Spoilerallergiásoknak kerülendő, de semmilyen más korosztály számára sem ajánlott az alanti ajánló.
Adva van egy nőci-pőci, aki megígéri a Közel-Keleten remegő anyának, ha elárulja családja férfitagjainak hollétét, a fiának nem esik bántódása; s a férjét is csak fel- és letartóztatják. Az ígéret arabul is szép szó (يعد), a sarokba szorított hölgy térképet rajzol, hol rejtőzik ura és izzadságban pancsolója. A főtéren, egy meglehetősen szellős rom emeletén imádkozik. Piszok jól „elbújt”. A hozzá érkező katonákat egyből lőni kezdi a szomszéd épületből 10 óránál meg 2 óránál is – ugyanaz a személy. Mondjuk, amíg lenn ácsorogtak a téren, lényegesen kikuglizhatóbb célpontot nyújtottak, de hát akkor még Allahhoz zsolozsmáztak inkább, rájuk ne találjanak, mit sem törődve azzal, kaporszakálluk épp csak ki nem repked egy szebb napokat látott ablakkeretből.
Az alkotók szerencsére már itt biztosítják a nézőket művük narratívájának színvonaláról: egy őrszem, állítják, a terület védelméért felelős. Az ilyen spéci szabályokkal valóban nem árt tisztában lenni. A 10 éves forma kölök azonban túljár a hétpróbás hadfik eszén. Elsősorban Pocakén, a nyolcadik törpéén, aki ráhasalt a klambóra, testével óvva őt a tűzharc idején, felemelte, tisztogatta, s mindez idő alatt nem észlelte: a srác törzsén több kiló robbanószer nőtt ki szemölcsként. Kezében pedig végig ott szorongatta a joysticknyi kioldót vagy mi a fenével emelte újabb levelre a dzsihádot.
Klarában felidéződik az emlék, midőn Nizzában korzózva egy ugyanilyen, „Krisztus a kereszten” pózba merevedett suttyót lát, kinek az apja köti épp meg a cipőfűzőjét. Szemmel láthatóan utálja, ha a fia ujjai közben kampókként akadnak el az orrlyukaiban.
Megtudhatjuk továbbá, hogy a franciák nem hisznek a fegyverátvételi elismervény aláírásának a szentségében. Vegye–vigye alapon osztogatja a felelős csóka a karabélyokat, akit csak kérni kell, és beenged a publikumtól elkerített raktárrészbe is. Vagy ott lakik éjjel-nappal, vagy olyan nagykutya, hogy senki rá nem merne kérdezni, mit keres fészkében a katonő. De ne szaladjunk ennyire előre!
Klaránk ugyanis közben sóbálvánnyá lényegült egy padon hagyott táska láttán. Lélegezni is elfelejt. El nem fut, fedezéket nem keres, meg nem bizonyosodik a gyanújáról, társainak sem szól, egy szó nem sok, annyit sem. Míg ők haladoznak, Klara gyökeret ereszt. Aztán némileg árnyalják a filmelkövetők a helyzetet – láthatjuk, Klara gyógyszerfüggő idegroncs. Pont megfelelő arra, hogy gépfegyverrel sétafikáljon a nizzai tengerparton. Ugyanakkor ha felcsap egy csuklyát, mehet a telefonkönyvben is szereplő dílerhez – anonimitása hálózatba köttetett.
Aztán nyilván azért, mert sosem jártam diszkóba, ámultam azon, hogy az ott lebzselő ruszkik kívánatos, minőségi ugrást jelentenek még egy francia lány számára is. („– Kik azok? – Oroszok. – Bemutatsz?” 🖕) Iván Taniával (hősnőnk húgával) balra el, bár, mint kiderül róla később, buzzancs. De kit kéne, hogy érdekeljenek az ilyen részletek? Kilóg a lógiga logikai kilója. Klara meg leszboszi, s bár a történet szempontjából az égvilágon semmi jelentősége nincs, azért beiktatnak egy egyéjszakás lepedőakrobatikát a szüzsébe. Másnap reggel persze csipkerózsikásan ráért az ágy szélén ücsörögni törölközőbe(!) csavartan, míg átmeneti partnere húzta a lóbőrt. Ébredése pillanatában azonban azonnal távoznia kell. Milyen erős szájszaga lehetett a felcsípett csajnak…
A húg, Tania természetesen élet és… mi is az a másik… ott, Nizza mellett?... ja, igen: halál között lebeg. Túl sok ödémásító kokain került az agyába. Ráadásul az esettel foglalkozó rendőrnő tart egy gyorstalpalót, miszerint „a nemi erőszak bonyolult ügy”. Ezért nem is nyomoznak inkább. Hagyják a pixába, minden jóérzésű ember megértheti. Eljött az összeszűkült szemmel a távolba nézős jeleneteknek az ideje. Amikor egyetlen biztos pont marad az ember életében, a tenger. Pontnak mondjuk megfelelően kiterjedt.
Cirkál tovább a felfegyverzett kvartett, akik közé Klara-pesztrának kell az afro-gall, hogy amikor durvulni kezd a háborús veterán, elrebegje azt a hívószót, amitől lecsillapul. Klarának az oviban tiszthelyettes volt a jele, így annak emlegetése azokra az illuzórikus évekre emlékezteti. Tiszthelyettes. Tiszthelyettes – révüli maga elé megkönnyebbülten. Azután is, hogy ráfogta kézifegyverét az angolkertre, kis híján szét is lőtte, maga tudja csak, miért; de Othello ez alkalommal is időben leeresztette a fáradt gőzt a nőből.
Végre elérkeztünk az indokolatlan joghurthányós jelenethez, a modern filmes toposzok egyikéhez! Vártam már nagyon, nem is hiába. Királyság!
A diszkó férfivécéjének elrendezése a Feng shui szerint rendkívül káros, tellurikus energiákat szabadít fel, ezért Klara két munkatársával nyomban nekiveselkedik az ingóságok helyükre mozgatásának. A tulaj a munkájuk gyümölcsét ízlelve egyből ráébred, hogy Klara ribanc. Két színesbőrű szekrénnyel alaposan meg is bünteti ezért, meg mert nem kért engedélyt a mellékhelyiség felújításához – kikísérteti velük az épületből.
A főgonosz villáját egyik alkalommal az utcán is vigyázzák, máskor simán besétál a hölgyike pisztolyába kapaszkodva. Őrszemnek azért elég hitvány a kisasszony – leverik, mint vak a poharat. Ezután gyöngyhalászi kvalitásait tesztelik. Leonyidék sajátos jelrendszert dolgoztak ki, melyet csak a beavatottak érthetnek meg. Titkos nyelvükön a ’megzabáltam’-mal arra utasítják a másikat, hogy nyomja le az áldozat fejét a víz alá. Ez egyébként kedvenc operációs rendszere a szerzőknek. Klara családja esetében is alkalmazzák ezt a trükköt. („– Hol vagy? – Elmentem.” E szóból anyjuk tisztán leképezhette magának, hogy jánya s járgánya Kadnyikov villája előtt parkíroz épp.)
Szegény hősnőnk a kórház folyosóján egy mélyinterjúval kénytelen szembesülni, a tévé képernyőjéről érkezővel (melyben a riporter a vádak elkerüléséről faggatja Kadnyikovot – azokat már elég nehéz lesz meg nem történtté tenni, mondjuk), mire rögvest szaladásba kezd. Hosszasan fényképezik, ahogy groteszk mozdulatokkal száguld berzerkerként a kórház földszinti raktárába, amit elvileg zárva kellene tartani. Ott aztán lefékez, hogy váratlanul rátámadhasson egy in medias res előbukkanó, ápolónő-köpenyes, szőke fenevad, kinek kilétére, csakúgy, mint motivációira nem vesztegetnek túl sok reflektorfényt a készítők. Még a végén összezavarnák az ilyen ballasztokkal a nézőket! Szemrevaló megnyomorítás az ütközet végkifejlete. Úgy kell neki! Vagy ki tudja, tényleg úgy-e? Klara ezzel el is végezte a melót, amiért fejvesztve iderohant, boldogan odébbáll tehát.
Fel a parvenü villája tetejére. Ne akarjuk tudni, hogyan! Hogy aztán mindenkit leöljön. A lakájtól a piócás emberig. Közben szül is egy kicsit. Megpróbálja átdöfni az orosz-gonosz homlokát revolverével, de csak részleges sikereket tud felmutatni innovációjával. Megint kibújik belőle az őrszem, egy nyikhaj lazán megoperálja a veséjét. Szekrény melletti elrejtőzésből viszont jelest kaphatott a vonatkozó vizsgán, simán észrevétlen marad a kommandósok előtt.
Dubajba még elutazik, hogy Terminatorovics jegesmackóprém szőnyegét összepirosozza, majd vissza, Nizzába. Ráles időközben felépült húgára, aktuálisan vegzálják-e. Kivillanó mosollyal nyugtázza, hogy nem. A zárókép metaforikus többlettartalma a csaj vállára nehezedő felelősséget vetíti elénk. Élénken. Vajon meddig tud eljoggingolni a hadbíróság elől, s miből fog addig is megélni? Reméljük, lapul pár névjegykártya, brazil szervkereskedőktől származó, melegítője zsebében.

Kapcsolódó fórumok

Vélemények	VAL P, 2021-06-08 16:03	1 hsz
Kérdések téma megnyitása	0 hsz
Keresem téma megnyitása	0 hsz

A francia őrszem adatlap

Eredeti cím: Sentinelle

Évszám: 2020

Rendezte: Julien Leclercq

Szereplők: Olga Kurylenko, Marilyn Lima, Michel Nabokoff, Andrey Gorlenko, Blaise Afonso...

További információk

Szereplők fórumai

- Olga Kurylenko - Vélemények

Ez a weboldal cookie-kat használ, melyekre szükség van az oldal megfelelő működéséhez. További információk