Robert Rodriguez és Quentin Tarantino 2007-ben már erőteljesen jelezték, hogy mennyire tisztelik a régi idők "B"-s filmjeit, számomra abban az esetben sokkal jobban tetszett a cowboy kalapos "mindenes" alkotása. A Terrorbolygó pofátlan stílusával és egyszerűségével megidézte a régi időket, és a Halálbiztos előtti ál-előzeteséből, melyben egy mexikói aprítja a jónépet egy bő percig pár évvel később megszületett az önálló egész estét trash mozi, a Machete.
Rodriguez és a mostani rendező társa, Maniquis ezúttal is ragaszkodtak (főleg a film elején) a "direkt" hibás felvételek bemutatásához, a kópia, mintha roncsolódott lenne, és a kép is cikázik egy picit néha. (A Terrorbolygó és a Machete esetében is volt olyan ismerősöm, aki azonnal kérdőre vonta a DVD-m eredeti mivoltát és, hogy miért is nézünk ilyen "szutyok" minőségű felvételt...nevetésemet nem igazán értette, míg be nem avattam a titokba.)
Danny Trejo számtalan filmben csillogott már, hol pár percre, hol keménykedve, olykor gyors halált halt, most viszont végre ő maga a főszereplő, mely gyakorlatilag ezt a főleg "B"-s pályafutást gyakorlatilag megkoronázta. A Desperedo óta pedig RR állandó szereplőjének számít, egyik színész sem szerepelt annyi filmjében, mint a rossz arcú aprítógép. A karaktere pedig kész poén és adrenalin forrás az egész film alatt. Machete gyors, brutális, könyörtelen, gyakorlatilag elpusztíthatan és még a bombázó csajok is döglenek utána. Vérből több folyik, mint a vágóhídon 5 év alatt. Olykor kifejezetten gusztustalan és hatásvadász a dolog, de legtöbbször tényleg nagyon mókás a dolog. A látvány a stílusból és a pénzügyi háttérből kiindulva annyi, amennyi.
A moziban pedig legendás és aktuális sztár színészek serege bukkan fel, és a legtöbb nem, csupán 1-2 perc erejéig. Michelle Rodriguez szerepe senkinek nem állt volna jobban a világon, dögös, szexi és igazi harcos. Jessica Alba szintén nagyon jó nő, csupán színészkedni nem igazán tud, itt is bűnrossz...Arany Málna-díj lett a jogos jutalma. Robert De Niro híres (félrehúzott) mosolyán pedig természetesen minden haverral összenéztünk egyből, mert még mindig zseniális, a karaktere pedig az egyik legfőbb poénforrása a filmnek. Jeff Fahey-t nézve pedig sajnálja az ember, hogy ez a tehetséges színész miért tv-filmekben sínylődik már réges régen. Ami viszont számomra nagy mellényúlás volt, az Don Johnson, valahogy olyan "kevés" lett az összképhez képest, persze irónikus, hogy végre ő is negatív szerepet játszik, de igazából, ha nem lett volna benne, nekem az sem nagyon tűnt volna fel, ellenben Cheech Marin ismét jó volt nézni puskákkal a kezében, mint egy "szabad elvű" papot.
Lindsay Lohan pedig még azt is bevállalta Rodriguez kedvéért, hogy hatalmas öniróniával egy 'majdhogynem' önmagát alakítő fiatal drogfüggő és szeximádó csajt alakítson...nagy piros pont.
Azonban a legnagyobb adu a moziban egyértelműen a Machete fő ellenlábasát alakító Steven Seagal. Ez az ember valahogy egy rajzolt arcal született, melyet azóta senki nem próbált még meg átrajzolni, ha igen, nyilán eltörte a kezét és/vagy gerincét és/vagy nyakát a delikvensnek. Kettejük 'egysorosai' az erre fogékonyaknak kész aranybánya lesz, hihetetlen baromságokat és oltásokat szórnak el a 98 perces játékidő alatt.
A csúcspontja ennek a trash műnek, pedig a kettejük végső párbaja, amit nehéz szavakba önteni, egyszerűen látni kell, és hatalmasat röhögni, ahogy a két mimika nélküli "B"-s legenda egymásnak feszül, picit már lassan, picit már pohosan, de mégis szórakoztatóan. Seagal búcsúja pedig annyira tökös, idióta és infantilis, hogy az agyát eldobja tőle az ember. (Machete Kills Again pls!) :D