Véleményem erről a "nagyszerű" filmről:
A legfontosabb kérdésre a választ már most az írásom legelején megadom. Lehet-e rosszabb folytatást készíteni az amúgy is nagyon gyenge első Alkonyat mozihoz? Az Újhold maximálisan bebizonyította, hogy IGEN, lehet. Az első rész női rendezőjének leváltása Chris Weitzre (Az arany iránytű) semmilyen pozitív ráhatással nem bírt a saga 2. epizódjára nézve. A karakterek továbbra is (hogy stílszerűen fejezzem ki magam) vércikiek, egyedül azt a Taylor gyereket lehetne megdícsérni, amiért kigyúrta magát, mert ő legalább néz ki valahogy, ha már színésznek borzalmas. Még ennyi pozitívum sem mondható el a hős(fos)szerelmes pár férfi(?) tagjáról, a Pattanás srác valami irdatlanul pocsék színész, alakítása minden mimikát nélkülöz, és az egész filmben, ha lehet még nyomorékabbul bámul, mint az első részben. Továbbá feltűnt, hogy a mi kis hősünk csak, és szinte kizárólag lassítva képes közelekdni, tehát vonul, mint egy végét járó tehén, és közben dobálja azt a "hatalmas" kisugárzását jobbra-balra-jobbra-balra, há' majdnem agyvérzést kaptam tőle. Az abszolút főszereplővel, a Bellát alakító Kristen Stewartal igazából nem lenne bajom, mert látszik, hogy tehetséges, egyszerűen itt semmi elvárás nem volt vele szemben, így természetesen ő is elég gyengus volt. Aki viszont nálam plusz pont, és az egyetlen, aki tudja, hogy mi a szakmája az Billy Burke, sajnos ezúttal sem kapott sok teret, pedig ő legalább próbálkozott, kár a kevés szerepeltetéséért.
A sztori még unalmasabb, a dialógusok pedig olyan agyzsibbasztó elemekkel próbálják elhitetni velünk, hogy itt aztán olyan szerelem dúl, hogy a Napot kettéfingja bármikor. Az egyik kedvencem ez volt benne: "Mindent megadsz nekem, pusztán azzal, hogy vagy." ... itt erősen gondolkodtam rajta, hogy vonat elé vetem szánalmas életem, mert én ehhez vagy kevés vagyok, vagy sok, érzésem szerint az utóbbi. De azt is megjegyeztem, hogy a 28. percben érkezik el az egyik csúcspontjához ez a nagyszerű film, ott bizony azt láthattuk, ahogy Bella egy fotelban gubbasztva ül, mereng, elmélkedik, meg minden ami egy bánatos lánnyal ilyenkor jár, és közben forog körülötte a kamera és telnek a hónapok...itt bizony kivettem a lemezt, nem bírtam a megpróbáltatást, pedig elég edzettnek tartom magam, de ehhez inkább egy mazochista kellett volna, vagy baromi sok nyugtató és/vagy sok alkohol. De semmi probléma másnap újúlt erővel vetettem bele magam a kalandok sorába (magyarul az unalamtengerbe). És láss csodát, valamelyest öröm ért, ugyanis ez a vámpír imitátor versenyről az első körben hazazavart hülyegyerek SEHOL sincs, eltűnt, elhúzta a belét és kb egy 40-50 percig csak néha tolja elő a mafla pofáját, hogy szellemként néha terrorizálja a kiscsajt, nem sok sikerrel.
A sztori itt elsősorban Bella és a kis izompacsírta kapcsolatának alakulására fókuszál, de, mint tudjuk ez egy nagyon "fantáziadús" világ, így az ő enyelgésükbe is üröm kerül, mert kiderül, hogy a kis indiánivadék bármikor át tud változni molykutyává, vagy csillámhörcsöggé, vagy mi a lófasszá, mivel a farkas(ok) CGi-s megjelenítése rettenetesen szar, élettelen és bárgyú. (Amúgy érdekes, hogy úgy működik az átalakulása, mint Hulk esetében, tehát elég felhúznia magát és már változik is, kérdem én, hogy lehet, hogy még sosem változott át csak az erdőben??? Fátylat rá, a logika úgysem található meg sehol a filmben.)
