim. Imádtam őket, a látott háborús filmek zömét abban az időben néztem, néhányat ráadásul sokszor is. Akkor lement egy hullám, más típusú filmekre váltottam, nem lehet ugye mindig ugyanazt nézni, és azóta sem került sor újra háborús filmekre. Ennek az okán már többször is merengtem az elmúlt 1 évben, ahogy görgettem a toplistákat, és megláttam több háborús filmet is. Valahogy mostanában úgy éreztem, hogy egyáltalán nincs kedvem ezekhez, nem is akkora kedvencem a műfaj, mint régen volt. Nos, a film ezt a gondolat szépen elkergette. Iszonyatosan bejött ez a film, teljesen visszaadta a kedvem a műfajhoz, és bizonyította, hogy egyáltalán nem szolgált rá a műfaj arra a kétkedésre, amit az elmúlt években tettem ellene. Még mindig imádom, és szerintem örökre imádni is fogom ezeket a filmeket, különösen a második világháborús filmeket, ez a kedvenc időszakom a történelemben, meg a hidegháború, de mivel ott konkrét ütközet nem volt, ezért hidegháború ugye, így marad a második világháború egyedüliként. Sok filmet láttam ebből a korszakból, olyat is, ami a harcokról szól, olyat is, ami a holokausztról. A holokausztos téma kemény, jobban kedvelem a konkrét csatákat. Persze, ott is vannak borzalmai a háborúnak, de azért egészen más mégis, mint az a kegyetlenség, amiket a táborokban véghezvittek. Imádom a hagyományos második világháborús filmeket, ahogy mondtam, de nagyon tetszett az is, hogy ez a film eltért attól. Máshogy mutatta be a háborút, mint az megszokott. Itt az amerikai katonák egyáltalán nem voltak olyan ártatlanok és hazafik, mint ahogyan a legtöbb ilyen filmben, illetve akár sorozatban is. Nem a legjobb emberek gyülekezete ez, ez nagyon jól látszik a német családnál az ebéd jelenetnél. Illetve ott is megmutatkozik, hogy majdnem otthagyták a tankot. Jó, végül vállalták, de nem olyan rögtön, illetve önfeláldozó hazafiként, mint az megszokott ilyen filmekben. Tetszettek ezek a szokásostól eltérő dolgok. Brad Pitt király volt, de igazából őt is nagyon bírom úgy mindenhol, illenek hozzá az ilyen harci szerepek is, pl. szerintem a Becstelen brigantikban is nagy volt, illetve a Trójában is, de azért az kicsit más kategória már. Logan Lerman-t bírtam, teljesen hitelesen hozta a tapasztalatlan harcost, aki folyamatosan egyre-egyre megváltozik, de mégis szerintem egy jó ember marad. A tank többi harcosát is bírtam, Jon Bernthal, Shia LaBeouf és Michael Pena is jók voltak, én kedvelem őket, nem a legzseniálisabb színészek, de jók, itt kimondottan jók voltak. A filmnek volt hangulata, ami nagyon elkapott. A csatajelenetek, a tankcsata, a lövöldözések mind remekül megvoltak csinálva, látványosak is, valószerűek is volt. Jobbnál jobb jelenetek váltották egymást, a kedvencem az ebéd volt, meg persze a végén lévő nagy csata, de a köztes jelenetek is kitűnők voltak, nem tudok olyat mondani, ami ne jött volna be. Összességében számomra egy fantasztikus háborús film, ami visszaadta a kedvem a műfajhoz, illetve egy fantasztikus film is, nemcsak a háborús filmek közt helytálló, hanem bármilyen film között. Nálam ez egy nagy kedvenc lesz szerintem, biztos többszörnézős. Így első látásra nekem ez egy tökéletes film, rá is nyomtam egy 10-est IMDb-n.
Összességében tehát filmes szempontból egy csodálatos napot zártam. Három kiemelkedő film, amelyek közül az egyik számomra gyakorlatilag hibátlan, és rögtön kedvenccé is vált úgy érzem, de tényleg, a másik kettő is nagyon jó filmek voltak. Mindhárom többszörnézős alkotás, és talán a legjobbak az elmúlt napok filmjei közül, habár a Kingsman-t is betenném még ide közéjük.
|
