Istenem, de jó film lehetett volna az egyik kedvenc játékom adaptációja. Persze nem arról van szó, hogy rossz filmmel lenne dolgunk, csak sokkal több is lehetett volna belőle, ami miatt nekem nagyon fáj a szívem.
Kis kitekintés következik: A game-et méltán tartják minden idők egyik legjobb akciójátékának a kritikusok és a rajongók egyaránt. Minden megvolt(van) benne, ami kellett egy vérbeli eksön életérzéshez. Először is: tökös főszereplő, bosszú iránti megszálottság, hallucinációk, noir és képregényes átvezetők, valamint brutálisan jó/újszerű lövöldözés és kiváló zene. - nah de ennyit a játékról, nézzük mennyit sikerült ebből megvalósítani a film készítőinek.
Adott egy vizuálisan elég erős rendező, aki azonban cselekmény mesélésben nincs mindig a toppon, a Max Payne előtt egy nagyon tré horror mozit katyvasztott éppen. Ez a mozi szerencsére annál azért jóval több.
A főhős szerepére nagyszerű választás volt Mark Wahlberg, a játék ismerői és a szélesebb közönség is könnyen tud azonosulni vele, mert jól állnak neki az ilyen szerepek, ő pedig szemmel láthatóan komolyan veszi a dolgot és színészkedik. A mellék szereplői brigádban viszont egyik mellényúlás nagyobb volt, mint a másik. A rutinos Bridges semmilyen, Ludacris ugyebár töltelék és semmit mondó, Mila Kunis és az európai modellből hálivúdi színésznővé avanzsált Olga Kurylenko pedig botrányosan gyengék, de még rajtuk is túltesz a főgonoszt alakító latin srác, borzasztó.
A film képi világa viszont minden dícséretet megérdemel, a képek adják igazán vissza azt, ami a játékban a hangulat fő alappillére volt, az atmoszférát. A hideg, sötét New York zord arcát, mely szinte lélegzik és szemmel láthatóan depresszióban szenved, akárcsak a főhősünk.
Az igazi gond a filmel azzal van, hogy az írók nem nagyon tudtak dűlőre jutni, hogy most kövesség teljesen a játék erejét képviselő mindent elsöprő akció orgiákat, vagy próbáljanak egy noiros beütésű krimit is varázsolni a nézők számára. Így azonban egyik sem működik úgy ahogyan kellene, mert a cselekmény szálában nem sok érdekeset találtam, mind jól bejáratott klissé, viszont ez nem is zavart volna, ha akció filmhez méltóan jó pár lövöldözést láthattam volna, csak, hogy azokból érzésem szerint nem jutott elég. Persze értem én a jó szándékot, hogy próbálták tartalommal is megtölteni a mozit, hogy ne egy szimpla másfél órás bosszúmozit kapjunk, de akkor sokkal jobb forgatókönyvet kellett volna lepakolni Moore bácsi asztalára. A rendező azonban a meglévő akciók során elemében érezhette magát, mert azok tényleg jól sikerültek, igaz csak 2-3 igazi "piffpuff" van benne, de azok látványosak és pörgősek...de meg kell jegyeznem, hogy azt a bizonyos "BULET TIME" effektust, amire az egész Max Payne koncepció épül igencsak parlagon hagyták, és 1 igazi kivételtől eltekintve teljesen elfelejtették, és ez ismét, csak bosszantó pont egy a játékért rajongó emberke számára, másoknak nyílván nem fog ez annyira fájni és élvezni fogják az eksönöket (persze, ahogy mondtam nekem is tetszettek természetesen).
Marco Beltrami pedig hozzá tette azt a zenéjével, ami megerősít abban, hogy inkább pozitív irányban szóljak az Egyszerélyes háborúról (ökör volt, aki beletette a magyar kiadás nevébe), mintsem lehúzóan, mert tényleg sok hibája van az alkotásnak és a benne rejlő hatalmas potenciálból, csak néhány dolgot sikerült kihasználni, mégis amíg nézi az ember, addig a hangulata simán elviszi a filmet hátán, aztán persze elfogy a dolog, mint egy jó pizza szombat este...
Mindenesetre az biztos, hogy alig várom, hogy végigvigyem a Max Payne 3-at is, mert a játékváltozat klasszisokkal jobb, mint a film, remélem azokat a dolgokat fogja Moore előtérbe helyezni a Die Hard 5. részénél, amihez ért, és nem a hiányosságait fogja kapargatni.
|