Akcióból sosem elég alapon úgy gondolták, hogy ne is nagyon zavarja meg az amúgy is feszes tempót és nagyszerű cselekményvezetést, így mindözze egy erdős összecsapással le is tudták a dolgot, ami egyébként meglepő módon nézhető volt, bár a lassításokat itt sem ússzuk meg. A fényképezés legtöbbször banális, egyedül az Olaszországi tájak bemutatása fest szépen.
A szerelem ábrázolásának én továbbra sem találtam szikráját sem, ellenben több nyál csúrgott el, mint amennyit Etiópia teljes lakossága el tudna fogyasztani egy aszály idején. Vannak örlődések, be nem váltott ígéretek, de persze mindenki várja, hogy majd a "nagy katarzis" újra helyrerak mindent. Igazából, amikor Edward elutazik a vámpír tanácshoz, hogy végezzenek vele, eszembe jutott, hogy ez nyílván egy emós kis köcsög, csak direkt álcázta magát és megváltoztatta az "egyik szemem sír, a másik haj" kinézetét, hátha akkor megszabadítják az óriási kínjaitól, melyek a be nem teljesülhető szerelme miatt úgy gyötrik, hogy semmi változás nem látszik rajta, ugyanis boldogan is 100%-osan így bámult ki a fejéből.
De sajnos hiába drukkolunk, hogy ha más nem akkor szólnak Pengének, aki végre lenyisszantja a csoffadt nyakáról azt a nagy kitüremkedést, ugyanis mikor meglátná őt vélhetően halálra röhögné magát és azt kérdezné: "Na jó most komolyan, hol van az igazi vámpír, ne szivassatok már!"
Ez azonban egy tiniknek szóló filmnél szóba sem jöhet, így a film 106. percében bekövetkezik a második agyhalál, mely teljes apokalipszist okoz az emberi tudatban. 'Kristen Stuwart futása' alcímen is nevezhető az a félemetesen igazlmas és lélegzetelállítóan LASSÚ vonaglás, mely mellett Zrínyi kirohanása, puszta fogócskának tűnhet, Logan pedig ezután kocogásra kereszteli majd a róla szóló menekülős alkotást.
Sajnálom, de ezt muszáj vagyok részetesen is bemutatni: Tehát Bella lobogó hajjal fut a keskeny (és gyönyörű) olasz városka kis utcáin LASSÍTVA, eközben a majdnem elalvó tekintetű párja megy, csak úgy LASSÍTVA, majd Bella ismét tovább szalad LASSÍTVA a fesztivál népe között és szökőkúton át, Edward király pedig fakó ló nélkül továbbra is kifelé sétál LASSÍTVA az épületből, és a totális megsemmisülés, mikor ŰBERLASSÍTVA egy Armagaddont előidézve sorsuk ismét összefonódik. Dakota Fanningben bíztam egy kicsit, hogy majd ő legalább hoz valami színt a filmbe, de mondanom sem kell, ő is rosszul játszik. A zene volt talán az első rész legerősebb pontja, itt azonban az is maximum átlagosnak nevezhető és a film végi Linkin Park nótát sem kapjuk meg újra (bánatomra, mert a kedvenc együttesem), azonban a stáblista alatt legalább felcsendül egy egész korrekt szám.
Tehát mindenki láthatja, hogy egy olyan folytatással van dolgunk, ami az amúgy is igen erős első felvonásra még ráttett egy lapáttal és olyan bűnfospocsék (így egybe) filmet kapunk az alkotóktól, hogy legszívesebben mindegyiknek azt üzenném, amit Les Grossman a Trópusi viharban, ezzel búcsúzom is kedves rohadékok: Lépjetek egyet hátra és szó szerint BASSZÁTOK arcon magatokat!
|
