Jose Saramago Vakság című regénye 1995-ben jelent meg,Nobel díjat kapott érte.Szinte egyetlen tömbből áll az egész könyv,a párbeszédek is folytonoságban jelentkeznek csupán,nem meglepően megrázó,megdöbbentő,egyszerűen olykor feldolgozhatatlanul kemény ,egyszóval:zseniális.Anno mikor olvastam,nem hittem volna,hogy vásznon ezt visza lehet adni,Meirelles is inkább csak megpróbálta.
Ide írnám:ha nem olvastad a könyvet,csak ámuldozol és nézegetsz bután,mint romagyerek a szappanhasználat illatos végeredményét bizonygató feliratra,nomeg sokmindent nem értesz.Azonban ez nem a rendező avagy a forgatókönyvíró hibája:legyek bár szemétláda,de a nézőé.Igen,a Tiéd is,és most írhatod azt ,nagyképű hólyag,hülye paraszt,álltalában ez szokott bekövetkezni.Hidegen hagy.
Sokadszorra,ezredszerre,milliomodszámra:az irodalom számtalanszor dolgozik szimbolikus történésekkel,amibe kár racionalitást keresni.Míg Te itt azután kutatsz,hogy ugyan mitől tört ki a járvány,pont a lényeg suhan el szemed előtt,ergo Te magad is egy Vakság sujtotta egyén lettél aki kapaszkodik valami pontossan meghatározhatóba,miközben az ismert emberi természet meghatározhatatlanságát szinte észre sem veszed,azaz a lényeg felett elsikkadtál.De ha tehetek érted valamit:maga az esemény jelezte azt a mostanra felerősödött,szinte elviselhetetlenné fokozott lelki-szellemi vakságot,amibe a ma embere toporog mint a szarógalamb,tétován és kiutat keresve,ám mindazt persze nem lelve.Holott ott van az orra előtt,nem véletlen ám,hogy a kis csoport mikor kapja vissza szeme világát,épp mikor emberré lettek megint minden körülmény dacára,harmonia és szeretet veszi körül őket,ami érdekes kérdés számomra-és a regény illetve film bizonyos pillanatai is erről szólnak-ez csak kisebb csoportokba lehetséges?
Tehát:felejtsd el a racionalitást.Másra próbállj támaszkodni,van az a sapkatartó valami a nyakadon meg talán vannak érzelmeid,illetve fogalmaid a társadalom müködéséről ha beüt a krach,ha más nem,New Orleans-ról hallottál,esetleg a Kísérlet című film valóságáról avagy egy kitalált King történetre is támaszkodhatsz,lásd The Mist.Mielőtt újra nagyképű faroknak titulálsz,inkább ezen morfondírozz picit,nagyon köszönöm.
Meirelles mozija aránylag hűen próbállja ábrázolni az eseményeket ám mégis hibázik:mintha megrettenne,nincs bátorsága azt a kőkeménységet és durvaságot visszaadni ,amit Saramago regénye tartalmaz,és az emberi kapcsolatok ábrázolása is kissé gyengébbre sikerült,ami azért a történet fényében probléma.
Az emberi test funkciói közül az ilyen helyzetekbe való kerülésnél az egyik legkényesebb kérdés,hogy szervezetünk kiválaszt.Vizelet és ürülék távozik belőllünk,a nőknél menstruáció alkalmával vér ,és ez bizony így vakon karanténban probléma,hiába van a csoportban egy látó is,aki persze ezt a tulajdonságot nem veri nagydobra.(Hogy ő miért lát,meg ne kérdezd,rugdald már halálra a "mindenre kézzelfogható választ akarok"démont néhány órára ezzel a kérdéssel kapcsolatban.)A könyvben a szar és pisa elárasztja a vesztegzár épületrészeit,alig van tisztálkodás,az emberek mintha ezzel (is) jeleznék,megszünnek azok lenni,aminek addig tartották magukat,és többen vegetálnak.A mocsok burjánzásával pedig egy másféle mocsok és szenny is előkerül,az emberi salakanyag,természetünk torzsága,rútsága,hatalomvágy,a társadalmi szerepek seperc allatt semmivé lesznek,a (kultúr?)emberről lemálik a máz,és feltünik a hús-vér valóság,nem titok,sok homo sapiensnél undoritóbb a kép mit ilyenkor meglátnánk róla két háztömbnyi lüktető takonygombócnál.
Lehet gondolkodni,milyen világunk,ki hivatott vezetni,kik döntenek ,miért és hogy,mi vezérel minket igazából és mi vezérel probléma esetén.Hogy hova fajul az a férfiakból álló csoport,aki pináért és szopásért ad csak a többieknek élelmiszert,hogy ott a nő már csak hús,árucikk ,torz vágyak kielégítője ,és milyen lehetett számára egy több napja vizet nem látott péniszt leszopni.Durva kép?Pedig nincs határ,hová le tudunk aljasulni,csak legyen helyzet hozzá.
Az Isten városa rendezője persze finomít a képen,pont ezt éreztem hibának,de lehet a regényt szinte lehetetlen olyan mélységben visszaadni,ahogy kéne.A szereplők egytől egyig eltaláltak,és én Juliane Moore-t mindig ilyen ,komolyabb értékeket is felmutató munkákba szerettem,nagyköltségvetésű szuperprodukciókba mindig botrány játéka,itt tökéletes.César Charlone operatőri munkája sokat tesz a mű gondolati mélységének érzékeltetéséhez,külön kiemelném a fény és-kontrasztjátékokat.
Nincs ezzel a filmmel különösebb gond,csak egyszerűen annyira jó az irodalmi forrás,hogy oda még nőnie kellett (volna)A vége is próbállja visszadni a könyvet,némi sikerrel,persze mindkét helyzetben ott pattog a labda,most akkor hogyan tovább?Idióta katasztrófafilmekben ilyenkor jön egy amcsi elnök,és mikrofonba beledörmögi lelkesítő szavait,én meg káromkodok vagy elalszok,mert unalmasabb egy Bajor Imre interjúnál.Itt nincs hál isten semmi ilyen,vagy Te,a gondolataid(ha vannak persze....)és annak a felismerése,hogy a könyv és a belőlle készült film intő jel leginkább helyzetünk tarthatatlanságára és ami felé masírozunk nem csendben és szépen,francokat,expresszsebeséggel és ocsmány mód.
Mielőtt meg még valaki ideírja a szokott sirámot a Forum siratófaláról,miszerint egy film dolga az,hogy könyv nélkül is felismerhető legyen miről szól,blablablabla atyala-patyala -humm-humm-bugy,jelzem,van némi igaza,de van olyasmi néha,hogy annyira komplex valami,hogy az alap ismerete nélkül elveszett ember a néző:nomeg az amcsi bevállt korreográfiát mozik terén jó,ha elfeleded picit,ez itt inkább hajaz európaibb formára.
Hja,és a racionalitás,tudod......hogy mi a vakság valójában.Ha nem emlékeznél,erre miért kérlek,több sorral feljebb.
|
