Hát sikerült nekem is megnézni ezt a filmet. Mivel nem egy kis volümenű filmről van szó, most az egyszer én is megpróbálom hosszabban kifejteni a véleményemet. Kaptunk Camerontól egy látványos filmet, aminek nézése közben az ember csak úgy kapkodta a fejét, próbálva eldönteni magában, mi az a látottakból, ami digitális technikának köszönhetően tárul a szeme elé, és mi az, ami nem. A rendező ezen a szinten is hozza a tőle megszokott alaposságot, a látvány elsőrangú, még olyan idei látványorgiát produkáló filmek után is, mint a Transformers 2, Terminator 4, stb. Ehhez kell tehetség, szervezőkészség és egy adag, jó formában megnyilvánuló fanatizmus. És valami kis plussz, valami ami hiányzott az előbb említett filmekből. Mert amíg Bay és McG tisztességes iparosmunkát tettek le az asztalra már korábban is létező történetek nyomvonalain haladva, addig Cameron a hosszú ideig tartó téli álma után nem hogy előjött a barlangjából egy ilyen kaliberű filmmel, de Ő újat is mert alkotni. Kaptunk egy új bolygót, népcsoportot, nyelvet, sőt vallást is, amit biztos követni fog pár kocka; ha már egyszer létezik Jedi vallás, semmi se lehetetlen. Ami megkülönbözteti még ezt a filmet az előbb említett társaitól, hogy nemcsak jó színészek játszanak benne, hanem azok a színészek azt a szerepet is játszák, amire már alkatilag, képességileg is a legjobbak. Nem azt látjuk, hogy egy Bale kaliberű színész kínlódik egy egysíkú karrakterrel, amit más is megoldhatna. Nem azt látjuk, hogy egy gizda srác cikázik üvöltve böszme nagy robotok között, miközben a világot menti meg. Itt a gyakorlatias tudóst Sigourney Weaver játsza, nem Michelle Rodriguez. Sam Worthington is remek választás, mégha nekem még most se tűnik sztárnak, "csak" egy jó/megbízható színésznek. (Itt szeretném kiemelni azt is, hogy amennyire szidják sokan a magyar szinkronszínészeket is, hogy Kőszegi Ákos is annyi szint vitt Stephen Lang karrakterének a hangjába, hogy az valami csoda. Fásultság, kiábrándultság, fanatizmus, minden átjött.)
Végül a történetre fordítanék pár szót. Hát igen ez lenne a film gyenge pontja, de szerintem nem az, sokakkal ellentétben. Oké, korábban is láthattunk ilyen beolvadós sztorit egy nagyobb közössége, elég a Farkasokkal táncoló indiánjaira, a Gorillák a ködben gorilláira gondolni. De kérdem én, ha visszatekintünk az elmúlt két-három évtized filmtermésére gondolva, mivel lephetnek meg még minket? Emelje fel a kezét, aki nem látott még jövőből érkező robotot élő szövettel a testén? Vagy nem halott senki sem egy Neo nevű fickóról, aki hacker létére rájött, hogy az egész világ szimulált? Esetleg egy gyerekpszichológusról, aki miután segít egy gyereken ájön arra, hogy voltaképp szellem? Láthattunk már mellkasból előbujó lényeket, földönkivűli koponya-szuvenírt gyűjtögetőket, adrenalinon élő megmérgezetten is cikkázó bérgyilkosokat. Engem speciel akkor lepnének meg ezek után, ha kiderülne, hogy a Predator voltaképpen Dennis Rodman és Whoopi Goldberg szrelemgyereke, és a fejekre is csak azért vadászik, mert a Marson kalapkészítő műhelye van és kell valami az ottani kirakatokba tartozéknak is. Legyünk őszinték: már csak a történetek csomagolása lephet meg minket olyankor, mikor a legtöbb esetben minden év végén a kasszasikerek között olyan filmek szerelnek, amik egy már megrágott történet sokkadik folytatása, újrázása. Itt is a csomagolás az ami az év filmjévé teszi az Avatart, mert a már ismert elemeket merik valami abszolút újjal helyettesíteni, bebizonyítva azt, hogy ha új mesét nem is lehet kitalálni, de ha valaki elég merész, azért egy új világot adhat nekünk.
|