Mármint, szerinted.
Nem igazán van "jobb", csak olyan, van, hogy én ezt, te azt, más pedig megint mást szeret jobban.
Ezért van az, hogy a bajnokságokat is máshogy szereti az ember, ami közel áll hozzá.

Mai menü avagy ma milyen filmet néztél meg

2011-05-25 18:02.09

Shrek 4 ... 3*

F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról

2011-05-25 17:59.42

A világ legnagyobb felmérő szervezete szerint a szakértők 54%-a vár Barca győzelmet a BL döntőben.
A drukkerek aránya fordított, ott 52-48 az arány az MU javára.
Ezekből is kederül, hogy megjósolhatatlan a szombat esti mérkőzés, mindenesetre én az MU-nak drukkolok, mert már a BL elején fogadtam rájuk, hogy megnyerik a BL-t, így 9-szeres pénzt kapok, ha bejön.
Hajrá Vörösök! :D

Shrek a vége, fuss el véle - Vélemények

2011-05-25 15:24.05

Legalább ne égesd magad ekkora ökörségekkel.

Halálsoron (1999) - Vélemények

2011-05-25 15:13.11

Ö...ennyi ?!

2011-05-25 11:35.31

Véleményem(spoiler előfordulhat):

Frank Darabont a(z) A remény rabjai című filmjével már letett egy alapfilmet a filmtörténelem asztalára, ezútal megpróbálta megismételni ezt a tettét, nem volt könnyű feladat, de csodával határos módon sikerült neki.
Ahogy az említett "börtönös dráma" esetében, ezútal is egy Stephen King regényt álmodott vászonra. Több hasonlóság is jelentkezik a két téma között, ezútal is vissza kell mennünk jó pár évtizedet, pontosan annyit, hogy a 30-as évek Amerikájában találjuk magunkat, valamint, most is egy börtön a fő helyszín a filmben, igaz ez egy nagyon speciális blokkja az objektumnak. A Halálsor. Ide kerülnek azok a elkövetők, akik a legnagyobb bűnt követték el, természetesen az ölésről van szó. Itt dolgozik Paul Edgecomb, aki ezen a különös helyen jól végzi mindennapi munkáját. Magabiztos ember, aki jóban van nem, csak az embereivel, de általában az elítéltekkel is, otthon szerető férj, ám betegség miatt a szexuális élete a végét járja.
Tom Hanks zseniális a szerepében, érzésem szerint az egyik legjobb alakítását nyújtja benne, egész pályafutása alatt, én szívesebben láttam volna, ha ezért a filmért kapott volna díjakat, ahelyett, amikért más esetben megkapta, de nem, hogy díjakat nem kapott, még jelöltnek sem merült fel a neve, szinte sehol. (No mindegy ez csak a saját szociális problémám.)
Később, ezt az olajozottan működő gépezetet megváltoztatja egy újonnan érkező rab, akit 2 kislány megölésért küldtek kivégézése helyszínére. John Coffey ránézésre egy hatalmas fekete izomkolosszús, ám viselkedése miatt mégis jámbornak tűnik, kapcsolata a "főnökeivel", sorstársaival, betegekkel, gonoszokkal és az egész emberiséggel a fő mozgató rugója a filmnek. Az Armageddon egykori "Nagy Medvéje" élete legjobb alakításával rukkol elő, átütő erejű minden másodpercnyi jelenlete. (Michael Clarke Duncan jutalmul Oscar és Golden Globe jelölést is kapott a kitűnő teljesítményéért.) A szereplők közül a legkisebb mellékszereplőt is csak dícsérni lehet, a mindig megbízható epizódista, David Morse most is nagyon jó, James Cromwell, a feleségét féltő "diri" bőrében tökéletes, és külön ki kell emelnem az egyik kedvenc színészemet is, aki valami félelmetesen hiteleset alakít "Vad Bill" karaktereként, Sam Rocwell érzésem szerint korosztályának egyik legjobb és legtehetségesebb alakja, amit itt is bizonyított. King művét maga Darabont adaptálta át, megfelelően igazodva a regény-film kapcsolathoz, tökéletesen megtalálta az összhangot, a rendezése pedig zseniális, ahogy olykor levezényelte a hosszabb snitteket, azok valami briliánsak, persze ehhez kellett David Tattersall nagyszerű operatőri munkája is, a kamera beállításai nagyon kreatívak és szépen követhetőek, a "padlóról figyelő" beállítások különösen elnyerték a tetszésemet.
Thomas Newman zenéje ezúttal csak amolyan mankóként szolgáll a filmhez, a lágy és csibészes dallamok jól álnak neki, de külön amolyan kimondott fő témát nem éreztem átütőnek benne.
Ez a csodálatosan érzelmes kaland, mely, nem egyszerűen a jó és rossz emberekről szól, nem egyszerűen a halhatatlan szerelmről szól, nem egyszerűen az elmúlás kikerülhetetlenségéről szól és nem csupán a világ egyik legfurcsább baratságáról, hanem arról, hogy egy ember lelke mennyi mindent rejthet magában. Csodákat, barátságokat, emberséget, lelkiismeret furdalást, szeretetet, gyűlöletet, közönyt, érzéketlenséget és reményt.
Ezzel picit vissza is kanyarodhatunk ismét Frank Darabont 2 remekművére, amiben még két hasonlóság biztosan van, azaz, hogy, mind a Remény rabjai, mind pedig a Halálsoron kétség kívül minden idők legjobb filmjei között tartandó számom, és egyik sem kapott egy darab Oscar díjat sem, persze ezt csak figyelem felkeltés céljából jegyeztem meg, ettől még jelen esetben a Halálsoron egy örök érvényű, időt álló és zseniális mozi, a legjavából.

F mint foci - Avagy vélemények a bajnokságokról

2011-05-25 11:21.51

Persze, hogy jól, de már megszoktem. ;)
Az Old Traffordon tavaly is ilyen fogadtatásban részesünk egy 0:0-ás felkészülési meccs után, a Real Madrid otthonában pedig akkor tapsolta állva 80 ezer ember, amikor az ő két góljával győztünk ott 2008-ban, ilyeneket szerintem senki nem mondhat el magáról, de természetesen meghatódtam, hogy az MU otthonában is mennyire tisztelik, ahogy a világon mindenhol, ők igazi legendák.
Csak azt sajnálom, hogy ezt a szezont nem tudta teljesen befejezni Gary, jó lett volna, ha a BL döntőn beállt volna pár percre. :D

2011-05-25 11:18.43

Cartman barátomnak pedig itt is kíváon sok boldog születésnapot! :)

2011-05-25 11:08.26

2011-05-25 10:44.51

MU-JUVE:
[link]
Legendák búcsúztottak legnedát!

2011-05-25 10:17.51

Meghiszem azt.
Beks is megirigyelhette. ;)

2011-05-25 10:17.13

Főleg, hogy pont 3 évre szerződtettük, kb annyi van még benne. :D

2011-05-25 10:16.20

Juvésként mondom, nem maradtatok alúl, egy ilyen meccsen nincs olyan, hogy valaki alúlmarad, itt csak nyerni lehet. :D

2011-05-24 22:25.13

MU-Juve 1:2
Elvertük a vörösöket (bár ez nem is volt kérdés a mérkőzés előtt sem, mivel a nagy csapatokat mindig szétszecskázzuk), Neville jó és rá jellemző odaadó játékkal búcsúzott a profi focitól.
Jó volt látni Bekchamet, Buttot, Giggset és Scholest is, ahogy játszanak és élvezik a játékot.
Tőllünk természetesen Del Pieron volt a legtöbb hangsúly, sokat mutatta magát, helyzetei is voltak, és ő is élvezte a játékot, Aquilnai pedig szintén jó meccset játszott.

2011-05-24 22:12.35

Hivatalos: Pirlo 3 évre a Juventusé...YES!
Újabb világbajnok olasszal erősödtünk.

2011-05-24 21:24.47

Félidőben MU-JUVE 1:1 (Rooney ill. Pepe)
A mérkőzés elég látványos, és nagyon kellemes hangulatú. Az első félidő legjobbja magasan Beckham volt, a labdái szinte emberfelettiek voltak.
A mi részünkrőé Aquilani a legjobb ma.

A csíkos pizsamás fiú - Vélemények

2011-05-24 20:42.21

Köszönöm.

Az oroszlánkirály (1994) - Vélemények

2011-05-24 20:07.39

Én 6 éves voltam 94'-ben, és életem egyik legelső és egyik legnagyobb mozis élményének tartom ma is.
Briliáns!

A csíkos pizsamás fiú - Vélemények

2011-05-24 20:06.13

Véleményem:

Mark Herman rendező elmondása szerint ő nem kívánt belefolyni abba, hogy ez egy holokauszttal foglalkozó film lenne, hiszen ő családi drámának szánta a filmet, amelyet maximálisan el is lát, azonban a holokauszt vonatkozást szintén megtaláljuk a filmben.
Bizony ez így már kemény dió, főleg úgy, hogy a családi dráma kibontakozásában nagy hangsúlyt fektet a történet a "jó és a "rossz" barátságára.
A zsidó-üldöztetés és hasonló témák esetében nyilvánvaló ugyebár, hogy a németek szemében a rossz még enyhe szó is volt annó' a zsidókra, azóta jó pár évtized lepergett és a mai emberek előszeretettel szeretik a németeket (és nem feltétlenül csak a nácikat) kikiáltani a sátán fiainak stb. Pedig az ugyebár nem képezheti vita tárgyát, hogy nem csak, hogy jó -és rossz ember nem igazán létezik, viszont mindkét oldalon megtalálható nem csak ebből a 2 "típusból", hanem a dolog ennél sokkal színesebb és egyben bonyolultabb.
Aki a 21. században erről a témáról akar filmet készíteni az nagy fába vágja a fejszéjét, mert manapság a zsidók továbbra sincsenek a "jaj de megszerettünk titeket" kategóriában, azonban az is tény, hogy nagyon sok szálat ők irányítanak. Az antiszemitizmus és előítéletek talán soha nem halványulnak el, de egy bizonyos érett réteg azért szereti magában azt hinni/tudni vélni, hogy azért néha még az elítélt dolgok között is megbújhatnak jogos gondolatok. Visszatérve a készítők nehéz dolgára, talán ami a legfontosabb feladat volt, hogy erről a témáról valami újat és ne százszor lerágott csontot mutassanak be, aminek a család központúság és 2 kisfiú barátsága áll majd a középpontjában.
Bizony ez sikerült a mozinak. A kis hazánkban forgatott film (fővárosunkat valószínűleg sokan felismerik majd) szépen fel van építve és pár bugyuta hibáról eltekintve kiváló forgatókönyvvel rendelkezik.
Egy család szemszögéből ismerjük meg a korhű ábrázolás segítségével az akkoriban uralkodó eseményeket. Berlinből elköltözik a német család egy erdőben található és szinte mindentől távol eső szép nagy házba. Apa katona, a hazája szolgálatában tevékenykedik, anya a háziasszony szerepét látja el, melyben számára a 2 gyermeke gondozása a legfontosabb, néha mégsem figyel rájuk kellőképpen, de anyai szeretete Vera Farmiga előadásában szinte átszakítja a képernyőt, annyira élethű, és ott van a két gyerek, Gretel, aki egy könnyen befolyásolható, de mégis mélyen érző tini lány, aki akár érzéketlen konok nővé is válhat majd, és ott van a kisfiú, a család legfiatalabb tagja Bruno.
A szerethető srác nem tudja, igazán mi folyik körülötte és a film erre épít a legerőteljesebben. Próbálja megismerni a környezetét, a Világot amelyben él, nem érti miért kellett elköltözniük, nem érti, hogy a példaképének tartott édesapja miért is bánik úgy a zsidókkal, és arról pedig fogalma sincs, hogy mi az ő munkája igazából.
A házuktól nem messze található tábor ugyanis nem egy üdülőparadicsom, mint ahogy azt Bruno egy felvételen látta, itt ismerkedik meg a kerítés túl oldalán élő kis zsidó csemetével Shmuel-el. Gyakori kiszökései alkalmával legjobb barátokká válnak, és szegények vergődve próbálják megérteni, miért is kell ennek így történnie. Míg egyikőjük jó módban él, és külön tanár tanítja, az öltözéke pedig tisztelettudó magatartásáról árulkodik, addig a másiknak "pizsamát" kell viselnie nappal is, és a mindennapi robotolás és éhezés határozza meg a mindennapjait.
Olykor a házban néha ismétlik magukat a jelenetek, amik egy kicsit a filmet más megvilágításból is megmutatják, olyankor, amikor nem véresen komoly témaként funkcionál, hanem egy család hétköznapjait mutatja meg úgy, hogy az őket szolgáló rabszolgaként tartott zsidókat mutatva már nem is megbotránkozik az ember, hanem megszokja a látványukat, ekkor picit oda a hatás, de ez szerencsére igen ritka.
A színészi játék kitűnő, szinte egyesével kiemelhetném az összes közreműködőt, a gyerekektől, a katonákon át, a nagyszülőkig. A fényképezés és zene szintén kellemes, bár tény, hogy nem egy klasszikus értelemben vett szenzáció. A vége pedig természetesen a film csúcspontját, érzelmi felfokozását hozza el, mely után az ember még jó ideig elgondolkodik a saját szemléletén és a történelmen egyaránt, de a legjobban szerintem a barátság hatalmán, ami előtt nincs olyan fal, amely megakadályozhatja a kibontakozását.

X-Men - Az ellenállás vége - Vélemények

2011-05-24 15:10.40

Mert a sztori úgy kivíánta, azért.

Ki a kedvenc fórumozód? És ki nem?

2011-05-24 15:09.51

Ez a fogalmazásod enyhén szólva hibás, de értem a lényeget.
Egyébként nekem nem kell őt bemutatni, én ismerem őt fórumon a legjobban.

elejére ... 952 953 954 955 956 957 958 959 960 961 962 963 964 965 966 967 968 969 970 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk