Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Káosz - Film Mánia, 21:00 |
Női szervek - SuperTV2, 21:00 |
Excsajok szelleme - RTL, 21:10 |
KIX - HBO, 22:05 |
Miután elbuktunk - Filmbox Premium, 22:15 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Cuba Gooding jr. (57) |
Tia Carrere (58) |
Kate Bosworth (42) |
Paz Vega (49) |
Taye Diggs (53) |
További szülinaposok |
Legfrissebb fórumok |
Szárnyas fejvadász 2049 - Idézetek |
Édentől keletre - Vélemények |
Tizenhárom - Kérdések |
Aki legyőzte az időt - Keleti Ágnes - Vélemények |
John Capodice - Vélemények |
További fórumok |
Utoljára értékeltétek |
Júdás és a Fekete Messiás |
Ugur Aslan |
2007-05-25 21:55.35 |
Angyalka! Üdv újra itt! |
2007-05-25 21:55.07 |
Sajna nekem még nincs fönn kép. De megnéztem a tieidet, édibabák vagytok! :))) |
2007-05-25 21:54.03 |
Jaj, ugye nem ifiúr miatt? |
2007-05-25 21:50.22 |
Szeretném megkérdezni, hogy bejelölhetlek-e én is? |
2007-05-25 21:49.44 |
Holnap folytatom, drága. Cupp-cupp! |
2007-05-25 21:48.57 |
Szia! Rég láttunk itt. Bocsika a fáziskésésért, de olyan lassú a gépem. |
2007-05-25 21:47.06 |
Viccelsz? Már indultam is. Várj meg az ajtó előtt. |
2007-05-25 21:46.10 |
Mondjuk néhány spártait, amint egyébként is hiányos öltözéküktől megszabadulva csobbannak a hűs habokba... :))) |
2007-05-25 21:45.01 |
De szeretnék most ott lenni... :) |
2007-05-25 21:39.31 |
Huh, bocsika, pont nem a vízeséses kép sikerült, de ez is szép. |
2007-05-25 21:37.57 |
[link] Joseph Anton Koch Odavagyok a vízesésekért... |
2007-05-25 21:33.27 |
- Azonnal tálalom a vacsorát. Addig megterítenél? – készítette elő a szedőkanalat Ivy.
- Ha szépen megterítek és esetleg el is mosogatok, részesülhetek saját készítésű vacsorád élvezetében? – vigyorgott Jared. - Igen – bólintott a lány – Egyébként rettenetesen utálok mosogatni. A hangulatos konyha a szülei házára emlékeztette Jaredet. Gyerekként néha segített az édesanyjának a főzésnél, és még mindig eszébe jutott a fűszerek illata, a közösen sütött sütemények íze, meg a tágas hely, ahol nyugodtan ugrándozhatott. Az ő lakásának főzőfülkéje egészen más volt: kicsi, és gondosan felszerelt, mint valami laboratórium, csak éppen szinte sosem használta. - Nem lett éppen a szakácsművészet remeke, de azért meg lehet enni – szabadkozott a lány, amikor kiszedte a levest. Letört egy darab kenyeret, és Killernek adta. Jared figyelte őket együtt, és rá kellett döbbennie, mennyire magányos. Mióta Sandra elhagyta, senki sem törődik azzal, hogy mikor ér haza, van-e mit ennie, vagy megfázott-e a hidegben. - Nagyon szép ez a kis ház – jártatta körül a tekintetét – Mióta laksz itt? - Majdnem másfél éve. - Másfél éve élsz ezen az elhagyatott helyen, egyedül? – csodálkozott Jared. - Itt van Killer, és… - …van egy pisztolyod is – vágta rá a fiú, és Ivy felnevetett – Nem rossz így magányosan? - Szeretem ezt a környéket, itt nyugodtan dolgozhatok – tért ki a válasz elől a lány. - És mivel foglalkozol? - Írok. Leginkább regényeket és novellákat, de néha verseket is. Kellemesen elbeszélgettek, és vacsora után Jared az ígéretéhez híven elmosogatott. A kávét a nappaliban itták meg. Killer leheveredett a kandalló elé, és hamarosan elszundikált. A fiú kinézett az ablakon, a hóvihar még mindig erősen tombolt, ami még a meleg szobából nézve is félelmetesen hatott. Jared rájött, hogy mi hiányzik ebből a barátságos otthonból. Már csak két nap volt karácsonyig, de semmi sem jelezte az ünnep közeledtét: sehol egy fenyőág vagy dísz, nem voltak csomagok és képeslapok. - Ivy… - kezdte bátortalanul – Miért nincs karácsonyfád? - Egyedül élek itt – mondta a lány – Nekem a karácsony ugyanolyan, mint az év többi napja. Pedig ebben a házban egy vidám családnak kellene élnie, a falaknak gyerekzsivajtól zengeni, és a konyhának megtelni mézeskalács illatával. - Hol tartasz elemlámpát vagy gyertyákat? – kérdezte Jared elterelve a témát – Valószínűleg el fog menni az áram, ha továbbra is ilyen orkán lesz. - A konyhaszekrényben, a felső fiókban. A fiú máris átvette az irányítást: egy halom fát hozott be az udvarról, és az asztalra rakta a gyertyákat. Éppen csak felkészültek, amikor kialudt a villany. Ivy úgy érezte, a sötétben még inkább hat rá Jared közelsége. Hallotta a lélegzetét, és érezte bőrének finom illatát. Ez a pillanat azonban szertefoszlott, amikor a fiú meggyújtott néhány gyertyát. - Úgy néz ki, hogy mostmár tényleg itt ragadtál – törte meg a csendet a lány. Jared bólintott, és Ivy tekintete megragadt a selymes barna haján csillogó fénycsóvákon. Megpróbálta kiszakítani magát a hatás alól, de nem sikerült, egyszerűen meg kellett érintenie. Ujjaival gyengéden végigsimított a fiú arcán. Jared egy pillanatra megfeszült, de nem húzódott el az érintéstől. Tekintetük hosszasan összefonódott, Ivy szemei magányról árulkodtak, ami eszébe juttatta a fiúval a saját helyzetét. Killer morgása zavarta meg a bensőséges pillanatot. - Megyek, előkészítem a szobádat – állt fel a lány. - Ez a kanapé is megfelel nekem – csóválta a fejét Jared – Miattam nem kell fáradoznod. - Nem fáradság, egyébként meg egy perc, és kész lesz. - Én igazán szívesen elalszom itt a nappaliban… - Jól van – egyezett bele Ivy – Hozok párnát és takarót. Jared elgondolkodva kortyolgatta a kávéját. Ez a lány nem hagyományosan ünnepli a karácsonyt, az ünnep lényegét mégis átérzi: befogadott egy szorult helyzetbe került embert, a tűzhelyhez ültette, ételt és fekhelyet adott. Úgy érezte, mindenképpen meg kell hálálnia a vendégszeretetét. Ivy gyorsan visszaért az ágyneművel, és már ágyazott is. Gondosan kiterítette a lepedőt, felrázta a párnát, és eligazította a takarót. - Szeretnél még valamit? – kérdezte, és a fiú látta, ahogy hirtelen elpirul. Rájött, hogy milyen bizalmasan és kétértelműen hangzott a kérdése, amitől kellemetlenül érezte magát. Jared úgy tett, mintha semmit sem vett volna észre, és nemet intett. - Hát, akkor jó éjszakát! – indult a lépcső felé a lány. Sokáig nyugtalanul forgolódott az ágyában, és azon töprengett, mit csinálhat éppen Jared. Vajon ő is ilyen iszonyúan fázik? Nyakig húzta a paplant, a lehető legkisebbre gömbölyödött össze, és megpróbált elaludni, de nem sok sikerrel. A gondolatai továbbra is a fiú körül keringtek. Elképzelte, milyen lehet ruha nélkül, a széles vállai, keskeny csípője, izmos combjai. Sehogy sem találta a helyét, egyre azt fejtegette, hogy lehet rá ilyen hatással egy idegen férfi. Már a futó érintése is különös érzéseket ébresztett benne. Milyen szívesen hajtaná a vállára a fejét, és hozzásimulna! Hosszú ideje nem ébresztette fel senki ennyire az érzékeit, nem dobogtatták meg így a szívét. Az biztos, hogy Jared Padalecki nem egy átlagos pasas, nem elégszik meg a kitérő válaszokkal, és igazán érdeklődik iránta. Egy kis időre mégis elszenderedett, és arra ébredt, hogy Killer felugrott az ágyára. A szél vadul süvített odakint, a hőmérséklet egyre csak csökkent, a szobában dermesztő volt a hideg. Felvette a köntösét, belebújt a papucsába, fogta az elemlámpát, és halkan lement a lépcsőn. Készíteni akart egy forró teát, hogy némiképp felmelegedjen. A lámpa fénye az alvó Jaredre siklott. Meztelen felsőtesttel feküdt, derékig betakarózva, és pontosan olyan érzéki volt, amilyennek a lány elképzelte. Ivy sóhajtott, és elszégyellte magát. Egyáltalán nem szép dolog meglesni valakit álmában! Kilopakodott a konyhába, meggyújtott egy gyertyát, és a barátságos fény elárasztott mindent. A tűzhely gázzal működött, nem függött az áramtól, így szerencsére fel tudta tenni a vizet melegedni. Amíg arra várt, hogy a víz felforrjon, a tekintete a kedvenc szobrocskájára esett. Egy balerinát ábrázolt, ahogy kecsesen táncol balettcipőjében. Szerette ezt a figurát, ez volt az első szobor, amit csinált, és Felicity-nek nevezte el. - Mondd csak, Felicity, szerinted mitévő legyek? – kérdezte, mintha valóban választ várna. Sípolni kezdett a teáskanna, gyorsan eloltotta alatta a gázt, aztán bele tette a filtert, és virágos csészéjével együtt kényelmesen letelepedett. Killer a lábához feküdt. - Elég lesz két személyre is a tea? – hangzott az ajtóból Jared hangja. Ivy kezéből kiesett a kiskanál. Az ajtófélfához támaszkodva pillantotta meg vendégét, még mindig nem volt rajta póló. Barátságosan a lányra mosolygott, és újra feltette a kérdést. Ivy alig tudott megszólalni. Minden tagjában érezte a fiú vonzerejét, a felé áradó erős kísértést. Nem tudott semmit tenni ellene, de nem is akart. |
2007-05-25 21:32.29 |
Láttam mucimuci terrorját Furcsány ellen :) |
2007-05-25 21:31.24 |
- Igen? – fordult vissza Jared.
A fiú kellemes csengésű, mély hangja üde balzsamként hatott Ivy magányos lelkére. Napok óta nem járt felé egyetlen környékbeli sem, még a barátnője sem telefonált, pedig máskor hetente hívták egymást. - Nos, Jared, valószínűleg itt rekedtél, a kocsidat ebben a sötétben képtelenség kiszedni a hóból. - Majd elgyalogolok a városig. - De hiszen az közel harminc mérföld! - Tisztában vagyok vele. Noha a fiú ügyesen titkolta, Ivy mégis biztos volt benne, hogy nincs oda a gyaloglás gondolatától. Egy-két hópehely még ott olvadozott kócos hajában, a ruhája nedves volt, és egyáltalán úgy nézett ki, mint aki félig megfagyott. Azt nem bocsátotta volna meg magának, ha Jarednek valami baja esik az úton, de kockázatos ötletnek látszott befogadni. Igaz, van pisztolya, bár soha nem merné használni, de ezt a fiúnak nem kellett tudnia. - Maradj itt, ha gondolod – mondta a lány – Úgy tombol a vihar, hogy az orrodig sem látnál, és amúgy sem egyszerű eljutni a városig. Na, add ide a kabátodat, és foglalj helyet nálam! A fiú fürkésző pillantást vetett rá, aztán beleegyezve bólintott. Hogy helyes volt-e elfogadni az ajánlatot, azt még nem tudta. Levette a kabátját, és a pulóverét, alatta egy egyszerű fekete pólót viselt, ami látni engedte formásan domborodó izmait. Az ilyenekre mondják, hogy szívtipró, és Ivy most itt volt összezárva vele. - Hozok egy törölközőt – lépett a konyhaszekrény felé. Volt valami különös a fiú lényében, ami egészen felkavarta, és kibillentette megszokott lelki egyensúlyából. - Köszönöm – mondta Jared egy perc múlva, és törölni kezdte a haját. A mozdulatai olyan meghittek és ismerősek voltak, mintha nem is ma találkoztak volna először. A lány lopva figyelte, ahogy ott állt a homlokába hulló kócos hajával, visszasimította a nedves fürtöket, aztán lehúzta a cipőjét. Ivy gyorsan felkapta a felmosó vödröt, és feltörölte a víztócsákat a földről. Mégsem bámulhatja egyfolytában a vizesen tapadó farmert! - Begyújtok a kandallóba – javasolta – A tűznél majd átmelegszel. Jared szó nélkül követte a nappaliba. A lánynak eszébe jutott, hogy a postáson és a két mérföldre lakó öreg bácsin kívül még egyetlen férfi sem járt ebben a házban. Ahogy pakolgatta a fahasábokat, egy szálka ment a kezébe, hirtelen felszisszent. A fiú elvette tőle a tuskót, aztán megnézte a kezét. Az érintésétől Ivynak egy pillanatra elállt a lélegzete. - Fáj? – kérdezte a fiú, miközben ügyes mozdulattal kiszedte a szálkát – Meg is van! - Köszönöm… - Ez a legkevesebb, amit megtehetek, cserébe amiért megmentetted az életemet. A lány azt gondolta, ez a Jared Padalecki valóban vonzó férfi, és már nem érzett szorongást vele kapcsolatban. Ami pedig a szálkát illette: egy kicsit tovább is foghatta volna még a kezét… - Én szívesen begyújtok – ajánlkozott a fiú. - Addig főzök kávét – viszonozta Ivy, és már ment is vizet engedni. A tűzhelyhez menekült, félig nekitámaszkodott a mellette álló asztalnak, és megpróbált mély levegőt venni. Az előbbi érintést még mindig érezte a kezén, miközben bekészítette a kávéfőzőt, gondolatai a jövevény körül forogtak. Lassan hozzáfogott a vacsorához is, egy könnyű levest csinált, felszeletelte a pástétomot, és díszítésként zöldségeket rakott a tányérra. Killer közben előkotorta a sarokból a tálkáját, és várakozóan tette rá a mancsát. Ha éhes volt, olyan kétségbeesetten tudott nézni, hogy a lány megsajnálta, és adott neki enni. - Segíthetek esetleg még valamit? – csendült fel váratlanul Jared hangja Ivy mögött, mire a lány összerándult – Nem akartalak megijeszteni… - Semmi baj – fordult el Ivy, és arrébb rakta az útból a kutya játékait. Jared felé nyújtotta a kezét, hogy felsegítse, de a lány nem mozdult. - Félsz tőlem? - Nem – válaszolta Ivy nem valami meggyőzően. Igazából nem attól rettent meg, hogy egy idegen van a házában, hanem azoktól a feléledő vágyaktól, amiket a fiú gyújtott benne. Jared felhúzta a földről, egészen közel kerültek egymáshoz, és a lány pulzusa vadul lüktetni kezdett. - Biztosan éhes lehetsz már… - szólalt meg halkan. - Hát, ami azt illeti, ma még csak reggel ettem. - Akkor kénytelen leszel velem vacsorázni. - Vegyem ezt meghívásnak? – mosolyodott el a fiú. - Elnézést, nem akartam udvariatlanul viselkedni! Természetesen ez egy vacsorameghívás akart lenni. - Gyakran fordulnak meg idegen férfiak a konyhádban? – kérdezte Jared. - Az igazat megvallva mióta megvettem ezt a házat, még csak a postás volt itt, és egy környékbeli bácsi. A fiú meglepődött, de kifejezetten tetszett a válasz. |
2007-05-25 21:28.15 |
A titkok kertje:
[link] |
2007-05-25 21:26.42 |
Jared magában morogva figyelte a tájat. A hideg szél az arcába vágott, és pirosra csípte a bőrét. Feljebb húzta a sálát, hogy némileg védeni próbálja magát, de a haja csupa hó lett, és még egyre hullottak a hatalmas, puha pelyhek. Már szinte hihetetlennek tűnt, hogy délelőtt teljesen tiszta volt az ég. Most viszont mindenütt buckák lepték el az út szélét, még a fák ágait is betakarta a fehér dara.
Jared kocsija elakadt, és ő sürgős segítségre szorult, de térerő nélkül a mobilja csődöt mondott, körülötte meg csak a nagy semmi volt, sehol egy épület, ahonnan telefonálhatott volna. Egy órányi kóborlás után akadt rá az aprócska házra, és már harmadszor kopogott be, de senki nem felelt. Tudta, hogy valakinek kell lennie odabenn, hiszen pár perce még fény szűrődött ki az ablakon. Csendben hallgatózott, semmi nesz, csak a szél borzolta a fákat. Egészen besötétedett, és a fiú fázni kezdett. Legalább harminc mérföld a városig, ha nem több, és ekkora távon ilyen időben nem lenne kellemes a séta. Ha egyáltalán képes lenne eljutni odáig. Hát, nem így képzelte el ezt a karácsonyi pihenőt, az egyszer biztos. Sandra elhagyta, iszonyú ürességet érez a szívében, ráadásul itt áll a semmi közepén, és reménytelen helyzetbe került. Dörzsölgette elgémberedett ujjait, és hogy valamicskét felmelegedjen toporogni kezdett. Lassan kinyílt a ház ajtaja, a résen keresztül fény csillogtatta meg a hótakarót, és egy halk női hang szólt ki. - Segíthetek valamiben? Jared a fénykörbe lépett, hogy a lány láthassa, ő azonban továbbra is meghózódott az ajtó takarásában. A fiú dermedt ujjával a hótorlaszra mutatott, és próbálta kivenni a távolban a fekete Chevy Impala körvonalait. - Valami zűr van a kocsimmal, és elakadtam ebben a nagy hófúvásban. A lány hallgatott és továbbra sem mutatkozott. - Megengednéd, hogy használjam a telefonod, és segítséget hívjak? – kérdezte Jared udvariasan. Néhány másodperc csend után teljesen kinyílt az ajtó, de a fiú nem várt betessékelést, letisztította a cipőjét, majd belépett a házba. Hirtelen valami zaj hallatszott az egyik helységből, a lány odaszaladt. - A fenébe! – hallatszott a dühös kiáltás. Jared nem töprengett tovább, hogy felajánlja-e a segítségét, a hang irányába indult. A konyhába érve a földön találta vendéglátóját egy halom szétgurult konzervdoboz között, mellette egy robosztus, fehér pitbull állt. - Jól vagy? – kérdezte a lánytól, aki riadtan fordult felé. Félhosszú haja az arcába hullott, de nem takarta el teljesen csillogó szemeit, melyek mélyén kedvesség és némi szomorúság bujkált. A kutya közben odaballagott Jaredhez, és nem túl barátságos arccal szaglászta körbe, majd felmordult. - Csak ugat, de nem harap meg senkit – magyarázta a lány, és közben feltápászkodott – Viselkedj, Killer! - Szia haver! – tartotta oda a fiú a kezét, és merte remélni, hogy a méretes jószág gazdája igazat mondott. A kutya odanyújtotta a mancsát Jarednek, aki barátságosan megsimogatta. - Ő az én legjobb barátom, és egyben a házőrző is – jelentette ki a lány, és megölelte a kutya nyakát – Látod, egészen megkedvelt téged. - Biztosan megérezte, hogy nincs veszélyben a gazdája – vélekedett a fiú – És igaza is van… A lány megmosta a kezét, és elővett a konyhaszekrényből egy törlőt. Jared csak most figyelte meg jobban, milyen vonzó teremtés a megmentője. Bájos, szelíd arca volt, a tekintete barátságos, és az alkata hihetetlenül nőies. A fiúnak önkéntelenül is eszébe jutott Sandra, a három évig tartó kapcsolatuk, és a fájdalom, amit a szakítás jelentett. Napokon át csak járkált fel-alá a lakásban, nagy ürességet érzett legbelül, hiányt, mintha a teste egy részét leszakították volna. Túlságosan ragaszkodott Sandrához, többet érzett iránta, mint amennyit szabad lett volna. - Jared Padalecki – mutatkozott be, és kezet nyújtott. A lány apró keze szinte eltűnt a markában, bőrének melege jóleső hullámként áradt szét a fiú testében. - Valentine Fellows – biccentett a lány – De szólíts csak Ivynak. Kíváncsi szemei most végigsiklottak Jareden. A legmegragadóbbnak a fiú mosolyát találta, és azt az érzéki gondolatokat ébresztő mély, bársonyos tekintetét… Ivy rendreutasította magát. Nem szabad megfeledkezni a fiú itt tartózkodásának céljáról, és segíteni kell neki, hogy mihamarabb hazajuthasson. - Itt a telefon – mutatott egy kis asztalkára – Használd csak nyugodtan! Amíg Jared tárcsázta a számot, a lány észrevétlenül megint alaposan szemügyre vette. Nagyon jóképű srácnak találta, a lényéből sugárzó könnyedség és huncut vidámság rendkívül vonzóvá tette. Ivynak mindig is tetszettek a magas fiúk, és Jared kellemesen kisportolt alkatát még egy mondabeli hős is megirigyelhette volna. - Nincs kapcsolat – mondta a fiú, ahogy a vonal két csöngés után megszakadt. Ivy tudatalatti sóhajjal keresztbe fonta a karját a mellén, a halványzöld póló kirajzolta kellemesen telt kebleit. Jared tekintete önkéntelenül is megpihent rajta egy pillanatra, aztán kinézett az ablakon a kavargó hóesésbe. Nem volt túl kellemes a gondolat, hogy kimenjen a hidegre. - Talán egy férfi segítségével meg tudnám javítani a kocsim… - fordult a lány felé. - Nincs férfi a háznál, sajnálom. Nehéz volt elhinni. Ha egyedül él, vajon miért nyitott ajtót egy vadidegennek? - Viszont van egy pisztolyom – folytatta Ivy – És engedélyem is van, hogy használhassam… - Értem – mosolygott a fiú olyan arckifejezéssel, hogy ilyesmire valószínűleg nem lesz szükség. - Biztos alaposan átfáztál – jegyezte meg a lány. - Hát, félig-meddig jéggé fagytam – vallotta be Jared – Estig el akartam jutni Vancouverig, de lekanyarodtam egy bekötőútra, és eltévedtem. - Még eljuthatsz, ha elviszlek kocsival – ajánlotta fel készségesen Ivy, és már nyúlt is a kulcsokért. - Azt hiszem, nem túl jó ötlet – mutatott a fiú az ablakon át a garázsig, amelynek a kijáratát teljesen eltorlaszolta a hó – Képtelenség kijutni az útig. Mindenesetre azért köszönöm a segítő szándékot! Felvette a kesztyűjét, és az ajtó felé indult. - Várj! – szólt utána a lány élesen, de aztán egy pillanatra elbizonytalanodott. Vajon megengedje-e, hogy ez az idegen a házában töltse az éjszakát? A tolerancia és segítőkészség vívott harcot a józan eszével, de úgy érezte, nem küldheti ki a fiút a hófúvásba. Olyan dermedt volt a keze, amikor bejött, minden porcikája reszketett. Nem, egyszerűen nem zavarhatja el! |
2007-05-25 21:26.29 |
Juj, akkor nem csinálok blogot :( |
2007-05-25 21:25.52 |
Ivybaba, hoztam neked esti mesét. |
2007-05-25 21:20.31 |
[link] Rudolf Koller |
2007-05-25 21:19.21 |
Juj, mandala, szeretem! :) |
2007-05-25 21:17.57 |
Ezért is nem találtam meg magamtól :( |
2007-05-25 21:17.18 |
Már megvan a kívánságom... De te ezt úgyis tudod. :) |
2007-05-25 21:12.01 |
Szió! Ugye nem ijedtél meg, hogy bejelöltelek iwiwen? |
2007-05-25 21:11.14 |
Ivybaba, hát hogy mentek a vizsgák? |
2007-05-25 21:09.46 |
Ilyen balzsamos, virágillatos szép estét kívánok mindenkinek:
[link] |
2007-05-24 07:25.42 |
Jó reggelt csajok! Gratulálok mindkét vizsgázónak! Remélem, ha lemennek a vizsgák, tudunk maj dumcsizni. Puszi! |
2007-05-22 23:46.13 |
Asszem én is elteszem magam holnapra.
Legi, köszi a vidítást, komolyan jól esett! Cupp! Shany, szurkolok neked minden nap. Pápá! |
2007-05-22 23:44.23 |
Kegyelemdöfést neki! XD |
2007-05-22 23:43.42 |
Abban Babs az ász :))))) |
2007-05-22 23:43.23 |
Na, tessék! Ezentúl ne tiltakozz a Kangyűjtő elnevezés ellen! :) |