Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
Hamarosan a TV-ben |
Jóságos ég! - RTL Három, 05:30 |
Szerelem második látásra - SuperTV2, 05:30 |
Bontatlan karácsonyi románc - Film4, 06:55 |
Mesés ünnepek - Izaura TV, 07:00 |
A karácsonyi üveg - TV4, 07:00 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Eszenyi Enikő (64) |
Amanda Peet (53) |
Marc Blucas (53) |
Joanna Scanlan (64) |
Jason Connery (62) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Ibelin rendkívüli élete |
Stephanie Beatriz |
2009-08-12 14:55.06 |
Már folyamatban a True Blood beszerzése, hamarosan meglesz, majd átküldözgetem. Addig meg úgyis odaátozol ezerrel... :) |
2009-08-12 14:51.38 |
A napokban néztem hasonló környezetben játszódó filmet, a 70-es évek Londonjában, ahol minden csillivilli és harsány, üvölt a glamrock, és tombol a szexuális forradalom. Ezt a világot még az isteni Christian Bale se tudta lenyeletni velem, erre most jön Cillian Murphy egy még nőiesebb, még durvábban feltűnő jelenség formájában, akitől néha vissza kell nyelnem a gyomorsavam, mégsem lehet nem szeretni (mondjuk a szinkront nem ajánlom senkinek, tönkrevágták egy borzalmas műbuzernyák hanggal). Bohókás, néha kedvesen naiv, olykor meg kifejezetten éleslátó karakter, sziporkázó gúnnyal, és jó adag öniróniával. Az élete szinte álomszerűen zajlik, a konzervatív ír városkából csak úgy nekivág a kifejezetten szabados Angliának, egyetlen biztos pont nélkül, és mégis túlél mindent, mindig kilábal a legmeredekebb helyzetekből is. Mindent, ami történik vele, gondosan lejegyez, az egész sztorit egy könyv fejezeteiként láthatjuk. Keserédes történet, a humor ellenére mindig érezhető, hogy Patrick, alias Cicus csak egy szerencsétlen kölyök, aki igencsak híján van szeretetnek és családnak. A film maga nem kímél sem politikát, sem egyházat, provokatív társadalomkritikának szánták, amit én ebben a formában nem annyira szoktam kedvelni, de mégis olyan stílusban lett megcsinálva, hogy a legízléstelenebb poénokon is ösztönösen tört elő belőlem a vigyorgás. Azoknak, akik kifejezetten émelyegnek a témától, azt mondanám, van ugyan pár feszengős mozzanat, de nincsenek benne férfiak közötti direkte csók vagy szexjelenetek, és meglehetősen optimista hangvételű, kicsit sem megnemértett, önsajnáltató transzvesztita mozi. |
2009-08-11 15:06.57 |
Mindig érdekes gyerekek szemszögéből látni a világot, mennyire másképp tudnak értékelni dolgokat, a felnőttek számára olykor kissé nyakatekert, abszurd módon gondolkodnak. Leland P. Fitzgerlad kamaszként súlyos gondolatokkal küzd, nem afféle "szemét az anyám" vagy "utálom a sulit" jellegűekkel, hanem kifelé figyelő, értelmezni próbáló elméletekkel. Ki is alakít magában egyfajta világképet, amit nemes egyszerűséggel csak "Leland Amerikájának" nevez, és ami olyan tettre sarkallja, amivel megdöbbenti az embereket. Mindenki keresi az okot, a miértet, de amit ők kegyetlenségnek tudnak be, azt a fiú kegyes szándékkal követte el. Ryan Gosling egyik korai munkája ez a film, már egészen ifjúként is remekül választott szerepeket, és azóta még inkább. Saját elmondása szerint nem követi azt a szerepkört, amit az álomgyár akar ráaggatni, remélem marad ez a tendencia nála. |
2009-08-11 15:05.08 |
Két olyan személytől hallottam korábban erről a sorozatról, akiknek nagyon adok a véleményére. Egyikük magasztalta, másikuk lehúzta. Na most megnézzem, vagy ne? Gyűjtöm a mellette és ellene szavazatokat. :))) |
2009-08-11 15:03.06 |
Rengeteg történet szól sírig tartó szerelemről, még annál is több olyan párokról, akik valamilyen oknál fogva nem lehetnének együtt, legalábbis a környezetük ezt várja el tőlük. Oly egyszerűnek tűnik szerelemről írni, filmet forgatni, annyi lehetőség van benne, mégsem olyan hálás feladat. Úgy legalábbis, hogy ne legyen giccses, nyáltengertől csöpögő, legyen benne boldogság, de ne émelyítsen. A Szerelmünk lapjaiban is megvan a szinte kötelező cukormáz, főleg a vége túlzás, de rengeteg olyan kedves, jóleső jelenetet sorakoztat fel, amitől az egyszeri kérges lelkű ember is felsóhajt. Jó ideje nehezen szánom rá magam romantikus filmekre, sokszor annyira hiteltelenek tudnak lenni, mert a főszereplő színészek egyszerűen képtelenek érzelmeket eljátszani. Ezesetben Ryan Goslingtól azt láttam, amit vártam, egy totálisan szerelmes pasast, csillogó szemekkel, lelkesen, majd nagyot zuhanva. Rachel McAdams sem volt rossz, bár őt nehezebben viseltem, az ilyen csupamosoly, ugribugri színésznőket nem annyira kedvelem. Mindenesetre nem bántam meg, kellemes élmény volt. |
2009-08-10 21:35.49 |
Beterveztem, hogy küldözgetem majd neked is részenként, úgyhogy számíthatsz. Szívesen, bármikor bármit. :) |
2009-08-10 21:34.15 |
Emlékszem, kölyökként hogyan ültünk libasorban a tévé előtt, és bámultuk tátott szájjal a nagy böhöm bácsikat a vicces ruhákban, ahogy üvöltözve, izmaikat mutogatva másztak be a ringbe, és húdemegverték egymást... :))) Rémlik, hogy a British Bulldognak szurkoltam titokban, de nem nagyon mertem kimondani, mert Hulk Hogan volt a menőcsávó, és a kissrácok laposra vertek mindenkit, aki nem érte volt oda. Igazi cirkusz ez a világ, látványos show, de abba még sosem gondoltam bele, csak ennek a filmnek a kapcsán, hogy a jelmezek és feltűnő viselkedés mögött bizony egyszerű emberek vannak, hétköznapi problémákkal. Visszafogottan szentimentális mozi ez, mindent mértékkel adagol, mégis annyi érzést ki tud hozni a nézőből. Kedvelem Mickey Rourke-ot benne, teljes lelki nyugalommal brillíroz, és a rémisztő kinézete ellenére hoz egy korrekt, szerethető figurát. Nem is bánom, hogy nem kapta meg az Oscart, ettől a mai fuckin' Akadémiától már nem megtiszteltetés, csak külcsíny. Nem ért meglepetésként, lassan már senkihez nem vágják hozzá azt a szobrocskát, ha nem válik meleggé vagy holokauszt áldozattá. |
2009-08-10 21:32.08 |
Márminthogy van most msn-en? Nem néztem be, mert még van egy kis dolgom. |
2009-08-10 21:27.27 |
Na, mesélj, milyenek a reakciók? Nem fujjog már Jaredre? |
2009-08-10 21:25.17 |
A külseje nekem kb. Az interjú a vámpírral, a Szenvedélyek viharában, és a Ha eljön Joe Black esetében számított. Rég kinőtt már a szépfiú szerepkörből, előrukkolt olyan istenkirály filmekkel, mint a Harcosok klubja, a Hetedik, a 12 majom, a Blöff, és még sorolhatnám. Ezekben fel se tűnik, hogy hogyan néz ki, olyan istenadta tehetsége van, amitől leszakad a pofám. De ha megnézed a Jesse James meggyilkolását, na abban kifejezetten csúnyácska önmagához képest, de remekül játszik. Szerintem a Benjamin Buttonban kifejezetten halovány, nem miatta jó igazán a film. :) |
2009-08-06 12:49.44 |
Mert volt neked olyan korszakod is? :DDD |
2009-08-06 12:34.51 |
Ójeeeee, igen, bízom Kripkében, a Viasztesteknél is szebb halált akarunk nééééki... sálálálá... :D |
2009-08-06 08:47.25 |
Hahó, csajok! Újra élet itt, örülök mindenkinek. :)
Druszám, fel a fejjel, nem szabad veszteségként felfogni. Nézd a jó oldalát is, általa te is változtál, okosabban mész neki a következő kapcsolatnak. :) |
2009-08-05 14:14.31 |
Szia, Timo! Rendben hazaértetek? Mailt megkaptam, válaszolok hamarosan. :) |
2009-08-05 14:11.31 |
Sosem szerettem igazán a western műfajt, nem érint meg a zord pillantású, kérges lelkű keménylegények, csípőből előkapott coltok, és sivár prérik világa. Ezért is nem néztem meg sokáig a Jesse James meggyilkolását, mert abban a tévhitben voltam, hogy vérbeli western. Hát nem, nagyon nem. Nincsenek legendás pisztolypárbajok, nem porzik az út a lovak patája alatt, a vonatrablási terv sem részletes, nem lényegi eleme a filmnek. Van viszont helyette varázslatos képi világ, az utolsó vízcseppig terjedő aprólékossággal, lassú, szépen felépített történetvezetéssel, és belemerülést igénylő jellemrajzokkal. Rá lett aggatva az unalmas jelző, engem mindvégig feszített Bob Ford csapongó lelkiállapota, ahogy egyik pillanatban a végletekig imádta bálványát, a másikban meg sütött róla a gyűlölet. A kettejük kapcsolata, a közöttük érlelődő dráma az, ami még egyszer meg fogja nézetni velem a filmet,az arcok, a szemek, a hamis mosolyok... Bevallom, elsőre kissé elvesztem a szélfútta, kiszáradt fűben, a szürkéskék égen sodródó felhők vándorlásában, a vékonyka fák között áthatoló fénycsóvákban, és az ismétlődő, de mindig jókor felcsendülő, szívszorítóan bús zene szépségében. |
2009-08-02 15:44.39 |
Előszeretettel keresgélem Bale azon filmjeit, amelyekben nem egy erőteljes figurát alakít, hanem egyszerű és emberi, és nem érzek rajta maximalizmus-szagot. A Laurel Canyon ennek tökéletesen megfelel. Tulajdonképpen nem sok minden történik benne, mégis nézeti magát. Érvényre helyezi azt a gyakorta felmerülő közhelyet, mennyire gyarló az ember, milyen könnyen elbukik, ha meglengetik a mézesmadzagot az orra előtt. Tipikusan vesztes karaktereket láthatunk, bár elítélni nem lehet őket. Viszont remek stílusú párbeszédek hangzanak el, csípőből olyan mondatok, amelyeket átlagember nem mond ki csak úgy, mégis életszerű. Inkáb csendes dráma, olyanoknak nem ajánlom, akik szeretnének kitörő érzelmeket látni. |
2009-08-02 07:43.51 |
A filmmel tulajdonképpen nincs baj, elég hűen ábrázolja a 70-es évek Londonjában útjára induló glamrock irányzatot és életérzést, provokatív, botrányos viselkedést, feltűnő öltözködést, szexuális szabadosságot. A jelmezek és smink elképesztően extravagánsak, színesek és csillogók, a színészek hitelesen átvették ezt a magamutogató stílust, az egész mozi egy őrült, kavargó, szirupos látomás. Valószínűleg a hiba az én vevőkészülékemben van, kifejezetten taszít ez a világ, nem igazán vette be a gyomrom. Plusz két egyébként igen férfias jelenség, Ewan McGregor nyavíkolva tekergőzik, meg Christian Bale identitászavaros tiniként melegfotóra maszturbál... áááá, ez kicsit kiverte nálam a biztosítékot... :) Na de ez már csak ilyen pikáns, tabudöntögető, művészfilmes beütésű alkotás, nyeli vagy nem nyeli az ember, ízlés dolga. Úgy tudom, Cannes-ban zabálták, én annyira nem osztom a lelkesedést. |
2009-07-30 22:17.27 |
Huhh, hát lehet nagyon utálni, vagy nagyon szeretni ezt az alkotást. Utálni leginkább azért, mert hosszú, és igen, eléggé vontatott, ha az ember nem tud elmerülni benne. Az is némi csalódást okozhat kezdetekben, hogy híre alapján sokan egy hagyományosan romantikus kalandfilmre számítanak, és nagyon nem olyan. Az én negatív érzéseim teljes mértékben csakis Colin Farrellre korlátozódnak, egyszerűen nem bírom ezt a pasast, a bárgyú tekintetét, a nyegle stílusát (kivétel az In Bruges, abban beleillett a képbe, és remekül teljesített). Nem értem, egy Malick hogyan bólinthatott rá... Szeretni sokkal több mindenért tudom a filmet, például a varázslatos képekért, a fényképezés egyszerűen pazar. Kifejezetten kedvelem a zavarosságot is, mármint nem az érthetőség terén, hanem a történetvezetés, a jelenetek szempontjából, meg arra sem fújok, hogy három szereplő gondolatain át éljük meg, belső hangjaik narrálják a látottakat. Christian Bale-t nagyon kedvelem benne (mondjuk miben nem :DDD), mert annyira emberi gesztusokat produkál, végre nem hiperszexi keménylegényként, vagy valami extrém figuraként láttam. Az egzotikus kislánnyal szintén semmi bajom, ott van, édesen ártatlan, az erkölcsi dilemmákat, a fájdalmat is felnőttként tudja elhitetni. Egyszerű, szép szerelmi történet, felfokozott, viharos jelenetek nélkül, mégis sokat mondóan, csontig átérezhetően. |
2009-07-27 13:16.06 |
Ha tudsz, nézz be, Pistikét szórakoztatni kell! :))) Jó pihizést amúgy, és vigyázz magadra... |
2009-07-27 13:12.57 |
Mikortól nyaralsz? |
2009-07-27 12:31.07 |
Mockosz ogrebérenc!!! :-P |
2009-07-27 12:30.08 |
Ne segíts neki, jól van? Nem érdemli meg! Emeld már fel az orrod, hadd essen bele az eső, teeee, Hínár! :)))
Szeretünk, és hiányolunk. :) |
2009-07-26 15:34.17 |
Tökéletes? Az nem létezik. Pontosabban, mindenkinek mást jelent ez a fogalom. Én személy szerint csak olyan személyre használnám, akit meglehetősen jól ismerek. :) |
2009-07-25 14:04.07 |
Itt megvan az összes részhez a magyar felirat:
[link] |
2009-07-25 11:24.25 |
Pont ez jutott eszembe, hogy régen mennyi remek történet íródott, és mennyi film készült gyerekekről, a maguk kis tragédiáiról, örömeiről, és ebben a svédek bizony élvonalbeliek. Bár az én misztikum imádatomnak kifejezetten hízelgett a vámpírosdi, anélkül is jól megállta volna a helyét ez az alkotás. |
2009-07-23 18:39.21 |
Üres volt nekem ez az alkotás, több okból is. Szerettem volna erről a témáról egy mélyebb filmet kapni, de nem jött össze, talán mert annyira szerencsétlenül lett tálalva az egész. A párbeszédek és jelenetek szörnyen sablonosak, sokszor már feszengtem tőlük, az utolsó pár perctől kifejezetten émelyegtem. A két fő karakter is idegesített: a nő eléggé közömbösre sikeredett, bár sokkal érdekesebb a férfinél (köszönhetően Diane Lane-nek)... hát na, Richard Gere a milliomodik hasonló hősszerelmes szerepben már unalmas. Maximálisan egyetértek azzal az elmélettel, ha egy nő az anyaságot választja, elsősorban anya legyen, és csak utána nő. Mégis, amennyit láttam már életemben sorsokból, azt gondolom, hogy az egyensúlynak bizonyos szinten meg kell lenni a kettő között. Ha ez nincs meg, borul az egyén, és hosszú távon vele borul a család is, a férj félrelép, a gyerekek meg eltávolodnak. Ezt a folyamatot annyira elnagyoltan láthatjuk, és ezt fájlalom... akartam a nőt elítélni vagy feloldozni, egyik sem ment igazán. Akartam haragudni rá, vagy megérteni és sajnálni, de semmit sem éreztem ebből, csak kalandoztak a gondolataim mindenfelé, pedig nem vagyok egy érzéketlen tipus. Elkeserítő, mert szép gondolatok is lettek volna benne... |
2009-07-23 15:36.32 |
Hádeszívembőlszóltál, már megint. :) Tinifilmeknél tipikus, meg mostmár sok piciknek készült rajzfilmben is a fehér-sárga-fekete kombináció.
Pattinsont én úgy harmadik nekifutásra már egész jól bírtam. Stewart kisasszony meg pont olyan kis szerencsétlen tramplicsáré, mint Bella. De azért az összkép nem volt rossz, na. :) |
2009-07-23 15:19.59 |
Én aztán egy szóval se dicsértem az Interjú castingosait... :))) De azt bevallom, jobb filmnek tartom az Alkonyatnál.
És tiszteletben tartom a véleményed. :) |
2009-07-23 15:17.28 |
Nem depisek? Bella 4 köteten át szenved, kínlódik, küszködik, minden miatt, a Forksba utazástól a szerelmen át az esküvőjéig, még azon is túl... Edward meg alapból egy búvalbaszott, az öröklét miatt, ez tipice vámpírkór (mármint az érzelgősebb vámpírok esetében). :D Megjegyzem, engem aztán nem zavart a depizés, a könyvben különösen át tudtam érezni. És mellesleg a filmre is 4 csillagot adtam, úgyhogy nem támadólag, csak próbálok eszmefélét cserélni, a magam csökevényes módján. :) |
2009-07-23 09:33.46 |
Nézőpont kérdése, hogy ki mit lát bele a filmbe, szoft lelkületű egyének pölö azt, hogy izzik a levegő a két depis főhős között. Példa rá a Túl a barátságon topik, ott is volt ez vitatéma, még jeleneteket is linkelt valaki, hogy hol nézett a két cowboy egymásra perzselőn. Mások meg úgy gondolták, hogy na azok a jelenetek pont nem romantikusak, nem láttak benne semmi lényegretörőt. |