Főoldal | TV műsor | Filmek | Színészek | Rendezők | Fórumok | Képek | Díjak |
Keress | |
Részletes keresés |
DVD / Blu-ray premierek |
Alien - Romulus *Angol hangot és Angol feliratot tartalmaz* (DVD) |
Escobar - Az elveszett éden (DVD) |
További DVD premierek |
További Blu-ray premierek |
Hamarosan a TV-ben |
Joika - Cinemax2, 10:50 |
A legszínesebb karácsony - Izaura TV, 11:00 |
Legendás állatok - Grindelwald bűntettei - HBO2, 11:11 |
A testőr - Film Mánia, 11:35 |
Babylon A.D. - Film Café, 11:55 |
Teljes tévéműsor |
Szülinaposok |
Jay Brazeau (71) |
Ralph Fiennes (62) |
Hector Elizondo (88) |
Guido de Angelis (80) |
Kamarás Iván (52) |
További szülinaposok |
Utoljára értékeltétek |
Pókember 3. |
Alan Ritchson |
2013-07-09 12:27.52 |
Első "ránézésre" egy hétvégi, kellemesen üdítő film benyomását kelti. Nem kellenek hozzá nagy színészi alakítások, nincsenek benne hatalmas szavak..., mégis számomra több ennél!
Ha alaposan belegondolunk - félretéve, hogy a lány betegsége alaposan közrejátszik az események alakulásában -, így kellene élni az életünket. Minden nap "megismerni" a szerelmünket; minden egyes napot értékelni, hogy együtt lehetünk; minden nap dolgozni azért, hogy összetartozunk...; minden egyes nap köszönetet mondani, hogy van a másik... Sajnos a kapcsolatok többsége azért megy/mehet könnyen mellékvágányra többek között, mert miután a két emberből egy pár lesz, egy idő után már nem tesznek semmit a kapcsolatukért. Elsilányul, eltemeti őket a hétköznapok szürkesége..., és ezt hagyják is.... Ez a kapcsolat - s ahogy írtam is, a lány betegségéből adódóan "kényszeríti" a srácot, hogy minden nap újra és újra kezdje az egészet; bár halkan megjegyzem, hogy azért ez is hatalmas dolog, hogy nem hátrált meg, hiszen simán mondhatta volna, hogy "jó csaj, de azért ennyire nem" - kisarkítva jó példa arra, hogy ha minden napot úgy élnénk meg a párunkkal, mintha az lenne az első... vagy talán az egyetlen, lehet javulna, mélyülne a párkapcsolatok többsége.... Természetesen helyhiány miatt, és mivel ez nem elsősorban filozófikus oldal :), tisztában vagyok azzal, hogy nem szabad abba a hibába beleesni, hogy "skatulyázzunk"..., én sem szeretem, hiszen az élet nem fekete és fehér. Millió és millió összetevője, útvesztője, lehetősége, tanítása van egy kapcsolatnak..., mégis úgy hiszem, hogy jó tanulólecke a párkapcsolatok mindennapjainak megéléséhez, annak értékeléséhez, mélyítéséhez ez a film..., még ha "csak" egy kedves, szórakoztató filmnek is néz ki, elsőre! |
2013-07-07 09:49.07 |
Nem emlékszem rá, hogy ezt a filmet 2011-ben mennyire promótálták volna, de kifejezetten örülök, hogy - ha utólag is - megnéztem. Egy percet nem unatkoztam a film alatt, és olyan lelki "sokk" alatt voltam végig, mintha én magam lettem volna Russell Crowe vagy a felesége helyében. Amikor majdnem lebukik, szinte nekem is hányingerem volt. Az utolsó pillanatig nem lehettem biztos benne, hogy sikerül-e elmenekülniük...
A film egyébként több olyan dologra is rámutat, ami a valós életben jelen van vagy lehet: a gyors, felszínes nyomozás ártatlan emberek, családok életét teheti/teszi tönkre; a legnagyobb bajban derül ki, hogy ki az igazi barát; a család mennyire képes összetartani a hatalmas nyomás alatt; mekkora lelki, szellemi és testi erővel rendelkezünk; olyanra is képesek vagyunk a szeretteinkért, amit álmunkban sem gondolnánk magunkról; az igazságszolgáltatás szégyene, hogy még mindig kerülhetnek ártatlan emberek börtönbe... stb. Direkt nem olvastam el a korábbi hozzászólásokat - nem mintha befolyásolhatna -, pont azért, hogy a saját, teljesen "tiszta" szubjektív véleményemet mondjam el... Számomra mindenképpen tanulságos volt ez a film (is), pont azért, mert nem egy "szimpla" hollywoodi akciófilmként tekintettem rá, hanem a mélyebb mondanivalójába "kapaszkodtam" bele. |
2013-07-02 09:45.53 |
Bár a film '96-ban készült, mégis ugyanolyan aktuális ma is a mondanivalója, mint akkor. Számomra kivételesen nem a látvány, a technikai elemek voltak a mérvadóak, hanem amit - legalábbis számomra - igyekszik a film sugallni: 1. az ember, ha magasabb helyre kerül, ahol mások felett áll, elfelejti honnan jött (tisztelet a kivételnek)..., és elfelejt ember lenni, maradni; 2. a hatalomért bárkit felhasználhatunk, eltaposhatunk, és eldobhatjuk, mint egy rongybabát; 3. nem minden az elsőre, aminek látszik; 4. végső elkeseredésében az ember olyan eszközök nyúlhat, amit lehet, soha nem tenne, tett volna meg; 5. egy/több vezetőt az tesz naggyá, és az vált ki tiszteletet iránta, ahogy viselkedik másokkal (de ez bárkire vonatkozik), a tetteiben; 6. azt hiszem majd mindegyik országban élőkre vonatkozik a következő: a kormány elfelejti, hogy ő van az emberekért, és nem fordítva...stb... Lehetne azon vitatkozni, hogy a valóságban tényleg így történne minden; hogy szinte acélemberként nem esik bántódása a kulcsfontosságú szereplőknek; hogy aki éles bevetésben abszolút tapasztalatlan, így megállná-e a helyét, és nem kap legalább egy golyót..., de, mint már írtam, számomra nem ezek az elemek voltak a legfontosabbak, hanem az az üzenet, amit - szubjektíven - én "kiolvastam" a történetből. |
2013-06-20 20:40.34 |
Fantasztikus film, imádom! Egy újabb példa arra, hogy amikor az ember Istennek képzeli magát, akkor egyetlen "apró" dolgot felejt el..., hogy nem az! Bármilyen történelmi eseményt nézünk meg az életben, bár az alapeszme, az elképzelés, az "alapkövek" a jót, az eszményit, a békét, az egyenlőséget stb., tehát amit megcéloztak..., valami, valaki miatt, vagy egyszerűen Égi "pofoncsapásként" félrecsúszott, kisiklott!... Ebben a filmben a segítségnyújtás, a betegség zéróra minimalizálása, sőt "eltüntetése" a világból humanitárus (most direkt nem akarok negatív "mellék" gondolatokat belevinni), segítőszándékot sejtet.., DE..., megint itt van az a bizonyos De.., mert közbejöhet bármi, a természet erejét, az Életet magát nem lehet ketrecbe zárni... Ez a film is azon elgondolkodtató történetek közé tartozik, amivel végül is a rendező is "eljátszik", mi van ha Istent játszunk? Milyen következményekkel számolhatunk? Számolunk egyáltalán következményekkel vagy már előre Glóriát helyeztünk a fejünk fölé?... Tényleg érdemes megnézni a filmet, és azon túl, hogy élő zombik rohangálnak, akiknek emberi mivoltuk már alig-alig mutatkozik, figyeljük abból az aspektusból, hogy életünk minden egyes lépése (bármilyen apró is legyen) vajon milyen következményekkel járhat magunkra, és másokra nézve.... Will Smith fantasztikusan alakítja azt a félig már "bedilizett" dokit, aki egyrészt még nem adta fel a harcot, másrészt (mivel úgy hiszi, hogy teljesen egyedül van) hogy próbálja magát az értelem, a józan ész felszínen megtartani, amikor nincs egyetlen ember sem a közelében... |
2013-06-19 22:08.37 |
Ez a film elsősorban nem a szerelemről, vagy a daganatról, esetleg a főszereplő képességeiről szólt - szerintem. A hangsúly az emberek egymáshoz való viszonyulása; az, hogy aki hirtelen megváltozik, "más" lesz (vagy már eleve más, de ez itt nem számít), kiakarják rekeszteni, más szemmel néznek rá; arról a lehetőségről, hogy tényleg csoda történt vele. Az emberiség még mindig nincs felkészülve a csodára, hogy az is lehetséges, sőt, "csak" hinni kéne benne... Ha nem értik meg, hogy mi történt, ha nincs kézzelfogható bizonyítéka annak, hogy mi miatt történt a változás, abba próbálnak mindent belemagyarázni. Erre nem is lehet jobb példa, mint amikor a végén kiderül, hogy daganata van, és akkor már arra próbálnak mindent ráfogni, meg a véletlenre, meg arra, hogy biztos trükközött. Az emberek alapvetően félnek az újtól, a nem megszokottól, a "mástól", a megmagyarázhatatlantól, a megfoghatatlantól. Veszélyt látnak benne, és meg sem próbálják megérteni (tisztelet a kivételnek, természetesen). Három ember van, aki abszolút mellette marad, a doki, a legjobb barátja, és szíve imádott hölgye... Travolta nagyon beletalált abba a karakterbe, hogy a hirtelen jött változása után is ő ugyanaz az ember maradt, ő mint ember, mint barát, mint munkatárs, mint az egyik lakója a városnak, nem történt változás, "csak egy kicsivel" nagyobb üzemmódra kapcsolta az agykapacitását! Pont az egyszerűsége, a lelkesedése; az, hogy szeretné megosztani másokkal a tudást, nem eltitkolja, nem pénzzé akarja tenni, hanem megosztani másokkal, amit ajándékba kapott!!!... Nem először láttam ezt a filmet, és az biztos nem is utoljára. Szerintem fantasztikus film. |
2013-06-06 09:33.02 |
Csodálatosan megható, és - ismételten - gondolkodásra ösztökélő film. Az életről, a kapcsolatokról, és azok mélységéről, milyenségéről, Önnön magunk megismeréséről, és felvállalásáról, a pillanatok megéléséről, a múlt elengedéséről, az újrakezdésről..., és többek között az elmúlásról szól!... Nincs happy end, de valahol mégis, mert a főszereplő az utolsó napján (bár ő azt hiszi, hogy maga vet véget földi életének) lehetőséget kap annak felismerésére, hogy az ÉLET a pillanatok összessége... Vonatkoztassunk el attól, hogy a középpontban egy meleg párról, vagyis közös életük visszaemlékezéséről van szó! Egy csodálatos, 16 évnyi párkapcsolatról van szó, amelynek tragikusan végett vetett a halál. Mit kezd a másik fél, aki itt maradt, ezután? Hogyan tudja feldolgozni a szerette halálát? Hogyan éli - ha éli - tovább az életét? Lehet-e, és akarunk-e tovább élni?... (stb)... Nem emelnék ki egyetlen egy művészt sem, mert számomra mindegyik karakter magával ragadó volt, és olyannyira hűen megformálták azokat, hogy így lett kerek egész a történet. Nincsenek "hézagok", üres terek, így, ahogy van, így kerek!... A zene pedig? Hát igen, megremegtet, magával ragad, felemel és letarol!... Fantasztikus!!! |
2013-04-29 07:43.40 |
Ahogy beleolvastam a hozzászólásokba, kapott ez a film hideget és meleget egyaránt!... Sajnos azt kell mondjam, hogy ez a film számomra katasztrófa volt. Egy-két viccen kívül nem találtam benne semmit, ami miatt azt mondhatnám, hogy még egyszer megnézem. S bár Tatum játékát - amiben eddig láttam - bírom, de még ő sem dobta fel a filmet. |