Dean beszállt a kocsiba, Sam dühös tekintete követte.
-Mi a fenének vacakoltál ennyit?
Jaj, fogd már be! Nem vagy az anyám! Inkább hallgassunk egy kis zenét…
Sam berakott egy kazettát a sajátjai közül és maximumra tekerte a hangerőt. Megszólalt a Take That és a kocsi beleremegett.
Dean, nagyot rándult, aztán lekapcsolta a magnót.
-Még egy ilyen Sam, és a hátralévő életedet Samanthaként éled le!!
Mérgelődtek és csipkelődtek egy darabig, aztán minden visszaállt a normális kerékvágásba.
Az út hosszú volt és néha úgy érezték, hogy körbe-körbe mennek. Vagy egy órát utaztak így, míg el nem értek egy csendes kisvárosba, ami kísértetiesen hasonlított arra, ahonnan elindultak.
Ugyanazok a táblák és ugyanazok a házak. És a bolt…
Nem hittek a szemüknek.
Ez az egész paranormális volt és ez az ő szakterületük, ezért Dean tiszta lelkiismerettel indult el ismét a bolt felé.
Közben végiggondolta, hogy nem hajtott e mégis rossz felé, és egy olyan útra kanyarodott véletlenül, ami visszavezet ebbe az álmos kisvároskába.
Nem, biztos, hogy nem!
Benyitott a boltba, az ajtó fölötti csengő halkan csilingelt.
Babs éppen egy magas polcot takarított és a létrán nyújtózkodva kilátszottak hófehér lábai a szoknyája alól.
Dean szívesen elnézegette, és a fantáziája rögtön beindult.
Szinte látta maga elött, ahogy a lány lábai a derekára fonódnak és ő a széles tenyerével végigsimítja egészen a fenekéig, ami finoman ring, miközben szeretkeznek.
Csak akkor vette észre, hogy nyitva felejtette a száját, amikor a lány megszólította.
-Ismét itt? Nem vált be a szerelemfogó?
-Hogy? Tessék?- zuhant vissza a földre.
-Minden rendben?- kérdezte Babs, amikor visszatett egy üvegcsét a legfelső polcra.
A lány lába alatt megremegett a létra és elveszítette az egyensúlyát, amit szerencsére Dean időben észrevett és Babs a karjaiba zuhant.
Dean első gondolata az volt, hogy vesz még vagy száz szerelemfogót és nyugdíjba megy.
A következő gondolatát az szülte, hogy Babs szoknyája felrebbent az esés lendületétől és ő úgy kapta el, hogy a keze a csupasz combjait fogta. Érezte, ahogy az arcába és egyéb testrészeibe fut a vér. Jobbnak látta letenni a lányt, mielött még nekiesne.
-Oh…Köszi!! Te jó ég, innen nagyot eshettem volna
-Az időzítés mestere vagyok!- mosolyodott el Dean, és képzeletben már a lány ajkait harapdálta.
Hirtelen kinyílt az ajtó és belépett Sam.
-Nem úgy, mint az öcsém! -nézett rá szúrós szemmel.
-Kiderítettél már valamit Dean, mert nem érünk rá egész nap! Tudod, hogy apa vár minket.
-Ez itt az öcsém, Sam. – biccentett a fejével.
Babs barátságos mosollyal nyújtotta a kezét és Sam rögtön elgyengült.
-Babs vagyok, nagyon örülök…
-Ééén is…-mosolygott vissza, de Dean ezt észre vette, és oldalba lökte.
-Szóval azért vagyunk itt, mert a város nem hagyott minket elmenni.
-Ti vagytok az elsők, akiket így megragadott ez a kisváros.
-Nem félreérted! – már kezdett volna bele Sam, amikor Dean félrelökte és a helyére állt.
-Tudod az öcsém túl sok horrorfilmet néz…-mosolygott – …csak annyi történt, hogy ráhajtottam egy útra, ami visszakanyarodik ide.
-Nincs olyan út…
-Hogy? – kerekedett el a két fivér szeme.
-A városon egy főút vezet át, ha azon elindultok, körbe kéne mennetek a Földgolyón, hogy visszajöjjetek ide.
Dean szinte azonnal tudta a megoldást. Keze lekúszott a zsebéig és belenyúlt.
A szerelemfogó tehetett arról, hogy képtelenek voltak elmenni innen. Nem a lányt ragadta meg, hanem Deant, aki nem tudott ezért szabadulni a szerelem mellől, Babs mellől. Tudta, hogy ez még nem igazi szerelem, de biztos volt benne, hogy kialakult volna közöttük, ha a kötelesség nem ragadja el.
Kivette a zsebéből a díszes tárgyat és Babs kezébe adta.
-Ezt visszaadom. – mondta fájó szívvel és ez az arcára is kiült.
-De hát ajándék volt. – csodálkozott a lány.
-Veszélyes szerelmet ajándékozni, nem gondolod? – mindketten elpirultak.
-Jaj, mindjárt elhányom magam. – viccelődött Sam.
-Fogd már be! – húzta a száját Dean. – Inkább mássz vissza az anyósülésre!
-Viszlát Babs! Örülök, hogy megismertelek! – ezzel Sam mosolyogva kiment és hallani lehetett, ahogy a Chevy ajtaja becsapódik mögötte.
-Nekem is mennem kell, de azért elkérném a telefonszámod…, hátha szükségem lesz egy-két okkult cuccra. –Próbált kendőzni Dean.
Babs nagyon örült, hogy a jópofa fiú elkérte végre a számát, hisz erre várt mióta először belépett a boltjába….

