Fórum - Versek! (14. oldal)

elejére ... 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 ... végére

17827. Mütyürke (2017-12-31 19:10.09)   - (válasz Anzsi72 17826. hozzászólására)

Nagyon Boldogat Neked is! Ilyen mély,filozófikus versem nekem is volt gyerekkoromban,íme: A kisgyerekek a kisgyerekek. A nagy gyerekek a nagy gyerekek.:)) S ha már gyerekek ,akkor most jöhetne Szabó Lőrinctől : Ima a gyermekekért http://www.youtube.com/watch?v=todzhSCpuQo Ez úton kívánok erőt a jövő évre a továbblépéshez ,azoknak akik most gyászolnak! Kolléganőm sem tud már a lánya mellett lenni...

17826. Anzsi72 (2017-12-31 16:15.09)   - (válasz Mütyürke 17823. hozzászólására)

BÚÉK Neked is, Mütyürke! :) Írtam gyorsan egy köszöntőt Nektek: BÚÉK, BÚÉK, BÚÉK, mindenkinek BÚÉK, Egyszerű kis vers ez, mint egy suta faék. (Vért izzadtam, mire megszültem.:))

17825. Mütyürke (2017-12-31 14:54.14)   - (válasz Chris Co 17824. hozzászólására)

Szabó Lőrinc Titkos párbeszéd S ha ígérném, hogy ma odamegyek? - Számolni kezdeném a perceket. Örülnél? Hogy örülnél? Mennyire? - Ha szeretsz, szíved megszakad bele. S ha mégse lehet, ha nem leszek ott? - Füst s láng bennem is együtt kavarog. Képzeld: máris zörgetem bokrodat! - Nem mozdulok, el ne riasszalak! Szép az a lugas, az a friss gyep-ágy? - Nap! Zöld árny! Tücskök! Ezüst éjszakák! Mit mond majd az első tekinteted? - Hogy eddig, csak hazudni mert neked. Szegény fiú, féltél tőlem, ugye? - Félelmes az isten igézete! Utad leszek tőle a föld fele. - Az vagy, ígéret, minden gyönyöré! Várj! Ma! Talán! Én sem tudom, mi lesz ... - Még a boldogság is rettenetes! :)

17824. Chris Co (2017-12-31 13:48.21)

Szabó Lőrinc Szeretlek Szeretlek, szeretlek, szeretlek, egész nap kutatlak, kereslek, egész nap sírok a testedért, szomorú kedves a kedvesért, egész nap csókolom testedet, csókolom minden percedet. Minden percedet csókolom, nem múlik ízed az ajkamon, csókolom a földet, ahol jársz, csókolom a percet, mikor vársz, messziről kutatlak, kereslek, szeretlek, szeretlek, szeretlek.

17823. Mütyürke (2017-12-31 13:04.42)

Tompa Mihály Bucsú az ó évtől Hogy már egyszer valahára Neked is végbucsút mondunk! Elmehetsz Isten hirével, Nincs egymással semmi dolgunk! Sok csinyt tettél, szökve mégy el, Meg sem várva a viradtát, Csak condráid hagyva rajtunk: Emléked, - s az ócska naptárt. A tavasz szép volt te benned: Felszökkent a bunda ára; A rózsának ajka éjjel Ráfagyott a violára; Annyi volt a sánta gólya, Ki elhullt a sima jégen! A sirásó- meg a papnak Nem volt annyi pénze régen. Nyárban, a harmat hiányát Dérrel pótlá Árva, Zólyom; Mózes nélkül, száraz lábbal Jártunk tengeren, folyókon; Kiment az eső divatból, S fútt a szél két hétig néha, Igaz, nem lett búza s áldás: De lett üszög és - poéta. A gyümölcs-szedés bajától, Őszre megmentett a hernyó; A regényes cserebogár Ette azt is, ami nem jó; Vig szüret volt, kádra szürtük. Annyi volt a drága lőre, - Hej csak téged, aki adtad, Tarthatnálak jól belőle! S az év végre megbolondúlt, Vénségére lett szerelmes: Hó s fagy kellett volna, s a tél Vala nyájas engedelmes. Az elkinzott földnek akkor Hozott nyiló szép virágot; - Rámosolyghatsz az emberre, Ha elébb jól pofon vágod! És a bölcsre rosz idő járt, Ott veszett a könyv a polcon, Ritkán jött egy jámbor lélek, Kinek egyet oda sózzon; Folt hátán folt a kabátja, De ő azért elél hóltig; Hirrel gyujt be a kályhába, S dicsőséggel takaródzik. A bolondot a szerencse Elfogadta gyámfiának; Szemérmesnek szeme koppant, A henyének szakja támadt. S hány szegénynek a fejét nem Törte bé a szent igazság! Megengedvén, hogy ha tetszik, Tűröm-fűvel borogassák. S mint a gyermek süvegével Üldöz és fog tarka lepkét: Sok embernél, a reményre Történt a vadászat ekkép, - S a fogottat elbocsátá, Más után mohón szaladva... S annyi haszna van belőle: Hogy rongyos lett a kalapja. No de semmi! itt az új év, Jobb lesz tán ez? Majd megválik! Nincs mit válogatni bennök, Egyik olyan, mint a másik: Új nevével hoz fejünkre Régi küzdést, régi gondot; S kiknek mindig, minden jól van: Azok a bölcsek s bolondok! 1853. december 31. BÚÉK Mindenkinek!

17822. Gyuri1985 (2017-12-17 22:22.09)   - (válasz Natalie Wood 17821. hozzászólására)

Latinovits mély érzésű, ragaszkodó ember lehetett, számomra a filmjeiből is ez jön le. Annyira nem mélyedtem el az életrajzában, Ruttkaival való kapcsolatában. Nehéz ember lehetett, feltehetőleg nehéz volt vele kijönni, de én mindig is kedveltem. Vannak olyan alakításai, amiken erősen érződik a betegsége, szorongása, magába fordulása, de számomra az erős igazságérzete, őszintesége mindig is imponált. Sok filmjét nagy becsben tartom... Kérdésedre válaszolva: szép, őszinte sorok.

17821. Natalie Wood (2017-12-17 21:52.19)   - (válasz Gyuri1985 17820. hozzászólására)

Szép, neked is tetszik?

17820. Gyuri1985 (2017-12-17 21:37.03)   - (válasz Natalie Wood 17819. hozzászólására)

Részlet belőle: http://www.youtube.com/watch?v=gcy38Vfb2xg

17819. Natalie Wood (2017-12-17 21:27.50)

Latinovits levele Ruttkai- hoz is nagyon szép. Ilyet ma már nem ír senki..:/

17818. Natalie Wood (2017-12-17 21:25.42)   - (válasz KareszFaszi 17817. hozzászólására)

Az "őrült" szerelmesek..

17817. KareszFaszi (2017-12-17 21:23.13)

Gyuri, kösz! Radnóti Miklós: Két karodban (Ruttkai Éva) zongorakísérettel http://www.youtube.com/watch?v=NRSggH6F2DM

17816. Natalie Wood (2017-12-17 21:20.25)   - (válasz Gyuri1985 17815. hozzászólására)

Ó köszi, nagyon szeretem :)

17815. Gyuri1985 (2017-12-17 21:18.54)   - (válasz Natalie Wood 17814. hozzászólására)

Radnóti Miklós: Nem tudhatom... Nem tudhatom, hogy másnak e tájék mit jelent, nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország, messzeringó gyerekkorom világa. Belőle nőttem én, mint fatörzsből gyönge ága s remélem, testem is majd e földbe süpped el. Itthon vagyok. S ha néha lábamhoz térdepel egy-egy bokor, nevét is, virágát is tudom, tudom, hogy merre mennek, kik mennek az uton, s tudom, hogy mit jelenthet egy nyári alkonyon a házfalakról csorgó, vöröslő fájdalom. Ki gépen száll fölébe, annak térkép e táj, s nem tudja, hol lakott itt Vörösmarty Mihály, annak mit rejt e térkép? gyárat s vad laktanyát, de nékem szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát, az gyárat lát a látcsőn és szántóföldeket, míg én a dolgozót is, ki dolgáért remeg, erdőt, füttyös gyümölcsöst, szöllőt és sírokat, a sírok közt anyókát, ki halkan sírogat, s mi föntről pusztitandó vasút, vagy gyárüzem, az bakterház s a bakter előtte áll s üzen, piros zászló kezében, körötte sok gyerek, s a gyárak udvarában komondor hempereg; és ott a park, a régi szerelmek lábnyoma, a csókok íze számban hol méz, hol áfonya, s az iskolába menvén, a járda peremén, hogy ne feleljek aznap, egy kőre léptem én, ím itt e kő, de föntről e kő se látható, nincs műszer, mellyel mindez jól megmutatható. Hisz bűnösök vagyunk mi, akár a többi nép, s tudjuk miben vétkeztünk, mikor, hol és mikép, de élnek dolgozók itt, költők is bűntelen, és csecsszopók, akikben megnő az értelem, világít bennük, őrzik, sötét pincékbe bújva, míg jelt nem ír hazánkra újból a béke ujja, s fojtott szavunkra majdan friss szóval ők felelnek. Nagy szárnyadat borítsd ránk virrasztó éji felleg. (1944. január 17.)

17814. Natalie Wood (2017-12-17 21:11.48)   - (válasz KareszFaszi 17813. hozzászólására)

Radnóti- Nem tudhatom...talán ez a legnagyobb kedvencem. Sajnos nem tudok linkelni, telóról szarakodok...ha megtennéd helyettem, akkor nagyon köszi!:)

17813. KareszFaszi (2017-12-17 21:09.51)   - (válasz Natalie Wood 17812. hozzászólására)

Ez király. De linkelj egyet - ami tetszik.

17812. Natalie Wood (2017-12-17 21:05.17)   - (válasz KareszFaszi 17811. hozzászólására)

Leginkább Radnóti, Ady és Petőfi verseit szeretem. Megvan az összes verses kötetük.

17811. KareszFaszi (2017-12-17 20:54.03)   - (válasz Natalie Wood 17810. hozzászólására)

Versre te butus:) Amúgy szeretem, pont karácsonyra.

17810. Natalie Wood (2017-12-17 20:51.44)   - (válasz KareszFaszi 17809. hozzászólására)

A töltött káposzta, vagy mire gondoltál? ;

17809. KareszFaszi (2017-12-17 20:45.38)   - (válasz Natalie Wood 17808. hozzászólására)

Jólvanna:) Neked kedvenced?

17808. Natalie Wood (2017-12-17 20:31.20)   - (válasz KareszFaszi 17807. hozzászólására)

Nahát, cseles :) Jóvanna

17807. KareszFaszi (2017-12-17 20:14.06)   - (válasz Natalie Wood 17806. hozzászólására)

Ha a versszakok kezdőbetűit összeolvasod, kijön, hogy SAMCRO - utalva egyik kedvenc sorozatomra?:) De elfogadom, hogy nehéz. Én úgy vagyok, hogy a pozitív, kellemes dolgokat inkább "kiélem", sok mást meg "kiírok" magamból.

17806. Natalie Wood (2017-12-17 20:10.23)   - (válasz KareszFaszi 17805. hozzászólására)

Kicsit "nehéz" ez a vers :) Romantikásos nincs?

17805. KareszFaszi (2017-12-17 19:55.43)   - (válasz Natalie Wood 17801. hozzászólására)

Néző-pont Szárnycsapástalanság prizma-borostyánban Megtöri a fényt, és megtöri a hitet A döntések súlya űr-súlytalanságban Az elrontott percekért órákkal fizet Alkalmazkodva pókselyem-gyökerekhez Az eltévedt föld szociológiája Igazodva megformázott szerepekhez Kéjesen lángol múltunk gyerekszobája Mindent megtennénk, hogy önzetlen áldozzunk A szabad akarat talán-istenének Hogy magunk is történelemmé változzunk Mint mitológiai félelmes lények Csontjainkban kínzó kötelesség feszül Egünkön jogaink villáma mennydörög Hisz titokban érezzük, tudjuk legbelül: Hogy minden halandó, csak a rock’n roll örök… Reménykedve, mint egy unott házikedvenc Kulturált szavakkal egy pszichológusnak Öklendezhetünk, hogy mily’ terhes a ketrec S gondozója, ki benzinillatba fullad… de Onnan, hol a megalkuvás tréfás módon Csak a tükörkép kívánatos kudarca Onnan várjuk – s teszünk úgy? - hogy folytatódjon Az el nem rendelt és az akarat harca

17804. KareszFaszi (2017-12-17 19:54.45)   - (válasz Lector 17803. hozzászólására)

Igen:)

17803. Lector (2017-12-10 21:58.18)   - (válasz KareszFaszi 17800. hozzászólására)

Saját?:)

17802. KareszFaszi (2017-12-10 21:43.14)   - (válasz Natalie Wood 17801. hozzászólására)

Igazad van, nem olvastam vissza - bocs.

17801. Natalie Wood (2017-12-10 20:51.35)   - (válasz KareszFaszi 17800. hozzászólására)

Ezt már belinkelted eccer, írtam is rája, olyan KAreszos. :)

17800. KareszFaszi (2017-12-10 20:45.26)

Megsebezve Csak igazságot hazudtam magamnak Lenyúzva az előítélet bőrét A húsomon táncoló bogaraknak Elhoztam a fedetlenség fertőjét Ünnepelni kívánom e fájdalmat Mert segít bánatom eltemettetni Tudva: hiábavaló órákat csak Egy nagyobb kín tudhat elfeledtetni Imák helyett fertőző perverzitás: A mindenható-öklendezés- ökle Ne aggódj: az örökséged nem hibás: Öntudatod vonz majd téves fénykörbe Mely elvezet hozzám, s parancsokat ad Elevenen vérző szövetek szerint Mely élvezet, s hozzá tartozó szolgahad Lehet oly kegyetlen, mint merev gerinc Ki nem enged hajolni pallos alá Hogy egy gyors véget eltűrő esemény Az elméket élet felé vonzaná S láttatná így csak eltűnő keresztény- Kín a szenvedés bús metaforája Inkább maradjon a tartalmas idő Lehessen testem a lét agorája Mint savas esőben kilyukadt cipő Emberi nyomomnak látszat-formája Egy-kapura játszó skizofrén elme: Rossz molekula-rosszfelé formálja Rossz irányultságban rosszul kérkedve Arról, akinek tényleg vallom magam Kozmikus szilánkoktól megsebezve És csak erősödik, hogy bizonytalan- Ul , e létet is őszintén szeretve Élek

17799. Natalie Wood (2017-12-09 19:59.51)

Hekthorom, verselsz nekem?:)

17798. Mütyürke (2017-12-03 20:52.05)

Szabó Lőrinc Gyermek és bolond Ki elég bátor hinni, hogy szükség van a gondolatára? szépségre, jóra, ideálra? Csak aki gyermek és bolond. Nagy a világ s láttuk elégszer: szépség s igazság ritka vágy, győz a tömeg s a butaság, ahogy a tömegen a kényszer. Mi mégis csak nézünk magunkba, bár reménytelen ez a munka: – „Igy szebb lesz!” – szól bennünk a gyermek. S szól a bolond: – „Más ki segítsen? Tékozlom magam és teremtek, magam kedvére, mint az isten.”

elejére ... 5 6 7 8 9 10 11 12 13 14 15 16 17 18 19 20 21 22 23 ... végére