2007-03-24 20:28.28

Dean belépett a boltba. Orrát azonnal megcsapta a tömény füstölő illat, amit ő furcsamód, mindig is kedvelt.
Körös körül a polcok roskadásig megpakolva okkult tárgyakkal, amiből szívesen válogatott ha engedte ideje.
Minden bolt mást és mást tartogat, gondolta magában, miközben szemeivel az eladót kereste. Az üzlet viszont üres volt.
Dean körülnézett, kezébe vett néhány ilyen különös dolgot és szakmai szemmel vizsgálni kezdte azokat.
- Há! Ezt a vackot! - mosolyodott el és visszatette a múmia kezet a helyére. Aztán levett a polcról egy tollakkal és csengőkkel teli díszes pálcát, melyre kis cédulával ráírták, hogy szerelem fogó.
- Mekkora marhaság! Kinek van szüksége ilyesmire...- mondta és kezében a pálcával végigsétált a boltban. Nem tudta, hogy mit keres, csak ha már megtalálja, ő mindig is ilyen volt.
Hangokat hallott a szembe lévő ajtó mögül és gondolta utána jár, de ahogy odaért egy lány lépett ki sietve rajta és nekiütközött. A fiatal és gyönyörű teremtés egy nagy díszes gyertyatartót tartott a kezében, amin négy fehér gyertya égett. Az ütközéstől Dean kezére ömlött a forró viasz, és felszisszent.
- Uram Isten! Ne haragudj, annyira sajnálom...- Kapta el a kezét és aggódva nézte, hogy nem sérült e meg a vevő.
Dean belenézett a lány arcába és alig bíta róla levenni a szemét, olyan gyönyörű volt.
-Semmi baj, kislány! - Ezt a kislány szót szinte azonnal megbánta, mert ezen a lányon látszott, hogy nem vevő az eféle macsó dumákra. A következő gondolatát, ami az volt, hogy a lány a mellkasára csurgatja a viaszt és utána őrült szeretkezésbe folynak, rögtön elhesegette a szeme elöl.
-Jaj, tényleg úgy sajnálom, csak lent voltam a raktárban és ott most nem működik a villany, ezért kénytelen voltam gyertyát gyújtani. Nem gondoltam, hogy lesz itt valaki, akire ráborítom.
-Tényleg nem probléma! - mosolyodott el Dean és legyintett egyet a kezével, amiben a szerelem fogó volt.
- Oh! Ezt szeretnéd megvenni?- kérdezte zavart mosollyal a lány, és szabad kezével a füle mögé terelte vörös haját.
Dean döbbenten nézett a kezére, és az agya rögtön dolgozni kezdett, hogy kimagyarázhassa magát.
-Ö..öö, mármint ez? Igen, tudod az öcsémnek veszem, mert nincs túlsok szerencséje a nőknél - pirult és vigyorgott - Alacsony, pattanásos, szemüveges...nem szép látvány , úgyhogy elkél a mágia.
-Értem...Becsomagoljam?
-Nem, nem szükséges...-kereste a lány mellén a névtáblát -... Babs! Szerintem úgyse bírja ki, hogy ne próbálja meg rögtön. Olyan rút, hogy a kocsiban kellett hagynom...- nevetett a saját poénján és Babs vele nevetett.
-Nos, ha ilyen komoly a helyzet, akkor ajándékba adom.
-Tényleg? Örülni fog a kis béka.
Dean eltervezte, hogy kiudvarolja a lány telefonszámát, de Sam megnyomta a dudát és úgytűnt, hogy nem is áll szándékában elengedni azt.
-A nevem Dean! - próbált átüvölteni a zajon.
-Örvendtem, Dean.
Babs még mindíg bájosan mosolygott rá.
Dean megfordult, hogy elinduljon, de aztán megtorpant, azzal a szándékkal, hogy mégis megszerzi azt a számot, aztán tovább ment. Tudta, hogy úgyis reménytelen, mert az ő élete nem erről szól, hanem a gonosz és a jó harcáról.
Vadász volt és nem átlagos életet élt, de ez volt a sorsa.
Ahogy kisétált az ajtón, ránézett a szerelem fogóra.
-Hmm. Ez tényleg működik. Azthiszem megtartalak magamnak kiskomám. Sam meg csak randizzon a pattanásaival.
Feldobta a botot, elkapta, majd stílusosan zsebre vágta...

elejére ... 99 100 101 102 103 104 105 106 107 108 109 110 111 112 113 114 115 116 117 ... végére

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk